A vébé huszonegyedik játéknapjához hasonlóan állt mindenki, mint az előző naphoz. Délután egy gigarangadó, este meg majd levezetünk. Aztán ugyanúgy meglepő eredmény született a korábbi meccsen, és örökké emlékezetes pillanatok tanúi lehettünk este. Lapozás után megnézzük az utolsó olyan nap történéseit, amelyen egynél több meccs volt található a menüben. Dráma a köbön, szobrok dőlnek le, csillagok ragyognak fel, fogcsikorgás, foci, foci, foci és foci. Vagyis inkább F-O-C-I!

Tegye fel a kezét, aki nem lepődött meg az argentinok legázolásán, és azt kapta a délutáni kilencven perc alatt, amit várt.*
Taktikai kérdésekkel itt nem is foglalkoznék, heinrich elég részletesen körbejárta pár órával ezelőtt. Inkább a körülményekre koncentrálnék.

A legmegdöbbentőbb nem is a végeredmény, mert a játék képe akkor is meglepetés lett volna, ha csak 1-0-ra vagy 2-0-ra nyeri a meccset Németország. Hanem, hogy nehezen hittem volna el, ha valaki azt mondja a negyeddöntő előtt, hogy Argentínának egyetlen százszázalékos helyzete sem lesz. Maria Maria (röviden Di Maria) két gyengécske gurításán, Higuain lehetőségecskéjén, Messi impotens próbálkozásain és Tevez Mertesacker fejenlövésén kívül sanszuk sem volt gólt szerezni. Ráadásul, ezek közül, Tevez bombája nyomán a dzsabuláni biztos, hogy földkörüli pályára áll, ha nincs ott a cingár védő orra.

Lehetne itt most ekézni Maradonát,

• mert ugyanúgy nem tudott változtatni, ahogy Dunga egy nappal korábban
• mert nem hozta be Veront akkor sem, amikor a vak is látta, hogy nincs agy a pályán (és akkor minek vitte ki a vébére)
• mert minden teher Messi vállán volt (hátrajönni, váratlant húzni, gólpasszt adni, gólt rúgni)
• mert Militót úgyanúgy elfelejtette, mint a sportszerű életet a pályán a kívül
• mert megérdemelné.

DE inkább foglalkozzunk a győztessel, mert megérdemlik (írhatnám, hogy nem kenyerünk a fikázás, de a saját pecó plafonját féltem)

Na jó, kezdjük minimális fanyalgással. A németek eddig öt meccset játszottak: hármon rúgtak négy gólt, egyszer kikaptak, egyszer egynullra nyertek. A négy rúgott gól forgatókönyve minden esetben az volt, hogy rögtön a mérkőzés elején betaláltak. Vagyis a szenvedés akkor kezdődik, amikor nem kerülnek az elején előnybe. Azonban az is vitathatatlan, hogy a kezdeti előnyért mindent elkövetnek. Hihetetlenül koncentrálnak már a nulladik másodpercben. Tegnap is látható volt, hogy az első lehetőségükhöz úgy álltak hozzá, mintha a 90. percben kellene kiegyenlíteni.

Egy korán vezetést szerző német válogatott ellen meg hihetetlen nehéz játszani. A különben sem takaréklángon pislákoló önbizalmuk ilyenkor fullon lángon, és amikor ez tudással is párosul, ahogy most is, akkor szinte lehetetlen legyőzni őket.

Sokan közülünk úgy nőttek fel, hogy a németeknek nem tudnak szurkolni. Biztosan van benne egy kis ötvennégy, egy kis világháborús történelem, egy kis mimindigvesztünk-őkmegnyernek, egy kis nyolcvanas évek Balatona, egy kis neméppen dallamos német nyelv, egy kis überalles, meg egy jó nagy Bayern München. Ilyenkor hajlamosak vagyunk nem venni tudomást Bachról, Wagnerről, Wendersről, Fassbinderről és nem utolsó sorban Berlinről.

Azonban most nagyon komoly feladat elérni, hogy ellenük szorítsunk. Tegnap is le tudtam még írni a meccs előtt, hogy hajrá argentinok, de a második félidőben már azon kaptam rajta magam (defura ez így leírva), hogy nem a szépítő gólnak szurkolok, hanem a további német találatoknak.

Most nem egy olyan német csapatot látunk átgázolni a félvilágon, aki bedarálja az ellenfelét, arrogánsan eltakarítja az útból a kisebbet, a gyengébbet, a játékosabbat. Hanem egy olyat, amelyik ugyan németes precizitással, de játszva a focit győzi le a soros ellenfelét.

Azon nem lepődik meg senki sem, hogy a világbajnokság előtti sorozatos sérülések, tragédiák ellenére mentálisan is ott vannak. Az mondjuk már érdekesebb, hogy Ballack sérüléséből is ők jöttek ki pozitívan. Khedira tökéletesen pótolja 2002 hősét. Tegnap is, amit Schweinsteigerrel láthatatlanul műveltek, az már világszínvonal volt.

Látható, hogy Schweininek is jót tett az alfahím kiválása, hiszen így a karmesteri pálca egyértelműen az ő kezében van. Nálam vita nélkül ő a cséká. A Klose-Podolski páros játszatásának jogosságáról meg már nem is kell különösképpen értekezni. Akinek hiányzik elölről egy Gomez-Kurányi duó, azzal nézzen farkasszemet Özil.

Sokszor mondták már, rengeteg bizonyíték is van rá, hogy mindig az lesz a torna győztese, aki legyőzi Németországot. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy ez most sem változik. A vébé legnagyobb esélyese lett a Löw-gárda. A szerbek meg most sajnálhatják igazán.

Az esti meccstől nem vártunk sokat. A spanyolok csak szenvednek a vébén, körülményesebbek, mint az államigazgatás. A paraguay-i támadófoci meg eddig nem létezett. Lelki szemeink előtt spanyol egynullás siker lebegett. És láss csodát, az is lett. Csak nem úgy, ahogy képzeltük.
Oké, a spanyolok továbbra is saját paródiájuk (vagy hogy ne legyünk annyira rosszmájúak: árnyékuk önmaguknak). Xavi idegen láncszemnek tűnik a gépezetben, Torres még mindig nem tud labdát vezetni, Busquets és Xabi Alonso túl sok középre. Egyedül Villa hozza továbbra is a maximumot, meg Iniestára sem lehet panasz.
Paraguay ellenben feledtette velünk a Japán elleni borzalmat, mert a kontráik egészen veszélyesek voltak, bár a minőségi csatár hiánya minden akciónál (egy kivétellel) kiütközött.

A meccs nem volt nagy durranás, egészen a 60. perc környékéig. Ott aztán megint kaptunk egy olyan dózist a labdarúgásból, amit sosem fogunk elfelejteni. Sokan gondolhatták, hogy a Ghána-Uruguay mérkőzés utolsó pillanatait nem lehet überelni. A dráma azonban fokozódott. Nehéz szavakat találni. Talán ennyi elég is: KÖSZÖNJÜK!

Az adok-kapok (vagy inkább a nem adok - nem kapok) után visszazökkentünk az eredeti kerékvágásba, és talán már a hosszabbítást vártuk, amikor a spanyolok - jelenlegi formájukat tökéletesen modellező góllal - bejutottak az elődöntőbe. Ha Villa lövése a második kapufa után kifelé pattan, akkor nagyobb összeget toltam volna fel Paraguay továbbjutására.
De így van ez jól. Del Bosque csapata nem játszott most sem jól, de sokkal jobb csapat, mint a dél-amerikai. A németek ellen azonban sokkal, de sokkal több kell.

A NAP ASAMOAH GYANJA
Cardozo. Felesleges eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha , mert még fél óra hátravolt, de nem elképzelhetetlen, hogy Paraguay kibekkeli. A vébé könnyeinek ők a tulajdonosaik, Gyannal együtt.

A NAP JÁTÉKVEZETŐI BAKIJA
Carlos Batres-é. A guatemalai spori nem vezette vészesen a spanyol-paraguay-i meccset, de egyszer óriásit hibázott. A spanyolok büntetőjénél, a kipattanó labdára Fabregas érkezett a leggyorsabban. Ez azt is jelenti, hogy Villar már csak elütni tudta, de a jogos tizenegyes elmaradt. Talán azért, mert úgy gondolta, hogy elég volt a tizik lődözéséből.

A NAP ÚJDONSÜLT FÉLELME
Pár sorral feljebb még azt feszegettem, hogy az újabb és újabb német góloknak szorítottam. Na ez így teljesen nem igaz, mert mindenegyes német találat magával vonzott egy Angela Merkel gólörömöt. Hát, én ebből a nadrágkösztümös ugrálásból nem kérnék többet. Valahogy kötözzék le az elődöntőre, vagy adjanak a kezébe valamit, vagy nem tudom, csak ezt ne. Persze picsogásom közben kapásból eszembe jutottak Mélyi József vébé előtti sorai a Nationalelfről: "Tulajdonképpen nagyon nem vágyom a győzelmükre, csak Merkel kancellár asszony miatt gyengülök el mindig - annyira elesetten tud megjelenni a díszpáholyban a nadrágkosztümjében."

A NAP SZIVATÁSA
Cardozo elevenítette fel felnőttverzióban azt, amit minden férfi megtett már a bölcsiben, és azóta is sokszor játssza el haverokkal vagy olyan hölgyekkel, akiket már elég közel érez magához. Ez az öblös puki előtti, lécci húzd meg az ujjam trükk. Pique az 57. percben hitte el, hogy Cardozo tényleg szellenteni fog és annak rendje és módja szerint, megrántotta az akkor még sírásra gondolni sem tudó paraguay-i karját. Ez a tizenegyes igaz története.

*mocsing, heinrich, Titi120, letehetitek már a kacsóitokat