Tulajdonképpen – egy apró kivételtől eltekintve – jelentős meglepetés nélkül, az eredményeket olvasva halál unalmasan telt a német bajnokság 26. fordulója, azonban mi, akik mutatóujjunkat a Spieltag ütőerén tartottuk, tudjuk, hogy sok-sok finomság volt, és most megpróbáljuk nektek tálalni mindezt a rengeteg ínyencséget, feltéve, hogy végre képesek leszünk abbahagyni a migréngeneráló képzavarok gyártását. Jó lesz az a lapozás, sokkal jobb, mint egy alapozás – ha másért nem, a Bayern pesszimista ekézéséért mindenképp.

Azért az megérne egy komolyabb bekezdést, postot, blogot, kétkötetes regényt, amit a Freiburg első gólja előtt a Bayern védelme művelt – bátorkodtam négy képpel érzékeltetni, mennyire amatőr mozgással szerencsétlenkedett a hátsó bagázs. (Különösen az első és a második kép vicces, de jókat derülni a harmadikon és a negyediken is lehet, ha nem először láttunk a hétvégén futballmérkőzést.) Területvédekezés, mi? Hát ez a grund volt, bazzeg. Mindenki a labdá(s)ra! Jó, hogy ujehust nem ordított senki.

Felesleges belemenni a meccs statisztikájába, meg hogy hány gólt érdemelt volna a Bayern, egyszerűen gigaszarok voltak az első félidőben és simán kontrollálta őket a bajnokság leggyengébb kerete, amire Pranjic sem kifogás, még kevésbé magyarázat. A horvát persze ismét rettenetes volt, Kloséval és Alabával egyetemben (nézzük meg a fotókat a gólról és ismételgessük magunkban: ő volt a balhátvéd), mindenesetre igazi köcsögök lennénk, ha bármit is az osztrák kölökre kennénk. Miro meg ilyen kétszáz éve, ez van. Egyébként Hoeness (és Beckenbauer?) vajon mit érzett, amikor végignézett a kispadon? Rensing, Görlitz, Contento, Ekici, Timoscsuk. Láttam már pár Bayern-meccset, de hogy bajnokin volt-e valaha gyengébb kispad, azt nem tudom, mindenesetre nehezen tudom elképzelni.
Jól igazából senki nem játszott Robbenen kívül, de ő is csak a második játékrészben. Félelmetes a holland, megrázza magát, és mint kés a vajon, vagy ha nem úgy, akkor kibikázza a felső sarkot, vagy ha nem úgy, akkor büntetőből. Akár újra leírhatnánk az előző post címét, de vagyunk annyira kreatívak, hogy ne ismételjük magunkat, legfeljebb akkor, ha Podolskin lehet kuncogni.

Megrázta magath a Schalke is és behúzta a Stuttgart elleni rangadót, amivel továbbra is ott liheg a bajorok tarkóján. Érdekes volt a gólok felelőseit végigkövetni, először Tasci adott egy csinos gólpasszt Edunak, majd négy perc múlva éppen ő fejelt egy gólt a teljesen rejtélyes módon elbambuló Westermannról, immár az edzője által kijelölt kaput támadva. Ezt követően 5 perccel mi más következhetett volna, mint hogy Westermann rúgatott egy gólt Kurányival. Nehéz erre a találatra bármit is mondani, a partjelző nem hibázott (sőt!), de a kommentekben is felvetődött, amivel foglalkozni kéne valamilyen fórumon, azaz hogy a tétlen les ilyen formában nehezen fenntartható rendszer. Hogy igazságtalan sokszor, az fix. Mindez nem változtat azon, hogy a Vfb nem tette ki a belső szerveit a pályára, ami bőven elég a mostani Schalke ellen a vereséghez.
Rohadt erős csapata van a gelsenkirchenieknek, és nem azért, mert annyira kimagasló képességű játékosokból áll a keret, hanem mert a német Mourinho megint megtalálta a megfelelő motorolajat a gépezethez és basszus, megint működik az egész. Igazán kíváncsi lennék, hogy (ha kipróbálhatnánk egy párhuzamos univerzumban,) mit kezdene a mostani Real-kerettel.

Ha őszinték akarunk lenni, nehéz elképzelni, hogy a Bayern hozza mindkét hátralévő rangadóját (Leverkusen, Schalke), mivel egyrészt a Stuttgart-tal játszanak ezek előtt, tehát máris három nagyon nehéz mérkőzésről beszélhetünk, (ja, azelőtt meg kupaelődöntő szintén a Schalke ellen,) másrészt közben még két BL-negyeddöntő is lesz, amihez vékonyka a keret. Az ideális kezdő jó lenne, de a keret kevés ehhez a brutálisan nehéz sorozathoz. Ezt a bajnokságot, hiába a Bayern vezet, kicsit mégis inkább a Schalke bukhatja el, ha nem tud nyerni Leverkusenben, és/vagy nem tud kiizzadni egy ikszet az Allianz-ban. Igaz ez akkor is, ha most jó eséllyel nőni fog a bajor lépéselőny. Mindezzel csak annyi a gond, hogy a bányászok ebben az elbukósdiban egészen kiválóak, professzionális attitűdjük a megvalósítást illetően tényleg hátborzongatóan tökéletes. Illetve, ha szeretnétek, visszamehetünk odáig, hogy a bajorok bukhatták el, amikor Kölnben és Nürnbergben összesen két pontot szereztek, de ezzel a lendülettel szeptemberig vissza lehetne menni, vajon ki, hol volt balfasz, aminek sok értelme nincs.

A salátástál ügyében tehát a mérleg nyelve a ’Kusen, amely Kroos nélkül is viszonylag magabiztosan verte meg a túl sokat nem mutató Hamburgot. Barnetta mutatványa Castro gólja előtt parádés volt – oxival esernyőt adni a mögöttünk álló védőnek, szenzációs, Demel biztos nem fogja mutogatni az unokáinak. Aogo sem azt, amikor Renato Augusto a büdös nagy semmivel, egy helyben toporgással és tyúklépésekkel verte meg a tizenhatoson belül és bikázta fejbe az ötösön álló Kiesslinget, aki így második gólját is megszerezte. Mint amikor a haver félve mutat egy arcképet a csajról, akit megdugott a nővére szülinapján, azt mondhatjuk a hamburgi védelemről is: Háát, te...nézd…érdekes. Csukott szemmel szopatni nem lehetett rossz.

Adler egyébként kapott egy vicces gólt, istenem, néha neki is lehet hibázni. Neuer Torwart kell a Nationalelfbe, én aszondom, ha ez így megy tovább.

Amint azt sejteni lehetett, a Bochum védelme valóban kevésnek bizonyult a Zidan-Barrios duóhoz, akik ketten rommá verték a hazaiakat, bár egy órát emberelőnyben játszhattak (Maric pihen három fordulót) és elég nyögvenyelősen is indult a történet, először egy öngól, de aztán már szájtátva nézte a Signal-Iduna közönsége, ahogy Blaszczykowski két ellenfelet is kicselez, kígyózva megy el közöttük – pár másodpercig úgy csinált, mint egy szélső. Ennél is fontosabb lehetne nekünk, hogy Hajnal elvileg gólpasszt adott, de egymás között maradjunk annyiban, hogy befejező csatár-készségeit elővéve egész közelről fejbe lőtte a kapust, ami aztán Barrios elé pattant, aki ugye szintén duplázni tudott.

És ha már három duplázót említettünk, jöjjön a negyedik is: Edin Dzeko az egyes számú reményünk, hogy Kurányi nem lesz gólkirály (Kiessling a kettes), aminek igyekszik is megfelelni mostanság, két legutóbbi meccsén berámolt négyet. A szenvedő fél ezúttal a Mönchengladbach, Dzeko leghatékonyabb pajtása meg a végre magára találó Misimovic volt. Érdekesség, a Kicker két hatost, egy öt és felest és öt darab ötöst is kiosztott a hazaiaknak – ennyi nagyon rossz osztályzatot ritkán látni egy találkozón egy csapaton belül.

A Werder mind közelebb lopja magát a BVB-HSV pároshoz, rájuk nem jellemző módon egy felforgatott kezdővel (se Özil, se Marin) is be tudtak húzni egy olyan meccset, ami papíron nehéz, bár talán Bambi se ijedne már meg ettől a Hoffenheimtől, ha a Colosseum közepén állnának ketten, akkor se.

Oroszlánként küzdő hősünk, a Hannover már másodjára nyert azóta, egyszerűen nem tudok nem drukkolni nekik. Jövőbeni osztályozójukat is végig tervezem drukkolni, so help me god. Masszív kis csapat lenne egyébként az általuk most legyűrt Frankfurt, de Halil akkor sem center, ha gólt rúg néha. Érdektelen meccsnek indult és az is lett a Mainz-Köln, amelyet végül a hazaiak nyertek meg, miközben Bancé kiharcolt egy kiállítást, bár ő maga nem értette, hogy a spori szerint miért ér pirosat Geromel pofánvágása. Azt azért jegyezzük meg ehelyütt, hogy a forduló védését Mondragón mutatta be. Szalai nem állt be, Podolski szokásosan egy egység híján megkapta a legrosszabb osztályzatot, már élcelődni sincs kedvem rajta. Legalább egy jó meccse és nagyobb egyenlő két gólja legyen még a szezon végéig, könyörgöm.

Stílszerűen a végére maradt a Hertha utóbbi másfél évtizedének legszomorúbb pillanata, amikor lélekben talán már a legoptimistább szurkolók is megbarátkoztak a Bundás 2-vel, legalábbis elkezdték a folyamatot, akár egy vacsővel is. Peches vereség volt nagyon, ráadásul szerintem ebben a formában a tétlen les alkalmazása baromság. Kurányi góljánál legalább ő is a védő mögül jött, nem csak a beadó Westermann, de itt a zeebéhős Charisteas, (akit szerintem az átlagos futballszurkoló rég visszavonultnak hitt,) kb. tízméteres lesen állt – csak hát nem konkrétan neki ment a labda. Valahogy nagyon nincs jól kitalálva ez a rendszer. A konkrét, globális szituációt illetően nincs sok jelentősége, a Herthának csak hamarabb jött el, aminek egyszer el kellett, de berliniként fájna, az biztos.
Várhatóan elköszönnek Drobny-tól, Arne Friedrichtől, Kacartól és azon is csodálkoznék, ha Gekas-Raffael-Cicero triónak nagy kedve lenne a második vonalhoz. De Ebertet és Kringe-t is lesz, aki elvigye. Nagy névként feltehetően csak Dárdai és Kobiashvili maradnak, de abban már nem vagyok biztos, hogy a 35. életévébe kedden belépő Paja játékosként éri meg a feljutást. Auf Wiedersehen, Hertha BSC!

Hétvégi jóslatocskák
Köln – Mönchengladbach 1-0
Novakovic a hajrában, mehet a helycsere.
Frankfurt – Bayern 0-2
Egyszerű ez a meccs sem lesz az első egy órában, de olyan rosszul már nem fog játszani a München, ahogyan múlt héten sikerült. És talán Klose is szerez egy picike gólt.
Nürnberg – Hoffenheim 0-0
A nürnbergiek továbbra sem tettek le a bennmaradásról, a hoffenheimek meg arról, hogy a liga egyik legunalmasabb csapatává váljanak, íme az eredmény.
Stuttgart – Hannover 1-1
Mert Messit kergetni fárasztó, mert Lehmann-ban ott a potya, mert drukkolunk a Hannovernek, mert mindig van meglepi a Bundásban.
Werder – Bochum 3-1
Meg is előzhetik akár a HSV-t és ugyan elsősorban nem rajtuk múlik, Schaaf-ék megteszik, amit megkövetel a Weser partja.
Freiburg – Mainz 1-2
Bancé eltiltása után Szalait követeli a kezdőbe a feldühödött tömeg, Tuchel pedig nem bánja meg, hogy engedett a lincselőknek.
Dortmund – Leverkusen 2-3
Kiessling meghosszabbította szerződését, amit szeretne megünnepelni, és megy ugyan Kloppéknak a szekér, de sokkal kevésbé vannak összerakva, mint Heynckes fiai. Ez és Sahin hiánya ki is fog jönni.
Hamburg – Schalke 1-1
Nézhetetlen meccs lesz a kívülállóknak, Labbadia talán felismeri, hogy muszáj gólt rúgniuk, mert kapni biztos fognak.
Wolfsburg – Hertha 3-0
Funkelék a padlón, Dzeko lendületben, elképzelni sem tudok egyéb sorsot a három pontnak.

Tippjáték

A múlt héten hosszúpuskát rövidre zártuk, így az állás 8-8, hűha, nagyon izgi.

Eheti kérdésünk: 1997-ben 10ezer márkában fogadott Hoeness és Matthaus. Mi volt a fogadás tárgya, és ki nyert? (heinrich.nst@gmail.com - tippek és megfejtések)

A helyes megfejtést Mac_Kapufától kaptuk, tipposzlopa alant.

FC Köln - Mönchengladbach 2-1
Eintracht Frankfurt - Bayern München 1-2
Nürnberg - Hoffenheim 2-0
Dortmund - Bayer Leverkusen 2-2
Stuttgart - Hannover 1-1
Werder - Bochum 2-0
Freiburg - Mainz 0-2
Wolfsburg - Hertha 4-1
Hamburg - Schalke 1-2