A második világháború miatt a világbajnokságot nem rendezték meg 1938 óta; az 1942-re és az 1946-ra tervezett mindkét világbajnokságot törölték. A háború után a FIFA intenzíven dolgozott a torna mihamarabbi újraindítása érdekében, és elkezdték tervezni a világbajnokság helyszínének keresését is. A háború következményeként Európa nagy része elpusztult, a FIFA nehézségekkel küzdött, hogy találjon egy országot, amely érdeklődik az esemény megrendezése iránt, mivel sok kormány úgy vélte, a világ akkori helyzete nem kedvez a sportesemények rendezésének, ráadásul az erőforrások hiánya sem tette lehetővé a világbajnokság megszervezését. Egy ideig úgy tűnt, hogy az érdeklődés teljes hiányában el is marad az esemény, egészen addig, míg Brazília be nem jelentette rendezési szándékát a FIFA 1946-os kongresszusán, azzal a feltétellel, hogy a torna időpontját tegyék át 1950-re (eredetileg 1949-ben akarták lebonyolítani). Folytatódik a Rádió Q-val közösen indított vébétörténeti sorozatunk. 

Nem csak egy Diego Maradona van, aki gólt szerzett futball-világbajnokságon. Ifjabb Diego Maradona egy bekólázva töltött nápolyi pásztoróra végterméke, nem is használja apuci nevét, Diego Sinagra néven találjuk meg a futballalmanachokban, bár a keresztnevet azért megtartotta a marketingszempontokra igen fogékonynak mutatkozó mama. Papi először 2003-ban találkozott az akkor már 17 éves ficsúrral, aki Nápoly (és Olaszország) lakosságának legnagyobb fájdalmára csak ábrándos tekintetét örökölte a fatertól. Ennek ellenére ő is játszott világbajnoki döntőt, sőt, gólt is szerzett a Brazília ellen 5-3-ra elveszített fináléban – az olasz strandlabdarúgó-válogatottban.

Ma hajnalban 76 éves korában elhunyt az angol labdarúgás legendás egyénisége, Sir Bobby Robson. A labdarúgástól két éve teljesen visszavonult menedzser 1991 óta küzdött a rák különböző formáival. Játékospályafutása során a Fulham és a West Bromwich Albion támadójaként 583 bajnokin 133 góllal büntette az ellenfeleket, az angol válogatottban viszont mindössze húsz alkalommal szerepelt, ugyanis a csalódást keltő '58-as svédországi VB-szereplés után az 1962-es chílei torna előtt megsérült, és soha többet nem volt hajlandó magára húzni a címeres mezt. Ami játékosként nem adatott meg neki, azt menedzserként érte el: nyolcéves szövetségi edzősködése végén 1990-ben elődöntőig vezette az angol válogatottat, ahol csapata büntetőkkel maradt alul a későbbi győztes NSZK-val szemben. A válogatott előtt tizenhárom évig dolgozott az Ipswichnél, és elhódította az FA-, illetve az UEFA-kupát a traktorosokkal. Az olaszországi világbajnokság után két-két évet töltött a PSV-nél (két bajnoki cím), a Sportingnál és a Portónál (ahol kétszer nyerte meg a bajnokságot, egyszer pedig a portugál kupát), majd a Barcelonát vezette KEK-, és Copa del Rey-győzelemig. Ezután egy évre visszatért Eindhovenbe, majd öt esztendőt töltött a Newcastle Unitednél és a Bajnokok Ligájában is szerepelt az alakulattal. 2004-ben vonult vissza az edzősködéstől, de a 2008-as EB kvalifikációs sorozatában szakmai tanácsadóként segítette az ír válogatottat vezető Stephen Staunton munkáját.

Sir Bobby múlt vasárnap vette át az UEFA életműdíját a tiszteletére (és rákellenes alapítványa javára) rendezett gálamérkőzésen, amelyen '90-es csapata visszavághatott a németeknek az elődöntőben elszenvedett vereségért. Az alábbi videó ekkor készült.

Sir Bobby Robson 1990 óta volt a Brit Birodalmi Rend Parancsnoka (CBE), II. Erzsébet 2002-ben ütötte lovaggá. Nyugodjék békében.

Ajánlottunk már a figyelmetekbe mindenféle online játékokat, volt szó álomcsapat-menedzselésről, lőhettetek büntetőket, szabadrúgást, kapcsit, most egy olyan játék következik, amihez nemhogy világhálóra, de a világon semmire nincs szükség. Nevezhetjük ország-városnak is – annak ellenére, hogy egyikről sincs szó benne – de magunk közt inkább csak úgy hívjuk, a focistás. Azaz a hétvégi kihelyezett maratoni NST-ülés ülés óta: Tosztaózás.

Amerika majd' minden tekintetben készen áll egy vébére, nem kerülnének bajba, ha mondjuk a jövőhéten kezdődne. Körítésben, felhajtásban hatalmas a rutin, a közvetítés patent, naponta nő a szurkolók tábora, a stadionprobléma kifejezés ismeretlen - és már a liga minőségét se lehet meggondolatlanul kritizálgatni. Már csak az kéne, hogy a futballvilág magát (joggal)vérprofinak tartó része is végleg komolyan vegye az MLS-t: a liga igazán igyekszik magát elfogadtatni, Európa kedvére tenni, de az átlagost meghaladó érdeklődést gyakorlatilag csak évente egyszer képes kiváltani.

1938-ra a nemzetközi helyzet tovább fokozódott, a világ rohamléptekkel haladt a második világháború felé. Magyarországon a politikai elit az első zsidótörvénnyel múlatta az időt, Bartók akkoriban nagyobb sztár volt, mint mostanság Gáspár Győző, a filmművészet pedig olyan egyéniséggel gazdagodott ebben az évben, mint Jean Seberg és Szabó István. Azonban mi most is a labdarúgó világbajnokság eseményeire, körülményeire koncentrálunk a RadioQ-val közösen indított sorozatunk következő darabjában (1930, 1934). Lapozás után történetek, érdekességek, magyar sikerek.

Milánóban járt kedvenc Chelsea-, és ami még durvább, Bayern-szurkolónk, és a helyi nevezetességek közül elsőként a San Siro-Giuseppe Meazza stadiont tekintette meg. Nem klubszeretet, hanem a zöld gyep illata iránt érzett vágy vitte oda, de keservesen csalódnia kellett.

A norvég futball bizony szopóágra került az elmúlt években, ezt tagadni kár lenne, megcáfolni meg lehetetlen. Látjuk ezt a válogatottjukon, akik úgy ülnek  a hollandok által demoralizált csoport legalján, hogy szeptember óta gólt sem szereztek tétmeccsen (kevésbé kellemetlen megfogalmazásban: több pontot, mint gólt). És látjuk ezt az elmúlt tíz évben regionális sztárcsapatként funkcionáló Rosenborg esetében is: az a csapat, amelyik - miután éveken át zsinórban lízingelte az aranyakat - szinte hazajárt a BL-be, idén nemhogy a decembert, az augusztust sem éli meg a nemzetközi színtéren. Ha úgy tetszik, eljött a norvégok Vaduza is. A fűbeharapás helyszíne Baki, Azerbajdzsán.

Futballcsuka-fetisizmusunk és Zidane bálványimádásunk kettős igája alatt totális vereséget szenvedtünk az Adidas legújabb reklámkampánya ellenében. Zidane és Messi főszereplésével készült zseniális trilógiát ajánlunk figyelmetekbe némi Diablo utóérzéssel; beetetésnek mi is a hivatalos intróval kezdünk.

Mondd meg a csapatod, megmondom, ki vagy. Strigo kommentelőt (mellékállásban divatdrukker, vagy fordítva), hatalmába kerítette a - nevezzük így - kreativitás, majd a komplett Premier League mezőnyét a boncasztalra fektette, és az epidurális érzéstelenítéstől nagyvonalúan eltekintve, radikális feltáró műtétet hajtott végre. Később tettének súlya alatt megroppanva eret vágott saját magán, de téziseit nem vonta vissza. A napszámba kialkudott egyéves NST-előfizetés, és az első körös tippelési lehetőség azért természetesen jár. Nem érdekes, kinek szurkolsz, kit magasztalsz Angliában, hol sok ronda nő, rossz kaja és naphiány van. Lúzer vagy, ezt te is tudod, mindegy mi a csapatod, nézz magadba, gondolkodj el, tovább után megkapod.

Az a príbrami délután legkedvesebb emlékeim közé tartozik. Egy egész országot sikerült mozgósítani azzal a spanyolok elleni győzelemmel - igaz, a cseh sportnapilap bántó tömörséggel csak ennyit közölt: SPANELSKO-MADARSKO 0:1 Branka: 70. Nagy. Az ukrán lapokból hasonló részleteket már nem ollózhatunk ki, mivel a korosztályból való kiöregedés és egyéb okok miatt rendesen megborogatott válogatottunknak az idei U19-es EB-re már nem sikerült kijutnia: a Gulácsi-Koman-Németh-féle társaságra majd szeptemberben Egyiptomban vár nagy munka. Ezúttal Donyeck és Mariupol két-két pályája ad otthont a tornának, amelyről kovácsgézalászlói lényeglátással kecsegtető, kimerítően informatív poszt következik a hajtás után. Ez még messze nem a világ legjobb focija, de sokan előbb vagy utóbb bekerülnek a kerékbe, ami azt pörgeti. Az ismerkedés tehát célszerű.

"Az nem lehet, hogy annyi szív..." riadtunk álmunkból hajnalban. Az nem lehet, hogy a 2009/2010-es szezonnak úgy futunk neki, hogy a múlton még egy pindurkát sem csámcsogtunk. A tavalyi szezon lezárását ezennel ünnepélyesen megkezdjük, és az NST bal lába is már a kuplungon van, vagyis augusztus közeledtével magasabb sebességi fokozatba kapcsolunk.
Bemelegítésképpen két videót ajánlunk megtekintésre a tikkasztó kánikula árnyékában. Lapozás után mindkettőt meg is indokoljuk.

Landon Donovan szerint kibaszott szánalmas, amit Beckham művel, rossz kapitány, ráadásul viselkedése sem példamutató - válogatott okosságait Grant Wahlnak, a The Beckham Experiment (A Beckham-kísérlet) c. könyv írójának adta le. Amúgy ez tök jó, magam is készülök egy leleplező anyaggal József Attiláról, véleményem szerint ugyanis a transzrealizmusra gyakorolt hatása megbocsáthatatlan, hazafias költészetében túlteng a múltba révedés, és a betűit sem kötötte át rendesen. Vagy csak felületes, pökhendi szemlélő vagyok? Igazából senkit sem érdekel. Sem az igazság, sem Donovan, sem az MLS. Miénk a futball, és miénk David Beckham is. Ez van.

A világ még hörögve kapkodja a levegőt a gazdasági világválság után a felszínre bukkanva, barna zápor ömlik egész Európára, ahogy a szélsőjobb változatos formái ilyen-olyan utakon hatalomra törnek az 1934-es labdarúgó világbajnokság évében. A FIFA 1932-es berlini kongresszusán (Hitler ekkor már kormányzóságra tört) nem is volt meglepő, hogy a Benito Mussolini vezette Olaszország nyerte el a rendezés jogát, hogy aztán az 1930-as világbajnoksághoz hasonlóan, részben hasonló okok miatt újra a rendező kontinens domináljon. A Rádió Q-val indított közös vb-sorozatunk második részétől már csak egy kattintás választ el.

Egy fecske nem csinál nyarat. Két dudás egy csárdában, két asszony egy konyhában nem fér meg. Három a magyar igazság. A lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Hol öt ember jóllakik, a hatodik sem marad éhen. Heten vannak, mint a gonoszok, ráadásul az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Újra itt a Rorschach, kétségbeesetten keressük Susant, valamint popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo, rowi, sporttárs, hrvth és nagyontrue méltó követőit. A Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek között helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi felkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi, lezárt pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt tovább után találjátok.

A futsal jó, a futsalt szeretjük. És nem csak azért, mert gyors, látványos, bla-bla, hanem azért is, mert ott hasítunk az élmezőny környékén (legutóbb pont nem hasítottunk annyira, de a szakértők szerint a következő generációnk is faszipántos lesz). És ez így volt már a kezdetek kezdetén is, aminek ezzel az NST Triviával kívánunk emléket állítani: Brazília az eddig megrendezett 6 futsal-világbajnokságból négyet megnyert, de első hivatalos mérkőzését (az 1989-es vb-n) úgy elveszítette, mint a pinty: Magyarország-Brazília 3-2. A torna gólkirálya mellesleg Zsadányi László lett 7 góllal. Csókoltat mindenkit.

A Limerick Madness Baráti Kör nyilván várja már az előző fordulóban kidobolt verseny eredményét, így nem is húzzuk az időt - olyan sokáig. Két tucat pályamű érkezett újjáéledő Ronaldo témakörben, melyek elemzéséhez a kurátorok nagy műgonddal álltak neki: egyikükben a tizenegyesponthoz közelítő Beckset véltem felfedezni, de kiderült, hogy csak tükörbe néztem hajnal hatkor. Mivel a kartársak több nyomon indultak el, így ötletes és tanulságos versciklusok születtek, melyeket bizony Vikár Béla is nagy örömmel gyűjtene be, még akkor is, ha a limerickek zömét átjárja a Roni zsírszöveteinek gyarapodása felett érzett aggodalom.

Egy évvel a dél-afrikai világbajnokság előtt monstre VB történeti sorozatot indítunk vasárnaponként, mely során a Rádió Q-val együttműködve ötven héten keresztül ontjuk magunkból a triviákat, a tornák legnagyobb alakjait, érdekességeket és egyéb háttéranyagokat. Az etap első harmadában sorra vesszük az egyes világbajnokságokat; tovább után az 1930-as uruguayi torna előéletét, a századelő futball helyzetét és a VB érdekességeit találjátok képekkel, videókkal, teljes eredménysorral.

Átlagon felüli passzkészségű, tökéletes rúgótechnikájú hátravont irányító, vagy dömper sebességű, a feje felett folyó játékot kétségbeesett tekintettel szemlélő ballaszt? Igen, NST-ülés volt péntek este, és egyre duzzadó Scouser-különítményünk ismét nem bírt magával, így újabb bicskázásig fajuló vita bontakozott ki egy játékossal kapcsolatban, így ismét nyájas olvasóink véleményét szeretnénk kikérni, ezúttal Xabi Alonsóval kapcsolatban. „Tavasszal egész Európa legfaszább játékát nyújtó csapatának legfontosabb láncszeme” – jött az egyik oldalról, „Ha még egyszer Pirlóhoz mered hasonlítani, rád borítom az asztalt, uazze’” – szólt az ellentábor véleménye. Ígérjük, lesz olyan is, hogy nem Liverpool-játékosokon veszünk össze, de ha egyszer a bajnoki trófeát emberöltőnként látó vörösöket lehet a legjobban provokálni? És igen, a képválasztás sem véletlen.

Magunk se gondoltuk volna, hogy kvázi-költészeti posztunk hatására ennyi kiváló ötsoros születik - gondolva itt a lelkesen termelő Csöncsön, Pig_Bodine, montipájton, Vul-Kahn és persze a többiek munkásságára -, így hát újra teret engedünk uborkasalátán megfáradt társainknak, hogy szabadjára engedjék a kreatív energiákat. A bejegyzés végén olvasható hírre várjuk a szellemes limerickeket, a legpengébb vers tulajdonosát oklevéllel díjazzuk és virtuális tapsviharban részesítjük. Előtte azonban van még néhány (szám szerint kilenc), kellően komolytalan próbálkozás.

Tudósok egy maroknyi, megszállott csoportja kipusztultnak hitt, 2001 óta nem látott fajra bukkant, a Talksport pénzéhes producerei pedig azonnal lecsaptak a lehetőségre, és filmet készítettek az angol másodosztályban őshonos ún. Számnélküli-sárkányról. Az alkotás rendkívüli módon megosztja a közvéleményt és kritikusokat is, ám az időközben világméretűvé duzzadt hype-nak Brazíliában is akadtak követői. A filmből választ kapunk arra a feszítő kérdésre is, hogy vajon a hazai média keményen bánik-e futballsztárjainkkal.

Abban az esetben, ha Anglia válogatottja megszerzi a 2010-es dél-afrikai VB-n való szereplés jogát, Fabio Capello magaslati edzőtáborba viszi a fiúkat Ausztriába, hogy szoktassa őket a ritka levegőhöz. Ez nekünk nagyon ismerős valahonnan, és már előre röhögünk, még akkor is, ha Dél-Afrikában jóval hűvösebb lesz jövő nyáron, mint Mejicóban szokott lenni, ugyanis Capello nyilvánvalóan gyengéd viszonyt ápol John Terryvel a tésztával, tehát ebből még bármi kisülhet. Az igazi persze az lenne, ha otthon hagyná Gerrardot, és az oroszokkal kezdenének, de mi nem vagyunk telhetetlenek, Carrick pihentetésével, és a hazaiaktól elszenvedett pofonnal is beérnénk az első körben. Ti hogy vagytok mostanában?

A rekkenő hőség - és az így fokozódó drámai sörhiány - olykor kihozza az emberből az őrültet. Jelen esetben a részeg félszeg fűzfapoétát, aki (ön)szórakoztató jelleggel ötsoros szösszenetekbe - ún. limerickekbe - oltotta véleményét, a blog szellemiségéhez illeszkedve a nemzetközi és magyar futball jeles eseményeiről. A limerick angol eredetű versforma, nemegyszer pajzán és játékos, végén csattanó. Rímképlete aabba, a három hosszabb, 8-9 szótagos, ill. a két rövidebb, 5-6 szótagos belső sor ritmikus, lüktető játéka. Mint az köztudott, labdával bánni könnyebb, mint az édes anyanyelvvel, de ha rákap az ember, rájön: limerickben verselni végtelen jópofa dolog, egy csattanós versike meg legalább akkora örömöt ad, mint egy precízen kivitelezett szabadrúgás. A műfaj szexepilje, hogy abszolút nem veszi magát komolyan. Kellemes szórakozást!

55 év alatt csak az elnökgyilkosság, a hazaárulás és a fáraó nőjének megdugása nem évül el. Ennyi idő után az embernek már muszáj lenne bármi mást megbocsátania – vonatkozik ez az ész nélkül szarromániázó szurkolókra is, de ez egy másik sztori – aztán valahogy néha mégsem megy. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy magyar ember lévén azonnal felelőst keresnénk, de itt még ez sem olyan egyértelmű. Küldhetnénk sáskajárással kombinált kolerajárványt a brit zátonyra, hogy Benjamin Griffith és William Ling leszármazottjai pusztuljanak, de ugyanúgy Werner Liebrichnek is kijárna, hogy köröm nőjön a pöcsére. De elővehetnénk Sebes Guszti bácsit, vagy magát Puskás Ferencet – esetleg a korabeli politikai elitet, vagy az esős pályát, de bojkottálhatnánk Adi Dasler cégének termékeit is bosszúból a faszogányos stoplisai miatt. Évforduló van, hajtás után sírunk egy kicsit.

Még mielőtt a transzfermátrixon horgadozó Olvasóinkat napszúrás érné, nagyszerű, Kaká-, Villa-, Benzema- és Ribéry-mentes perceket ajánlunk. Starring: a jónevű Ankaragücühöz szerződő Darius Vassell, továbbá néhány (a hírek szerint cirka háromezer), a decibelekkel hallhatóan nem spóroló szurkoló, akik mind a köpcös ex-citys üdvözlésére gyűltek össze tegnap az ankarai reptéren. Többen valószínűleg szabadnapot vettek ki miatta. Nem csoda az olimpikonoknak kijáró fogadtatás, a sárga-kékek lelkesek, de csak középcsapatnak számítanak - bár tavaly a kiesés szele is be-betört az otthonukba -, nemzetközi klasszisokat se látnak gyakran, nemhogy olyat, aki a PL-ből jött és nem nyaralni.