Ritkán vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor azt érzi a Művész Moziból való kijutásakor, hogy még megiszik pár pohár bort a barátaival, de utána rohan haza a hóesésben, hogy reggelre a világ egyik legjobb fociblogján posztolhasson az este látott filmről. Ezután a mondat után meglepő lenne azt írni, hogy most nem ez a ritka pillanat teljesedett be. Igazából a film, mint művészet, legalább olyan mélységig érdekel, mint a foci, és többször is éreztem már késztetést a kettő összekapcsolására itt az NST-n. Azonban az alkotótársaim nagyrészétől több cink érkezett a hetedik művészet iránti rajongásom miatt, mint a Körmend-Róma-City tengely felé tanúsított elfogultságom végett. Így eddig próbáltam kerülni a témát, de a mai - premier előtti - vetítés cselekvésre készetetett. Lapozás után egy nemsablonos filmajánlót olvashattok, ami nem csak Cantona és/vagy United szurkolóknak szól.

A következő pár bekezdésben semmi mást nem szeretnénk (vagy szeretnék, itt nehéz eldönteni a helyes számot) elérni, csak kedvet csinálni egy filmhez, amiben a világ egyik legnagyobb klubjának legnépszerűbb játékosa is szerepel, és nem mellesleg eléggé rendben is van. Mármint a film. Bár, nehéz lenne az ikonról is sok rossz szót szólni, de lehet, hogy fogunk (ellenpontozásképpen, apróbetűkkel). Mindemellett, pár olyan dolgot szeretné(n)k megemlíteni, ami a laikusoknak is egyszerűbbé teszi a fogyasztását. Igaz, meglepődnénk, ha bármely olvasónknak újdonságot rejtenének a belinkelt videók, vagy sztorik.

Barátom Eric. Ez a film címe. Illetve, ez a film magyar címe, mert az eredeti Looking for Eric-ből ezt sikerült megalkotnia a hazai forgalmazónak. Elsőre fel is háborodtunk, de ha letudjuk a kétórás filmet, akkor hazudnánk, ha azt gondolnánk, hogy Eric keresése faszipántosabb megoldás lenne. Nem beszélve arról, hogy lassan egy évünk volt már megemészteni mindenidők legpocsékabb magyar filmcímét, az Erőszakikat. Ahhoz képest ez szinte már-már főnyeremény.

Oké. Megvolt a cím. Mit csinál ezután a rutinos filmnéző? Megnézi a rendezőt.
Ken Loach. Nem-nem, ez nem a South Park-os Kenny. Ő egy angol filmrendező (ejtsd). Dióhéjban annyit illik tudni róla, hogy realisztikus filmeket készít. Általában a napi problémák érdeklik, és a _kisember_ van a középpontban, vagy a célkeresztben. Szerintem annyira nem mélyen, vagy tökéletesen, mint Mike Leigh, de az biztos, hogy könnyebben fogyaszthatóan. Tényleg a teljesség igénye nélkül, az alábbi filmek által vált ismertté: Kes, Nevem, Joe, Lim-lom, Még egy csók, Édes kamaszkor, Felkavar a szél.

Nézzük, miről is szól a film. A port.hu ezt írja:
"Eric, a postás saját kezei közül csúszik ki. Zűrzavaros családja, két vadóc mostohafia és a első kertben lévő cementkeverő tovább rontja a helyzetet, de Ericet igazából nem ezek a dolgok kergetik az őrületbe. Szembe tud-e nézni Lilyvel, a nővel, akit harminc évvel ezelőtt szeretett? Az eszeveszett erőfeszítések és futballrajongó haverjainak (olykor kissé célt tévesztett) jószándéka ellenére Eric nem áll meg a lejtőn."

Még mindig nem világos, mit keres egy ilyen film egy fociblogon. Azonban, ha elolvassuk a szereplőket, akkor már a második névnél elégedetten bólogatunk. Eric Cantona.

Nem kuriózum, hogy vele a moziban találkozunk, hiszen az Elizabeth-ben vagy A lápvidék gyermekeiben is láthattuk visszavonulása után. A különbség csak annyi, hogy jelen esetben saját magát alakítja. Mi több, az egész történetet ő mozgatja. Eric, a király. Ő a lelkiismeret, ő segítség, ő a megoldás, ő az origó, és a megoldás is.
Azonban maradjunk az ajánló szerepnél, csak semmi spoiler.

Szóval egy film, amiben Eric Cantona az egyik főszereplő, és Eric Cantonát játssza. Egy film, ami Manchesterben játszódik. Egy film, amelynek minden kockája közel van hozzám, pedig a város világoskék részéhez állok közelebb lassan három éve (ebből másfél évet extraközel éltem le a film valós helyszíneitől). Egy film, amit ha én rendezek, akkor vagy Barátom Cafú, vagy Barátom Zsebe Feri a film címe.

Még mielőtt elmennénk a szentimentális irányába, zökkenjünk vissza egy fociblog keretei közé. Szóval, Cantona és a Barátom Eric. Pár dolog, ami egy focifóbnak is segítségére lehet a mozibamenetel előtt.

Cantona több francia klubot megjárva (Auxerre, Martigues, Marseille, Bordeaux, Montpellier, Nimes) érkezett  Leedsbe 1992-ben. Onnan - a manapság nevetségesnek tűnő - 1.2 millió fontért került Sir Alex kérésére a Manchester Unitedhez.
Nehéz lenne pár sorban leírni, hogy mivé lett az északi iparvárosban. Elég legyen annyi, hogy ha ma lenne egy közvélemény-kutatás a United-drukkerek között, hogy ki mindenidők legnagyobb Manchester United játékosa, akkor minden bizonnyal, George Best és Cristiano Ronaldo előtt Eric Cantona végezne az élen. Annak ellenére, vagy éppen annak hatására, hogy 1995-ben egy januári napon (pont e sorok írójának születésnapján) mellbe karatézott egy Crystal Palace szurkolót a kiállítása után. Matthew Simmons neve különben nem is hangzik el a filmben.

1997-ig, visszavonulásáig, mégis maradhatott a klubnál. Fergusonnek ehhez mindig volt szeme. Az ott eltöltött öt év alatt, négy bajnoki címet és két FA-kupa címet nyert.

A filmben több legendás megmozdulása felidéződik. Aki még nem látta, vagy már elfelejtette ezeket a képsorokat, azoknak a teljesség igénye nélkül.

Az 1996-os FA-kupa döntőben, a Liverpoolnak lőtt mindent eldöntő gólja az utolsó percekben (McManaman, Redknapp ellenfélként a pályán, és Beckham 24-es mezben tekeri be a labdát a 7-es mez irányába):

Egy parádés találat a Sunderland ellen (Poborsky is megtalálható a képkockákon!). Talán ez volt a legszebb Cantona-gól. Sokan Rooney egyik góljához hasonlítják, de azt a fiatal angol is tudja, hogy csak olcsó másolat:

A városi rivális ellen is az ő vezetésével, és két góljával, sikerült fordítaniuk kétgólos hátrányból:

És az egyik kulcsjelenet a filmből, amit nyugodtan meg lehet nézni, nem csökkenti a százhúsz perc élvezeti értékét:

A film ezen pontján már bizsergés megy át az ember hátán, hiszen egy ekkora egóval rendelkező gall kakas, bele tudja mondani a kamerába, hogy nem az egyik gólja, hanem egy passza volt pályafutása momentuma. Csak halkan teszem hozzá, hogy én még egy cselt azért beleraktam voltam az akcióba. Ugye, heinrich?!

Tényleg nem akarunk spoilerezni ebben a posztban, de átmenni sem akarunk elemzésbe.
Szóval, lehetsz akár született vörös ördög, akár esküdt ellenség, vagy csak egy egyszerű focibolond, esetleg szereted az őszinte filmeket. Akkor sem tudunk mást ajánlani, minthogy tekintsd meg Ken Loach Barátom Eric című műalkotását. ASAP