Mintha tegnap lett volna, amikor a váratlan tavaszi hóesésben minden idők egyik legszívszorítóbb futballeseményének voltam szemtanúja az Üllöi úton. A skót játékos hiába üldözi Dombi Tibcsit, aki a tizenegyes vonalra koncentrálva vágtat előtte a labdával, hogy amint az Ígéret Földjére érjen, megadóan elessen. Kiállítás, büntető, a skót játékos arcáról Dosztojevszkíj tollából származó szívszaggató bűntudat árad, Szanyó Karcsi (belőle miért nem lett az Ország Charlija?) ha jól emlékszem, kétszer is belőtte a tizenegyest, mire megadták, nyertünk, és akkor csak ennyi kellett ahhoz, hogy az 1996-os altantai (c)olimpiára kijussunk.
És megvan Madarcsabi átemelős gólja a brazilok ellen? (Belőle miért nem lett a Nemzet Madárja?). És amikor Faragó Ricsi szívszélhűdést kapott a japánok győztes góljánál a 93. percben? Annál szebben nem lehet azt mondani, hogy „Hát ilyen nincs…!”. És mielőtt elkezdeném sorolni, hogy Sándor Tamás, meg Bükszegi Zoltán, és főleg Preisinger Sándor, állítsuk is meg a gondolatmenetet.
A kicsit borongósabb hangulat azonban két okból sem véletlen. Egyrészt volt ez a roppant érdekes beszélgetés, amiből az derült ki, hogy nem jól van, ahogy van, még ha úgy is tűnik, hogy nagyon jól van. A másik meg az, hogy ez egy egészen más olasz válogatott, mint amelyiket a Koman Vladimir-Németh Krisztián celebpár hidegre tett egy hónapja. Az olaszokról bővebben itt érdemes.
Feszengve kérdeztem Sandro Ehervarit, hogy vajon ez a csapat is képes lesz-e ugyanazokat az erényeket felvonultatni, mint az U20-as. Mert ha igen, akkor azért több okból sem szabad félnünk a meccstől. Itt lehet a paradicsom ígéretét hozó Varga József, a suttyó bányászoktól nagy nehezen megléptetett Kádár, és az MTK-s Lencse, akivel kapcsolatban soha nem értettem, hogy miért nem őt követelik a nagyválogatottba Kabát Harcos Péter helyett.
A tengely az U20-asoké lesz, Gulácsi, vagy Debreceni, vagy Szabó ott lesz középen, Koman és Németh biztosan kezd. A csapat megmutatta, hogy nagyon sok mindent tud, mindenféle játékhelyzetre fel van készülve, de azt látni kell, hogy Egyiptomban nem találkoztunk olyan erős csapattal, mint ez az olasz válogatott. Valahogy mégsem akaródzik leírni, hogy kiegyeznék a döntetlennel, mert ez a csapat okozott már annyi meglepetést, hogy titkon az ember újabbakra számít. A győzelemmel kilépnénk a walesiek mögött felvert porfelhőből, és lőtávolságon belülre kerülnénk, míg Olaszország jó eséllyel nemhogy az olimpián, de az Eb-n sem lesz ott. Ezt valószínűleg nem akarják.
A Három Dologért visszanyúlnánk a csodaszép októberhez.
1. Ki
2. nem
3. ugrál…!
Itt a kezdőnk:
Gulácsi Péter - Lázár Pál, Korcsmár Zsolt, Szabó János, Kádár Tamás - Gosztonyi András, Varga József, Elek Ákos, Koman Vladimir - Németh Krisztián, Simon András
Az utolsó 100 komment: