A németek a modernkori futball egyik legkomolyabb vb-teljesítményt mutatták be tegnap, és éppen igaz, hogy a kontrajátékuk emeli őket a Dél-Afrikában látott válogatottak fölé, de azt is látni kell, hogy mind az angolok, mind az argentinok ellen már az első perctől kezdve támadólag léptek fel, egyik esetben sem bekkelés után születő kontrából szereztek vezetést. Argentína rugósfocit játszott, a csapatrészek semmilyen szinten nem segítették egymást, a német multifoci pedig kivégezte a monofunkcionális ellenfelet.
Argentína a dél-amerikai csapatokra jellemző 4-4-2-es rombuszt rajzolta fel, centerrel és árnyékékkel, tankönyvben is remek illusztráció lenne, míg Németország a kőbe vésett 4-2-3-1-gyel érkezett, amit viszont hatékonyan alakítottak 4-4-2-vé védekezésben, elsősorban Podolski alázatos és agresszív védőmunkája példa értékű, de Müller is megoldotta feladatát az egysíkú és tompa Rodriguez ellen. Ha a meccset 1980-ben játszották volna, valószínűleg galoppal nyernek az argentinok, viszont már nagyon régen nem divat a csak védekezek-csak támadok szereposztás, és ez okozta Messiék összeomlását.
Schewini és Khedira őrizte Messit, az egyik megtámadta, a másik bezárt mögé, egyszerű számbeli fölényük elég volt arra, hogy Messi igazából egyszer se kerüljön szembe a kapuval, és hiába osztott le jó néhány használható labdát, vissza már egyet sem kapott.
Rodriguez és Di Maria nagyjából fél óra után helyet cserélt egymással, ennyi idő alatt is nyilvánvalóvá vált, hogy Müller és Podolski fegyelmezett visszazárásai mellett nincs esélyük a hatékony szélsőjátékra, célpontjuk amúgy is csak Higany lehetett volna, Messi és Tevez fejét keresni szürreális ötlet.
Ezzel a változtatással megélénkül a támadójátékuk, mindkettőjük lövő lába közelebb került a kapuhoz, viszont értelemszerűen a pálya közepe felé tolódtak, játékuk lelassult, hiszen itt a legsűrűbb a mezőny. Jobbára egymást zavarták, tologatták a labdát míg valaki egy kényszerű lövőhelyzetből kapura nem sütötte – Neuer simán megfogta mindet.
Ez az elképzelés csak úgy működhetett volna, ha kellő támogatást kapnak a felfutó szélsőhátvédektől, akiknek nagy csodát nem is kellett volna tennie, fizikai jelenlétük is széthúzta volna a német védelmet, aminek így viszont csak egy feladata volt: mélyen és zártan védekezni, kisegíteni egymást, hiszen a szélekre egyáltalán nem kellett figyelniük.
Messi a kaputól túlságosan távol, élve eltemetve futballozott, direkt gólveszélyt nem tudott kialakítani magának, Tevez statikusan, gyengén játszott, Higany pedig ismét nem tudta magáról lemosni, hogy jó játékos, nagy játékos, csak éppen nem klasszis játékos.
Itt azonban nem ért véget az argentin támadók hibája, a német labdakihozatalokat egyáltalán nem nehezítették meg, tessék-lássék tolódgattak a labda irányába, de a németek vannak annyira technikásak egyénileg, hogy egy ilyen intenzitású letámadást röhögve kipasszoljanak, alig veszítettek labdát a saját térfelükön. A támadók nem zártak ki sem Lahmra, sem a labdás játékost nem támadták le.
Schweini számtalan alkalommal kocogva hozhatta fel a labdát, jól megnézte, kit indítson meg, és még mindig nem zavarta meg senki. Az argentin középpályás védekezés Mascheranora korlátozódott, ő nagyjából el is tüntette Özilt, viszont alig merte megtámadni (jogosan) a labdát felhozó Schweinit, Khedirát vagy a jobb oldalon iskolajátékot mutató Lahmot.
Mikor egy Rooney vagy egy Eto’o is sprintben közlekedve, ha kell becsúszva segíti a védekezést mélyen a saját térfelén, elképesztő luxus, hogy a Messi-Tevez-Higuain trió egy tagja sem hasznos szereplője a csapata védekezésének. A németek emberfölényben támadtak, emberfölényben védekeztek. Nincs miről beszélni. Argentína végig megőrizte a tartását, de egyszerűen nem voltak meccsben.
Müller kacagva vitte be magával Rodriguezt középre, Lahm előtt 50 méteres (túlzás nélkül) folyosók nyíltak meg, Podolski viszont a vonal mellett tartotta Di Mariát (nem mintha egyik argentin szélső középpályásról elmondható lenne, hogy erőssége a védekezés), így középen Schweini és/vagy Khedira senkitől sem zavartatva lépett fel a támadásokhoz, hiszen Mascherano Özillel volt elfoglalva.
Lahm felfutásai szinte sosem végződtek beadással, Müllerrel és az említett középpályásokkal kereste az összjátékot, majd kézilabdás módon a lendületből betörő emberekre játszották ki az emberelőnyt. Ettől az argentin védelem még rosszabbnak tűnt, hiszen örökké lendületből, szabadon érkező emberekkel találták szembe magukat, és szinte mindegyik német játékos képes volt egy az egyben átjátszani az embert, tovább súlyosbítva a már alapból is emberfölényes helyzetet.
Nagyjából ezt jelenti az, hogy Németország többet tett a sikerért. Szinte minden játékosuk kettős feladatot oldott meg maradéktalanul, többet, gyorsabban és szisztematikusabban futottak, az argentinok – különösen a német oldalváltások után – olyan messzire kerültek a labdás embertől, hogy még szabálytalankodni sem tudtak.
Egyszerű, de nagyon hatékony taktikát valósított meg brilliánsan a német válogatott, Podolski gyorsasága, Müller helyezkedési készsége, Lahm elsőrangú felfutása tökéletesen érvényesült, Khedira jól zárta a passzsávokat és minden lecsorgó labdát összeszedett, miközben Schweini abszolút világklasszis teljesítményt nyújtva mutatta be, mi az hogy mélységi irányító.
Joachim Löw taktikusnak és motivátornak is kiváló, nemhogy nem voltak megilletődve Anglia vagy Argentína ellen, de mindkét esetben támadóan, kellő dinamikával és agresszivitással léptek fel. A hatékony játékrendszerük szinte megduplázza játékosaik amúgy is kiváló egyéni képességeit, ennél többet egy edző nem is tehet, semmi nem indokolja, hogy a német válogatott elmúlt négy éve után ne soroljuk Löwöt a világ közvetlen elitjéhez.
Ugyanez képekben
Német kontra
Klose a jobb oldalon visszalép labdáért, középen Özil és Müller szabadon, Podolski rohanhat a balszélen. Az argentin középpálya csúfosan lemaradva.
Német védekezés - Argentin esély
Tipikus jelenet. Minden német játékosnak megvan az embere, a labdást ketten támadják, felfutó szélső nincs. Di Maria majd 30-ról lő kapura, nem tehet mást.
Német szélsőjáték
Felállt védelem, Podolski középre lép, a helyén Khedira vágtat fel a középpályán, a túloldalon Lahm is megjátszható, a beadásra/visszagurításra négy ember is érkezhet - az argentinoknál ez Higuainra korlátozódott szélsőjáték nélkül.
Argentin esély (2x)
A széleken megint nincs megjátszható ember, Messit hárman veszik körül. Egyetlen sanssza, hogy lézerrel passzolja el a védők között a labdát. A feladat: ne legyen les, ne akadjon senkiben, ne legyen hosszú, ne érje el Neuer.
Elérte. Ilyen labdát gyakorlatilag lehetetlen adni, kivéve ha a felfutó argentin szélsők széthúzzák a német védelmet. Nem húzták, Neuer elérte, esetleg elakadt, hosszú volt, lesgól volt.
Nem véletlen, hogy a felfutó szélsővédők értéke hihetetlenül megnőtt az elmúlt években, Kolarovot vinné fél Európa, Maicont erről a posztról is világklasszisnak aposztrofáljuk, a vébé egyik legnagyobb felfedezettje Fabio Coentrao, van der Wiel az Ajax egyik legfelkapottabb játékosa, Grosso hatalmas szerepet játszott az olasz vb-győzelemben, tegnap Lahm oktatott, a nagyot bukó angolok legjobbja A. Cole volt.
Sokszor mantrázom a labdarúgás ciklikusságát, most újra tombol Jock Stein (az első szigetországi BEK-győztes edző, a Celtic atyaúristene) futballról alkotott filozófiája: védekezni elöl kell, támadni meg hátulról.
Sexy fussball aus Deutschland (_benito)
Szürreális élmény volt Németországnak drukkolni. Nekem általában nincs csapatom (a hülye olaszokat mindig külön figyelem, de nem mindig drukkolok nekik), menet közben választok, és talán már nem is tűnik furcsának, hogy a németeket választottam. Az igazi kispolgári ízlés diktálta így, egyszerűen azért, mert őket a legjobb nézni. És én végig őket akarom nézni.
Az argentinok ellen az járt a fejemben, hogy ez a csapat mennyire jó, mégis csak két játékos van, akit azonnal a kedvenc csapatomban szeretnék látni, a többieket meg az Interben. Ez a mostani német válogatott, bár természetesen tudja, amit minden német válogatott tud, kevésbé épít rá. Másképp fogalmazva olyan hozzáadott értékkel bír, amivel a német csapatok nem szoktak. És az a futball.
Korábban is jeleztük, ha Németország világbajnok lesz, azt meg fogja érdemelni (Anglia, Argentína, és Hollandia/Uruguay testén át), és a jelenlegi mezőnyt elnézve bizony erre jó esély van. Egy kérdés: vajon a vb után Lahm, vagy Maicon cserél gazdát nagyobb összegért? Ha egyáltalán, persze.
Az utolsó 100 komment: