Habár felül a GHÁNA, s alul a víznek árja, azért a víz az URU?!

Bocs, de a Pink Floydot ma már láttuk, csak az előzenekar van hátra - az a kérdés, hogy a Body Count, vagy a Rage Against the Machine játszik-e majd. Minden esetre kommenteljetek ide...

A holland-brazil az a meccs, aminek nemhogy a kimenetelét, de még a játék képét is nehéz megtippelni. Égre-földre esküszik mindenki, hogy nem ő az esélyes, hogy mennyire penge a másik csapat, és persze nem fognak nekiesni. Ez speciel marhára igaz lehet, a hollandok eddig mutatott stratégiája öngyilkosnak minősíthető, hiszen a brazilok csak arra várnak, hogy az ellenfél kidugja az orrát a kettős fedezékből, és menten keresztbe verik egy spenszerrel.

Ahogy azt tavaly Benő mondotta volt, lassan beköszönt a vadászszezon, mikor Pampalini is csak kapkodja a fejét, egy szintre süllyed a Bild és a Guardian. Ki kivel ebédelt, látták-e Gerrardot Madridban, ezermilliót költ-e a Citeh, lebegtetés, ársrófolás, találgatás, varia. A szóbeszédek követésére fordított energia 5% hasznosul, mégis nehéz kibírni, hogy az ember ne kapkodja a fejét, és ne foglaljon állást nemlétező igazolásokról. Hiszen mi van, ha pont ez valósul meg. Esetleg az. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem. Felesleges eszmefuttatások a vb-turbósított átigazolási piacról – jöhet ide mind.

Tántoríthatatlan olvasóink tudják, hogy a szerkesztőség kapcsolata bármiféle misztikummal kimerül a hullámzó sikerességű üveggömb-olvasásban. A következő poszt sem a csiribiri oldaláról fogja meg a vébét, bár számmisztikai jellegét tekintve egy Sportfogadásba illene leginkább - amolyan WTF?-bejegyzés műkedvelőknek a mezszámokról és arról, amit belőlük kiolvashatunk. Babona-light megállapítások következnek az optimális kezdőkről, 10-esekről, 23-asokról és a vébédöntőt elrendező gól szerzőjének sziluettje is felsejlik a végén. Kezdés előtt rögzítsük a startkövet jelentő tézist: mindenki olyan mezben játszik, amilyenben jólesik, úgyis beleizzad.

Lassan abba a fázisba érünk, ahol már nem rendeznek elegendő meccset, hogy azokból álomcsapatokat generálhassunk, így legközelebb csak a vébé végeztével térünk vissza a szabadszellemű, de semmiképp sem öncélú kapitánykodáshoz. Addig is a nyolcaddöntők teljesítményeivel példálózva kerítünk sort csapathirdetésre. Masszív védelem, dolgos középpálya, gólerős támadóegység - ezek az ismérvei annak a tizenegynek, amelyben szerephez jut egy kieső kapus, egy uruguayi földműves és egy holland csellóművész, ellenben se Özil, se Villa. Sőt, még Törpike sincs.

Megkaptuk a legrosszabb nyolcaddöntőt két órában, illetve az ír őshaza rangadóját, de azt csak tévéfilm-terjedelemben. Nincs az a 24 csapatos VB, amin egy Paraguay-Japán összejönne az egyenes kieséses szakaszban, de a továbbjutó legalább a következő körben nem ugyanilyen felfogású csapattal kerül szembe. Portugália négy ellenfeléből csak egynek (Észak-Korea) volt képes gólt lőni, így megvan a jól megérdemelt repülőjegy. Spanyolország javuló tendenciát mutat, és az albirroja ellen már az argenin-német győztese ellen készülhet. Tovább után egy nehéz nap emlékei.

Ibériai-félsziget vs Pireneusi-félsziget

Legó- és/vagy Guardian-buzik (szerencsés esetben az átfedés is tetten érhető) már biztos felfedezték maguknak Európa legzseniálisabb szerkesztőségének neologisztikus futball-interpretációját, de a legutóbbi darabot közkinccsé tesszük. Háthiszen azért, mert kevés viccesebb dolog van, mint amikor a háromoroszlános-football comes home elitisták aranylábára gáncsot vetnek a fodball kőművesei, talán csak az, ha Legó alapokon teszik mindezt. Ezzel kívánunk jó szórakozást így a Japán-Paraguay nyolcaddöntő előtt.  

Ma este, 19.15-től az MTV közönségtalálkozót szervez a Szabadság térre, ahol lehet dumálni a hazatért riporterekkel, meg lehet csodálni élőben a műsorvezető hölgyeket, és állítólag árulnak sert is. Ezen kívül egy nagy kivetítőn meg lehet tekinteni a portugál-spanyol meccset (a szünetben Csöncsön rúdtáncot mutat be Xavi arcképével díszített spagettipántos bőrtangában, a háttérben Messi vokálozik). A rendezők kérésére megyünk mi is, de mivel mi valószínűleg a lőtéri kutyát sem érdekeljük, ezért arra gondoltunk, alakítsuk a dolgot egyben NST-találkozóvá is. Egy szóval: a blog szerzői ott lesznek, gyertek ti is, és ki tudja, talán az lesz a vége, hogy versenyt hányunk a Dunába bele, helyett életre szóló sportbarátságok köttetnek, a hányás ugyanis rossz fényt vet az NST-blogközösségére, a web 2.0-ra, de még a Google Guysra is. Szerintünk jó lesz!

Az eddigi nyolcaddöntők után vissza is vehetünk az európai pökhendiségből, hiszen magasan a legszarabb meccset játszották a hollandok és a szlovákok (előbbi hibájából), miközben az apró Chile megmutatta, hogyan kell meghalnia egy kiscsapatnak egy naggyal szemben. Brazília cáfolja az előzetes félelmeket, egyedül Kaká lóg ki a csapatból, de ő annyira, mintha ulveczkyzoli nyomná a helyén. Meglepetések nélkül zajlanak a nyolcaddöntők, felbukkant egy történelmileg jó meccset ígérő holland-brazil, ma pedig már a legjobb 16 rangadójára melegítünk: Japán és Paraguay csap össze. Meg lesz egy spanyol-portugál is. Hajtás után zanza, beharang, és egy igen fontos szolgálati közlemény.

szabályozott joga bonito vs szimpatikusan ész nélkül előre

Lesz-e gigameglepetés? Vagy esetleg tükörsima holland győzelem?

Lesz-e olyan játékvezetői baki, hogy már a döntőben alkalmaznak videóbírót?

Mielőtt minden negatív jelzőt elmondunk általában a futballal mint játékkal kapcsolatban, próbáljunk meg örülni a kieséses szakasz kiváló gólátlagának. Aztán mindenféleképpen mondjuk el, hogy ez így nem állapot, valamin változtatni kell, mert ez így elront mindent. Elcseszi az angolokkal való padlófeltörlés felett érzett német örömöt, elcseszheti az angolok valódi önvizsgálatát, elvégre csak a rossz bíró tehet mindenről; el van így cseszve Mexikó sportteljesítménye is, és végül Argentína is elcseszettül érezheti magát, pedig nem nekik kéne. Bár a visszajátszás utáni eszeveszett reklamálással nem lopták be magukat a szívünkbe. Hajtás után először megpróbálunk úgy foglalkozni a meccsekkel, mintha csak a játékról szólt volna minden, aztán kicsit beszélünk a botrányos részéről is.

Rúgassunk végre egy gólt Messivel vs. rúgassunk még gólt Blancoval

Nem sok királyabb dolog létezik a labdarúgásban egy angol-német egymásnak feszülésnél. Az angolokat utálja mindenki, aki hiszi, hogy tényleg a rúgd és fuss a legmélyebb meglátásuk erről a játékról, a németeket meg csak simán utálja mindenki, és elképzelni sem akarjuk, mit gondolhatnak róluk. Most jön egy angol válogatott, amely eleddig a legkevésbé sem szolgált rá, hogy gyűlölje bárki, a német dettó, csak mindkettő másképp. Hajtás után összekacsintós világháborús utalások és hihetetlenül érdekes örökmérlegek nélkül igyekszünk ráhangolódni a meccsre, ha egyáltalán kell, mivel kevés királyabb dolog…

Nem is kezdődhetett volna jobban a kieséses szakasz, mint egy hatalmas zuhéval és egy óriási, hosszabbításos hősavatóval, ahol az Egyesült Államok csapata vélhetően a torna legszimpatikusabb kiesőjeként maradt alul a földrész energiáit magába gyűjtő ghánaiakkal szemben. Ellentétes félidők meccseit láthattuk, az elfáradó urukat egy csodálatos Suárez-csavar mentette, a jenkik pedig nem tudtak akciógólt lőni Kingsonnak, a csillagok viszont két nem is akármilyet. Az összefoglaló végén a német-angolra is készülünk, némi bizodalommal, hiszen az előző posztban közölt tippek is majdnem bejöttek.

Afrika utolsó hírmondója vs. Bradley and Sons Co.

Meddig lehet húzni kapott gól nélkül? vs. Meddig lehet menni bírók nélkül? 

Végéhez ért a csoportharcok utolsó szakasza is, bár a harc szó itt kicsit erős, hiszen a harmadik kör meccseinek durván fele megint az első forduló futballt nyomokban sem tartalmazó, igénytelen formáját idézte. Egy 0-0-ás portugál-brazilért és a spanyol-chilei utolsó félórájáért csak azoknak jár dicséret, akik végig bírták nézni alvás vagy öngyilkossági kísérlet nélkül. Maradonáék gyalogolva, Capellóék szenvedve hozták a kötelezőt, az afrikai nagyvadakon nem fogott a svédcsepp, csak a ghánaiak maradtak a kiesésesre. Legjobbjuk tagja az álomcsapatnak, amely - el nem ítélhető módon - szlovák-japán-jenki tengelyre épül.

Az a baj a csoportmeccsekkel, hogy bizonyos esetekben sem az első, sem az utolsó fordulóban nem történik semmi. A világbajnokság utolsó két csoportjában pont erre láthattunk példákat, de míg a H csoportnak csak az utolsó fordulója volt langyos, a G-nek az első után a vége is nehezen élvezhetőre sikerült. Elhullott egy sokra tartott csapat (Elefántcsontpart), és egy másik, amit az első kör után kezdtünk becsülni, de végül egyáltalán nem bánjuk, hogy távozott (Svájc). A spanyolok még messze vannak a legjobbjuktól, de legalább elkerülték, hogy a brazilok ellen kelljen formába lendülniük. Ezt a szimpatikus Chile nyelte be, ráadásul jobbára védelem nélkül kell majd helytállniuk. Indul az egyenes kieséses szakasz, ehhez is van hozzáfűznivalónk hajtás után.

Az izgalmas latin csoporttal zárjuk a körmérkőzéseket, melyen a spanyolok nem igazán válogathatnak, nekik a csoportgyőzelemre (vagyis a portugál-ágra) kell hajtaniuk, a brazilokkal akkor kerülhetnek össze, ha verik Chilét, mialatt Svájc gálázik Honduras ellen. Ha vetünk egy pillantást a táblára,

Csapat	M	Gy	D	V	Rg	Kg	Gk	P
Chile	2	2	0	0	2	0	+2	6
Spanyolország	2	1	0	1	2	1	+1	3
Svájc	2	1	0	1	1	1	0	3
Honduras	2	0	0	2	0	3	–3	0

rögtön láthatjuk, hogy ebben az esetben három hatpontos csapatunk lesz, így a gólarány fogja eldönteni a végső sorrendet. (A spanyolok, ha nyernek, továbjutnak, mert az andoklakókénál jobb lesz a gólkülönbségük, csak arra kell ügyelniük, hogy Doxáék ne rúgjanak sokkal több gólt náluk.) További matekozás itt található.

Tippjeink:

Chile-Spanyolország 2-3

Svájc-Honduras 2-1

Azt sem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Valaha létezett az olasz futball nevű dolog, aminek minden más ország szurkolói számtalanszor kívánták az azonnali halálát vagy nemzetközi eseményeken történő betiltását, lehetőleg megszégyenítő módon. Sokan mások pedig az országuk, az ételeik és Roby Baggio miatt valamint divatból imádták és a futballvilág trónjára követelték.  Most az előbbi itt van, és tényleg nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. A hullagyalázástól itt és most eltekintünk, annál is inkább, mert voltak tegnap más csapatok, akik futballoztak is. Japán profi módon bánt el a kevesebbre érdemes dánokkal, míg a hollandok majdnem teljes csapattal csapattak és gyűrték le a vb-arcával kiálló kameruniakat. Két európai csapat ismét csomagolhat, míg a szlovákok beférnek a legjobb hat közé az öreg kontinensről. Ja, és mindenkinek, aki szereti: Új-Zéland egy gólra állt a továbbjutástól.

Itt gyakorlatilag már lefőtt a hajó, Portugália és Brazília a csoportelsőségért örömfocizik. Luzitánia csak akkor lehet első, ha nyer, kiesni meg csak akkor eshetne ki, ha Lucióék egyrészt szétaláznák az őshazát, másrészt Drogbáék nagyon csúnyán tipornák le Csong Deszééket, ugyanis kilenccel jobb a portugálok kólkülönbsége.

Csapat	M	Gy	D	V	Rg	Kg	Gk	P
Brazília	2	2	0	0	5	2	+3	6
Portugália	2	1	1	0	7	0	+7	4
Elefántcsontpart	2	0	1	1	1	3	–2	1
Észak-Korea	2	0	0	2	1	9	–8	0

„Mindenért vállalom a felelősséget. Amikor egy csapat képtelen egy ilyen mérkőzésen azt nyújtani, amit tud, az azt jelenti, hogy az edző nem készítette fel megfelelően.” Ezek Marcello Lippi roppant sportszerű, igazi úriemberhez illő mondatai. Tulajdonképpen ezzel lezártnak is tekinthetnénk a témát: a semmiből világbajnoki címet szerzett edző megbukott, az Albinoleffét sem bízzák rá a büdös életben többet, leszerepelt, kozmásra égett, szakmailag megsemmisült. De Budapest leghülyébb nevű utcájából nézve úgy gondolom, az olasz válogatott kozmikus égése nem más, mint egy nagyon rosszul elsült hazárdjáték. Hajtás után kicsit felmentjük Lippit, de igazából mégsem.