A világbajnokságok történetét bemutató sorozatunkban ezúttal olyan szereplésekkel foglalkozunk, amelyek hatalmas meglepetést szolgáltattak. Akár egyetlen mérkőzés, akár egy az egész világversenyen mutatott kiváló vagy éppen szánalmas teljesítmény bekerülhetett a válogatásba. Aki tovább lapoz, találhat benne arcpirító bukásokat, saját gyengeségein úrrá lenni képtelen sztárcsapatokat és a történelem homályából felderengő egyedülálló bravúrokat. Jó szórakozást kívánunk hozzá a Radio Q támogatásával, ahol ma este 21 órától élőben is elbeszélgetünk a listán szereplő történésekről.

10. Svédország 1994

Az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon a brazilok és az olaszok játszották a döntőt, mellettük láthattuk minden idők legjobb román és bolgár válogatottját, egy sokkal többre hivatott argentin csapatot és új színfoltként egy igazán erősnek tartott afrikai csapatot, Nigériát. A bronzérmet teljesen megérdemelten az a Svédország szerezte, amely 1990-ben még jobb volt, hogy kiesett, 1992-ben az Eb-n már mutatott életjeleket, de ennek ellenére hatalmas meglepetésnek számított, hogy ők értek oda a harmadik helyre. A meglepetés erejét növelte, hogy mindezt a legtöbb rúgott góllal és azóta is emlékezetes, sokakban mély nyomokat hagyó ötletes támadójátékkal. Brolin, Dahlin, Kenneth Andersson és Henrik Larsson legendák, az Ingesson, Schwarz, Thern, Limpar középpályát pedig az egész világ irigykedve figyelte. A csúcspontot a románok tizenegyesekkel történő legyőzése és a bolgárok 4-0 arányú oktatása jelentette.

9. Spanyolország 1998

A 2008-as eb-t megelőzően, a spanyol labdarúgó válogatott egy talány volt. Nem volt olyan világverseny, amelyre ne az egyik legerősebb európai kerettel, egyik legnagyobb európai esélyesként utaztak volna. Az átok ül rajtuk kifejezés, igen enyhének számított a spanyolok világbajnoki szerepléseit illetően. A franciaországi vb-n is a szokásos volt a menetrend. Saját hibáik miatt – mindenki emlékszik Zubizarreta bakijára Nigéria ellen és a tippmix-gyilkos Paraguay elleni 0-0-ra – az ellenfelek is bőven keresztbe tettek nekik. A spanyolok az utolsó körben 6-1-re ütötték ki a már csak nyomokban futballistákat tartalmazó bolgárokat, mialatt Nigéria kikapott Paraguaytól, kiejtve ezzel Raúlékat. Klasszikus jelenet Kiko „gólöröme” a 6. spanyol találatot követően.

8. Argentína 2002

1990 óta minden világbajnokság előtt ott tart a közvélemény, hogy egyszerre irigyli és sajnálja Argentínát. Minden kétséget kizáróan, általában a legerősebb háromba sorolt támadóegységgel és masszívnak, keménynek vélt védelemmel érkeznek, azért, hogy utána szinte sorsszerűen bukjanak el. A mélypontot az ázsiai világbajnokság jelentette, ahol a gauchók  kénytelenek voltak  szembesülni a szomorú ténnyel, hogy már a csoportkörből sem jutottak tovább. Crespo, Batistuta, Ortega, Verón, Javier Zanetti, Kily Gónzalez vagy Claudio López neve garancia lehetett volna a sikerre és igaz, hogy az akkori halálcsoportba kerültek Anglia, Svédország és Nigéria társaságában, de a végső győzelem helyetti korai búcsú az egyik legnagyobb tragédia az argentinok futballtörténelme során.

7. Magyarország 1986

Saját tragédiánk nemzetközi összevetésben is befér a világbajnokságok történetének legnagyobb meglepetései közé. Európa egyik legerősebb válogatottjaként, magabiztosan jutottunk ki a mexikói mundialra, hogy azután a szovjetek elleni 6-0 arányú vereség és Irapuato város neve a magyar futball legsötétebb emlékei közé kerüljenek. Mezey György tolódásos védekezésen alapuló stabil játékrendszere és a fiatal Détári játéka nagy reményekkel töltötte el a magyar közvéleményt. A súlyos zakó után lett volna még két lehetőségünk javítani, de a nagy ütést nem tudta kiheverni csapatunk és a franciáktól elszenvedett újabb vereség, majd Kanada szerény, 2-0 arányú legyőzése után csomagolhattunk és azóta is ugyanúgy úton vagyunk valahol a senki földjén, mert, hogy sem haza nem érkezett a futballunk, sem a világban nem találjuk, az biztos.

6. Bulgária-Németország 1994 (Giants Stadium - East Rutherford, Egyesült Államok)

Egészen Jordan Lecskov fejesgóljáig úgy volt, hogy a németek az ilyen fontos mérkőzéseiket mindig megnyerik. Legendák szóltak a híres német küzdeni tudásról és a minden problémán átlépő csapategységről. Kiegészítve azzal, hogy az 1994-es világbajnokságon részt vevő német válogatott rutinját, játékoskeretét és mutatott játékát figyelembe véve az átlagosnál is erősebb volt. Ezért tartjuk számon Sztojcskovék sikerét úgy, mint a vb-k történetének egyik legnagyobb meglepetése. A németek kiesése, annak ellenére, hogy sokan szurkoltak a bolgár csapatnak, hiányérzetet keltett az emberekben. A németeknek mindig tovább kell jutni, mindig a maximumot kell elérniük. Akkor tört meg a jég, azóta a horvátok és hazai pályán az olaszok is begyűrték őket egy-egy olyan meccsen, amit pár évtizeddel korábban még ők nyertek volna meg.

5. Törökország 2002

1990-ig a török válogatott elvétve szerepelt Európa futballtérképén. Majd egy bő évtized alatt eljutottak odáig, hogy éremmel tértek haza egy világbajnokságról. Számunkra elképzelhetetlen, hogy mennyi pénz, tudásvágy és munka kellhetett ahhoz, hogy a lesajnált török futballválogatottból egy jó ideig olyan rettegett erő vált, mint történelmük csúcsán. Az ázsiai világbajnokságot ugyan egy Brazília elleni vereséggel kezdték, de a csoportban Costa Ricát és Kínát megelőzve eljutottak a kieséses szakaszba, ahol az egyik házigazdát, Japánt, majd a szintén meglepetésre feltűnő Szenegált búcsúztatták. Az elődöntőben irgalmatlanul nehéz meccsre kényszerítették a brazilokat és a harmadik helyért legyőzték (végre) a másik hazai gárdát, Dél-Koreát. Utóbbi mérkőzésen, Hakan Sükür szerezte minden idők leggyorsabb vb-gólját, 10,8 másodperc alatt, míg Ilhan Mansiz bemutatta a vb-k történetének egyik legmegalázóbb cselét Roberto Carlos ellenében. Sok más válogatott tudna mesélni arról, hogy hogyan nem lehetett legyőzni a rendezők csapatát, a török az egyetlen, amelyik mindkét hazai bagázson bemutatta, hogy hogyan igen. Világbajnoki bronzuk van! Mind a mai napig hihetetlen.

4. Argentína-Kamerun 0-1 (Milánó, 1990)

Az 1990-es világbajnokság, minden idők egyik legunalmasabb versengését hozta, azonban egyáltalán nem így indult. A könnyed lőgyakorlatnak szánt Kamerun elleni bemutatkozó meccs az uralkodó világbajnok hatalmas égésével zárult. Maradonát 2-3 ember őrizte folyamatosan, míg a többiek valószínűleg túl kényelmesre vették a figurát és Francois Omam-Biyik második félidei fejesgóljára már nem tudtak válaszolni. Kamerun annak ellenére győzte le a jóllakott argentinokat, hogy még 0-0-nál emberhátrányba kerültek Andre Kana-Biyik kiállítását követően, majd 9 emberrel fejezték be a találkozót, miután a mérkőzés végén Massing is piros lapot kapott. A meglepetés sokkoló volt. A Maradonával felálló világbajnokot az egyik legkevesebbre taksált, legismeretlenebb csapat győzte le, világszerte kiváltva ezzel sok szurkoló szimpátiáját és az olaszországi világbajnokság legkellemesebb meglepetését okozva, egészen a negyeddöntőig meneteltek az afrikaiak. Emblematikus figurájuk, a 38 éves Roger Milla ekkor indult el a legendává válás útján.

3. Franciaország 2002

A magyarok ’86-os teljesítményéhez mérhető katasztrófa érte a franciákat 2002-ben. Világ, - és európa bajnokként érkeztek Ázsiába, ahonnan azután rúgott gól nélkül, a világbajnokság legrosszabb teljesítményét nyújtó csapatként kullogtak haza. Papa Bouba Diop győztes gólja már önmagában is a legnagyobb meglepetést szolgáltatta volna, de az, hogy három topligás gólkirállyal (Trezeguet, Henry, Djibril Cissé) és az európa bajnok gárda nagy részével, ne tudják legyőzni sem Uruguayt, sem Dániát az akkora meglepetés volt, hogy kitalálni sem lehetett volna nagyobbat. A franciák négy évvel korábban úgy nyerte világbajnokságot, hogy csatáraik finoman szólva sem voltak világklasszisok. Dugarry és Guivarc’h helyét ekkor már a fent említettek töltötték be, ami arra engedett következtetni, hogy ha lehet, még erősebbek lettek. Sokan ellenszenvvel viseltettek a francia csapat iránt, amiben az is közrejátszik, hogy a hagyományosan sokak kedvencének számító angol, német és olasz csapatok szurkolói utálták őket. Ez a meglepetés azért is él nagyon erősen az emberek emlékezetében, mert kapcsolódik hozzá jó adag káröröm is. A vb-kudarc ellenére a korszak cúcscsapata volt a francia válogatott, benne Zinedine Zidane, aki ezen a vb-n sérülése miatt csak a Dánia elleni utolsó meccsen lépett pályára, amikor azonban már ő sem tudott segíteni.

2. Észak-Korea-Olaszország 1-0 (Middlesbrough, 1966)

Hangzatos főcím: „ A Római Birodalom bukása” és paradicsomzápor fogadta a genovai reptéren az angliai világbajnokságról hazaérkező olasz válogatottat. 1966 előtt Észak-Koreáról pontosan annyit lehetett tudni, amennyit ők akartak, tehát semmit. Amit az olaszok akartak ellenük, abból is pont ennyi valósult meg, semmi. Facchetti, Mazzola és Gianni Rivera az Inter és a Milan sztárjai voltak, míg Pak és Yong, akik a győztes gólt összehozták a phenjani Moranbong és Sierpnia legendái. Előbbiekről már mindenki hallott, míg utóbbiakról az a hír járta, hogy a világbajnokságot követően Kim Il Sung diktátor kényszermunkára ítéltette őket, az olaszok elleni mérkőzés után tanúsított ünneplés miatt. A Koreai NDK csapata az olaszokat 1-0-ra győzte le, és ezzel őket megelőzve továbbjutott a csoportjából majd a brazilokat velünk együtt kiejtő portugálokkal vívott, 5-3-as mérkőzésen búcsúzott a további küzdelmektől. A világbajnokság alatt ideiglenes engedéllyel Angliában tartózkodó játékosok 35 évvel később mesélhették csak el két brit újságírónak a történteket. Azt, hogy először tartottak az angolok vendéglátásától, a nem sokkal előbb befejeződött koreai háború okán, majd csodálkoztak, a middlesbrough-i közönség szeretetén, az olaszok legyőzését követően. Győzelmüket, természetesen Kim Ir Szen diktátornak ajánlották, aki jutalom gyanánt elismerte, hogy katonái úgy küzdöttek, mint Chollima, a koreaiak legendás lova, aki gyors volt és ügyes. A koreaiak 1966 óta először, újra kijutottak a világbajnokságra, és a ha bármelyik meccsükön nyerni tudnának, azzal újrarendeznék ezt a listát, ugyanis Brazília, Elefántcsontpart és Portugália mellé nyertek besorolást.

1. USA-Anglia 1-0 (Belo Horizonte-Brazília, 1950) - heinrich

Ezzel el is érkeztünk a világbajnokságok történetének legnagyobb meglepetéséhez, a valaha volt legarcpirítóbb égéshez, az 1950-es Anglia-USA meccshez. A Billy Wright, Alf Ramsey vagy Stan Mortensen által fémjelzett angolok úgy mentek ki a meccsre, hogy egy mócsingot vernek a tejesemberekből, mosogatófiúkból és hentesekből verbuválódott bevándorlók csapatára. Szétlőtték a kapufákat, kilőtték az összes fotóst a kapu mögül, leszedték a reklámtáblákat, de gólt az úristennek nem bírtak szerezni, viszont Joseph Gaetjens egy kósza ellenakció végén betalált. Az egy-nullás vereségről szóló tudósításokat egyértelmű nyomdahibaként fogták fel Angliában, és tíz-nullás, illetve tíz-egyes végeredeményekkel jelentek meg másnap az angol lapok. Hogy szerencsétlen Walter Winterbottom mit érezhetett a meccs után, annak csak a mi máltai sólymunk a megmondhatója, az biztos, hogy a spanyolok is megrakták őket a nagy ijedségre, az angolok úgy estek ki, hogy egyedül Chile ellen tudtak gólt szerezni. A VB után egyébként az argentinok és az uruk is megborították a szereptévesztésben leledző angolokat, és a hat-háromra, meg a hét-egyes visszavágójára még gondolni sem mertek.