Gyarló az ember - azt lesi, hogy hol tömheti jobban a hasát. Gyarló az ember - azt lesi, hogy hol adhatja jobban el magát. Volt is, lesz is, ez itt a praxis, mindenkinek helyzete van. Volt is, lesz is, fent is, de lent is, minden kornak rendszere van, de rendszere van. Gyarló az ember - mindenre képes a kényelemért. Gyarló az ember- bűnben fogant és a bűnben él.
Gyarló az ember- igazat mindig annak ad, ki többet ígér. Gyarló az ember- ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél.
Emlékszem egy Harry Kewell nevű ausztrálra, akinek a Big Brother tehetséggondozó program során lehetősége adódott angliai próbajátékra utazni – végül a Leeds szerződtette, ahol földijével, Mark Vidukával párban BL elődöntőig (2000-01) jutott. Egy évvel később a tejjel-pénzzel folyó Kánaánban elapadtak a csapok, a Leeds lassan a másodosztályba kényszerült, a mindennapi birkanyírás elől megmenekülő Kewell pedig könnyes búcsúval odébb is állt – hopp, Liverpoolba.
2005 májusában a BL döntőn megsérül (combizomszakadás), le kell cserélni, és csak egy fél éves kihagyás után tér vissza – remek szezonnal. Az FA kupa döntőn azonban újra előveszi a balsors, ezúttal lágyéksérülés formájában, szinte egy teljes évig sérült. Eközben a Liverpool továbbra is folyósítja vaskos fizetését, sőt, akkor sincs ez másként, mikor a 2007/08-as szezont újabb sérüléssel nyitja.
Kewell hálát rebeg a vezetőknek, áldja Benitez nevét, megfeszül a hála generálta extra bizonyítási vágytól, majd többször lenyilatkozza, ő bizony a PL-ben szeretné befejezni a pályafutását, leginkább a Liverpoolban. Persze, ekkor még nem tudja, hogy lejáró szerződését a klub meghosszabbítja ugyan, de csökkentett fizetést ajánl az összességében majd két évig padozó ausztrálnak. Kewell feje klubszíneket meghazudtoló vörösbe vált, majd jó tett helyében jót várj – a Galatasaray-hoz igazol. Ahhoz a Galatához, mellyel még a Leeds színeiben találkozott utoljára. Ez sajnos elmondható arról a két vendégszurkolóról is, akik elkísérték a csapatot a 2000-es UEFA kupa elődöntőjében Isztanbulba, és sosem tértek vissza. De ez kit érdekel.
A példa kiragadott. Beszélhetnénk itt egy alig ismert West Ham középpályásról is, aki szinte a névtelenségből esett be a Stamford Bridge-re, majd Frank Lampard néven Milánóba vágyakozó világsztár lett. Esetleg a Kewellhez hasonló történetet produkáló Ronaldóról, aki pont az Inter rehabilitációs osztályáról szaladt egészen Madridig, amint tehette. És kivel találkozik? A Barcában alulfizetett, de távozási szándékát soha el nem ismerő puhatestűvel, Luis Figóval. Meg persze a kispadról kirobbanthatatlan, ám igazi sztárgázsit besöprő Steven "El Macca" McManaman-nel, aki végül kertek alatti transzport keretében Manchesterbe sunnyog vissza. Ott éppen (2005) Rio Ferdinandot hallja nyilatkozni:
Megértem a MU drukkereket, amiért kifütyültek. Úgy hallom, kapzsinak titulálnak, de a számok, amivel egyesek dobálódznak, nevetségesek. Azzal vádolnak, hogy heti £150,000-t kérek az új szerződésemért. Sosem sérteném meg a klubot egy ilyen igénnyel.
Vagy mégis, Mr. Ferdinand?
Gyarló az ember - mindenre képes a kényelemért.
Most itt van nekünk a szintén machesteri CéRonaldo-saga. Persze, az ő esetében nem csak puszta kényelemről van szó, de azért sosem titkolta, hogy aki Madeira kókuszpálmái között nevelkedett, az nem fogja a mennyekben érezni magát egy észak-angliai gyártelepen. No, meg az a fránya ego. A Real Madrid ajánlatát nem illik elutasítani, hiszen ez történelmileg egyet jelent azzal, hogy az ember az adott poszton a világ legjobbja. Vagy csak egyszerűen, a világ legjobbja. Fehér mez, napsütés, lágyan ringó csípők és csekkeken tobzódó nullák. Gerinc legyen a talpán, amelyik nem roppan meg. Hát megroppan. A profi világ láthatatlan mérge beissza magát az ember csontjaiba, és végzetes elváltozásokat okoz.
A szurkolónál csak könnyebb lefolyású emésztési probléma, esetenként szúró mellkasi fájdalom, nehéz légzés léphet fel, de a tünetek legtöbbször maguktól megszűnnek. Nem úgy a játékosok esetében.
David Beckham madridi szerződése minden szempontból védhető volt – elméletileg. Ugyanakkor senki sem tagadta, hogy leigazolását elsősorban a klub könyvelője szorgalmazta, hiszen kockás papíron gyorsan kimatekozható, mennyit hoz, és mennyit visz a David gyerek. Csakhogy ezáltal David Beckham lett az elsőszámú megasztár, A Labdarúgó, a nagyságnak pedig ára van. Ő a karrierjével fizetett, bár nem elsősorban egyéni érdekei motiválták.
David Beckham érkezésének nagyobb hatása lesz az amerikai futballra (focira), mint bármely más sportolónak valaha volt a Sport globális történetében. - Timothy J. Leiweke, az AEG elnöke, a Galaxy tulajdonosa.
Ezt a csapdát – az MLS felfuttatását – nem kerülhette el. Ám ugyanúgy kudarcra volt ítélve, mint Pelé, Beckenbauer, vagy Neeskens a Cosmos-szal.
Volt is, lesz is, fent is, de lent is, minden kornak rendszere van, de rendszere van.
Csakhogy a rendszer felgyorsult, őrült malomként darálja be a (tini)sztárokat. Owen, Ronaldo, Ronaldinho – csak néhány név, akik sosem futották be a nekik rendelt karriert. 25 évesen már öreg vagy, kiégett, aszottra facsart. Az egyszer használatos sztárok világát éljük. Nincs több Giggs, Raul, Maldini, Del Piero. Ők már a nagy öregek. Köztük és az ügyeletes címlapok közt tíz év a különbség.
A folyamat öngerjesztő. Emberi gyarlóságokból táplálkozó sztárgyárak működtetik a futballt. Készül a máglya, oltáron az áldozat. CéRonaldo. A csúcsmodell. Gyanúsan ötvözi a Ronaldinho&Beckham történet vonásait. Az egyetlen sansza, ha Ferguson keze alatt marad Manchesterben, és újra megtanulja a tízméteres, minden tirádát nélkülöző passzokat, és nem akar percenként Istent játszani.
Törvényszerűnek látszik, hogy a következő szezonja csak gyengébb lehet az ideinél. A hanyatlás jeleit már tavasszal is produkálta a Barca, vagy a Chelsea ellen, de az EB-n sem váltott éppen világot. Bárhová is megy, nem állhat meg negyven gól és BL cím alatt. Nem fog sikerülni, ilyen körülmények között nem is sikerülhet.
Ebben a helyzetben a Madrid az erő sötét oldala. Újabb és újabb reklámszerződésekhez, forgatásokhoz, hírnévhez vezet. Talán épp Hollywoodba. Adunk rá valami jelmezt, szuperhősnek pont jó lesz…
Van-e valami tanulság? Szerintem nincs. A rendszer ciklikus. De addig, amíg visszatér a sport, a futball hagyományos értékeihez, még rengeteg gerinc- és pályatörést kell végignéznünk. Hiszen gyarló az ember - bűnben fogant és a bűnben él.
Az utolsó 100 komment: