Az angolok ezúttal szövetségesük nélkül a sivatagi róka ellen.

Jugoszlávok II. - America, fuck yeah!

Gördülő káposzták vs. jugoszlávok I.

Három nap után leszakadt rólam az ing-zakó szett, jól is esett kicsit úgy délidőben rásüppedni az meccsekre, annak tudatában különösen, hogy megjöttek a gólok, betöltötték őket a rendszerbe. Fel se tűnt, hogy már húsz meccsen vagyunk túl, a színvonalban bekövetkező emelkedés rögtön vissza is hozta az életkedvet a hétvégén és hét elején megfáradókba. Csak csütörtökön tíz gól született, egyik meccs se nélkülözte a jó, fordulatos focit és az A-B ágat illetően is tisztábban látni már a közeljövőt. Higany és Mexikó gyönyöre, Nigéria és Domenech nyomora, egyéb apróságok kíséretében.

A futballban minden a taktikáról és a mágnestábláról szól, a többi csak duma és részletkérdés (A. Sacchi). Domenech katasztrofális verést kapott tegnap, ha ez véletlenül egy 24 órás foci keretében lezajlott meccs lett volna, akkor 0-50-nel zárnak. Ez a csapat napestig sem rúgott volna gólt. Nem azért érzek elégtételt, mert többször is személyes konfliktusom lett volna Domenech-kel, hanem mert két lábbal gyalázta a futball szentírásának számos pontját, pökhendi, kivagyi alak, aki még életében nem ismerte el egyetlen tévedését sem. Tovább után megnézzük mit és hogyan baltázott el tegnap.

A gall csiga, vagy a tollas kígyó győz?

Foghíjas falanx, szegett szárnyú sasok.

Banditák és gumimacik.

Hiába a meccsrutin, minket is meglepett a világbajnokság első csoportkörének visszafogottsága. A tizenhat meccs többségére telepedő önveszélyesen és egybe idegesítően óvatos(kodó) futball nem váltott ki belőlünk lelkesedést, ováció-gyanús - ún. megsüvegelendő - egyéni teljesítményekből még kevesebb akadt, volt meccs, ahol még a közepes is csodaszámba ment. Néhány produkció azonban fúrótoronyként emelkedett ki az átlag színvonalából, őket rendeztük el kvázi álomcsapat-szerűen. Kilenc csapatból válogattunk.

Hogy kicsoda ő? Hát a legendás svájci futballszakember, aki Svájci Retesz néven letette a catenaccio alapjait. Az Ausztriában született mester sajnos már nem láthatta, ahogy a verrou működésbe lép, és bekattan a Csoportelsőség feliratú ajtó előtt toporgó spanyolok orra előtt. De még mielőtt kibontanánk a vébé eddigi legnagyobb meglepetését, a vébé eddigi legjobb meccséről kell szót ejtenünk, hiszen Chile olyat tett Honduras ellen, amit még nem láttunk Dél-Afrikában: gólt lőtt, de utána nem állt vissza a saját kapuja elé. Van egy kvázi-továbbjutónk, és –kiesőnk, hiszen megkezdődött a második kör is: Urugay nagyot lépett a nyolcaddöntő felé, a házigazda viszont valószínűleg kiesik.

Szivárvány vs. égszínkék.

Szelekció vs. Svejc.

Banánültetvényen, vagy a hegyoldalban lehet jobban megtanulni futballozni?

Tegnap délután kettős jubileumhoz érkeztünk. A Portugália-Elefántcsontpart meccs előtt hangzott el tizedszer, hogy "ez már tényleg jó meccs lesz". Aztán tizedszer csalódtunk. Sokan igen nagyot, mások kisebbet.
Északi szomszédaink a koradélutáni találkozón segítettek minket álomba, majd következett a halálcsoport egy felejthető és egy egészen elfogadható kilencvenperccel.
Lapozás után foglalkozunk mindhárom mérkőzéssel, találhatsz új rovatokat is, majd hogy a fanyalgókat is elhallgattassuk, kiemeljük az eddigi pozitív tapasztalatainkat. Ja, és nem felejtünk el tippelni sem a mai meccsekre.

Valamilyen érthetetlen oknál fogva mindenki azt gondolja, hogy a brazilok a futballvilág bohócai, létezésük célja nem lehet más, mint a nyálcsorgató tömegek felhőtlen szórakoztatása. Ronaldinho így, hol van Adriano, Ronaldo meg Pato, pfejj, mocskos Dunga. Nem tudom, hogy végül működni fog-e az új típusú brazil válogatott, de én mocskosul drukkolok majd nekik. Egy edzőnek legyen stílusa, higgyen az elképzeléseiben, vállalja a felelősséget még akkor is, ha az egész világ gyalázza is miatta.

Ebony & Céroni, avagy elefántagyar vs. Grízes Céda.

Kamatekamate kontra knédli.

A tészta, vagy a guarani óriásszték?

Komment ide!

Kommenteljünk ide, mert az jó.

A fokozatosság elvét követve zajlott le a szemünk előtt a világbajnokság harmadik napja és ugyan az első meccs inkább a csukott szemeink és a köldökszőrünkre csöpögő nyálunk előtt zajlott, összességében nem lehetünk elégedetlenek. Elvégre az ismeretlen sportág képviseletében megtekintett Szlovénia-Algéria összecsapást követően a szerb-ghánai találkozón sok érdekességet láthattunk, végül pedig a germán mészárszéken feldolgozott kenguru látványa is emlékezetes maradhat. Utóbbin volt egy kis szaúd-arábiai beütésű déja vu-nk, de Özil sokkal jobbnak gondolta, ha most szimpla fölényes siker születik, nem pedig rekord közeli. Értékmérőnek kevés volt, erődemonstrációnak felemás, szórakozásnak pedig csak semlegesség, vagy német érintettség esetén, de akkor kiváló.

Hat csapat mutatkozott be szombaton. Kettőben csalódtunk: Nigéria és Görögország főleg hozzáállásuk miatt váltott ki belőlünk szúrós tekinteteket. A másik négy azt hozta, amit mindig is vártunk tőle: Dél-Korea gyors volt és pontatlan, Argentína hozta a kötelezőt, USA masszív volt és fegyelmezett, míg Anglia potyagól kapott. A második játéknap egyértelműen Green kapitális hibájáról marad emlékezetes, de 2010. június 12-e mégis úgy vonul be a történelemkönyvekbe, hogy az NST egyik szerzője öt órán át szakértett a királyi tévében. Lapozás után gondolataink a három tegnapi meccsről, és jóslataink a mai háromról.

Már a második napon két komoly meccsnek örvendhetünk, kiderül, hogy Maradona zsenije egyszerű jobbágyok számára nem értelmezhető, vagy tényleg megsütötte a kubai nap. A sléger persze az esti Anglia-USA, mégis könnyen előfordulhat, hogy a reggeli kávéjukat is nitroglicerinnel fogyasztó dél-koreaiak hozzák majd a legjobb meccset. Nyolc év gyalázkodás után megérdemlik, hogy továbblépjünk 2002 rémén, és nyomon kövessük pattogós gumifocijukat. 

Noha sokan az esti meccset várták nagyobb érdeklődéssel, gyorsan kiderült, hogy nem feltétlenül az a két csapat hiányozna a csoport radikális átstruktúrálása esetén. És az is kiderült, hogy az ázsiai játékvezetők meglepően jól felkészültek, valamint, hogy Rejtő Jenő már az uruk két VB-címe között magyarította a Bafana Bafana kifejezést. Mindez, plusz egy kis csoportelemzés a túloldalon, ahol még Rorschach-al is felfrissülhet a játékoskeretek bemagolásába belefáradt eminens.