A hétvégi forduló, ahogyan az várható volt, nem hozott jelentős változást a spanyol bajnokság életében. Alapvető kérdésekre nem születtek válaszok, de bizonyos részletek tekintetében láttunk előre mutató jeleket a Barcelona és a Real tekintetében. A Bilbao fontos lehetőséget mulasztott el, mint ahogyan a Sevilla is, bár a két csapat helyzetét tekintve más szempontok szerint kell értékelni a hétvégi döntetlent. Igazi meglepetés nem született, mert előzetes tippjeink ellenére a Getafe és a Tenerife nagyarányú győzelme, az ellenfeleik gyengeségeit figyelembe véve benne lehetett a pakliban.

Kedv

A Barcelona két különböző félidőt produkált a foghíjas Valencia ellen. Amikor kiderült, hogy Villa hiányzik a vendégektől és Mata sem játszik, megfordult a fejünkben, hogy itt az alkalom egy neves rivális elleni hangzatos győzelemmel hangolni a BL visszavágójára. Az a bizonyos kedv, amit mostanában hiányoltunk a Barcelona játékából azonban csak a második félidőre érkezett meg. Rizlával osztozunk azon meglátásban, hogy ebben nagy szerepe volt Henry pályára lépésének, ami idén ritkán kecsegtetett bármi plusszal, de most mégis. Erősítette a Barcelona állásait, hogy a Valencia védelmére ekkor már a foghíjas jelző is bőven pozitív volt.
A Real Madrid ott folytatta, ahol a Lyon elleni meccs előtt abbahagyta, ami természetes volt a gyenge Valladolid ellen. Helyenként látványosan is játszottak, de ez volt a papírforma. A kényszerhelyzetet, ami Kaká hiányát illeti, Pellegrini kihasználta arra, amit pancho is felhozott, a Higuain-C.Ronaldo páros befejező készségére és inkább csatár, mint szélső vagy egyéb támadó posztján történő szerepeltetésére. Továbbra is fenntartjuk azon véleményünket, hogy olyan tekintetben, mint a Barcelona esetében, egész szezonra nem várunk számottevő taktikai fejlődést. A madridisták kedvét, az egyéni képességekből eredő 3-4 gólok tarthatják ébren, ami fokozódni fog a bajnoki cím reális közelségbe kerülésével.

Remények

Bármilyen volt is az első játékrész és az ellenfél felállása, a Valencia így is bőven megüti egy átlagos spanyol csapat szintjét. Idén talán először éreztük azt, amit tavaly gyakrabban, hogy játszik a Barcelona. Volt egy jelenet, amikor Dani Alves középről, valahogy oxival tette ki a jobbszélre a labdát, abban a mozdulatban nem a technikai kivitelezés volt a parádés, hanem ahogy visszaadta a pályán éppen akkor uralkodó hangulatot. A Barcelona szimpatizánsainak reményt adhat az eredmény és a második félidő, hogy csapatuk visszatalál a megszokott ösvényre.
A királyiaknak idén egyetlen reményük maradt, a bajnoki cím elhódítása. Természetes módon, ehhez mindvégig ragaszkodni fognak és lesik az alkalmat, hogy mikor tudnak előnyt szerezni a katalánokkal szemben. Ismét ki kell térnünk Higuain szerepére, aki most már nem fog a BL-kiesésen bánkódni, hanem egy nyerőemberekkel jobban ellátott csapatban próbálja majd hozni a tavaly tavaszi formáját, ami a bajnokságot illeti.

Triplák

Messi nagyon kemény, ezt újfent megállapítottuk. Bármikor benne van, hogy rúg hármat az aktuális ellenfélnek és ez még akkor is így van, ha egyébként összjátékban nem csinál semmi különöset az adott meccsen. Egyszerűen különbözik a játéka minden addigitól, amit a védők megszokhattak.
A másik argentin triplázó, sokkal inkább függ a csapattársaktól, úgyhogy esetében kénytelenek vagyunk szűkíteni a bármikor benne van egy mesterhármas kitételt arra, hogy az elmúlt két szezon tapasztalata alapján vannak és lesznek olyan meccsek, amelyeken akár több góllal is képes hozzájárulni a győzelemhez. Pontosítva, még Real Madrid szintjén és még kiscsapatok ellen is óriási teljesítmény, ha olyan befejező csatár áll rendelkezésre, aki gyakran kerül helyzetbe és azt ilyen hatékonysággal használja ki.

Mi fogyott el a Sevillából?

Spanyolviasznak nem nevezhető, ráeszmélésnek pedig lehet, hogy kései, de a játék szervezése nincsen megoldva. Kanouté önmagában elfogyott egy kicsit mostanra. Két-három szezonnal ezelőtt azért ment kuriózumszámba a mali játékos teljesítménye, mert amellett, hogy rengeteg gólt szerzett, gyakran irányítószerepet is vállalt a visszalépéseivel, a szélen vagy középen csatlakozók bevárásával és a labda leosztásával. Ez mára eltűnt, illetve sokkal ritkábban látjuk tőle. Maresca posztját tekintve is irányító szerepkörben játszott, úgy, hogy Renato és egy védekező ember akkoriban is feltűnt mellette. Harmadikként pedig Dani Alvest lehet említeni, aki a jobb oldalon szintén remekül vett részt a támadások szervezésében, gyakorta bejátszva a jobb oldali védőtől elvártnál nagyobb területet is. Manapság mindhárom szervezőelem hiányzik. Az irányítójáték mára leszűkült a  belső középpályások által eszközölt oldalváltásokra, amik így is járnak némi eredménnyel, mert jók a szélsők és egy-egy gólra jók a befejező csatárok is, ha elég beadás érkezik. Valószínűleg új embert kellene igazolni, ha változatosabbá szeretnék tenni jövőre a támadójátékukat.

A sikeres szereplés

a spanyol bajnokságban, ha az ember középcsapat, a keret frissen tartásán múlik. Azon, hogy mennyire tudja lecsökkenteni az edzői stáb a sérülések számát és hosszát, illetve, hogy sztárjátékosok nélkül fenn tudnak-e tartani egy olyan keretet, amely ha csak átlagos szinten is, de minden posztra tud megoldást, ha valaki kiesik. Ideig-óráig bármely csapat kieshet a rászabott szerepből, de a Depor példáján látjuk, hogy a stabil védelem mellett, „B” kategóriás támadókkal elérhető a nemzetközi szereplés. Felipe kiesése óta Laure játszik balbekket, aki nem ugyanaz a kategória, de nem is egy Grygera. Az Osasunánál most kellett elővenni Vadóczot, aki jól játszott és nem lehetett érezni, hogy ő a második sorból került elő. A Bilbao esetében szintén meghatározó, hogy a tengely megmarad héről-hétre, kevés sérülés hátráltatja őket, és ki lehet hagyni egy Yestét annak érdekében, hogy a megfelelő alapjátékot ugyanolyan szinten tudják hozni a hasonló képességű ellenfelekkel szemben. Lotina, Caparrós és Camacho összerakott egy ideálisnak vélt kezdőcsapatot és rászabta a játékot, azzal, hogy ha szükséges változtatni, akkor is akad megfelelő ember, aki az elvárt minimumot tudja szolgáltatni.

A forduló eredményei:

Valladoid-Real Madrid 1-4
Barcelona-Valencia 3-0
Sevilla-Deportivo 1-1
Getafe-Mallorca 3-0
Sporting Gijón-Bilbao 0-0
Villarreal-Xerez 2-0
Atlético Madrid-Osasuna 1-0
Racing Santander-Zaragoza 0-0
Almeria-Malaga 1-0
Tenerife-espanyol 4-1
 

A forduló mérkőzéseinek összefoglalója egy helyen

Táblázat, góllövőlista