Cruyff, Haan, Neeskens csak nagyon közül kerültek hozzá. Van Basten, Rijkaard, Gullit egy Európa-bajnokságot húztak be. Bergkamp, De Boers, Overmars, Kluivert még a döntőig sem jutott. A fent említett holland játékosok bármelyik sztár lehetne a mostaniban, mégis van Bommeléknek van ott a kezükben az esély, hogy hazavigyék, ami a holland futballnak annyira hiányzik, és amit már egyszer valóban megérdemelne. De nem most. Azt hiszem, a torna egyik legnagyobb gólját a hosszú filóba ragasztó van Bronckhorst maga sem sértődik meg, ha azt mondjuk rá, elsült a kapanyél. És valami ilyesmi történik a holland válogatottal is, bár kicsit sarkos a példa. De mindjárt megmagyarázzuk.

Ez a holland válogatott még nagyon keveset mutatott a tudásából ezen a világbajnokságon. Ennek ellenére döntőbe jutott, amit óriási szerencséjének, az ellenfelek szerényebb játéktudásának, és néhány egyéni villanásnak köszönhetett. A sztárok közül Wesley Sneijder villog igazán, de ő is inkább szerencsés gólokkal segíti a csapatát, hosszú percekre eltűnik a mezőnyben. Beszédes tény, hogy a gólvágó irányító mögött kétségtelenül van Bommel a legfontosabb láncszem a hollandok játékában, aki egy bikkfavessző egyszerűségével teljesíti a feladatát. Ne felejtsük el, ő azért van ott, hogy mindenki utálja.

A többiek meg-megvillantanak valamit, de Kuyt sokkal kevésbé hasznos a balszélen, Robben és van Persie önző, és rajtuk kívül keveset jönnek fel a hátvédek. Van der Wiel még csak hagyján, bár az ő helyén Uruguay ellen Boulahruz játszott, akiről tudtuk, hogy nem fog sokszor felmenni, van Bronckhorst viszont egy ilyen esetnél a vb egyik legnagyobb gólját verte a bal felső sarokba. Muslera megítélését az elfogulatlan zsűrire bíznánk, de hát 35 méter az azért messze van.

Számomra nem volt csalódás Uruguay játéka, sőt, három alapember hiányában még jobbak is voltak, mint vártam. Cacares balhátvédként történő bevetésében az első félidőben benne volt 2-3 bekapott gól, de végül összeszedte magát. De Zeeuw, szegény, megélte azt, ami az egyik legrosszabb helyzet: tudja, hogy a vakparaszt ollózni fog, tudja, hogy máshogy nincs esélye blokkolni, csak ha elfejeli a labdát, és tudja, hogy a paraszt nem fogja visszahúzni a lábát. Becsukta a szemét, elfejelte, és benyelte a büntetést. Vivát, medált neki!

Az a kár, hogy a semmiből szerzett második uruguayi gól, és a semmiből szerzett két holland találat között túl sok idő telt el. Ha Uruguay mondjuk 10 percen belül visszajön a meccsbe, nagy hajrát láthattunk volna, így csak néhány kiváló perc tetőzte be az egyébként küzdelmes, de meglepően alacsony színvonalú meccset. Egy furcsa tévedésemet kell egyből belátnom: azt mondtam, ha a hollandok úgy játszanak, mint a vb-n általában, azzal Uruguay kiveri őket. Ez tévedés volt, Hollandia semmivel nem mutatott többet, mint korábban, mégis legyőzte – és tegyük hozzá, jogosan – ellenfelét.

És ha már meglepően alacsony színvonal. Ez bizony a hollandok vétke is, mert egy hagyományos németalföldi ars poeticát valló válogatottnak igazi csemege lett volna egy 50 százalék körül passzoló ellenfél. Sneijderék viszont nem használták ki, hogy Uruguay minden második-másfeledik passzát juttatja célba, ők is gyengén passzoltak, így alig alakult ki folyamatos játék. Nem szép, amit a hollandok csinálnak, felmondhatnák ugyanezt a leckét sokkal meggyőzőbben, több szurkolót szerezve is, de érthető módon magasról tesznek rá, mit gondolnak róluk, mikor éppen világbajnoki döntőre készülnek.

Még nincs késő semmihez. Van még hátra egy fontos meccs, ahol ha úgy fognak játszani, ahogy tudnak, senki nem fogja elvitatni, hogy jogosan szerezték meg első világbajnoki címüket. De azzal, amit eddig mutattak, csak akkor van esélyük, ha a futballtörténelem visszafizetős kedvében lesz. A németek már visszavágtak 66-ért Angliának, 86-ért Argentínának, a hollandok meg a braziloknak 94-ért, és most itt a lehetőség, hogy megfordítsák a 78-as 74-es döntőt: akkor jobb csapatuk volt, de  kikaptak, most bárki jön is a másik ágról, esélyes lesz Hollandia ellen.

A Clockwork Orange nagyon találó cím, de sajnos nem én jöttem rá, hanem a zindexes kolléga.

UPDATE! Heinrich túrt elő egy érdekes adatot, amit még helyénvalónak érzek megosztani itt a poszt végén: Only 53% of Holland’s passes have been in the opposition half at the tournament, the lowest of any team (vagyishogy a holland passzok mindössze 53%-a jelenkezett az ellenfél térfelén, ezt a mutatót minden más csapat felülmúlta).

Pedig nem mondható, hogy nehéz ellenfeleken keresztül jutottak el idáig. Vajon az any team magába foglalja Görögországot és Észak-Koreát is? Mert akkor csúnya csak igazán.