Kezdjük tényszerűen: a Grenoble kiesett, a Marseille rombolt, a Bordeaux pedig összeomlott. Nem hittem volna, hogy még a nevetséges PSG is lenyomja a bajnokot, de végképp kifacsarta őket ez a tavasz, így a lejtő aljában vekengő bringás allúziót kénytelenek leszünk tovább  gondolni, immáron azzal a kiegészítéssel, hogy megjött a mezőny és be kéne állni a végére valahogy, mert a leszakadás után már nem marad semmi. OM-Auxerre-Lyon trió az élen.

Kicsit a matek elébe mentünk a legutóbbi posztban a kiesés-jóslatok terén, azóta egyrészt hivatalos távozássá nemesedett a Grenoble féléves agóniája, másrészt elhatalmasodtak a beletörődés tünetei a másik két érintetten is. Ez mondjuk nem teljesen igaz, mert a Le Mans például még egy perce se volt a pályán, már vezetett is, aztán emberelőnyben kapart az egyenlítésért - mindkétszer a belga Lamah volt résen -, de a napsütéstől kényelmes Montpellier-t még úgy sem lehetett megverni, hogy Girard edzőt a lelátóra zavarta a főspori. [Le Mans-Montpellier 2-2]   "3_0 pour lens triplé de maoulida" - avagy a cetlikirály nem kímélte a végtelen peches Boulogne-t, míg a toulouse-iak (a csereként duplázó Tabanou* a góllövéshez visszatérő Gignac-kal és az üdítően aktív Machadóval nagyokat variált) a zöldekkel koprodukcióban meghúzták a vonalat az alpesiek feje felett. Utolsó utáni célként csak a méltóság megőrzése maradt. [Sochaux-St-Étienne 0-2] [Lens-Boulogne 3-0] [Toulouse-Grenoble 4-0]

*Tabanou első gólja élményszámba megy, de a másikat is érdemes kivárni, nem egyszerű.

Szokatlan események kísérték a hétvége meccseit: a Zidane által képviselt szervezet (ELA) kezdeményezésére indított kampányban a leukodisztrófiára (az agy fehérállományának leépülésével, ezzel együtt különböző fejlődési rendellenességekkel járó betegség, főleg gyerekekre jellemző) igyekeznek felhívni a figyelmet a szervezők, a csapatok nagy része ennek szellemében kék egyentrikóban melegített.

Mondom én, hogy lehet bízni az aranylábú gyerekekben: olyan tökéletesen tippmixbiztos volt ez a breton balhé, rút dolog lett volna belecsinálni. [Lorient-Rennes 1-1] Ezek meg azért relatíve igényes csapatok - bezzeg a Monaco, a liga MTK-ja. Nenéék ott szívatják a sajátjaikat, ahol tudják, a Valenciennes-nel szemben se szolgáltak rá minden pontra, de az exhonvédos Benji (Angoua, 20-asban) - akiről amúgy csak jókat mondhatunk, hibátlanul beilleszkedett - besegített és Schiffer Bandi nyugalmával a kapuig engedte Maazout. [Monaco-Valenciennes 2-1]

Niculae megtörte a Nancy jó szériáját, sőt, a hajrámaradékban még pofásabbá is tehette volna a produkcióját. Nem tudjuk, milyen ételkiegészítőkkel húzzák föl a csapatot, hogy képtelenek egy rendes hentelést rendezni: ez volt az Auxerre nyolcadik egy-nullás, tizenharmadik egygólos sikere. Nehezen értelmezhető, hogy 32 meccs/32 gól mérleggel hogy a zümmögő zivatarba állhat ez a banda ott, ahol. Nem igaz, tudjuk a titkot: a védelem összeállt, mint az LGT. [Nancy-Auxerre 0-1] Csak az OM előzi Pedrettiéket: na ők például képtelenek kapott gól nélkül lehozni egy hétvégét, ellenben dorongolnak gazdagon, most épp a megtáltosodó Nizza tévedt a katlanba, Lucho pedig igazságosan kiosztott három és háromnegyed gólpasszt, Koné, Mbia, Valbuena és Diawara pedig köszönték tisztelettel. [OM-Nice 4-1]

Hétközi kupakör

Április 13., kedd: Monaco-Lens

Április 14., szerda: Quevilly-PSG

Mindhárom élvonalbeli elődöntős győzelemmel hangolt a kupaelődöntőkre. A Monaco-meccsen intenzív hajtépést várunk (null-null után tizik), míg a párizsiak számára Caenből vezet út a döntőbe, ráadásul a kupaterep náluk sokkal járhatóbbnak tűnt az utóbbi években, mint a bajnokság. Ehhez jön még az év bravúrja. Méghogy döntő meg Európa, azbasznacsakbe... Ideális feltételek a kieséshez. Quevillysták, ahányan vagytok, előre!

Rettenetesen enervált a Bordeaux, a lejtő alján ragadt biciklista párhuzamából (ld. beharang és fentebb) minden szó ül - el kell kapni a sor végét, különben mindent elveszthet a társaság. Kínosan megborult a borocskás idill, mostantól viszont már hátrányról beszélünk, nem pedig a nem látszó előnyről, ami kábé annyira létezik, mint a Jobbik kétharmada. Harmadik 3-1-es veresége ez a Bordeaux-nak otthonától távol, annyi különbséggel, hogy a PSG-től kikapni idén nagyobb szégyen, mint előtte tíz évig bármikor. Ciani hatalmas bénaságát (egyre több akad belőle sajnos) követően ugyanis Ramé kénytelen volt kiállítatni magát, a fiatal Abdoulaye Keita meg első labdaérintésével Armand megpattanó lövését szedte ki a hálóból. Erding (fúdenagy gól volt, még elhiszi a thewrewk, hogy gólkirály lehet) és Hoarau is felavatta, rajta múlt, hogy nem lett történelmi meggyalázása ez mindannak, amit Blanc-ék felépítettek. [PSG-Bordeaux 3-1]

Vérbő, a rangadó jelentéstartalmából mindent megmutató meccset (hatalmas tempó, két piros, óriási második játékrész) vívott a Lyon az aranyért vívott harcból látszólag már kifelé tartó Lille-lel - és így BL után, minden percére büszke lehet. Nem olyan könnyű jól focizni egy beakadt tekintetű Gervinhóval a nyakadban, Crisnek nem is sikerült mindig követni a lépteit, mégis a világklasszissá cseperedő Lloris mellett őt terjesztenénk föl ajándék pezsgőre. Valahogy nem hangsúlyoztuk elégszer Cris szerepét az OL tavaszi produktumában, nála többet kevesen tettek a közösbe, pedig volt példa komoly teljesítményre, nem egy, nem kettő. [Lyon-Lille 1-1]

Tabella

Góllövőlista

***

Vendégtippelőnkről ne feledkezzünk meg, tessék róla példát venni, úgy elkapta ezt a kört, hogy a következőről azonnal letiltom. Játékkérdésünk a következő szerencséshez (is):

Hányszor szerepelt eddig Cris bátya a válogatottban?

Válaszokat ide tessék elküldeni: ligue1.nst@gmail.com.