[ Matula ]

A negyedik játéknapon a címvédő is bemutatkozott, és rögtön saját magával találta szemben magát. A Hollandok jól megtippelhető kimenetelű mérkőzést játszottak a dánokkal, míg a japán-kameruni csoportrangadóba helyenként belealudtunk. Egyelőre az a tendencia érvényesül, hogy a délutáni meccseken büntetlenül lehet szunyókálni, mert futballt csak este kapunk. Megfigyelhető még, hogy a dzsábuláni rendkívül messze száll, könnyedén átrúgják vele a pályát az erősebb lábú játékosok, kíváncsian várjuk, mely csapat fogja először ehhez igazítani játékát, amely olyan hatással lesz a VB-meccseire, mint amikor a jégkorongban eltörölték a kétvonalas lest.

Az E-csoportban egyértelműsödtek az erőviszonyok. Azt eddig is tudtuk, hogy Hollandia bármit csinál, úgyis továbbjut ebből a négyesből, most viszont kiderült az is, hogy a dánok nem kamerunnal, sokkal inkább japánnal harcolhatnak a továbbjutásért. Mivel Németország ebben a körben már lenyúlta a látványos támadójáték sablont, Hollandia a patkány módon játszunk, mákkal nyerünk tervet választotta. Végül a terv nem sikerült száz százalékosan, nem mákkal, hanem teljesen megérdemelten szerezték meg a három pontot, és rengeteg olvasónk jól látta: ez olyan biztos kettőnulla, mint Brazília sima győzelme ma este a Mókus Örs legjobbjai ellen. A játékot tekintve azonban alig lehetett ráismerni az oráliaiakra. Semmi lendület, nulla látvány, zéró ötletesség. Kemény, tekintélyt parancsoló belépők, területek lezárása, visszaállni védekezni, Poulsent saját fegyverével legyőzni. Még a legendás holland labdatartásban sem nagyon gyönyörködhettünk, de ha ez a recept ahhoz, hogy gépnarancs a legtovább versenyben maradjon, mi nem fogjuk Bert van Marwijkot ekézni. Más kérdés, hogy egyelőre úgy tűnik, a játékosoknak nem fekszik ez a stílus. Eliát még szívesen megnéznénk párszor.

A dánok saját bevallásuk szerint oroszlánt ölni, nem narancsot szedni jöttek Afrikába, és ezt abszolút racionális hozzáállásnak tekinthettük, hiszen tegnap még mi is úgy gondoltuk, hogy Eto'óékkal lesznek versenyben. Ez a stabil játék elég lehet, amennyiben Bendtner elég labdát kap az ötösön belül...

Minden nap van egy meccs, ami alulmúlja az addigi legrosszabbat. Ezúttal a E-csoport második találkozója volt ez, legalábbis az első félidőben. Talán még a másodikban is. Nem tagadom, néha elnyomott az álom, mialatt a japánok és a kameruniak gyűrték egymást. Mindkét csapat láthatóan a vereség elkerülésére játszott, és a fegyelmezettebben antifutballozó szamcsiknak ez sikerült is. Kamerunnak mindkét hátralévő meccsén a győzelemért kell hajtania, míg a japánok vélhetően Dánia ellen játszanak majd izgalmas mérkőzést.

Olaszországnak első meccsén rögtön önmagával kellett megmérkőznie. Amerika szívének legderekabb marhatolvajai a fegyelmezett védekezést próbálják kulturált passzjátékkal kombinálni, és ezt többnyire sikeresen teszik. De nem csak a lasszózásban meg a billogozásban, a pókerben is otthon vannak ezek a csibészek, céljuk ezúttal is az volt, hogy a legtovább meccsben maradjanak, és a végén behúzzák a maximális zsetont. A játék negyedik ötödében nyíltan rányomultak a győzelemre, és ha kicsit rámenősebbek, Cannavaro és Chiellini nem nagyon zavarta volna őket a győztes gól bekotrásánál.

Ezek a mindig kicsit színtelen-szagtalan albbirrojások rendszeres résztvevői a vébének, és gyakran a csoportból is továbbmennek. Persze mindig az a duma, hogy most akár még az eddigieknél is messzebbre juthatnak, és amennyiben a palettán szerepel még olyasmi, amit nem láttunk, akkor tényleg lehet ebből akár csoportelsőség és negyeddöntő is ebben a mezőnyben. Ha csak ezt tudják, jön a szokásos hősies vereség a tizenhat között - ezúttal Hollandiával szemben.

Tudtuk előre, hogy ez nem minden idők legjobb squadra azzurrája sőt, sokan még a tegnap mutatottnál is rosszabbat vártak. Igazi kudarcnak az számítana, ha nem tudnának továbbmenni a csoportból (minden más már eredmény ezzel a kerettel), de mivel Olaszország a mundial legkönnyebb kvartettjét kapta, ez sima ügy lesz. Utána meg bármikor megtörténhet egy feltámadás, igaz ezúttal a szokásosnál jóval kisebb rá az esély, de néhány nap után az a benyomásunk, hogy nem túl erős a mezőny, tehát miért ne?

Ehhez a nem túl erős mezőny témához annyit még hozzáfűznék, hogy tavaly a konföderációs kupán is akklimatizációs problémákkal küzdöttek a csapatok, tehát szinte minden alakulattól várunk némi felpörgést a következő kanyarban.

AMIRE EMLÉKEZNI FOGUNK
Hollandia a torna eddigi leggázabb góljával szerzett vezetést Dánia ellen. A menteni igyekvő Simon Poulsen hátba fejelte Daniel Aggert, akiről saját kapujába pattant a labda. Mi Aggernek adtuk a találatot, így ezen a mérkőzésen két liverpooli dugót regisztrálhattunk, hiszen ahogyan azt AHB kolléga megjósolta, Dirk Kuyt máris nekilátott a szüretnek.

Ma összecsap a vébé két áutszájdere, Kiwisunáj vs. Csehszlovákia. Mi bízunk a fehérekben, és meglepetés (?) döntetlenre, valamint Chris Killen góljára számítunk, Új-Zéland - Szlovákia 1-1.

Szurkolunk az ivoárosoknak, már csak a mezük miatt is, de minden esély megvan rá, hogy Széronaldó beárazza Afrikát. Elefántcsontpart - Portugália 1-2.

Bármennyire is célfutballal készülnek a tánctanárok, a brazil keret minden egyes játékosa képes újat mutatni a Kedves Vezetőnek, így a három gólos különbség a minimum, de szerintünk inkább Brazília - Koreai NDK 5-0.