Torwartdebatte, zsibbadt védelem, egysíkú középpálya és Mario Gomez. Közhely, meg minden, de a németek jó versenylovak, igazi tournament csapat és bár a megszokottól sokkal sebezhetőbb védelmük akár további EB vesszőfutásra is kárhoztathatja őket, nem fogadnánk ellene, hogy ott lesznek a négyben. Szembesüljünk együtt önmagunkkal.

Torwartdebatte. Nincs nagyon mit hozzátenni. Lehmann semmit sem tudott bizonyítani, egyszerűen minden mozdulata hiteltelen, ugyanaz a jelenség, mint Wiese vagy Weidenfeller. Felesleges belemenni, hogy miért nem Adler védett, mert egyrészt a németek a tapasztalt kapusokban bíznak, másrészt Lehmannon a potyák ellenére nem múlt semmi. Idén már 38 az öreg, hagyják szépen nyugdíjba vonulni, felesleges akár csak a VB selejtezőkön erőltetni.

A védelemben mindenkinek megvolt a maga lyukas meccse. Fritz ugyan több lehetőséget is kaphatott volna, mint jobbhátvéd, és az is meglepő, hogy Westermann egy másodpercet sem játszott – igaz, ő inkább középen képes kiemelkedő játékra, a belső védőket pedig nem szokás bolygatni. Ennek ellenére tény, hogy ez a csapatrész nem tudott kellő pluszt hozzátenni a csapat játékához, kivétel persze Lahm, aki két év után lőtt gólt a törökök ellen, de túlzás lenne pajzson körbehordozni.

Zsibbadt középpálya
A középpályáról Schweini és részben Frings dicsérhető. Basti zseniális megoldásokra képes, ugyanakkor roppant furcsa, hogy egy jó közepes győzni akarással is kiemelkedett a német csapatból. Frings igazi karakter, saját párharcait halomra nyerte, de a gondolattól is irtózott, hogy előre induljon egy labdával, ne adj Isten lövésre, kiugratásra vállalkozzon.

Ballack tizedik (ilyen-olyan) ezüstjét vitte haza. Ez tipikus utólagos okoskodás, ráadásul abszolút érthető, hogy a kapitány sérülten is ott akart lenni a döntőben, de egyáltalán nem tudott a csapat hasznára lenni, sem mint játékos és különösen nem mint csk., odataposott ha-kell-ha-nem, szinte Cassano módra támadta a sporit, minden külső körülmény szapulására szakított idő és energiát, csak a játékra nem. Érdemes lett volna a csapat érdekét egyéni ambíciói elé helyezni, ahelyett, hogy sérülten erőlködik. Trochowski talán érdemelt volna annyit, hogy legalább a második félidőre beálljon helyette, amihez persze a szerkezetet is át kellett volna alakítani, de a megszokott 4-4-2 vel amúgy is jobban járt volna ez a csapat, mert Hitzlsperger láthatatlan volt új szerepében, és a középpályára visszakényszerített Podolski sem volt a legjobb húzás.

A pusztító átlövések mérsékelt sikerrel, de azért jelentkeztek, ugyanakkor ez lehetett volna a csodafegyver, mégsem erőltették eléggé. Az EB egyetlen szabadrúgás gólját azért itt kell keresni.

+1 Mario Gomez
Ha ég és föld Tonit gyalázza, akkor mit lehetne mondani Gomez játékáról, akinek írd és mondd egyetlen momentuma sem volt az egész EB-n. Annyi mentsége lehet, hogy egy lendületesebb, többször a védelem mögé kerülő Nationalelfben neki is több lehetősége adódott volna, de ilyen gyámoltalan, beszartmacska támadó nem volt még egy a tournamenten, játéka hatalmas csalódás. 22 éves, szemmel láthatóan képtelen volt feldolgozni, hogy EB-n játszhat. 

A döntő
Mindenki láthatta, az egy gólos különbség ellenére ez volt minden idők egyik legegyértelműbb fináléja, ahol a németeknek semmi keresnivalója sem volt, így aztán később nem került különösebben szóba sem Silva fejelése vs. Podolski, sem Capdevila, vagy Lehmann kezezése – mindez részletkérdés is.

Siker vagy bukás?
Egyértelmű siker, az elért eredmény szempontjából maximálisan teljesítettek a németek – ezt a 100.000 berlini ünneplő is bizonyítja. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy hat meccsből mindössze a portugálok ellen játszottak jól, e mellett a lengyelek elleni biztos győzelemnek lehet örülni, bár ennek a reálértéke erősen kérdőjeles. A horvátoktól sima verés, senki nem találta volna érdemtelennek az osztrákok pontszerzését, játékban még egy lezüllött török csapat is jobb volt, a döntőről meg nem érdemes beszélni.

Ebből a szempontból a VB harmadik hely százszor különb volt, vissza is térünk rá kicsit.

Az új német csapat körüli hype – érthető okokból – már a hazai rendezésű VB előtt kezdett jelentkezni, ami a nagyképű könnyelmű argentin válogatott ellen elért siker után tovább emelkedett, és végül a Schweininek köszönhetően parádés bronzmeccs maradt meg az emberek fejében – a miénkben is. Tovább altatta a figyelmet, hogy elsőként kvalifikálták magukat az EB-re, idegenben verve az akkor még nagyszerűnek gondolt cseheket, akik talán a legnagyobb csalódást szolgáltatták most.

Az EB-n rengeteg közhely, dogma bukott meg, ehhez képest Lineker egész jól tartotta magát. Illetve…

Olvassuk Hesse-Lichtenberger némileg privátba forduló eszmefuttatását. Azt mondja, a fia nemsokára 18 lesz - ezt akkor nyugodtan tekintsük korszaknyi időnek. Hesse-Lichtenberger Jr. életében a németek egy trófeát nyertek (vs. Csehország), pont annyit, mint a dánok és a görögök, és kevesebbet, mint mondjuk a franciák. 18 év alatt elvesztettek három döntőt (vs. Dánia, Spanyolország, Brazília), egy elődöntőt (vs. Olaszország), két nyolcaddöntőt negyeddöntőt (vs. Bulgária, Horvátország) és kétszer kiestek már a csoportkörben (2000, 2004). Ő vajon milyennek látja a német válogatottat? Viszontválaszra megadjuk a szót Linekernek…

Az én meglátásom az, hogy a német csapat szinte minden tud, ami a győzelemhez kell, kivéve egy dolgot. Nem képes az ellenfél térfelén tartani a labdát, ezáltal nyomás alá helyezni a védelmet, amit ugye németesen ki lehet használni. Ballack nem tud vezéregyéniség lenni, Frings nem is akar, Scheweinit meg mintha nem fogadnák el annak. Már a Bayern kapcsán is felmerült, hogy jobb lenne középen játszatni, talán majd Klinsinek felnyílik végre a szeme.

Fiatal ez a csapat, sokat kell javulnia technikailag és taktikailag egyaránt - ehhez viszont minden körülmény adott. A Bundesliga brutálisan fog fejlődni (ehh, még mindig csak harangozzuk azt a posztot), a játékosok otthon játszanak, a szövetségben nyoma sincs a fejetlenségnek, a kapkodásnak. Szisztematikusan keresik a csapat, a bajnokság gyenge pontjait és fokozatosan javítanak is rajta, de egy-két év alatt nem lehet megváltoztatni szinte évszázados tradíciókat.

Ha megnézzük, hogy Anglia ki sem jutott, a holland-francia-olasz trióból pedig az elődöntőbe sem került senki - nem a Nationalelfnek van égető szüksége a poroltóra.