A franciák lenyomták egymást, végül árcédula került az angol bajnokságra is, a Bayern még nem találkozott komoly ellenféllel, és valószínűleg nem is fog. A VB árnyékában egy olyan Inter-Lyon döntőt vízionálunk, amire már szeptemberben sem fogunk emlékezni. Ferguson alkonya, sokadik német feltámadás, meg egy kis francia a túloldalon.

A Manchester United félelmetesen kezdett, a Bayern nem tudta túlélni az első félidőt három kapott gól nélkül. Nem győzzük hangsúlyozni: ilyen állásról csak elveszíteni lehet a meccset, a motivátor feladata pedig ennek elkerülése, lásd még BL döntő 2005. A kudarc egyértelműen Fergusoné, és egy héten belül elúszni látszik mindkét nagyvad, a PL és a BL is. Σ: elég ciki otthon 3-0-ás vezetésről kiesni, pláne ha az az otthon az Old Trafford.

Nagy vonalakban az előző mérkőzést láthattuk újból, csak itt egy helyett rögtön három góllal nyitott a United, mivel Butt meg akarta dönteni a legtovábbterpeszbenállás világrekordját, Badstuber szoftveréből meg hiányzott a "Valencia" illesztőprogram. Ami utána jött, az ugyanaz, mint amit az Allianz Arenában láttunk, kiállítás ide, vagy oda - a tökös csapatokat fel kellene hogy piszkálja egy beszopott piros, itt meg nagyon úgy tűnt, hogy Fergie megpróbálja kihúzni kapott gólok nélkül. A Bayern ellen. Megint.

Ez percekig sem sikerült, mivel Olic és Carrick előadták az 1998-as Petrescu-Le Saux kűr remake-jét, és a bőrnacisok máris csak egy gól hátrányban voltak, aminek ledolgozására SAF egy félidőt biztosított nekik.

Valószínűleg körülbelül ugyanilyen kockázatos lett volna egy idióta talpnyalóval kezdeni, mint a nem sokkal értelmesebb Rafaellel, de amikor a szélsőhátvédem - akinek a fő feladata Ribery blokkolása - az első játékrészben benyel egy sárgát, akkor lecserélem a szünetben, vagy legalább átnézetem vele A labdarúgás szabályainak 12-es fejezetét... Ferguson azonban, ahogy szokta, ragaszkodott elképzeléseihez, és ami ritkábban fordul elő vele (de ahogy öregszik egyre gyakrabban), rá is fizetett. Tény, hogy összejöttek neki a dolgok (hiányzott egy egészséges Rooney, Rafael debilként viselkedett, a Bayern volt az ellenfél, Robben visszatért és az árazóját sem hagyta otthon), de azért menedzser, hogy ezeket a dolgokat menedzselje, és félidőben minimum annyit mondok a csapatomnak, hogy "csak így tovább, ne úgy, mint a múlt héten!". Ja, és nem intézem el a dolgot (értsd: az egész meccset és a kizúgást) azzal, hogy ezek "tipikus németek", csak mert azok Manchesterben mertek reklamálni egy jogos második sárgát. Persze van valami tiszteletre méltó félelmetesség a német csapatokban, főleg a Bayernben, ha valóban tudnak németek lenni, és ezzel a fekete szereléssel teljessé vált a kép: Bayern Munich is as German as ever.

Liverpool-szindróma a Unitednél?
A 2000-es évek Pooljára jellemző az őrületes tempó, amit diktálni képesek, az ellenfél saját kapujába préselése és őrületbe kergetése, amit kb. az első 20 percben tudnak, de csak a Kop felé. A United valami hasonlót erőltet mostanában, azzal a különbséggel, hogy ők berúgják a helyzeteiket, és kicsit tovább bírják. Az ilyen iramcsapatok erejét nagyjából az határozza meg, hogy mennyi ideig tudnak a maximumon pörögni, mert a Manchesternek Európában iramcsapatként kell működnie, a milánozás már a múlt héten sem jött be nekik, és ezúttal is rákeféltek. Pedig csak a Bayern volt az ellenfél.

Das ist Bayern!
Üdvözöljük újra a Bayern Münchent az elitben - ez körülbelül akkora visszatérés, mint amikor Villeneuve száz év után ismét dobogóra állhatott. Hogy nem a jobbik csapat jutott tovább? De nem az a jobb, amelyik továbbjut? Fogalmazzunk úgy, hogy az esélytelenebbik alakulat került az elődöntőbe, de egy német csapatot mikor érdekelt az, hogy gyengébben rangsorolják, mint ellenfelét? Ráadásul most nem is megpattanó, begyötört, bepaszírozott gólokrók volt szó - csak az első volt ilyen - itt most a mákot és a játékvezetőt sem érdemes elővenni. A Bayern Robben óriási góljának segítségével kihasználta az ellenfél taktikai és pszichológiai fogalmatlanságát, és érvényesítette akaratát. 3-1-nél, pláne emberfórban meg nem fordult a fejemben, hogy a United ebből jól fog kijönni, az előre jelzettnél többet bíró holland pedig stílusosan vetett véget a Manchester szezonjának.
MANCHESTER UNITED-BAYERN MÜNCHEN 3-2, tj.: BAYERN 4-4-el, idegenben lőtt több góllal.

Bár gyakorlatilag senkit sem érdekelt, de volt egy francia-csúcsrangadó-visszavágó is a Garonne torkolatánál, melyen Claude Puel úgy matekozott, hogy ha kétgólos előnyt nem tudnak megtartani Laurent Blanc emberei ellen, akkor nem is érdemlik meg a továbbjutást - így Lisandro híján a kettős fedezék mögül egy-egy kósza kontrával operáltak a vendégek, a védelmük pedig állta a nyomást. Miután Alou Diarra minden frusztrációját levezette a kapufán, Chamakh még az első félidő vége előtt betalált, ami azt jelentette, hogy 45 perc maradt a Girondins számára egy, a továbbjutást érő gól megszerzésére. Éppen ezért olyan is volt az a második rész (vagy negyedik negyed), amilyennek lennie kellett, de a Lyon állta a Bordeaux rohamait, és még a csodafegyver, a pontrúgásból történő hálóba préselés sem jött be a hazaiaknak, mert amikor elfogytak a védők, ott volt még Lloris, aki a 87. percben óriási védéssel hárította Wendel fejesét. A Lyon három sikertelen kísérlet után jutott az elődöntőbe,
GIRONDINS BORDEAUX - OLYMPIQUE LYON 1-0, tj.: LYON 3-2-vel.