A fokozatosság elvét követve zajlott le a szemünk előtt a világbajnokság harmadik napja és ugyan az első meccs inkább a csukott szemeink és a köldökszőrünkre csöpögő nyálunk előtt zajlott, összességében nem lehetünk elégedetlenek. Elvégre az ismeretlen sportág képviseletében megtekintett Szlovénia-Algéria összecsapást követően a szerb-ghánai találkozón sok érdekességet láthattunk, végül pedig a germán mészárszéken feldolgozott kenguru látványa is emlékezetes maradhat. Utóbbin volt egy kis szaúd-arábiai beütésű déja vu-nk, de Özil sokkal jobbnak gondolta, ha most szimpla fölényes siker születik, nem pedig rekord közeli. Értékmérőnek kevés volt, erődemonstrációnak felemás, szórakozásnak pedig csak semlegesség, vagy német érintettség esetén, de akkor kiváló.

Azt valahol a lelke mélyén mindenki sejtette, hogy Algéria és Szlovénia randevúja nem a világbajnokság fénypontja lesz, de ekkora gatyába fosást (pláne egy randin) akkor se vártunk. Amint az _benito tévés szakértői bemutatkozása alatt is elhangzott, a csoport kvázi kiscsapatairól van szó, akik számára azzal a meccsel kezdődött a vb, ahol van esélyük pontokat lopni az álomszerű továbbjutáshoz – ennek megfelelően számítottunk volna némi lendületre. Ehelyett mindkettő a vereséget szerette volna elkerülni, holott erre ott lesz még két sokkal alkalmasabb meccs.

Tulajdonképpen két nagyobbacska védés tette izgalmassá az első félidőt, először a hájpolás-ügyileg számomra eléggé rejtélyes Handanovics, majd a Liget téri panelrengeteg tipikus bandavezérére emlékeztető Sausi tolt ki egy óriási, a léc alá magabiztosan tartó lövést. Ezen kívül semmi, nulla. Az mindenesetre fix, hogy Gezzalról nem fognak utcát elnevezni odahaza, bár az ő ostoba kiállítására nem szabad fogni a vereséget, mivel az emberelőnyhöz sok köze nem volt a szlovén gólnak. Sausira annál inkább, semmivel nem volt röhejesebb ez a baki, mint Greené, pedig az nem kis szó. Innen üzenjük neki, hogy ha képes lesz a labda (nem létező) fura mozgására hivatkozni, nagyon durván kiröhögjük és azzal eddig még soha senki nem járt jól.

Lószart nem érdemelt volna egyik csapat sem, igazából nem az algériaiakat sajnáljuk, hanem azt, hogy a szlovéneknek innen elég lehet két döntetlen is és ott vannak a tizenhat között. Mindez azért (lenne) bántó, mert elnézve őket ma, az is elgondolkodtató, hogy egy ilyen kvalitásokkal rendelkező csapatnak helye van a vb-n. Ígérjük, ha legközelebb bizonyítanak, megkövetjük őket. Egyelőre abcúg szlovénok, abcúg algériai válogatott.

A D csoportot megnyitó Ghána-Szerbia találkozón kiderült, hogy az afrikaiak a négy évvel ezelőtti tudásukból mit sem felejtettek, sőt, rengeteget fejlődtek. Egyszerűen értik a focit, dőlt betűvel, meg minden. Szeleburdiak még kicsit, persze, azok is lesznek pár évig még, de néha öröm nézni a játékukat, egy erősnek számító európai válogatott ellen pláne. Továbbá fizikálisan elképesztő állapotban vannak – Essienről mondta egyszer az egyik Chelsea-edző, hogy két meccset is végig tudna játszani egymás után és ugyan ő most nem lehet itt, de néhány honfitársánál ugyanezt érezni.

Ami meglepő volt kissé a meccsen, az a ghánaiak támadó felfogású játéka, hiszen a szerbektől is azt várhattuk, hogy inkább a gólszerzésre helyezik a hangsúlyt, ami persze részben meg is valósult, de részemről nem számítottam ilyen offenzív ghánai csapatra. A két Asamoah és Ayew néha félelmetesen járatta a Jabulanit. A szerbeknél nem nagyon volt meglepetésekkel nem szolgáló csapatrész, ami persze nem igaz, mert Sztojkoviccsal semmi bajom. Első körben lépjünk túl azon, hogy mennyire volt vajon jó döntés kihagyni Szuboticsot és helyette a kiállítását bután kiprovokáló Lukovicsot játszatni, de nem tudhatjuk miért lépte ezt meg Antics. Sérült aligha volt a dortmundi, mivel később becserélték.

Nézzük tovább: a középpályán hihetetlenül hiányzott az átütő lendület a szerbektől, Milijasz botrányosan gyenge mérkőzést hozott le, és Sztankovics már nincs abban a formában és korban, hogy egy vb-meccsen – pláne ilyen finom ellenfél esetében – plusz egy ember helyett melózzon. Milijasz semmit nem csinált gyakorlatilag, így nem mondhatjuk, hogy a védekező feladatát csak részben oldotta meg, mivel Sztankovics csinálta azt is helyette. Arról nem is beszélek, hogy amikor végre-valahára levitte Antics Milijaszt, nem a passzairól sokkal inkább hírhedt Kacsart hozta be, hanem azt a Kuzmanovicsot, aki egy mérgezett egér, de az asszisztok osztogatása nem az ő terepe. Mindezt egy fáradó másik belső középpályás mellé.

Ezzel nem értünk a szerb játék furcsaságainak végére, hiszen mind Kraszics-ot, mint a két centert illetően felmerülnek kérdések. Zsigics és Pantelics egyszerre voltak ugye a pályán, de valahogy egyikük sem az igazi játékát játszotta. Mindketten folyamatosan visszaléptek a félpályáig (ugyebár Sztakovicsnak esélye nem volt a támadásokat építeni, amíg Milijasz a bélyeggyűjteményét rendezgette), csak a probléma az, hogy ha létezik klasszikus center, akkor az Pantelics és Zsigics. Egyik sem fér el a másik mögött. Ergo rendszeresen megjelent a félpályánál valaki, akinek nem visszalépegetni kéne labdákért, hanem várni azokat elöl. Viszont ha meg is szerzi, akkor… khm… nem túl hatékony adja tovább. Én értem, hogy Antics nem tudott választani, melyiket hagyja ki, de a németek ellen valamelyiket muszáj lesz. Pantelics nem tud egyszerre labdát szerezni, helyzetet kialakítani és gólt lőni is. Zsigics dettó, ráadásul ő a lapos labdát is szívesen elfejelné.

Mindezek tetejébe Kraszics egy-az-egyezős párharcot nem nyert meg. Ment becsülettel előre, de ez így nagyon kevés. Talán sokkal több értelme lenne őt játszatni Pantelics, vagy Zsigics mögött árnyékékként és a helyére kitolni valakit, aki nagyobb hatékonysággal fut le/ver meg valahogyan egy szélső védőt (például Lahmot). Mindent összevetve nagyot csalódtam a szerb védelemben, és a szerkezeti kesze-kuszaság ellenére a csatároknak is illett volna betalálni abból a néhány helyzetből. A Nationalelf ellen szerencséjükre biztosan Szubotics fog kezdeni, és afelől is nyugodtak lehetünk, hogy fel lesznek tüzelve amolyan balkáni módra, de egyelőre úgy látjuk, egy átlagos német poroltóval ez kezelhető lesz.

Amit a német válogatott az esti meccsen bemutatott, az nem biztos, hogy saját maga minősítésére szolgál, elvégre az auszik értékelhetetlent nyújtottak. Löw egy elég meglepő tizenegyet küldött fel, mert azt ugyan sejtettük, hogy Podolski és Özil kezdő lesz, de Müllerre kevesen számíthattak, mivel azon a poszton, ahova most tette, már tulajdonképpen megbukott a klubcsapatában. Más kérdés, hogy ez a kengurucsorda ellen simán lehozott ő is egy nagyszerű meccset, ráadásul lőtt egy klasszis gólt, méghozzá az elegánsabb fajtából. Megmagyaráznia tehát nem kell a győzelmet Löw-nek, de mindenképp érdekes a vonal mellé két csatárt rakni, akik közül az egyik se nem gyors, se nem ad be az átlagosnál jobban – mindközben legalább két igazi szélső koptatja a padot.

Az ausztrál védelem egy csőd volt, Özillel és Müllerrel ötletük sem volt, hogy mit kéne kezdeni, de valahol igazságtalanság kiemelni ezt a csapatrészt, mert mindegyikükre igaz: irgalmatlanul lassan olvassák ezt a játékot. Így együtt különösen. Schwarzer katasztrofális kijövetelét még csak-csak el tudja homályosítani, hogy Klose ugyan a Bayern padjánál előrébb nem jut, de fejjel érkezni úgy tud egy beadásra, ahogy kevesen, azonban a többi auszi kavargásra hátul nincs mentség. Játékban olyanokat csináltak a németek, amiket csak úgy lehet, ha azt a másik hagyja – akkor is így van ez, ha olykor tényleg pompás támadások futottak a fehér mezesek lábain, olyanok, amiken látszott a remek tehetségek összerakottsága.

Az egész meccset három momentum jellemzett a legjobban:

a) az, hogy Müller ilyen príma tud lenni a szélen
b) az, hogy senkinek nem tűnt fel: egy középső védő a balhátvéd (később fel fog, nyugi)
c) senki nem tudott ideges lenni Özilre, amiért két gólt is elszerencsétlenkedett

Annyit tudtunk meg a német csapatról, hogy egy kötelezőnél kegyetlen, azonban vélhetően ez volt az utolsó olyan meccs, ahol ennyire egyszerű dolguk volt.

AMIRE EMLÉKEZNI FOGUNK
Mindhárom meccsen volt kiállítás, a nap kreténje cím persze Gezzalt illeti - ha azt is nézzük, milyen komolyságú meccsen követték el, mindenképp top10-es kategória volt ez az ostobán kierőszakolt piros lapok világában. Lukovicsé és Cahillé is elég csücskös volt (de befújható), utóbbi talán eltúlzottnak is nevezhető, azonban valahogy egyiket sem éreztem olyannak, ami döntően befolyásolta volna a mérkőzést. Nem emiatt kaptak ki a szerbek (sőt, jobban is kezdtek játszani utána), a német henger meg pontosan ugyanúgy működött tizenegy ausztrál ellen is.

A NAP GÓLJA
Feltétlenül Podolskié, egyrészt a lövése is szép volt, de az előtte lévő jelenet, ahogy Müller lyukra futott, Özil meglátta, tökéletes ütemben adta, Müller pedig nem oda passzolta be, ahova a láma auszi csapat várta - mindez még inkább jogossá teszi a kiváló minősítés használatát.
 

Japán-Kamerun
Hasonlóan az Algéria-Szlovéniához, itt is mindkét gárda úgy gondolja, hogy ha ezen a meccsen pont nélkül marad, letehet a nyolcaddöntős álmokról - illetve leginkább mi gondoljuk ezt. Azonban reméljük, ezúttal a két fél nem a vereséget szeretné elkerülni, megcélozva a csoportharmadikként történő garantált kiesést. Továbbá finoman jelezném, hogy az afrikaiak minden bizonnyal már egy tét nélkül játszó holland csapattal csapnak össze az utolsó fordulóban, ami mindenki tudja, hogy milyen előnyökkel járhat. Küzdelmes döntetlent és Eto’o gólt várok. 2-2

Olaszország-Paraguay
Egyértelműen a legnehezebb csoportmeccs következik az olaszok számára, és bár nem tudjuk megítélni, hogy a támadó, avagy a védekező szekciót illetően vannak érdekesebb döntései Lippinek, azt magabiztosan állítjuk, hogy rettenetesen gólszegény találkozóra van kilátás. A dél-amerikaiak pontosan tudják, hogy nekik az egy pont is kincset érne, de nem látom, hogy a fantáziát totálisan nélkülöző középpályájuk miként fogja eljuttatni a labdát az elöl lévőknek. És ha már a támadók jöttek szóba: három valódi sztárja van Paraguay-nak (Santa Cruz, Barrios, Valdez), szerencsétlenségükre mindhárman  vérbeli csatárok, márpedig az ő taktikájukba aligha fér bele ennyi, védekezésben használhatatlan futballista. Talán a későbbi meccseken meglépik Valdez szélre történő kitolását. Különösen akkor lehet ez aktuális, ha az itáliai csapat behúzza ellenük a három pontot. Szerintünk be fogja. 1-0