Három nap után leszakadt rólam az ing-zakó szett, jól is esett kicsit úgy délidőben rásüppedni az meccsekre, annak tudatában különösen, hogy megjöttek a gólok, betöltötték őket a rendszerbe. Fel se tűnt, hogy már húsz meccsen vagyunk túl, a színvonalban bekövetkező emelkedés rögtön vissza is hozta az életkedvet a hétvégén és hét elején megfáradókba. Csak csütörtökön tíz gól született, egyik meccs se nélkülözte a jó, fordulatos focit és az A-B ágat illetően is tisztábban látni már a közeljövőt. Higany és Mexikó gyönyöre, Nigéria és Domenech nyomora, egyéb apróságok kíséretében.

Rögtön némi csalódással indítunk. A pitypanglábú görögökkel indító Dél-Korea képtelen volt felnőni az ellenfélhez, sem mezőnyjátékban, sem helyzetkihasználásban (nem volt sok, de ami akadt, ordas nagy volt), sem összeszedettségben nem hozta a vele szemben elvártakat. Lesújtó öngólból hatalmas szerencsével álltak talpra, ziccert rontottak, de kétségem sincs afelől, hogy egy 2-2 is csak átmeneti reménykeltő állapot lett volna egy argentin gól előtt, így aztán nem szurkálom őket, mert nem vállaltak elég kockázatot a győzelemért. Egy szép fokozatosan felpörgő Argentínával szemben sajnos nem tudtak ellenféllé válni, és mivel ennél többet reméltünk, nyugodtan felróhatjuk nekik - a népszerű kérdéskörök szempontjából persze -, hogy nem tették kellően próbára a Jonasszal és Demichelisszel súlyosbított védelmet, csak annyit szűrtünk le, hogy a bizonytalanság is beöltözik a srácokkal.

Nem derült ki, mekkora a baj hátul, mivel elöl volt a hangsúly: csikicsukiból kevesebb jutott az első játékrészre, több oldalról érkező kezdeményezést számoltunk, született is belőlük két önbizalmat alapozó gól, aztán a meccs második felére megfordult a dolog és a nigériaiak ellen körülményeskedésbe fulladó játék mutatkozott meg precízebb verzióban - és újabb két gól képében. Messi az idő múlásával - és a koreai energiák fogyásával - "kiszabadult" a középpályáról és kihasználta az ellenfél széteső védekezésében megnyíló csatornákat. Megérdemelt gólját Higuain tette be, aztán a meccs legszebb támadásából bevitte a harmadikat is. Emlékeim szerint legutóbb Ferenczi Pistánál számoltak gólokra átlagolt lövéstávolságot, a 3,74m/gól azt jelenti, hogy Higu is az igazi klasszisok sorába emelkedett. Mocsing is fradistával jött, szerinte Higuain az argentinok Eldingje. Argentína-Dél-Korea 4-1

Rehhagel az EB-stíl négyzetre emelésével sem tudja megállásra kényszeríteni az argentinokat, a békés gurigázással viszont reális esélye lehet a továbblépésre, ez pedig a nemzeti szégyennel egyenértékű nyitány ellenére sem tűnik jó ötletnek. De a házigazda kontinens iránti figyelmességből, kezdjük a zöldekkel. Itt az ideje, hogy a szuper Sasok legszuperebb fanatikusaival is közöljük: nincs olyan, hogy erős Nigéria. Bármilyen összetételben, erőállapotban érkeznek, bukfencre vannak ítélve és még csak mások ökörsége se kell hozzá, elbarmolják ők saját maguknak. Lásd Kaitát, aki szerintem inkább a klubja edzőtábora felé veszi az irányt, minthogy a bőröndök közt sunnyogjon le a gépről. Szépen indult pedig: Martins, a keret messze legjobb támadója helyett hasonmása, Kalu Uche sodorta a szakadék szélére a görögöket - mondjuk ez inkább Corvasz öngólja volt, mégha nem is ért bele -, de hogy mi szükség volt arra, hogy Kaita megfegyelmezze Toroszidiszt... A válasz az agyban rejlő részletekben - vagy pusztán az agy hiányában - keresendő.

Tíz - sérülések miatt olykor kilenc - emberen aztán szép lassan felülkerekedtek Cioliszék, eloszlatva a nekik szánt jövőt (kapnak kettőt, szünetben félig bepakolnak, lőtt gól nélkül búcsúznak), de megint milyen gól és pont a támadásban '94 óta fogalmatlan görögök találják... Az átkuk legalább megtört, másnak úgyse örülhettek, az előny ellenére sem: Gekasz és Yakubu lábában egyaránt bennragadt két-két örömbomba, az első körben nagyot alkotó Enyeamánál záporoztak a bravúros védések - egyetlen alkalmat leszámítva, Toroszidisz a földön heverő Yobo helyéről szúrt a hálóba. Ettől a jogos sikertől még nem lett reményteljesebb a társaság, de miután van némi sansz a tizenhatra, elképzelhető, hogy Rehhagelt a vártnál pár nappal később nyugdíjazzák. Görögország-Nigéria 2-1

Meteorológiai adatokkal nem tudjuk alátámasztani, csak sejtjük: Polokwane úgy vonul be a történelembe, mint minden idők legfagyosabb vébémeccsének színhelye. A kesztyű-sísapka-széldzseki-pokróc szett eddig nem volt része a világbajnokságokra rendszeresített kelléktárnak, nem mintha bánnánk, hogy így alakult: a csípős klíma a téttel kiegészülve olyan iramba csapott, ami időnként a motorsport-magazint idézte. Mexikó alapból a vendégszeretetre épített, amíg saját térfelén fogadta az agresszorokat, azt forralta, hogyan csapja meg őket. Sokkal letisztultabb volt ez a mexikói foci, mint a nyitómeccsen, de hát itt a második körben már minden másképp működik. Kivéve a franciák.

Kifejezetten miattuk választottam ezt a napot, de nem a közhelyes, öncélú ekézés szándéka dominált, hanem a várakozás, hogy a kiheréltnek aposztrofált - és ezt legutóbb bizonyító - válogatott kényszerben össze tudja azért szedni magát és történik valami érdekes, amire lehet majd érdemben reflektálni. Hajlandó vagyok rutintalannak, mi több, enyhén naivnak minősíteni magam. Néhány pillanatnyi megrogyást leszámítva - amikor nyomokban olyannak tűnhetett a válogatott, amilyennek látni szeretném/szeretnénk - ismét kár volt engedni a nagyok-úgyis-továbbmennek-valahogy nyomásnak. Az egyetlen kezdőbéli változás - Gourcuff kiszerencsétlenkedte magát onnan - révén Ribéry került középre, mégis Malouda lett igazán a váltás kedvezményezettje, sokkal szabadabban játszhatott - és látszott is, amiről korábban beszéltünk. Na, Llorist leszámítva a legkevésbé szar teljesítményt ő mutatta be.

Játsszunk hibakeresősdit Domenech-módra: ott volt a les, meg a bíró, meg a tizi. Meg a tét. Meg a vuvu. Meg a sajtó. Meg a hideg. Meg az ellenfél.

Ja, meg az a barom, aki egy vagon villámgyors mexicanóval szemben ócska lescsapdával próbálkozik. Az inkompetens, rögeszmés bolond, aki az utolsó húsz percre már a harmadik cseréről is lemondott (egyébként meg...), feladva az egészet, miközben Aguirre kiváló cserékkel egészítette ki Márquez, Salcido, Torrado és a bongyori dos Santos hasonlóan príma játékát.  Aki tett róla, hogy ugyanaz legyen a koreográfia, mint a franciák idei összes meccsén: nekifeszülés, meddőség, tanácstalanság, görcs, bukás. Aki képtelen volt lereagálni, ahogy egyre akaratosabban jöttek a zöldek, Hernández, majd Barrera és Blanco, ahogy Llorist sorban hozták kellemetlen helyzetbe a társak, ő meg csak pironkodott az indiszponált Gallas-szal versenyt vállaló, a futballhoz bizonyíthatóan teljesen hülye Abidalt látva. A köpcös showman pedig büntetett, az ég áldja meg a nevét! Franciaország-Mexikó 0-2

NAPI DILEMMA

Érdekes ez a ki mit érdemel téma, valamiért az körvonalazódik a vélemények jelentős részében - de lehet, hogy csak én sarkítok -, hogy Messi mindent, Higuain meg örüljön, hogy lyuk van a seggén. A szintén többször emlegetett "nem csinált semmit, csak rúgott hármat" vonalat se venném fel, sokat mozgott, kereste a helyét, nem játszott kiemelkedően - mégis megtalálta a labda háromszor. Érdeklődve olvasom, ki hol helyezkedik el az argentin csatárok hálójában, ugyanis képességeik, gólérzékenységük, döntő pillanatokban való megnyilvánulásaik alapján képtelen vagyok különbséget tenni köztük - noha öt kommentből három ezen rugózik, tehát lenne épp némi támaszom. Számomra a Batistuta óta első argie vb-triplázó Higuain pontosan annyit ér, mint Tévez, ő pedig épp annyit mint Milito vagy Agüero, minden kombináció jól néz ki és ugyanannyira életveszélyes. Nem itt van a kulcs, az argentinok jövőképe szempontjából nem Higuain pályánléte - avagy Milito mellőzése - a kérdés, de még csak nem is a hátsó részek rendezése számít, hanem az, hogy Messi új szerepköre és kötetlensége mennyire tud majd érvényesülni rendezett, szervezett, adott esetben játékgyilkos riválisok ellenében. Extrém esetben Simán kieshetnek úgy, hogy nem futnak össze ilyennel, így ki se derülhet, mihez kezd az isteni bohóc, amikor a csapata le van fogva.

A NAP FELISMERÉSE I.

Eggyel többen lesznek az argentinok a görög meccsen, Jonas ugyanis kisárgázta magát a harmadik körből, így szikrázó Otamendi-Szalpingidisz csörte lóg a levegőben.

A NAP FELISMERÉSE II.

Nem lehet, hogy Giovani az mtv-s Hesna rokona..?

A NAP HÜLYÉJE

Sani Kaita kénytelen lesz elvinni a balhét Nigéria kieséséért. Ghezzal és Kuzmanovic ostobaságát is túlszárnyalta a középpályás, mozdulatában tetőzött hazája futballnyomora.

NEM VÉNEMBER

Blanco minden vébék harmadik legkorosabb gólszerzője lett. Megérdemli, hogy egy sörrel teli medencébe gurítsák.

A NAP INTERJÚRÉSZLETE

"Egyelőre fogalmam sincs, mit mondhatnék a játékosaimnak."  

                                          Egy "Igen, elbasztam!" talán megtenné.

A NAP SZALAGCÍME

Integető hajbókoló lufiember kolléga, a francia posztok lelkes követője hívta fel a figyelmet a szurkerblogon a L'Equipe meccs utáni szalagcímébe foglalt sombreros-sombre héros (sötét hősök, ha jól fordítom) szójátékra.

***

Prognózis péntekre:

Példás küzdelem egy remek meccsen, Mertesacker először találkozik olyan támadóval, akire még neki is fel kell néznie. Schweinsteiger távoli lövése dönt, a vége viszont csúnyán alakul, mert a szerbek közül többen is ledobják az ékszíjat. Németország-Szerbia 1-0

A barbecue-partik nyugalmában reménykedő szomszédokat hamar kioktatják a játékot sokkal magasabb színvonalon űző ámerikai srácok, Altidore rögtön egy duplát zavar Handanovics kapujába. Szlovénia-USA 0-2

Sivatagi magányban vonulnak majd az öltözőbe az algériaiak: hiába készülnek célirányosan az összes zátonyon focizó csapattag kezdőbe állításával, a tüskék nem ülnek, a nagy kihaminem ígérgetés pedig már szünetre kétgólos hátrányba fordul. Lennonnal és Culával nem tudnak mit kezdeni. Sajnos újabb két angol sérül bele az ütközetbe, Beckham doktor szerint Kadhafi bosszúja. Anglia-Algéria 4-0