Az NST szóban is felvezeti a világbajnoki döntőt. Ahogy már megszokhattátok, ma is jelentkezik vébé-rovatunk a RadioQ Izompacsirtamező című sportműsorában. A 20.30-as meccskezdés miatt két órával korábban, 19 órától hangolódunk rá - hatvan percben - az év legfontosabb sporteseményére. Kovács Gergely műsorában ismét az NST legbársonyosabb hangú szerzője lesz a vendég. Ha kiváncsi vagy, hogy  mi mit várunk a hollnad-spanyolon, akkor tekerj a FM 99,5-re, vagy kövess minket az internet hullámain.

Ismét elővettük tudományos, objektív és szőrszálhasogatóan alapos módszereinket, amellyel feltártuk azokat a tényeket, amelyek alapján biztosra vehető, hogy ez a csapat nyeri meg a VB-döntőt.

Mi vagyunk a világ legjobb csapata. Már csak a plecsni hiányzik, hogy ezt márványba is véssük, és bár a mutatott játék alapján lehetne aggódnivalónk a döntő előtt, ha mondjuk egy futballozni tudó társaság lenne az ellenfelünk. Szerencsére ilyesmiről szó sincs, úgyhogy megállapíthatjuk, nem fogunk tudni olyan rosszul játszani, hogy ne a miénk legyen a bajnoki cím. Valószínűleg a Győzhetetlen Armadánál is úgy gondolják, hogy nem lenne elegáns úgy vb-t nyerni, hogy csak egy-egy félidő erejéig mutatta meg igazi tudását a csapat, úgyhogy a döntőben igazi futballfieszta, flamenco és pukkedli várható. Minden idők legsimább fináléját azért lesz érdemes megnézni, mert a spanyol válogatott olyan statementtel készül, amit bűn lenne kihagyni.

Ismét elővettük tudományos, objektív és szőrszálhasogatóan alapos módszereinket, amellyel feltártuk azokat a tényeket, amelyek alapján biztosra vehető, hogy ez a csapat nyeri meg a VB-döntőt.

"Mi, Oranje-drukkerek, mindig adunk a tiszteletre. Hallottad már a Het Wilhelmust? Ja, hogy nem, hát nem a himnuszoknál kell kimenni hugyozni. Vilmos mindig tisztelni fogja Hispánia királyát, ez áll benne szó szerint. A spanyoloknak egy szavuk se lehet, van itt respekt - a kezdő sípszóval bezárólag. Utána megkapnak mindent, kötelestől, zsákostól. Semmiféle tulipántiprás nem lesz itt. Nincs az a spanyol válogatott, amelyik ellensúlyozni tudná az erősségeinket. 2010 a narancs éve, az Armada vége." - kezdi a hajráposztot hollandiai testvérblogunk, a Nieuw Sint Trafford munkatársa, Octopus Johannes van Blogger.

Tudtuk, számítottunk rá, hogy jó lesz, mégis sikerült minden vágyunkat felülmúlnia a bronzmeccsnek. Kilencven percen keresztül a székünkhöz voltunk szögezve. Helyzet itt, helyzet ott, öt gól, fordítás kétszer is, és semmi cicó. Akik eddig fenntartással fogadták a bronzért folytatott meccseket, most egy ideig biztosan elhallgatnak, de az is igaz, hogy most az egyszer tényleg nem kellett volna dönteni, mert mindkét csapat megérdemelte az érmet.
Sírni csak a győztesnek szabad, lapozni meg Nektek.

Uruguay és Németország játszik a világbajnokság harmadik helyéért. A kisdöntőben már nem szoktak variálni a csapatok, kiadják magukból, ami a torna végén még bennük van. Németország az esélyes, de a végig fegyelmezett és elszántan küzdő Uruguay képes lehet a meglepetésre. A bejegyzés itt kommentelhető.

Ahogy látjátok, a hangolás már elkezdődött és amíg a hajrák és mocskosok legutolsó rejtett poénjai is leesnek, felkonferálnánk minden vébék legrokonszenvesebb felvonását. Az utolsó előtti vébémeccs mindig a túlteljesítők és a csalódottak terepe. Kisdöntőben már nem szokás a tilitoli, a takarékosság, ami egy hónapig bennmaradt, illik most kiadni, hadd örüljön a világ - ha pedig lekerül a görcs, kibújik a futball. Erre építve várhatunk jó, talán még a majdani finálénál is élvezetesebb meccset, ahol Schweinsteiger királlyá lesz ugyan, de Uruguay nyer. Előbb azonban rövidtávú visszatekintés azokra a bronzmeccsekre, melyeket nemcsak hogy láttam, de emlékszem is rájuk.

Ismét elővettük tudományos, objektív és szőrszálhasogatóan alapos módszereinket, amellyel feltártuk azokat a tényeket, amelyek alapján biztosra vehető, hogy ez a csapat nem nyeri meg a VB-döntőt.

Nincs kedvünk kiszámolni, hány év múlva önti el a tenger teljesen Hollandiát, de túl sokára lesz, az biztos. Ezt a döntőt például egészen biztosan nem ússzuk meg, Görögország után újabb hasonlóan arctalan, csak Rehakleséknél egy fokkal még undorítóbb banda vergődött be teljesen érdemtelenül a döntőbe. Csak itt a végeredmény lesz más, mert a tornán szembejövő második nehéz ellenfél már várhatóan érdemeinek megfelelőn komposzttá aprítja ezt a nézhetetlen, unalmas bandát. Ha érdekel, miért ne drukkolj semmiképpen egy ordenáré mázlival, arctalanul piszmogva döntőbe jutott csapatnak, hajtás után megtalálod a részleteket is.

Ismét elővettük tudományos, objektív és szőrszálhasogatóan alapos módszereinket, amellyel feltártuk azokat a tényeket, amelyek alapján biztosra vehető, hogy ez a csapat nem nyeri meg a VB-döntőt.

Eleve vicc, hogy az a csapat VB-döntőt játszhat, amelynek öltözőjében meccs előtt nem a melegítőkrémet, hanem a rózsaszín borotvát osztják szét a srácok között, de hát Mundialt ilyen csapat úgysem nyerhet. Európa bajnokságon néha becsúszik egy-egy kiscsapat a dobogó legfelső fokára, láttunk már dán, görög és cseszlovák EB-győzelmet, így a spanyol is belefért, de azt tudjuk, hogy a világbajnokság egyszerűen túl nagy falat ezeknek az együtteseknek. Kiscsapat még sose szagolt hozzá a serleghez, és most se fog. Hollandia eddig két döntőt játszott, VB-klasszikusok sora fűződik a nevéhez. Spanyolország a kanyarban sincs és ezután sem lesz. A VB valamiért különleges, itt csak komoly múltú, igazán nagy válogatottak neve kerülhet fel a trófeára.

24, betűvel is: huszonnégy, éve csak szemlélői vagyunk a nagy focis seregszemléknek. Akarva-akaratlanul keresünk fogódzkodókat, hogy magyar vonatkozású dolgokat találjunk egy-egy világeseményen. Nem sajnálva időt és energiát, nekiláttunk felkutatni minél több olyan játékost, aki valamilyen oknál fogva egyértelműen nálunk kapta a nevét. Jártunk ghánai könyvtárakban, paraguayi levéltárban, törtünk fel spanyol adatbázist, izzítottuk a japán kapcsolatainkat és még ex-Stasi ügynökökkel is érintkeztünk. Szinte hihetetlen, de minden szál ugyanahhoz a badacsonyi lángossütőhöz vezetett. A felelősség innentől a tiéd. Lapozás tényleg csak erős idegzetűeknek.

Spanyolország Torres mellőzésével lemondott a centerjátékról, de ezzel összességében jóval többet nyertek, mint veszítettek. Intenzív letámadásukkal azonnal megfojtották a német próbálkozásokat, támadásban és védekezésben is szinte folyamatos emberelőnyt alakítottak ki. Ebben Joachim Löwnek is nagy szerepe volt, túlságosan defenzív taktikát választott az elődöntőben. Nem bántunk senkit, rövid, objektív mágnestábla-cincálásra vállalkozunk tovább után - akit érdekel.

Túl vagyunk a világbajnokság második elődöntőjén is, katarzis sehol, de nézőpont függvényében lehetett értékelni sok okosságot a meccsen. Spanyolország a játék több elemében is ellenfele fölé kerekedett, sőt, nagyjából mindegyikben, de az biztos, hogy gyakorlatiasan nézve a meccset, tulajdonképpen a következő történt: ők befejeltek egy olyat, amit vb-elődöntőben komoly védelemnek nem illik benyelni, a másik oldalon meg ilyen nem történt. Mégsem a védekezésükkel verték meg a németeket, sokkal inkább azzal, hogy elérték, csak a végén kelljen védekezniük. Mindenesetre lelke rajta mindenkinek, aki ettől a spanyol csapattól el tud olvadni, közben meg a hollandot köpködi.

Mivel úgy vagyunk nekiindulva, hogy ma este játsszák a dél-afrikai világbajnokság döntőjét, komoly terjedelemben estünk neki a felvezető beharangozónak, ami index anya hasábjain is megjelenik majd. Gyáva módon Az újságírás szabályait szem előtt tartva konkrét állásfoglalás nem hangzik el a cikkben, de a posztban ez kötelező. Mivel a németek taktikáját ebben a posztban már jól kitárgyaltuk, most a spanyol kerülnek fókuszba. Hardcore beharangozó tovább után.

Cruyff, Haan, Neeskens csak nagyon közül kerültek hozzá. Van Basten, Rijkaard, Gullit egy Európa-bajnokságot húztak be. Bergkamp, De Boers, Overmars, Kluivert még a döntőig sem jutott. A fent említett holland játékosok bármelyik sztár lehetne a mostaniban, mégis van Bommeléknek van ott a kezükben az esély, hogy hazavigyék, ami a holland futballnak annyira hiányzik, és amit már egyszer valóban megérdemelne. De nem most. Azt hiszem, a torna egyik legnagyobb gólját a hosszú filóba ragasztó van Bronckhorst maga sem sértődik meg, ha azt mondjuk rá, elsült a kapanyél. És valami ilyesmi történik a holland válogatottal is, bár kicsit sarkos a példa. De mindjárt megmagyarázzuk.

Vállalva, hogy az NST makulátlan mundérjára a cégre szabott közbeszerzési pályázatok setét árnya vetül, tovább keressük popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo (2#), rowi (2#), sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro, csirko pasek, poolfanati, zsakfos, _HarryMay_, hakapesz imi (2#), Dr Keynes, gyap! és szangye puncog méltó követőit, még ha már sejtjük is a végső győztes kilétét. Mi több, témaválasztásunkkal kimondottan az ő munkásságát szeretnénk elismerni grizligéza olvasói levele nyomán ("bencus, szeretném már végre egyszer, ha XXX nyerne" - jött az alaplabdázó mérnőkúr levele, akinek külön köszönjük a találatot), amivel magunk is mélyen egyetértettünk. Emlékeztetőül: a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel a tudatunk, a kommentek között elhelyezett virtuális képaláírással lehet pályázni. Az eddigi fordulók megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt pedig tovább után találjátok.

Érdekes módon a nyugati ág elődöntőjében inkább Hollandiára mondanánk először, hogy nem érdemelte meg a bejutást, mint Uruguayra. A dél-amerikaiak nehéz csoportból, nehéz ágon verekedték át magukat, a hollandoknak pedig a brazilokkal szembeni csörte volt az első fajsúlyos meccsük – amit talán nem is megérdemelten húztak be. Uruguayt már láttuk ezen a tornán jól játszani (sőt, nem láttuk rosszul), Hollandiát pedig még nem, pedig az nem is kétséges, hogy a hollandoké a jobb csapat. Még nem tudjuk, a formaidőzítés királya-e Bert van Marwijk, vagy csak meglovagoltak egy jó szériát, úgy jutottak idáig. De ha így van, akkor ez a végállomás is lesz, Uruguay még szétlyuggatott csapattal is leveri az eddig látott holland válogatottat.

Hihetetlen sikersztorit ír ezen a világbajnokságon az uruguayi válogatott, a két-három kulcsembert leszámítva kevés figyelem esett eddig a csapat egészére. Ez ugyanis tényleg csapat, minden poszton jó játékosokkal, néhány klasszissal, óriási szívvel és rengeteg munkával. Egy poszt erejéig méltatjuk a testvérnemzetnek titulált urukat: posztonkénti összehasonlításba oltott taktikai okosságok következnek, nyíltan vállalt reményekkel a hollandmeccsre.

Korábban már téma volt, hogy a vébé előtt robbantott Nike-reklám elátkozta főszereplői, voltak, akik már ki sem jutottak Dél-Afrikába, mások megsérültek vagy gyalázatos teljesítményt nyújtottak a tornán. Epic fail. Ilyenkor mindig akadnak jóindulatú emberek a világban, akik nem restek sószsákot ragadni, és fej felől indított, kétkezes lendítéssel a nyílt sebbe bombázni a matériát. Az eredeti videó – vébés betoldásokkal, lássuk. Közben kicseréltem a gonosz nájkisok által módszeresen irtott videót, újra működik. 

Földön, vízen, levegőben száguld az NST a vébé alatt. Nemcsak írásban, hanem képben és hangban is próbáljuk mostanság elmondani véleményünket. Nem lesz ez ma sem másképp, hiszen a RadioQ-val közösen indított vébé-rovatunk ismét belehasít az éterbe. Szerencsénkre, most még meccsel sem ütközik a Kovács Gergely vezette Izompacsirtamező, így nyugodtan hallgathatsz minket az FM 99,5-ön, vagy az internet hullámain. Recsegés esetén nem a készülékeddel van probléma, az a pöte lesz.

A vébé huszonegyedik játéknapjához hasonlóan állt mindenki, mint az előző naphoz. Délután egy gigarangadó, este meg majd levezetünk. Aztán ugyanúgy meglepő eredmény született a korábbi meccsen, és örökké emlékezetes pillanatok tanúi lehettünk este. Lapozás után megnézzük az utolsó olyan nap történéseit, amelyen egynél több meccs volt található a menüben. Dráma a köbön, szobrok dőlnek le, csillagok ragyognak fel, fogcsikorgás, foci, foci, foci és foci. Vagyis inkább F-O-C-I!

A németek a modernkori futball egyik legkomolyabb vb-teljesítményt mutatták be tegnap, és éppen igaz, hogy a kontrajátékuk emeli őket a Dél-Afrikában látott válogatottak fölé, de azt is látni kell, hogy mind az angolok, mind az argentinok ellen már az első perctől kezdve támadólag léptek fel, egyik esetben sem bekkelés után születő kontrából szereztek vezetést. Argentína rugósfocit játszott, a csapatrészek semmilyen szinten nem segítették egymást, a német multifoci pedig kivégezte a monofunkcionális ellenfelet.

Spanyolország a sok nyekergés ellenére elrendezheti, hogy csak egy dél-amerikai jusson az legjobb négy közé, és újrajátszhassák a 2008-as Eb-döntőt a világbajnokság elődöntőjét Németországgal. Hogy ez a spanyol csapat nem olyan erős, mint az akkori, azt látjuk (meg azt is, hogy a németnél erősen ellenkező irányba mutat a görbe), de Paraguay még így sem okozhat gondot. A dél-amerikaiak az a csapat, amit még az anyai szem is csak nehezen lát szépnek, nehéz meccs nélkül – hogy utálná mindenki az olaszokat, ha ők lennének itt – jöttek el idáig, és nem is mutattak semmit, amiben bízhatnának a javuló tendenciát mutató spanyolok ellen.

Nem azért érzek óriási és mindent elsöprő elégtételt, mert Maradona megsemmisült, és ostoba, kocsmába való hőbörgésének szikrányi hitele sem maradt a továbbiakban, hanem azért, mert a Labdarúgás a helyére tett egy magáról megfelejtkezett pojácát.  

Sokszor a demagógia határát súroló vagy azt át is lépő módon gondolkodom a labdarúgásról, szerintem ez nem sport, hanem tradíció, melyben csak akkor lehetsz igazán nagy és sikeres, ha végtelen szorgalommal és kitartással, alázatosan küzdesz napról napra. Az értékek nem változnak, Uruguay pont azért verte meg 1950-ben Brazíliát, mint Németország 2010-ben Argentínát. A sötét oldal mindig elnyeri méltó büntetését, nincs az a szobor, ami ne törne ripityára, ha felbőszíti a Labdarúgást. 

Maradona szánni valóan, a világ legmagányosabb embereként ácsorgott a pálya szélén, mert semmit sem tanult korábbi hibáiból, megint elhitte, hogy ő csinált a labdarúgásból bálványt és nem fordítva.  

Alázat, baszomalássan, anélkül soha nem fog menni.

Végre komoly csapattal találkozik Argentína, az utolsó aduász is kihullhat az ellendrukkerek kezéből, továbbjutásuk esetén hivatalosan is masszív vb-esélyesek lesznek. Éles helyzetben még nem kaptak gólt, lefutott kilencven perceken szépített az ellenfél, Mexikót meg szügyön szúrta Rosetti, eddig hibátlanok. Akárhogy is, beárazás következik, ahol Argentína az esélyes a fiatal német újgeneráció ellen, de a legfontosabb, hogy igazi vb-meccsen tobzódjunk, mint a tegnap, Melóval, Dungával, Sneijderrel, Suarezzel és Gyannal, mert a futball maga a minden. Ahol ennyi egyéniség van egyszerre a pályán, az egész egyszerűen nem lehet rossz meccs. Tovább után latolgatunk.

Elhullott az utolsó afrikai, és az egyik legnagyobb esélyesnek tartott csapat, mégsem a szomorkodásnak és a fikázásnak van itt az ideje, hiszen egy jó világbajnokság legfőbb ismérve, hogy ebben a szakaszában már térdig járunk a hősöket az egekbe emelő, antihősöket a pokolba taszító drámákban. Felipe Melóról kiderült, hogy argentin felmenői vannak, Suárezről, hogy együtt készült egy serdülő II-es női röplabdacsapattal, Dungáról pedig az, hogy tartja a szavát. Egy arctalan, de szerencsés holland, és egy szitává lyuggatott uruguayi csapat játssza az egyik ág elődöntőjét, a másik ág pedig ma délután és este dönt a legjobb négybe jutók személyéről. Hajtás után heinrich elintegeti a brazilokat, _benito pedig elámul az esti meccs pszichodrámáján.

Eredetileg az volt a terv, hogy az ilyen szösszeneteket csak Facebookon toljuk ki, de a drámai események után jól jön egy kis feszültségoldás, és a videó – a meccshez hasonlóan – epic darab, senkit sem foszthatunk meg tőle. Emmanuel Eboué neve a továbbiakban csak a legmélyebb áhítattal kerülhet leírásra, szobrot neki, babérokat. Hogy vajon mi járt közben a fejében, arra nincs ötletem, de hogy minden idők egyik legviccesebb és egyben legszürreálisabb jelenetét produkálta, az biztos. Tovább után videó, de azért bátran gyűljenek a további NST-lájkoló sporttársak, terveink vannak ezügyben. Együttműködésüket köszönjük.