"Az nem lehet, hogy annyi szív..." riadtunk álmunkból hajnalban. Az nem lehet, hogy a 2009/2010-es szezonnak úgy futunk neki, hogy a múlton még egy pindurkát sem csámcsogtunk. A tavalyi szezon lezárását ezennel ünnepélyesen megkezdjük, és az NST bal lába is már a kuplungon van, vagyis augusztus közeledtével magasabb sebességi fokozatba kapcsolunk.
Bemelegítésképpen két videót ajánlunk megtekintésre a tikkasztó kánikula árnyékában. Lapozás után mindkettőt meg is indokoljuk.

Az év meccse az egyik legszubjektívabb (fujj!) kategória, amit el tudunk képzelni. Ezért nem is tettünk mást, mint leültünk egy pohár viceházmester mellé és elkezdtünk erősen gondolkodni, hogy melyek azok a meccsek, amelyek a legjobban megmaradtak bennünk.
Elsőre a májusi Everton-Tottenham ugrott be, mert azon aludtunk talán a legnagyobbat, de aztán próbáltunk a focitartalomra koncentrálni.
Két meccset emelünk ki: egy csúcsrangadót és egy igazi angol bajnokit.

Szerintünk all time legjobb második félidő volt, amit az Anfielden láthattunk áprilisban. Igaz, hogy volt egy tökugyanilyen végeredményű Spurs-csoda is, de ott a játék hagyott kívánni valót maga után, meg aki azt tartaná az év meccsének, az már megvette dvd-n az esemény másnapján.
A képlet nagyon egyszerű volt, a Poolnak nyernie kellett ahhoz, hogy reális bajnoki esélyei maradjanak, míg a másik oldalon Arsavin akarta bizonyítani, hogy megérte már télen átköltöztetni Szentpétervárról.
Ritkán van olyan, hogy valaki négyet rúg az Anfielden, az meg talán teljesen egyedi, hogy az nem elég a győzelemhez. Az orosznak ez mégis sikerült egy lebilincselő mérkőzésen.
A szünetben még 0-1 volt, aztán gyorsan fordítottak a hazaiak, de újabb fordulat következett (2-3, pont mint a viceházmester), majd egyenlített a Pool. Itt úgy tűnt, hogy 3-3 lesz az év meccsének eredményjelzőjére írva, de a 90. perc után még Andrej és Benayoun is zörgetett egyet. A nép tombolt, de a legjobban Manchesterben örültek.

Választottunk egy nemménsztrím meccset is, amit szintén óriási élmény volt még televíziókészüléken keresztül is megtekinteni. Tízből kilenc háziasszonyt az Everton-Aston Villát ajánlaná, ha tipikus angol bajnokira kellene felhívni a figyelmet.
Decemberben sokan úgy gondolták, hogy az Aston Villának sikerül még majusban is BL-t érő helyen tanyáznia. Ezen hithez kellettek az ilyen győzelmek is.
Barryék ekkor még nem voltak fáradtak, egy 92. percben bekapott egyenlítő gólra is postafordultával tudtak válaszolni.

Reméljük, hogy akut angolfoci-hiányotokat sikerült pár pillanatra csillapítani. Ígérjük (mert azt marhára tudunk), hogy ennyivel nem akarjuk kiszúrni a szemeteket. Készülünk a szezonválogatottakkal is (baromi nehéz eldönteni, hogy Anelkát melyikbe is tegyük, a köcsögbe-é vagy a szezonba-é), és lesz két orális fixálás is.
Az egyik - természetesen - a MU-é, mert megérdemlik, nemkicsit. A másik pedig a Tiéteké. Bizony. A tippverseny győzteseiről szeretnénk méltó módon megemlékezni. Így már érthető lesz, hogy kerül újra Csöncsön egy angol posztba.