Lírában vagy regényben ez szép halál, de valójában nincs szép halál. Mélyen megrázott, mert egy őszinte, karakán emberként maradt meg bennem, akit csak visszatérése után láthattam edzőként konfrontálódni, folyamatosan vonalon kívülre kerülni. A helyi kedvencek és a mélyen önérzetes magyar edzői elit nem az ő világa volt. (egy NST-olvasó)
Átveszed, passzolsz, futsz, adod és kapod… Mindig ugyanaz a játék, mégis mindig más, mert folyton változik benne, és folyton változtat rajta maga az ember, testi ügyessége, értelme és érzelmei szerint. Nagyszerű érzés uralkodni a labdán, meglátni valamit a térben és ráérezni, mennyi minden függ az időtől. (Varga Zoltán)
Utolsó kommentek