Végiggondolva a múlt emlékeit, feltűnő az a kontraszt, amit a tehetségek tömege és az eredmények csekély száma jelentett már a múltban is. Gondoljunk csak az 1924-es párizsi olimpiai kudarcra, amikor mi kifejezetten esélyesek voltunk akár a végső győzelemre is. Vagy ott van 1938 esete, amikor csak az összeállítási hiba, na meg a politika akadályozta meg a nagyobb sikert. 1950-ben a pénzhiány miatt nem mentünk a brazíliai világbajnokságra, pedig ott is lett volna esélyünk. 1954-ben kárpótolhattuk volna magunkat mindenért, de a végét nagyon elrontottuk - mondja ismét termékeny vendégszerzőnk, medco, aki ezúttal a magyar válogatott történetének első ötven évét foglalja össze röviden, a világversenyek tükrében. 

Balhé, az van. Hiszti, az van. Csempe a francba, az van. Meg persze kapitány-kérdés is van, nekünk ez a szemünk fénye; dehogyis Trianon, a szövetségi kapitány, az vesszen mindörökkön örökké. Erősen patthelyzet szaga van a dolognak, mert bár én is szívesen venném lajstromba Koeman végeláthatatlan érdemeit, ilyesmiről nem lehet beszélni. Hozta, ami a csapattól reálisan elvárható, jobban teljesített, mint elődei, de sajnos egy csökkentett energiatartalmú bravúr sem jött össze – bár gondolom, Husztinak nem volt kimondottan tiltva, hogy a dánok ellen belője a sorozat legnagyobb ziccerét, mint ahogy Tímár napba nézése sem képezte a kiadott taktika szerves részét.

A rendezés jogát első körben Kolumbia nyerte, de a kokain alacsony világpiaci árára pénzügyi nehézségekre hivatkozva visszalépésre kényszerültek, és Mexikó – a torna történetében először – ellenszavazat nélkül ragadta magához a kezdeményezést. A VB sajnos így is veszélybe került, hiszen 1985 szeptemberében, mindössze nyolc hónappal a torna kezdete előtt borzalmas földrengés rázta meg az országot, amely húszezer ember életét követelte.   Azonban – a chilei tragédiához hasonlóan – most is felülkerekedett az emberek mérhetetlen futball iránti rajongása. Tovább után a tizenharmadik résszel folytatódik a RádióQ-val közösen indított VB-történeti sorozatunk, melynek éledező futball-öntudatunkkal már mi magunk is tanúi voltunk.

Amilyen rössel beharangoztuk, úgy el is hanyagoltuk a tizenhét éven aluliak világbajnokságát, de mivel ma kerül sor a számtalan, posztolnivaló érdekességet hozó torna végjátékára, elővesszük a témát. Hamarosan kellő terjedelemben összegezzük a nigériai vébé pozitívumait, visszásságait, a legemlékezetesebb arcokat és meccseket, sőt, az álomcsapat is összeállt úgy-ahogy, de előbb derüljön ki, hogy az aranyesélyesnek induló  spanyolok megcsípik-e a dobogót Kolumbiával szemben. A fő kérdés pedig: sikerül-e a veretlen és megállíthatatlannak tűnő svájciaknak túltenni a legnyomasztóbb csoportból indító, botrányokkal, bravúrokkal és hatalmas hangulattal kísért házigazdákon? Nigéria halállistáján az argentinok, a koreaiak és a spanyolok díszelegnek, míg a brazil-német-olasz triónak Svájc mutatta meg a reptérre vezető utat. Európai kézbe szánjuk a torna játékosa címet, de a gólkirály még három csapatból is kikerülhet. Tévé elé, most!

A magyar labdarúgás ismét a csúcson jár. Reményeink és önbizalmunk csúcsán vagyunk. És nem is ok nélkül! 1938 óta ez volt a történelemben a negyedik - és mindmáig az utolsó - olyan magyar válogatott, amely túlzás nélkül, a világ élmenyőzébe tartozott - írja mit sem kopó lelkesedéssel szempontpuska, a magyar futball utolsó nagy korszakát feldolgozó vendégszerzőnk, neki köszönjük a tovább után érkező VB-történeti posztunk újabb darabját. A magunk módján mi már korábban felidéztük az eseményeket, az élő beszámolót itt találjátok.

1. Lécci, ne szarjunk bele.

2. Lécci, ne kelljen újra Tőzsér Dánielt és Sándor Györgyöt néznünk a válogatottban

3. Tartozol, Erwin, lécci, törlessz valamit.

És persze hajrá magyarok!

Épül-szépül a vébémezőny, huszonharmadikként Új-Zéland, huszonnegyedikként Nigéria csatlakozott a díszes kompániához és maholnap újabbak foglalhatnak szállást jövő nyárra a vuvuzela hangfelhője alatt. Bár interkontinentális selejtezőkre és barátságosnak távolról sem nevezhető afrikai összejövetelekre is sor kerül, itt és most csak a ráadás európai részéről esik szó. Rövid felvezetésként álljon e poszt a mai négy egység desszert elé, melyben mélyelemzés helyett benyomásainkról értekezünk, ki-ki vérének megfelelően.

Mintha tegnap lett volna, amikor a váratlan tavaszi hóesésben minden idők egyik legszívszorítóbb futballeseményének voltam szemtanúja az Üllöi úton. A skót játékos hiába üldözi Dombi Tibcsit, aki a tizenegyes vonalra koncentrálva vágtat előtte a labdával, hogy amint az Ígéret Földjére érjen, megadóan elessen. Kiállítás, büntető, a skót játékos arcáról Dosztojevszkíj tollából származó szívszaggató bűntudat árad, Szanyó Karcsi (belőle miért nem lett az Ország Charlija?) ha jól emlékszem, kétszer is belőtte a tizenegyest, mire megadták, nyertünk, és akkor csak ennyi kellett ahhoz, hogy az 1996-os altantai (c)olimpiára kijussunk.

Michael Jordan, David Beckham, NST-Rorschach – de jó ezt kimondani. Idén huszonhárom év után nyert meccset magyar csapat futballvébén, de a huszonhármas számot további számos misztikum övezi, míg nekünk csak egy újabb lépcsőfok a halhatatlanság felé – tovább pörög a Rorschach. Rendületlenül keressük popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo, rowi, sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro, csirko pasek, poolfanati és zsakfos méltó követőit. A Rorschach-tesztlényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek között helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi felkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt pedig tovább után találjátok. Legutóbb gigászi csatát hozott a vetélkedő, ne fogja vissza magát senki.

Kicsit felborultak a dolgok a Serie A-ban. A zsinórban négyet nyerő Cagliari leverte a 10 emberrel végző Sampdoriát, a Roma csodaszép pontot fogott az Inter otthonában, a Milan pedig szétkente a Laziót az Olimpicóban. Nyert, és csökkentett hátrányát a Juventus, és meglepő udinei sikerével a Firontina is a nagyok lábát tapossa már. A 12. forduló után az a furcsa gondolatunk támadt, hogy a befutót látjuk, mert igen valószínű, hogy ehhez nagyon hasonló sorrendben érnek majd célba a játékosok. A kiesők körülbelül azok lesznek, akik most ott állnak, és a BL-helyeket is ki lehet lassan osztani, csak a táblázat közepén lesz már komoly mozgás.

Nyugodj békében

A spanyol bajnokság 10. fordulójában, az eredmények tekintetében nagyrészt a papírforma érvényesült. Az első öt helyezett győzött, míg az utolsó hat helyezett egyike sem szerzett egynél több pontot. A madridi városi rangadó remek szórakozással szolgált, persze főként a királyiak szurkolóinak, az Atlético híveinek a két szépítő, szoros eredményt biztosító gól pedig ugyan nem több mint egy olcsó vigasz, de a csapat idei teljesítményében nem is annyira megbúvó megaláztatás ezennel elmaradt. Hosszú idő után újra nyert a Bilbao, és a Villarreal szimpatizánsok is reménykedhetnek a szebb jövőben annak ellenére, hogy vereséget szenvedtek a Sevillától.
Tovább után részletesebb értékelés és gólösszefoglalók következnek.

Labdarúgómúltunk emlékei között sok olyan nagyságot találunk, akik koruk kiemelkedő labdarúgói voltak. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a teljesítményük között – nemzetközi  statisztikák alapján – voltak-e igazi világrekordok. A vizsgálódás közben értek bennünket negatív és pozitív meglepetések egyaránt. Például Deák Bamba nevezetes, az 1945/46-os, maratoni bajnokságban 34 mérkőzésen elért 66 gólos rekordját 1924/25-ben már túlszárnyalta Archie Stark 67 góljával, igaz, hogy 44 mérkőzésen. Puskás Öcsinek a válogatottban 85+4=89 mérkőzésen lőtt 84 gólja sokáig csúcsnak tűnt, míg kiderült, hogy az iraki Ali Daei túlszárnyalta 109 góllal, igaz, hogy 149 mérkőzésen. A jó hír viszont az, hogy újabb világcsúcsokat is találtunk, melyeket eddig nem így azonosítottak - azaz ismét medcótól kaptunk pakkot, hogy az erő legyen vele továbbra is.

Gyerekkorom kedvenc játéka volt egy bábus foci, ahol kimustrált sakkfigurák keltek életre a gyepnek átminősített padlószőnyegen, és mivel eljátszottam az összes, addig előttem ismert gól- és gólhelyzetfajtát, teljesen irreális eredmények születtek, a térdemről meg lekopott a bőr, míg felhoztam az ellenfelet három perc alatt ötgólos hátrányból. Nem volt semmi esélye, hogy hasonló összejöhet a valóságban is, de tegnap este a szerencsével és káosszal beoltott Lyon és OM újabb, felejthetetlen fejezetet írt a közösségi futballélmények sorában. A maradék kilenc bajnoki szinte széljegyzetre se érdemes, de szólunk azokról is - bár olyan ez kicsit, mintha opera után skótviccekkel akarnánk oldani a feszültséget.

Michael Jackson a Thrilleren dolgozik stúdiójában, zajlik a falklandi háború és Brezsnyev sincs már valami jól. Ezekből ki-ki meg tudná mondani, melyik év nyarán járunk, de ha csak azt írnánk, hogy Spanyolországban rendezik a labdarúgó világbajnokságot, akkor rögtön rávágná mindenki, hogy 1982 az évszám. Ami az előző két alkalommal sikerült a házigazdának, azt a spanyolok most nem tudták véghez vinni, így Olaszország kezébe került a világbajnoki trófea. Persze, nem csak erről maradt emlékezetes a torna.

Tovább után újabb résszel folytatódik a RádióQ-val közösen indított VB-történeti sorozatunk, melynek ugyan csak pelenka állapotban, de már mi is tanúi voltunk.

A világbajnokások történetét feldolgozó sorozatunkhoz a magyar vonatkozású részt szempontpuska, a magyar futball utolsó nagy korszakát feldolgozó blog egyik szerkeztője, készítette el számunkra. Vele a ma este 21 órakor a RadioQ Izompacsirtamező műsorában is találkozhattok. Ehhez semmi más dolgotok nincs, mint a 99.5-re tekerni a rádiókészüléketeket, vagy a neten a rádió online műsorára kattintani. 

Három mérkőzés. Tulajdonképpen ennyire kell visszaemlékezni, ha a spanyol VB magyar vonatkozását tárgyaljuk. Nade ennél jóval többről van szó. Egy korszakról. Olyan ez mintha egy Olimpiát csupán húsz nap krónikájává degradálnánk. Nos nem az. Legalább két év készülődése, izgalma, feszültsége és extázisa teljesedik ki abban a három meccsben, amit Mészöly gárdája Elchében és Alicantéban megvívott.

A hétvégén eldőlhet az angol bajnokság. Mu-ha-ha, természetesen erről szó sincs, mindössze eszembe ötlött _benito kolléga többszöri figyelmeztetése, hogy tudniillik figyeljünk oda a posztok nyitómondataira. Ha a bajnoki versenyfutást nem is dönti el a hétvége hiperrangadója, a karácsonyig tartó időszakot azért - így vagy úgy, de - meg fogja határozni; éppúgy, ahogy a Liverpool hétfői meccse azt, hogy fogok-e még focival foglalkozni idén. 

Töredelmesen be kell ismernem: ez ismét nem a mi hetünk, napnál is világosabb, hogy angol gödörről beszélhetünk enestéileg, csak nem akar feltűnni York látképe. Zötyögjetek velünk fapados mentesítő járatunkon, ne aggódjatok; rövid lesz az út.

Lassan befészkeli magát az agyakba, hogy nyomják az íreket agyagba ezek a francos franciák azon a két francos pótselejtezőn. Nem biztos, hogy itt kell újoncot avatni, mégis sor kerülhet rá, ezt a témát járjuk picit körbe. Kitérünk egy csokor hétvégi bajnokira is, ahonnan Niangék lyoni túrája emelkedik ki, abszolút hors categorie. Tippjeink szerint kemény feladatok várnak az alsóháziakra, na meg a Valenciennes-hez látogató Montpellierre. Lille-ben csoportelső-workshopot, Le Mans-ban túlélőtábort tartanak, a nizzai ultrák meg törökül tanulnak anyázni. És persze játékról is gondoskodtunk.

A megcsonkult 10. fordulót követően itt az SPL 11. köre, vagyis lezárul az alapszakasz egyharmada (amit ők egynegyednek hívnak, hiszen a rájátszás öt meccse kitesz annyit, mint 11 az alapszakaszból). A legnagyobb kelta ünnep alkalmából találkoztunk mesterünkkel, minden druidák legnagyobbikával, és mutatott nekünk pár trükköt, például azt, hogyan küldjünk özönvízt a Pittodrie-be, ahol a játék vészesen tartott Titi120 telitalálata, és a döntetlen felé. Így azonban egyelőre nem zárult le az a forduló és továbbra is 3,5-2,5 az állás, és újra egy bundás törzskommentelő lesz az ellenfelünk, az ellenünk elsőként győztes Vul-Kahn.

Két komolynak látszó Milánó-Róma rangadóval, újoncderbivel és újabb Koman-gyanús Bari-meccsel köszön be a Serie A 12. fordulója, amelyben tovább nyúlik a táblázat. Az Inter-Roma lehetne ennél sokkal izgalmasabb is, bár a bordók akkor is tudnak itt jó meccset játszani, ha csak egy rohadt nagy taslira esélyesek. A Lazio-Milan már érdekesebb, hiszen a nagyon jól kezdő, de már hetek óta dögszagot árasztó strandkorlátosok a borzalmasan rajtoló, de mostanra néhol egészen pofás dolgokat csináló (a BL-ben már szinte továbbjutva, a bajnokságban szinte dogobósan) Milant fogadják. A Juve Conte Atalantája ellen megy, a Samp újabb pontot veszít – ezúttal Szardínián -, az Udinese-Fiorentinán pedig a sorozatterhelés dönt.

A meglepetések fordulójának harangoztuk be a tizenegyedik csörtét, ami parádésan be is jött, megtetézve azzal a minden mértékadó orgánum szerint sokkoló hírrel, hogy bebuktuk a tippverseny első körét. Lyuk nélküli betlit terítettek az elitcsapatok, egyedül a Hoffenheim volt képes győzni a tabella első nyolc helyezettje közül. Most ilyesmiről szó nem lesz, a nagyok kombájnakciójára bazírozunk. Update: megfejtő a vonalban.

Lehettem úgy hétéves, amikor Niklai Gábor barátom a játszótéren elvette tőlem a kék színű műanyag dömperemet, és az istennek nem volt hajlandó visszaadni, még akkor sem, amikor a nagyanyám erélyesen rászólt. Ezért én nagyon megutáltam Gábort, a délután folyamán szétrúgtam a gondosan felépített homokvárát, egy bástyát hagytam csak meg mementóként belőle, de abba meg száraz kutyaszart szórtam. Másnap reggel meg építettünk közösen egy újat, és együtt kergettük meg Fésűs Nellit, akiről akkor még nem gondoltuk volna, hogy a Barátok köztben is fog szerepelni. Vendégszerzőnk, sixx a mi véleményünket is mondja, csak szebben, mint ahogy mi mondanánk.

Hasonló szakaszába lép az Európa Liga, mint a Bajnokok Ligája, és ahogy a nagycsoportban, úgy a középsősöknél is van néhány fent hordott orr, ami erősen lefele konyul a csoportkör kétharmadánál. Ne is menjünk messzebb, az egyetlen továbbjutásra álló olasz csapat (Lazio) éppen a Villarreal otthonában próbálja megtartani pozícióját, a BL-ből átcsusszant Celtic-kel boldog-boldogtalan feltörli a gyepet, a Hertha meg pont ott áll, ahol a Bundesligában: tökutolsó. A többi német rendben van, a Werder és a Hamburg is vezeti a csoportját, meglepően jók az osztrákok is, a két portugál is szinte továbbjutónak tekinthető. A magyarok közül Németh Krisztián AEK-je az utolsó szalmaszálat is már csak körömággyal fogja, Juják Balage viszont a csoport élén áll a PSV-vel, Geráék pedig Rómában próbálják megtartani továbbjutást érő 2. helyüket. Hasonló a helyzet Juhászékkal, bár a legjobb az lenne, ha Rolandunkat ez már nem érintené, mert a télen elhúzna a vérbe Brüsszelből.

Pelé vagy Maradona; Puskás vagy Hidegkuti; George Best vagy Cristiano Ronaldo? Rendkívül fontos kérdések ezek, amelyekről úgy képes vitatkozni a vérbeli futballbuzi, hogy az évtizedekkel ezelőtt bűvészkedő játékosokról csak néhány perces filmrészleteket láthatott. Az efféle összehasonlítások azonban általában – az egészen extrém megmondóktól eltekintve – megállnak nagyjából a ’40-es-’50-es éveknél, a korábbi nagy spílerek ritkán kerülnek szóba. Ennek nyilvánvaló oka van: a II. világháború előtti időszakból rendkívül kevés mozgóképes anyag hozzáférhető, teljesen látatlanban pedig azért kevesen állítanak fel megingathatatlan rangsort. Mától azonban ez egy kicsit megváltozik. Új sorozatunkban rögtön rendet hagyunk, és egy 1938 –ból származó filmrészletet mutatunk be.

Nulla pont, 5-14-es gólkülönbség, utolsó hely, de nincs veszve semmi, a Liverpoolt még így is el lehet kapni! Legalábbis az abakuszon ezt golyóztuk ki, és bár nem fogadnánk rá, de az első pontot mindenképpen meg lehet célozni, és igen is, tessék beleszólni a második helyért vívott harcba! A Loki már csak a Liverpool kajájába csulázhat, a Lyon ugyanis továbbment, csakúgy, mint a Sevilla. A meglepetés most az volt, hogy nem volt igazi meglepetés, viszont az igen késői Inter-győzelem és a Liverpool-pontvesztés még a jedi-tanácsot is megosztotta.