Nyolc PL-csapatnál nem áll meg a verkli hét közben sem. Két elmaradt bajnoki meccset pótolnak és megrendezésre kerülnek a Carling Cup elődöntőinek első felvonásai is.
A négy összecsapásból messze kiemelkedik a manchesteri derbi, de mivel az Arsenal egy pontra megközelítheti a Chelsea-t (beelőzve a Unitedet), így az Emiratesre is sokan fognak figyelni szerda este.

A szurkolók igazi kedvencei azok a játékosok, akik egész pályafutásuk során csak szeretett csapatuk mezét viselték, magasról téve a médiamogulok, ingatlancápák, vagy olajsejkek euró-millióinak csábítására. Nyilván könnyebb volt aláírnia egy-egy új szerződést Raúlnak, Maldininek, Giggsnek vagy éppen Terrynek, hiszen számukra nem jelentett volna jelentős szakmai előrelépést, ha egyik sztárklubból átteszik székhelyüket egy másikba. Na de mi van azokkal a többre hivatott zsenikkel, akik már-már érthetetlen módon helyezik/helyezték a klubhűséget a sikeres karrier elé? Az alábbi bejegyzés is egy ilyen local hero előtti kalaplengetés, akit talán a fenti nevekkel együtt említhetnénk, ha kicsit több szorul belé az Anelka-Baros-Vieri-féle vándormadár génekből. Tovább után a Premier League talán legjobb középpályásáról, Le Godról, azaz Matthew Le Tissierről olvashattok, mégpedig strigo klaviatúrájából, neki köszönjük a vendégposztot.

Mivel idén, egy rövid kassai sörmeccs kivételével nem sikerült meccsre eljutnom, ősszel arra az elhatározásra jutottam, hogy elkezdek egy utat szervezni a Mikulás napi római derbire, mivel az eddig kimaradt az életemből és éreztem, hogy ezt a kitűzött fontos életcélt ideje volna valóra váltani. Elsőként egy autós túrában gondolkodtam és szándékom komolyságát bizonyítja, hogy még a sofőr szerepét is bevállaltam volna, de mivel túljelentkezés nem volt a dologra – konkrétan 1 (egy) haverom mutatott komoly érdeklődést – és diszkont légitársaságunk kedvező árakat ajánlott a vonatkozó időpontra, a repülés mellett döntöttünk - kezdi Gyuri, aki némi ütemkéséssel, de nemhiába küldött nekünk beszámolót a római derbiről.

2010-et írunk. A múlt század utolsó negyedében irodalmi művek és filmek, ezt az évszámot már a távoli jövőben képzelték el, hát most megérkeztünk, de mielőtt súlyosabb dolgokba gondolnánk bele, nézzük, mit hozott a La Liga első idei fordulója. Aki gondolja, képzelje azt, hogy az Afrikai Nemzetek Kupája miatti hiányzások majd felborítják a rendet, aki meg úgy gondolja, hogy legalább onnan is látunk majd pár jó meccset, az örüljön ennek. A spanyol bajnokságból egyébként csak 11 játékos lép(ett) le Angolába, csak a Barcelona és a Sevilla veszít két-két játékost, és talán a Sevilla elnöke az egyetlen, aki pótolhatatlan embereit nézi majd TV-n keresztül. Szurkolóként bírni fogjuk a kettős terhelést, sőt hogy januárban több és komolyabb kupameccset is láthatunk, az sem baj végül is. A két éllovas döntetlennel és visszafogott teljesítménnyel kezdte az évet, a többi eredmény pedig igazolta a papírformát valamint több helyen azt a tételt, hogy minden játékperc ugyanolyan perc, még az utolsó is.

Hihetetlen, de szinte észrevétlenül ismét tovatűnt két év, Afrika sportszeretői (és jónéhány fanatikus focirajongó a Nou San Trafford blog vezérletével Magyarországon) pedig egyre gyakrabban vetik vigyázó szemeiket a dél-afrikai gyöngyszemek egyikére, Angolára, hiszen már csak néhányat kell aludni és kezdődik a 27. Afrikai Nemzetek Kupája. - írja afrikaügyi szakreferens cimboránk, GaceTillerro, a mindennapiafrika.info szerzője, akit a két évvel ezelőttihez hasonló közreműködésre kértünk fel, hogy minél sokoldalúbb helyzetelemzést nyújthassunk a küszöbön álló háromhetes gyönyör elé. Helyszín: Angola, rajt egy hét múlva.

Idén hatodik alkalommal jelent meg a Haszon magazin listája, amelynek címe: 25 magyar, aki mozgatja az országot. A legfontosabb magyarok listáját évről évre neves szakértői zsűri segítségével állítja össze a lap szerkesztősége, melynek dilettantizmusáról mindent elmond, hogy említést sem tesznek az NST szerkesztőségéről, sem pedig a huszonötödik alkalommal minijubiláló Rorschach-sorozatunkról a pancserek. Mi viszont rendületlenül keressük popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo, rowi, sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro, csirko pasek, poolfanati, zsakfos és _HarryMay_ méltó követőit. A Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek között helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi felkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt pedig tovább után találjátok. 

A hatvankettes és a hatvanhatos vb gépfocija után újra visszatért a szellem és a látványos támadójáték a nemzetközi futballba, ezt testesített meg az 1970-es brazil válogatott, az egyetemes labdarúgás vitán felül legnagyszerűbb csapata. Listákat gyártani, különböző korszakokat és játékosokat összehasonlítani ugyan hülyeség, de ezt csak a hippokrita énünk mondatja velünk, hiszen mi sem nagyszerűbb annál, mint személyes kedvenceink mellett kardoskodni az utolsó töltényig. Listázással folytatódik a RádióQ-val közösen futó vb-történeti rovatunk.

Ritkán vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor azt érzi a Művész Moziból való kijutásakor, hogy még megiszik pár pohár bort a barátaival, de utána rohan haza a hóesésben, hogy reggelre a világ egyik legjobb fociblogján posztolhasson az este látott filmről. Ezután a mondat után meglepő lenne azt írni, hogy most nem ez a ritka pillanat teljesedett be. Igazából a film, mint művészet, legalább olyan mélységig érdekel, mint a foci, és többször is éreztem már késztetést a kettő összekapcsolására itt az NST-n. Azonban az alkotótársaim nagyrészétől több cink érkezett a hetedik művészet iránti rajongásom miatt, mint a Körmend-Róma-City tengely felé tanúsított elfogultságom végett. Így eddig próbáltam kerülni a témát, de a mai - premier előtti - vetítés cselekvésre készetetett. Lapozás után egy nemsablonos filmajánlót olvashattok, ami nem csak Cantona és/vagy United szurkolóknak szól.

Következő szerzeményünk alapötlete teljességgel nélkülözi az eredetiséget, ellenben rövid, szórakoztató pillanatokat kölcsönöz minden, szilveszterezésben megfáradt és a lassan bepörgő mókuskeréktől rettegő szervezet számára. Tovább után néhány képpárt találtok, ahol a szimpla mint-két-tojás hasonlóságon túl a valóságnál konkrétabb, mélyen titkolt vérségi kapcsolatokra derül fény, na meg arra, hogy a klónozás már rég nem a jövő sportága. Noha tematikáját tekintve leginkább a francia posztok közé szánjuk, ez ne riasszon el senkit.

Ahogy az mostanság már lenni szokott, idén is január első hétvégéjén startol a világ legidősebb labdarúgó-sorozata. A ködös Albionban már 1871 óta erre gerjed a nép, és még most, 2010-ben, sem mondhatjuk azt, hogy csökkent volna a presztízse. Ha körbenézünk Európában, mindenhol azt tapasztaljuk, hogy a nemzeti kupák csak nyűgnek számítanak a csapatok zöménél. Ezzel ellentétben az angol és wales-i klubokról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy magasról tojnának az elsőszámú kupaküzdelmükre.
Lapozás után lehet csemegézni a harminckét párosításból. Mi is ezt tesszük.

Nem, ez nem a vészharangok ideje, és a végzet lándzsája sem szegeződik szívünknek, mindössze annyi történt, hogy egy kiemelt kategóriás hegyi befutóval véget ért válogatott történeteink első etapja, most pihenőnapot tartunk. Mivel Eddy Merckx  óta jól tudjuk, hogy szódavízzel nem lehet Tour-t nyerni, a pszichoaktív szerek használata pedig ellentétes sportemberi erényeinkkel, így hozzátok fordulunk szellemi doppingért. A magunk részéről tízes listákkal, legekkel, meg nem énekelt hősökkel, szabály és les-evolúcióval, valamint a játékrendszerek fejlődésével készülünk, ám ezek csak előzetes tervek. Vb-fronton mit, hol, miért – megmondja most a Piért kommentelő c. rovatunkat hallották, tegyétek mindezt alant, vagy a heinrich.nst@gmail.com címen.

Az átlátható kormányzás elvét hirdető Barack Obama szakított elődjei hagyományával, s nyilvánosságra hozta a Fehér Ház látogatóinak listáját. A hagyományokkal szakítva, idén este tízkor kezdődött a karácsonyi mise az Szent Péter bazilikában. Nem kisebb jelentőséggel bír, hogy az ebtenyésztés –   szakítva a hagyományokkal –  a Derby Kiállítást nemzetközi, CACIB szintre, nívóra emelte. További hír, hogy az Ernst Galéria ismét egy kiállítással lép a nagyközönség elé, de ezúttal – szakítva a hagyományokkal –  idén a kortárs művészet kiemelkedő alkotójának festményeiből mutat be válogatást. No, nem az NST. Idén is itt vagyunk, szakértünk, okoskodunk, mókázunk, még tovább halogatjuk régi terveink, feszülten várjuk az új skint, immár második focitornánkra készülünk féltő gonddal, és nem múló izgalommal állunk az újabb és újabb kommentförgeteg elé. Mindenkit Isten éltessen, boldog Anyák napját és egészségünkre az új évben is.

Mielőtt előkerülnek a palackok a rekeszből, számvetéssel tartozunk egyrészt magunknak, másrészt mindenkinek, akinek kicsit is fontos az NST. Összeszedtük 2009 eredményeit, melléfogásait, tanulságait és természetesen ezúttal is megosztjuk veletek, mire jutottunk, hogy aztán már nyugodtan köszönhessen ránk a boldogújesztendő.

Napvilágot látott az a régóta szóbeszéd tárgyát képező hír, hogy José María Gutiérrez Hernández, kicsit közismertebb nevén Guti, a Real Madrid 14-ese és mellesleg harmadik számú kapitánya rövidesen szögre akasztja -  pontosabban szögre akasztattják vele a – a habfehér mezt - mondja vendégszerzőnk, sporttársunk, Maverick, aki még maga sem tudja, sajnálja-e a tűzforró irányítót. Komolyan meg kell tornásztatnuk a futballal kapcsolatos lexikális tudásunkat átfésülő neuronjainkat, hogy egy nála ellentmondásosabb figurát felleljünk a világ örökké zöldellő téglalapjain. Simán összevágható róla egy olyan összeállítás, ami alapján abszolút rászolgál a köcsögválogatottbeli tagságra a pályán mutatott momentumaival is – bár igazi erőssége a verbális megnyilatkozás. Ugyanakkor  egy a futballról mindent tudó, ám a sportcsatornáktól hermetikusan elzárt – mondjuk jakut földön Hiddink által csecsszopó koruk óta edzett jakpásztorok  -, képzeletbeli kontrollcsoportnak tudnánk mutatni egy olyan promociós DVD-t is, ami után megesküdnének rá, hogy a világ legzseniálisabb játékosát látták.

A német utánpótlás csapatok a legutóbbi nyáron elkövetett portyája után bő fél évvel már megválaszolásra is került a legfőbb kérdés, mely velük, s más nemzetbeli kortársaikkal, kapcsolatban legtöbbször elhangzott. Mikor jön el az idő a kezdeti fröcskölés után a Mariana-árok meghódítására? Nem a véletlen műve, hogy a Bundesliga élcsapatainak húzóemberei és a Kicker-lista éllovasai között tucatszámra találunk nyomás alatt csiszolódó gyémántokat. Jön az új generáció, a Bundesligában ezen az őszön a húszéveseké volt a világ - véli brodi, és mi csak nagy bőszen bólogatunk az újabb vendégszerzős posztunkhoz.

Az olasz futball 2009-es esztendejének leírására nem kell sokáig keresgélni a megfelelő szót: rohadt unalmas volt. Az eleje még talán nem is annyira, de a tavasz már gyenge formában levő, Európában jobbára hülyére vert, sorsukba belenyugodott csapatok labdatoszogatását hozta. Jó hír, hogy kezdenek rájönni, hol a baj, folyik az olasz futball struktúrájának megváltoztatása, de ennek nem sok jele volt idén, és talán még 2-3 évnek is el kell telnie, hogy látszata legyen a felzárkóztatásért tett (szolid 6-8 évet késő) erőfeszítéseknek. 2009-ben láttunk fellángolásokat, hosszabb-rövidebb ideig mindenki örülhetett saját csapatának, de a legfontosabb nem ez volt, hanem az, hogy talán megállt a zuhanás.

El tudod képzelni, hogy kapsz egy labdát a tizenhatos sarkánál, veled szemben a védő, lendület nincs, passzolni nem igazán lehet és egyszer csak átemeled a kapus felett, mint Güiza tette? Simán, igaz? A futballszurkolók tudják csak igazán, hogy a soha be nem teljesülő álmok nem merülnek ki a pornóval, meg aztán, ha karnyújtásnyira egy álom, miért vegyük el az arra érdemesektől? Rendesek vagyunk, odafigyelünk olvasóink mentális jólétére, így megkésett szerkesztőségi ajándékként közzéteszünk - pontosabban tolmácsolunk - egy felhívást. Részletek és jelentkezési lap a túloldalon.

Ha nem tizenkilenc, akkor egy híján húsz óra telik csak el a tizenkilencedik forduló zárómérkőzésének lefújása és huszadik nyitómeccsének kezdősípszava között. Ez az idő sokmindenre elég. Nekünk annyira, hogy megigyunk egy forralt bort a városban, megnézzünk egy szerethető filmet a Művészben, aludjunk egy kicsit, megmelegítsük az ünnepekről maradt kaját harmadszor is, és írjunk pár sort a karácsonyi meccsekről, majd ugyanezt tegyük meg az elkövetkező tízről is.
Lapozás után az utóbbi kettő.

Rubint Réka szerint Gáspár Győző a legnagyobb király - Gáspár Győző ügyes, mert okosan vezeti a birkákat, míg Rubint igazat mond és tisztelni való - tudtuk meg, miután megnyitottuk jó barátunk, a google első találatát, melyet a legnagyobb király kereső-kifejezésre dobott. A téma meglehetősen direkt társadalomkritikai vetületét most nem bontjuk ki, helyette a saját igazunkat keressük a némileg irányított sorsolással szövődött savazás keretében. Savazz te is, aki áldója van, hogy méltó helyre kerüljön ez az ordenáré, marha idegesítően pörgő korona.

A magyar labdarúgás története során bőkezűen ontotta a tehetségeket, szerencsés együttállás esetén pedig világraszóló eredmények születtek. Ilyen volt például az FTC német-angol győzelmi sorozata 1911/12-ben, amire a korabeli sportvilág is felkapta a fejét. Azután az MTK diadalmas németországi és ausztriai túrái 1919-20-ban. A Ferencváros győzelme a kétszeres olimpiai bajnok, és 1930-ban világbajnok Uruguay ellen már igazi világszenzáció volt. Egy év múlva, 1930-ban az Újpest megnyerte a BEK és a BL elődjét, a Bajnokcsapatok Tornáját, a legjobb európai gárdák (angolokat kivéve) előtt. 1935-ben megnyertük a Főiskolás Világbajnokságot. Ezután kétszer is VB ezüstérmesek lettünk. 1967-ben Albert – egyedüli magyarként – elnyerte az Aranylabdát. Még 1982-ben is képesek voltunk egy bravúrra. Megdöntöttük a – részben általunk tartott – VB gólcsúcsot El Salvador 10:1-es legyőzésével. Újabb vendégszerzős posztot ünnepelhetünk medco tollából, aki a magyar labdarúgás történetéből (1901-1982) szemezgetett.

Két vendégség közt gyorsan befejezzük azt, amit pár napja elkezdtünk és lezárjuk a kedélyesen hullámzó francia liga első felét. A lényeg, hogy - hála a Vélodrome és a Gerland lelkes vendégeinek - gyakorlatilag féltávnál eldőlt a bajnokság. És még mielőtt feltűnne a kommentekben a dőreség szó, javaslom mindenkinek, rendszerezze ismereteit nagy tavaszi felzárkózás témakörben és világosítson fel, miért is ne kéne brutálisnak és gyakorlatilag ügydöntőnek tekintenünk a Bordeaux pontelőnyét az egymás ölében hervadó Marseille-Lyon párossal szemben. Javarészt az övéik alkotják az Év Csapatát, amely harminc gól mellett szintén megtekinthető és megvitatható.

December 26-27-én - ahogy megszokhattuk már - teljes fordulót rendeznek az angol bajnokságban. Természetesen, most is poszttal kedveskedünk hűséges olvasóinknak. Annyit mindenképpen ígérhetünk, hogy a tíz meccs elé tett szösszeneteink egyetlen bejgli, szaloncukor, halászlé, töltött káposzta, ajándék, jézuska szófordulatot sem tartalmaznak, mert gondoljuk, hogy Nektek is elegetek van ezekből.
Lapozás után kiemelten (és rendhagyó módon) foglalkozunk az Arsenallal, feltámadást várunk a Pooltól, győzelmet a MU-tól és a Chelsea-től, de még a Burnley-Boltonról és a Wigan-Blackburnről is írunk egynél több mondatot.

Egy klub életében komoly jelentőséggel bír a százéves évforduló, egyszeri és megismételhetetlen pillanatot jelent, így meg kell adni a módját az ünneplésnek. A Borussia Dortmund idén ünnepli a 100. születésnapját, így a klub és a szurkolók is nagy-nagy ünnepséggel készültek eme jeles alkalomra - kezdi helyszíni beszámolóját Jaczkó Zoltán, a magyarországi Dortmund-rajongók felkent apostola, a fanklub elnöke, aki huszonkét hasonszőrű derék társával telet, ítéletidőt és törölt járatot nem ismerve, mindössze néhány rekesz sörrel, és pár butykossal felfegyverkezve egészen Észak-Németországig hatolt. Karácsonyhoz ünnepi poszt dukál. 

Sokszor szóba került az év folyamán, hogy mennyire erős a spanyol bajnokság. Rengeteg szempontot figyelembe lehet venni ennek mérlegelésekor és mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy szereti vagy nem szereti a spanyol futballt és a spanyol klubcsapatok játékát. Jelen írásunkban egy általunk fontosnak tartott tényezőt emelünk ki, mégpedig az ősz folyamán újonnan feltűnt játékosokat, akik teljesítményükkel már első néhány spanyol bajnokijukon felhívták magukra a figyelmet. Meghatározó lehet egy ország labdarúgása szempontjából, hogy tehetséges fiataljaik miként válhatnak a hazai bajnokság részévé és milyen színvonalat képviselnek a megvásárolható külföldi srácokhoz képest.
A teljesség igénye nélkül emelünk ki 4 fiatalt, akik csapataikban rögtön a szurkolók egyik kedvencévé váltak és még egy játékost, aki más miatt érdemel megkülönböztetett figyelmet. Két részes sorozatunk első felében egy katalán és egy baszk tehetséget (új Messit) mutatunk be, bízva benne, hogy a spanyol focit kedvelők számára néhány új információt, gondolatébresztő ötletet tudunk produkálni karácsonyi ajándékként.