24, betűvel is: huszonnégy, éve csak szemlélői vagyunk a nagy focis seregszemléknek. Akarva-akaratlanul keresünk fogódzkodókat, hogy magyar vonatkozású dolgokat találjunk egy-egy világeseményen. Nem sajnálva időt és energiát, nekiláttunk felkutatni minél több olyan játékost, aki valamilyen oknál fogva egyértelműen nálunk kapta a nevét. Jártunk ghánai könyvtárakban, paraguayi levéltárban, törtünk fel spanyol adatbázist, izzítottuk a japán kapcsolatainkat és még ex-Stasi ügynökökkel is érintkeztünk. Szinte hihetetlen, de minden szál ugyanahhoz a badacsonyi lángossütőhöz vezetett. A felelősség innentől a tiéd. Lapozás tényleg csak erős idegzetűeknek.

Egy volt Stasi-ügynöktől kaptuk meg _a_lángossütő_ elérhetőségeit. Akkor még azt gondoltuk, hogy csak németmagyarokhoz vezetnek a szálak.

Sami Khedira
Khedira édesapja, Sami Mikari, ahogy egy jó arabtól elvárható, nem nagyon rajongott a nyugati kultúráért, és komoly érzelmi kötődést érzett a terrorista szervezetek iránt. Pénzkeresési szándékból Németország felé vette az irányt, és igyekezett megismerkedni az európai terrorizmussal is. A nyolcvanas évek végén, német feleségével nászúton voltak a Balaton mellett, Badacsonyban, ahol az egyik lángossütővel komoly ideológiai barátságba került. Minden este más-más terrorszervezetek történetét vették át (hétfőn az ETA-t, kedden az IRA-t, szerdán az al-Kaidát, csütörtökön a Hezbollahot, pénteken a tálibokat). Mikor visszaindultak, megígérte, hogy első gyereküket a beszélgetéseik emlékére arról a napról (és terrorszervezetről) nevezi el, amelyiken napvilágot lát. A kis Sami, a hét második napján született, és ugye Kedd - IRA. Így nem lett belőle Sami Pénthekthalib.

Mesut Özil
Nincs abban semmi meglepő, hogy szülei többször is voltak Magyarországon, hiszen a török apucinak számtalanszor volt honvágya. Evidens volt, hogy amikor már gyerekük lesz, akkor út közben meg kell pihenniük. A kis Mesüt négy éves volt, amikor Badacsonyban megálltak pár napra. Az öreg Mesut is jóba lett a strand legendás lángossütőjével, és délutánonként a török mindig nála vízipipázott, a homokozó mellett. Hogy magát is szórakoztassa - a monoton lángos sütés mellett - a játszó gyerekeket hasonlítgatta autókhoz. Nézze, az úgy néz ki, mint egy Lada. Az meg kiköpött Dacia. Ez nagyon tetszett a vendégnek, és rábökött a saját - kissé duci - fiára. Na, ő Zil! - jött a válasz. Hát így lett a neve Mesut Özil, és nem Mesut Öferrari.

Napokat töltöttünk a legnagyobb ghánai könyvtárban. Nem hiába...

Hans Sarpei
Hans már gyerekkorában elhagyta Ghánát a szüleivel. Az uticél náluk is Németország volt. Apuka nagy természetvédő és egyben függő is volt, így nem volt meglepő, hogy az európai természeti viszonyok elvarázsolták őt is. Ahogy nekünk egzotikusnak számít az elefánt, így volt különleges neki a ló. Egyetemi oktatóként jól keresett, így megtehette, hogy lovardát alapítson, ahova a világ minden tájáról szerzett be pacikat. Magyarországon is járt, és a Balaton környékén vásárolt is egy kis csikót. A magyar nyelv neki sem ment sehogy sem, így nem érthette, amit a vásárlás után a badacsonyi strandon a lángossütő mondott neki: Ez csak egy szar pej! Azonban annyira megtetszett neki a szókapcsolat, hogy nemcsak a lovat nevezte el így, hanem gyermekét is átkeresztelte erre. Kis szerencsével Hans Chodasepchodor is lehetett volna.

David Addy
A kis David Prampramban (a pamparamparam nyelvtörős megfelelője) született, éppen 20 éve. Szülei irodalmárok voltak. Nem valami mezei irodalmárok, hanem teljesen fanatikus irodalmárok. Bárhova utaztak, két dologra koncentráltak: vízparton legyenek, és a helyi költőket megismerjék. Nászútjukat ők is Badacsonyban töltötték, ahol a lángossütő éjszakákon keresztül szavalt nekik szebbnél szebb magyar verseket. A csodálatos mézeshetek emlékéül, születendő fiújukat egy magyar költőről nevezték el. Sokáig úgy volt, hogy David Raddnóti, majd hogy David Babbits lesz a kis jövevény neve, de végül a hat ujj és a lángossütő szívhez szóló levele (neki ő volt a kedvence) meggyőzte őket, hogy David Addy-nak kereszteljék.

Ghánában az angol a hivatalos nyelv, de a szülők az akan nyelvet is használják. Íme egy részlet az egyik leghíresebb akani versből (szabad fordítás):

"Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a ghánai Ugar"

Nem volt egyszerű feladat Alcaraz után újabb paraguay-i vonatkozást találni, de most sem ismertünk lehetetlent, az asuncióni levéltárban az alábbi kincsre leltünk.

Enrique Vera szülei is a jobbfajta humort szerették. Még egyéves sem volt a fiúk, amikor náluk is bemutatták az Airplane!-t. Az ifjú pár többször megtekintette moziban, majd rongyosra nézték VHS-en is. Kívülről fújták a poénokat, nem múlt el úgy nap, hogy valamely kultikus beszólás ne lett volna megemlítve. Aztán - hogy, hogy nem - a badacsonyi strandra fújta őket is a szél. A lángossütővel hamar egy hullámhosszra kerültek, esténként spanyolul és magyarul elevenítették fel kedvenc vígjátékuk epizódjait. Enrique apjának, Carlosnak, magyarul a legjobban az "és ne szólítson Verának" rész tetszett, hiszen ez csak nekünk volt poén. Sajnos azt senki nem mondta el Carlitónak, hogy nálunk a Vera női név, vagyis teljesen ártatlanul változtatta női névre a meglévő Ortigoza családnevet. Mondjuk rosszabbul is járhattak volna, ha a lángossütő kicsit jobban erőltet más poénokat, mert akkor nem Enrique Vera, hanem Enrique Láttálemárfalonpókot szerzi az első gólt a szlovákok ellen.

Az már mindenkinek kiderült, hogy a nyolcvanas évek elején-közepén a badacsonyi strand volt a világ közepe. Gondolom, azon már senki sem lepődik meg ezek után, hogy több japán focista nevét is az itteni kalandok után változtatták meg.
Ha egy japán Brazíliában születik, akkor nem meglepő, hogy magyar településről kapja a nevét. Marcus Tuliónak szülei óriási botanikusok voltak, majdminden szabadidejüket arborétumok látogatására költötték. Amikor nálunk kattintgattak ész nélkül nyaraltak 86-ban, őket is elfújta a szél a badacsonyi strandra. Kiderült, hogy a lángossütő ismeri Ambrózy-Migazzi István botanikus leszármazottait, akinek nagy rajongója volt a fiatal pár. Addig könyörögtek, amíg elvitte őket Vas megyében, Tanakajdra, ahol a híresség húsz éven keresztül, haláláig élt, és a kastélyuk még ma is áll. Nem volt kérdés, hogy kisfiúk a település után megkapja harmadik nevét, így lett Marcus Tulio Tanaka. Még szerencse, hogy nem Hagyárosböröndön alkotott Ambrózy, mert akkor csak valamelyik brit válogatottba fért volna be a Marcus Tulio Hagyarosboro névvel.

Persze, elképzelhetetlen az is, hogy a világbajnokság döntőjének ne legyen magyar vonatkozása. A spanyol csapatból ketten szintén a legendás lángossütőnek köszönhetik a nevüket.
A Saura család a nyolcvanas évek végén töltött két felejthetetlen hetet a Balatonon. A szülők hamar összebarátkoztak a lángossütővel, és amikor kettesben akartak maradni, akkor nyugodtan bízták rá Andrés fiúkat a feleségére. Aranka becsületesen vigyázott a - spanyol létére feltűnően - fehérbőrű lurkóra. Mindig betartotta a "használati utasításokat", és a megszabott adagokat tukmálósan, mint egy tökéletes nagymama, ráerőltette a gyerekre. Persze, mindezt magyarul. Meg kéne már inni ezt a tejecskét; meg kéne már inni ezt a tápocskát, etc. Így nem meglepő, hogy az első szó, amit kimondott az az iniesta volt. A csodálatos nyaralás emlékére az egész család felvette az Iniesta nevet. Mekkora mázli, hogy szépen beszélt Aranka néni, mert furán hangzana nekünk a hangosbemondóból, hogy Andrés Iniakurvaeletbeeztakibaszott.

Martínezék is ekkoriban voltak Badacsonyban. Messze földön híresek voltak a lángossütőnél tartott tarokk partik. Aki nem tudná, a tarokkban az ollózós gól a huszonegyes-fogás. Már napok óta verték a zöld filcet a strandon, de még senkinek sem sikerült. Aztán egy olyan leosztás volt, hogy Martínez ült a huszonegyes után, minden adva volt a nagy tetthez. Két kör maradt, az öreg Martínez következett, és lerakta a kezében lévő utolsó színt, a pikk ászt. A szín körbement, mire az akkor éppen kibicelő lángossütő diadalittasan beüvöltötte, hogy ez biza a pikké. Az utolsó körre kézbe maradt a skíz meg a fogni óhajtott huszonegyes is. Martínez sosem felejtette el azt a pillanatot, és azt a mondatot. Amint hazaértek, rögtön Pikké, vagyis hát, hogy spanyolosabb legyen Piquére módosították a nevüket, és értelemszerűen a fiúk a Gerard Piqué nevet kapta.

Nagyon aprólékos aknamunkák megtetszett nordsee-nek is, és - nagyon helyesen - bekommentelte gyűjtését, amit óriási vétek lenne kihagyni. A spanyolok elleni dráma egyik főszereplőjének, Cardozonak, a balatoni története:
Amikor a kis Óscar René későbbi szülei még '82-ben a Balatonnál nyaraltak a strandon sorban álltak a lángososnál. Előttük állt Schmitt Pál, lenyűgözte őket az a hatalmas ember és a személyzettől tudakolták, hogy a karizmatikus illető talán a köztársasági elnök-e. A lángossütő csak annyit felelt: – Á, csak egy kardozó!

A fiatal pár a csodálattól sarkalva, első útjukat a tanács felé vették, hogy ott eszközöljék a Ramirez név azonnali megváltoztatását. Biztos örül a család, hogy nem Vad Kati állt előttük. Furán hangzana, hogy Oscar René Pornostar.

Ezen a kissé fárasztó vonalon elindulva egy kultikus számmal szeretnék búcsúzni. Sokan panaszkodnak, hogy a mai labdarúgás már nem olyan szórakoztató, kevés a látványos elem. A mostani focistákból genetikailag kiölték a cseleket, az esernyőket, a sarkazásokat. Ez a probléma inspirálta az egyik legjobb magyar zenei formációt, a Zubolyt is. Ők még hiszik, hogy az oxizások visszahozzák a showt a pályára. Mi sem fogalmazhattuk volna meg szebben, minthogy Kell az oxi-gén!

Bocsi mindenkitől, kellemes feltöltődést a bronzmeccsre és a döntőre.