Hat csapat mutatkozott be szombaton. Kettőben csalódtunk: Nigéria és Görögország főleg hozzáállásuk miatt váltott ki belőlünk szúrós tekinteteket. A másik négy azt hozta, amit mindig is vártunk tőle: Dél-Korea gyors volt és pontatlan, Argentína hozta a kötelezőt, USA masszív volt és fegyelmezett, míg Anglia potyagól kapott. A második játéknap egyértelműen Green kapitális hibájáról marad emlékezetes, de 2010. június 12-e mégis úgy vonul be a történelemkönyvekbe, hogy az NST egyik szerzője öt órán át szakértett a királyi tévében. Lapozás után gondolataink a három tegnapi meccsről, és jóslataink a mai háromról.
Miközben árgus szemekkel tapadtunk a képernyőre, hogy egyszerre lássuk és halljuk, miről beszél heinrich, a B csoport is letudta a bemutatkozást. Két dolgot vártunk előzetesen. Az egyik, hogy sunyi módon gólparádét kapunk a görög-korea meccsen. A másik, hogy Nigéria ellen vért kell izzadnia Argentínának. Sajnos egyik kívánságunk sem teljesült (maradt harmadiknak az egyszerre két néger nővel). Mitöbb, egészen nagyot csalódtunk is.
Először a görögökben. Azt eddig is tudtuk, hogy a görög szótárakban nincs olyan kifejezés, hogy jogasz bonitosz, de legalább hajtani szoktak. Most meg azt láthattuk, hogy hat perc után hátrányba kerültek, majd - csapategységüket demonstrálva - együtt elkezdték várni a meccs végét. Több mint beszédes, amikor a csékát cserélik le a szünetben.
A görögök játéka akkor sem változott meg, amikor már két góllal vezetttek a dél-koreaiak. Passzolgattak hátul egy picit, aztán a félpályáról valaki felsomta a tizenhatos környékére. Pont nem így képzeljük el a szórakoztató focit.
Dél-Koreáról meg csak annyit tudtunk meg, hogy most is iszonyatosan fegyelmezetten játszanak, extragyorsan tudnak eljutni az ellenfél kapujáig, de néha talán túl gyorsan is, így sok a pontatlan passz, nameghogy a csapat nagy része még mindig ugyanabból az alomból származik.
Mondjuk a görögöktől nem vártunk továbbjutást, így a csalódásunk jóval nagyobb volt a nigériai csapat játékával kapcsolatban. Ők is hamar hátrányba kerültek, és legnagyobb meglepetésünkre ők sem tettek meg mindent az egyenlítés érdekében. Azt még valamennyire elfogadjuk, hogy az első negyedóra végén átsuhant az agyukon, hogy beleszaladhatnak a késbe, és próbáltak egy ideig óvatosabban támadni. Azonban azt már nem lehet védeni, hogy tíz perccel a vége előtt, egygólos hátrányban, miért hagyják az ellenfelet hátul nyugodtan passzolgatni, és az is megdöbbentő, hogy a hosszabbítás perceiben nincs náluk a labda.
Sokunknak sokkoló volt, amikor a mérkőzés 65. percében Argentína négy-a-kettőben vezethetett kontrát. Ritka az ilyen élethelyzet focipályán, Messi el is baltázta. Nem is ez volt félelmetes (hanem például egy medve), hanem ahogy Sani Kaita próbálta a látszámfőlényes helyzetet megszüntetni. A nigéria középpályás, nem túlzás, csak kocogott vissza. Egy világbajnoki meccsen, 1-0-ás hátrányban, félórával a meccs vége előtt, normál időjárási viszonyok között. Tényleg felfoghatatlan. Messiék is érezhették, hogy Nigériának jó a szűk vereség, mert helyzetek sorát szórakozták el. Illetve több esetben Enyeama védett óriásit.
Sajnos az afrikaiak hozzáállása miatt a dél-amerikaikról sokat nem tudtunk meg, de azért egy két sebezhető pontot így is találtunk. Veron ezzel a sebességgel kevés lesz egy komoly ellenféllel szemben, és a védelem két oldala is könnyen átjátszhatónak tűnik. Heinze lassú, Gutierrez meg nem védő. Az volt az érzésünk tegnap, hogy a Newcastle légiósát még a veresegyházi asszonykórus több tagja is simán kicselezte volna. Itt mindenképpen változtatniuk kell, ha nem a csoportkör túlélése a cél.
Este a C csoport rangadója volt terítéken. Szerencsére az angolok nagyon akartak nyerni, így végig izgalmas meccset láthattunk. A gyors Gerrard-gól megfogta az amcsikat, és úgy tűnt, hogy simán behúzza a Capello-legénység, amikor is Green lemodellezte az _angol_kapus_ prototípusát. Szegény, még az új labdára sem foghatja. Bár, ha van humora, akkor azt nyilatkozza, hogy kiszámíthatatlanul szitált a levegőben a Jubilani.
Ami talán meglepő volt, hogy Gerrard és Lampard újra együtt volt a pályán. Úgy tűnik, hogy az olasz szövkap sem tudott jobbat kitalálni, pedig ez még sosem működött. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez a felállás a vébé alatt működőképessé válik. Lampard helyett Carricket játszatnám, mert egy vízhordó mindenképpen kell középre. Ráadásul a MU középpályása - bár néha körülményesen - az előre játékban is használható.
Szintén érdekes volt, hogy Milnert már az első félidőben lehozta Capello. Nem lehet jó érzés, hogy a vébé első meccsén, a harmicadik perc körül lekapnak úgy, hogy SWP jön be a helyedre.
Hogy ne csak a negatív oldalát nézzük az angol válogatottnak, ki kell emelnünk Johnson játékát, aki védőfeladatai mellett a támadásokat is aktívan támogatta. Elfutási, cselei már-már Vanczák Vilit Cafut idézték.
Összességében a döntetlen az amerikaiknak kedvező. Csak azt sajnáljuk, hogy nem később találkoztak a felek. Továbbá kíváncsian várjuk, hogy Green bakijára mit fog lépni Capello. Gondolhatja azt, hogy több ilyen már csak nem lesz (ekkor Seaman és Robinson nevét súgnánk a fülébe), és hagyja a kezdőben továbbra is. Vagy dönt James és Hart közül. Mi a fiatal kapuvédőre szavaznánk.
VÁRHIDI MÁGNESTÁBLÁJÁN A HELYE
Az argentínok gólja kimerítette a tudatos szögletvariáció kategóriáját. Élmény volt nézni az ismétléseket, ahogy Heinzén kívül mindenki bevitte az emberét az ötös vonaláig (Samuel ezt szó szerint tette, mert a védője nem igazán akart partner lenni ebben), míg a későbbi gólszerző a tizenhatos vonalán várt. Pár méteren bárki bárkit meg tud verni, hiszen ő indul hamarabb, így csak a labdának kellett pontosnak lenni. Ezen a szinten ez meg már elvárható. Az csak hab a tortán, hogy a Marseille játékosa előrevetődve a jobb pipába stukkolt.
AMIRE EMLÉKEZNI FOGUNK
Akárhogy is tornáztatom az agyam, Maradonát eddig csak mezben vagy melegítőben láttam. Na jó, néha félmeztelenül. Szinte sokkolt, amikor a játékoskijáróban feltűnt öltönyben. Egészen szürreális volt. Inkább hasonlított egy soltvadkerti borhamisító báróra, mint egy szövetségi kapitányra.
A NAP SPORI-BAKIJA
Megvolt az első komoly tizenegyes gyanús eset. Li Csung Jong adott esernyőt az ötös sarkán a keresztezni igyekvő görög védőnek, majd mielőtt kapásból elrúgta volna, ellökték hátulról. Ha nem 1-0, akkor szerintem befújta volna a spori.
A mai menü is érdekesnek ígérkezik, s talán lesz már olyan meccs is, amin kettőnél több gól esik.
A C csoport két kiscsapata, és _benito is bemutatkozik. Még sosem találkozott egymással Algéria és Szlovénia válogatottja, így szinte lehetetlen megtippelni, mit is várhatunk a mérkőzéstől. Mindketten meglepetésre jutottak ki a vébére, így talán reménykedhetünk egy kis örömfociban.
Algéria - Szlovénia 3-2
A nap meccse lesz a Szerbia-Ghána találkozó. Olyan szintű faragást várunk, ami még egy néprajzi táborban is túlzásnak tűnhet. A szerb keret gigaerős, míg az afrikaiknál Essien nem lehet ott a keretben, így az üveggömbünk európai győzelmet mutat. Krasicstól és Jovanovicstól sokat várunk. Utóbbi a Liverpoolban folytatja pályafutását.
Szerbia - Ghána 1-0
Este a németek is bemutatkoznak. Talán a legkönnyebb ellenféllel kezdenek, így valószínűleg sok mindent nem fogunk megtudni róluk sem. Félő, hogy az ausztrálok úgy állnak ehhez a meccshez, mint a nigériaiak, vagyis nem fognak meghalni a pályán még az ikszért sem. Pedig egy német csapat ellen így bele lehet futni egy nagy pofonba. A Podolski-Klose párosnak pont egy feltartott kézzel pályára lépő ellenfél kell, hogy az önbizalmukat rendbe tegyék.
Németország - Ausztrália 4-1
Az utolsó 100 komment: