Amerika majd' minden tekintetben készen áll egy vébére, nem kerülnének bajba, ha mondjuk a jövőhéten kezdődne. Körítésben, felhajtásban hatalmas a rutin, a közvetítés patent, naponta nő a szurkolók tábora, a stadionprobléma kifejezés ismeretlen - és már a liga minőségét se lehet meggondolatlanul kritizálgatni. Már csak az kéne, hogy a futballvilág magát (joggal)vérprofinak tartó része is végleg komolyan vegye az MLS-t: a liga igazán igyekszik magát elfogadtatni, Európa kedvére tenni, de az átlagost meghaladó érdeklődést gyakorlatilag csak évente egyszer képes kiváltani.
A soccernek igazából nem kell nagyobb reklám, mint amit saját magának csinál. Végigszemlézve a nyár eseményeit, Amerika egyik labdát dobta rúgta föl a másik után. A Konföderációs-kupás siker nem okozott meglepetést, csak azoknak, akik eddig barlangban laktak. Onyewu és Davies rögtön tolt egy nagyot a karrierjén, de még van egy hónap az átigazolásokra, másokat is hírbehoztak topligás klubokkal. Az Arany-kupán inkább a fejlődési potenciálra tevődött a hangsúly - benne volt a pofon lehetősége és ki is jött. A Beckham-Donovan "ügy" buboréknak indult, holdméretű ballonná fújták, vonzotta is az érdeklődést rendesen. Nedved pedig bármikor a tengerentúlra szerződhet. (Sőt, a következő hónapokban a hagyományos légióskörképekben sem csak Juhász, Huszti, Dzsudzsák szerepelnek, hiszen magyar játékossal bővült a bajnokság.) A nemrég Chelsea-sikerrel végződő World Football Challenge művésznéven futó tornát - illetve néhány évvel ezelőtti elődjét - külön is ki kell emelni, hiszen kis túlzással az egyetlen, nemzetközi versenynaptárral kompatibilis ötlet, amellyel igazi sztárklubokat lehet átcsábítani a nagy vizen túlra - nem mellesleg óriási sikert elkönyvelni.
Az Amerika-központú nyár egyik csúcspontjának ígérkezik az All Star-gála. Ám csak a vendéglátóknak. Az igazi focit jelentő Európa szemszögéből valószínűleg sosem lesz több egy jó hangulatú, hasznos felkészülési meccsnél, legyen a kontinens képviselője a Chelsea, a Real vagy egy kisebb kaliber, mint a tavalyi "sztárvendég" West Ham és az idei Everton. Nem kell erőszakolva többet képzelni az All Star-meccsbe, mint ami benne van, de az erőfeszítést, amivel Amerika igyekszik elnyerni Európa figyelmét, illik elismerni. Nagy változás akkor se állna be a megbecsülésben, ha az Egyesült Államok vezetné a világranglistát, a nyár a felkészülésre való. Kis szervezéssel viszont össze lehetne vonni a kirakatmeccset a túrázó csapatok számára kiírt szupertornákkal - így lehetne a vándorcirkusz tetőpontján egy tényleges presztízzsel bíró döntőt szervezni a túrázók legjobbja és az MLS-válogatott számára, amely összecsapás talán fel-felvenné a tétmeccs-jelleget. Ez már rég nem pénzkérdés: egyrészt, minden nyáron akad elég jelentkező egy amerikai turnéra, akad még olyan klub, amelyik nem adta el még magát kellően odaát; másrészt, a változatosság sosem árt, nyilván előbb-utóbb megéri majd váltani a steril osztrák vagy bolond keleti miliőről. Manapság már nem kell attól tartani, hogy egy Barca vagy egy MU a nyár derekán, pár hét változó intenzitású felkészülés után ronggyá verné a barátságos jenkiket. Van olyan játékosanyag, amire fel lehet építeni egy tisztességes önpromót - csak ehhez nem biztos , hogy elég egy Everton vagy West Ham, hónapokra előre lekötve, kizárva még a meglepetés esélyét is.
Az idei All Star-gáláról szóló hírek közül az élre kívánkozik, hogy lesz végre egy olyan fociesemény, amit nem nyom agyon a Messiás. Lassan már mindenkinek ki van a ceruzája Beckhammel, még azoknak is, akik eddig egy M típusú bolygón éltek, értékes szimbiózisban a krómevő baktériumokkal. A sajtó, a szakma és a nép nagy egyetértésben unta meg az angolt - ez statisztikailag kimutatható. Az MLS All Star-gálája ugyanis - az önpromó mellett - részben arról is szól, hogy mindenki lehet kapitány - hálistennek nem "úgy", mint nálunk -, álljon a futballközösséget jelentő téglalap bármelyik oldalán. A résztvevők körét egy-egynegyed részben szavazhatják meg az újságírók, a szurkolók, a szakvezetők és maguk a játékosok. Mivel a liga által nyilvánosságra hozott legjobb 20 eredmény (értsd: legnépszerűbb focista) közt nem találjuk Beckham nevét, könnyen kalkulálható, hogy elhanyagolható százalékban részesedett a voksokból - arról nem is szólva, hogy se az extra választási lehetőséggel rendelkező kapitány Kinnear nem vetődött rá, se a ligagóré Don Garber, pedig végig támogatta Becks amerikai "szerepvállalását", az aktuális afférok után viszont ő is behalkult. Unanimous decision, mondaná amerikai cimborám. Lehet, nem is bánja, hogy mellőzik egy ideig, a tavalyi game is Blancóról szólt, bár kétségtelen, ő is ott volt a pályán.
Valamiért mégse tökéletes ez a show. Az egyik problémás pont magában a voksolás lebonyolításában van: napi tíz csapatot adhattak le 3-5-2-es megosztásban a szurkolók közel két hónapon át. Ezzel természetesen a nagyobb és lelkesebb táborok jártak jól, lásd a ragyogóan szereplő újonc Seattle Soundersé, akik annyira rátapostak a submit gombra, hogy egy darabig tíz játékosuk is szerepelt az élbolyban, közülük öten (Kasey Keller, Jhon Hurtado, Osvaldo Alonso, Fredy Montero és Fredrik Ljungberg) pedig a már említett 20 fős listára is felkerültek. Ráadásul a svéd kapta magasan a legtöbb szurkolói szavazatot, holott teljesítményével nem mindig voltak elégedettek. A szurkolók nemcsak a Seattle játékosaival szimpatizálnak: a svéd és a két kolumbiai után a negyedik legtöbb szavazat Donovanre érkezett. A játékosoknál, a szakvezetőknél és a sajtónál viszont Guillermo Barros Schelotto és Cuauhtémoc Blanco az atyaúristen - sokak szerint egy pillanatra elfordította a fejét a sajtó a szavazatok leadásánál, legalábbis utóbbi esetében biztosan, mert nem mindig szolgált rá -, a szakemberek a liga egyik legjobbját, Shalrie Josephet, továbbá Wilmar Condét, Conor Caseyt, Chad Marshallt és Stuart Holdent is favorizálták. Holden esete érdekes, szertelen, de óriási tehetség (Arany-kupán lőtt bombagólját tekintsük meg) és a legnépszerűbbnek bizonyuló All Star-tizenegyben ő volt az egyetlen amerikai középpályás. Persze, a csapat különböző okok (sérülés, pihentetés és egy harmadik, később részletezett ok) miatt rendesen felkavarodott, így már többen is képviselik a hazát.
A kanadai Dwayne De Rosariot pedig hiába kedveli kis túlzással mindenki a ligában, az All Staron nem láthatja. És itt jön a zárójelezett ok: egy MLSZ-t idéző szervezésügyi blama az MLS-től. A gála hetében ugyanis három csapatnak van jelenése a CONCACAF BL-ben: a DC United a gála előtti, a Red Bulls a gála utáni napon, a Toronto meg a gála estéjén játszik puerto ricói ellenfelével. Közülük nyilván a washingtoni játékosok számára lett volna vállalható az All Star - csakhogy se a tavaly gólt is szerző Christian Gómez, se Santino Quaranta, se Luciano Emilio, se Jaime Moreno nem gyűjtött elég szavazatot. 
DDR (elnézést az olaszosoktól) viszont annyit, hogy élünk a gyanúperrel: az emberek nagy részének fogalma sem volt arról, hogy rossz időpontra szervezte a meccset a liga, szépen kiszúrva így az érintett klubok népszerű és/vagy jó formát mutató játékosaival.
Szóval lehet mit korrigálni jövő nyárig. Lentebb olvasható a teljes keret, benne sok fiatal, első All Star-jára hivatalos játékos. Az Evertonéval most nem foglalkozunk - leginkább azért, mert nem róluk szól a mérkőzés -, de Tim Howard nevét azért meg kell említenünk. Az MLS honlapjának szerkesztői amúgy rendesen hazabeszélnek, hiszen az összevetésben a védő- és a támadósort is az angolokénál erősebbnek ítélték - joggal bizakodva abban, hogy nem szakad meg a sorozat és zsinórban ötödjére is az MLS-csapat nyer.
Kapusok: Kasey Keller (Seattle Sounders), Zach Thornton (Chivas USA)
Védők: Geoff Cameron (Houston Dynamo), Jhon Kennedy Hurtado (kolumbiai, Seattle Sounders), Chad Marshall (Columbus Crew), Wilman Conde (kolumbiai, Chicago Fire), Bakary Soumare (mali, Chicago Fire)
Középpályások: Fredrik Ljungberg (svéd, Seattle Sounders), Cuauhtémoc Blanco (mexikói, Columbus Crew), Kyle Beckerman (Real Salt Lake), Brad Davis (Houston Dynamo), Davy Arnaud (Kansas City Wizards), Stuart Holden (Houston Dynamo), Javier Morales (argentin, Real Salt Lake), Will Johnson (kanadai, Real Salt Lake)
Támadók: Landon Donovan (LA Galaxy), Conor Casey (Colorado Rapids), Fredy Montero (kolumbiai, Seattle Sounders)
A tavalyi All Star összefoglalója:
Kvízjáték! Tekintsünk az alábbi képekre!
Ezek 2008 júliusában készültek.
Ez pedig a közelmúltban.
Vendégem egy hűs Budweiserre az első, aki korrekt tájékoztatással szolgál a többieknek a képek ittlétével kapcsolatban.
Utolsó kommentek