Egy klub életében komoly jelentőséggel bír a százéves évforduló, egyszeri és megismételhetetlen pillanatot jelent, így meg kell adni a módját az ünneplésnek. A Borussia Dortmund idén ünnepli a 100. születésnapját, így a klub és a szurkolók is nagy-nagy ünnepséggel készültek eme jeles alkalomra - kezdi helyszíni beszámolóját Jaczkó Zoltán, a magyarországi Dortmund-rajongók felkent apostola, a fanklub elnöke, aki huszonkét hasonszőrű derék társával telet, ítéletidőt és törölt járatot nem ismerve, mindössze néhány rekesz sörrel, és pár butykossal felfegyverkezve egészen Észak-Németországig hatolt. Karácsonyhoz ünnepi poszt dukál. 

Egész évben folyamatosan ünnepelt a klub, már nyár óta kaphatóak a 100-as logóval ellátott ereklyék, ajándéktárgyak, mezek és minden egyéb apróság. A klub augusztusban a Real Madrid ellen játszott egy barátságos mérkőzést, és bár az eredmény nem lett ünnepi (0-5), a szurkolók így is boldogok voltak, hogy a centenáriumi évben többek között a Real Madrid ellen is megünnepelhetik a klub 100 éves fennállását. Ám az igazi ünnepi mérkőzés december 19-én jött el, ugyanis egy dortmundi katolikus közösség sportolni vágyó fiataljai ezen a napon alapították meg a Ballspielverein Borussia Dortmund egyesületet. A sorsolás szeszélye folytán a Dortmund otthon fogadhatta a Freiburg csapatát, ami nem ígérkezett túl nehéz mérkőzésnek, így a szurkolók joggal készülhettek az örömünnepre. A magyarországi Borussia Dortmund szurkolói csoport is így tett, már júliusban elkezdtük szervezni az utazást a decemberi mérkőzésre.

Első körben annyit érdemes tudni rólunk, hogy 2003 óta létezünk Magyarországon, és hivatalos kapcsolatban állunk a dortmundi klubbal. A Fanclub be van jegyezve Németországban, külön bérlettel és tagkártyával rendelkezünk, és már eddig is több tucat meccsen voltunk jelen. Több játékossal és vezetővel is sikerült már személyesen találkoznunk, és amikor csak tudunk, jelen vagyunk a Dortmund mérkőzésein, legyen szó hazai vagy idegenbeli, bajnoki, kupa-, vagy akár nemzetközi találkozókról. Az első saját szervezésű személyes találkozó 2003-ban Bécsben, egy Austria Wien ellen megvívott UEFA kupa mérkőzés keretében esett meg. Jelenleg harminc regisztrált tagjuk van, de reményeik szerint szépen nő majd a létszámunk. Az oldaluknak külön német része is van, ezzel is növelve a kinti ismertségünket.

Visszatérve az utazásra és szervezésre: meccsjegy-rendelés, repülőjárat-foglalás, a szállás intézése, egyéb programok beiktatása… tehát volt munka és teendő rendesen, főleg ha még azt is nézzük, hogy huszonhárom magyarországi Dortmund-drukker látogatott el a mérkőzésre!

A program jónak ígérkezett és úgy festett, végre mindenre jut idő a kiruccanás során. A repülő pénteken délelőtt  indult volna és vasárnap késő délután érkeztünk volna vissza, a mérkőzésen kívül a karácsonyi vásár és a BVB klubmúzeum megtekintése is be volt tervezve.

1. nap, az utazás
Pénteken reggel 9-kor találkozott a csapat Ferihegyen, ám az első pillanatok örömei után egyből jött az első pofon. A repülő késik, legalább 3-4 órát… na sebaj, gondoltuk, a sör és az egyéb italok fogyasztása majd segít a várakozásban. Ám még az első sört sem sikerült felpattintani, már jött is a következő hír: nemcsak hogy késik, de törölték is a járatunkat. Sokk!!!

A reptér szinte felbolydult, mindenki rohangált össze-vissza, mi is próbáltunk információt kapni arról, hogy ilyenkor mi a helyzet. Jó két óra sorban állás és várakozás után az ügyintézőktől megtudtuk, hogy repülővel biztosan nem jutunk el ezen a hétvégén Dortmundba. A további lehetőségek nem voltak éppen bíztatóak, ám egyik társunk végül tudott szervezni egy kisbuszt, ami jutányos áron kivitt volna minket Dortmundba. Bár a többség a nem felé hajlott, végül is mindenki belement, így elindultunk Dortmund felé. Aki utazott már kisbusszal 1200km-t, az tudja jól, hogy ez nem éppen leányálom, pláne nem -15 fokos hidegben. De minden jó, ha jó a vége, szombat reggel 9:00-ra meg is érkeztünk Dortmundba. Gyorsan kinéztünk a karácsonyi vásárra, aztán irány a stadion!

Mivel a Dortmund rendelkezik Európa legnagyobb kapu mögötti, kizárólag állóhelyeket biztosító lelátójával (25.000 ember fér el a Südtribünén), időben kellett kiérnünk, az itteni szurkolók ugyanis már a mérkőzés előtt két órával megtelítik ezt a lelátórészt, így később bejutni már igen nehéz.

13:30-kor mindenki összegyűlt, így megindult a beléptetés. Nálunk ez már 800 embernél is problémás, itt 80.000 embernél is simán megy. 13:40-kor már a kapu mögötti lelátónál várakoztunk, aztán úgy 14:00 körül már a tömeg közepén voltunk. Kihelyeztük a Fanclub zászlókat, más nem is volt hátra, csak a szurkolás.

A mérkőzés előtt előbb a régi nagy öregekkel készített interjúkat hallgathattuk (Chapi, Kalle Riedle, Hitzfeld), majd a szurkolók kezdték előkészíteni a hatalmas koreográfiát, amit a mérkőzés előtt szerettek volna bemutatni. Az első hangrobbanás akkor következett be, amikor a Dortmund kapusa, Weidenfeller érkezett melegíteni.

 A szurkolók kitörő lelkesedéssel fogadták, majd a másik legendát és kedvencet, a kapusedzőt Teddy de Beert is üdvözölték. Aztán érkeztek a játékosok is, akiket még nagyobb hangorkán fogadott.

A melegítés közben tovább folytak az előkészületek a szurkolók részéről, és már ekkor érezni lehetett, hogy valami nagy dobásra készülnek. Gyorsan megkérdeztem az egyik szervezőt, hogy mikor és pontosan mi lesz ez, így már előre tudtam, hogy kb. mi várható majd. A játékosok visszamentek az öltözőbe, a stadion pedig egy emberként elénekelte a You’ll never walk alone c. dalt. Bár ez ugye Pool specialitás, az itteni szurkolók sem szégyenkezhetnek. A szurkolók megtapsolták egymást, és már csak percek voltak a kezdésig.

15:28-kor  aztán eljött a pillanat, felhangzott a Dortmund himnusza, és elindult felfelé a hatalmas lepel, kezdetét vette a szurkolói akció. Egy egész lelátót beterítő BVB lepel indult felfelé, amely előtt óriási méretű emberalakok emelkedtek a magasba, a Dortmund régi nagyjait mutatták be. Csodálatos volt mindezt élőben látni!

Aztán 15:30-kor kezdetét vette a mérkőzés. A szurkolás fantasztikus volt, a 25.000-es lelátó hatalmas buzdítást indított el. 

Bár a Freiburg talán jobban kezdte a mérkőzést, a 20. percben Barrios fejesgóljával a Dortmund szerezte meg a vezetést. A talaj igazából egyik csapatnak sem kedvezett, elég jeges és fagyott volt, nem úgy, mint a hangulat.

Elképesztő, hogy a német drukkerek még ilyenkor is képesek a hideg sört inni. Mert ugye Németországban a stadionokban kapható alkohol, így a sör mellett forralt bort is lehetett kapni és persze az isteni finom bratwurst-ot is. Az italok olyannyira fogytak, hogy több kiszolgálóhelyen már a kezdésre (!) elfogyott a sör és bor. De sebaj, van a stadionban bőven lehetőség beszerezni az italokat. A félidőig igazán nagy helyzet egyik oldalon sem alakult ki, így 1-0-val vonultak szünetre a csapatok. A szurkolók megrohamozták a büféket, hogy aztán a folytatásra teli korsókkal térjenek vissza.

A második félidőben sem történt túl sok érdekes futballmomentum, a Dortmund nagyon nem erőltette a támadásokat, a Freiburg pedig nem tudta ezt elérni, leszámítva az utolsó 5-10 percet, amikor talán felcsillant számukra a remény. A szurkolók viszont végigénekelték a mérkőzést, és a stadion többi részét is erre buzdították. Félelmetes egy érzés volt, amikor a 25.000 emberre egyszerre ugrált és énekelt, és persze a hidegben nagyon jól is esett a lábaknak.

A mérkőzés közben csendben zajlott, és bár egy-két buta hiba becsúszott a dortmundi védőktől (egy esetben Weindenfeller nagy bravúrjára volt szükség), összességében a Dortmund megérdemelten tartotta otthon a 3 pontot.

A lefújás után azonban mindenki a helyén maradt, hiszen előre bejelentették, hogy egy nagy lézer show következik majd. Azonban előtte még hátra volt a csapat köszöntése és ünneplése.

A játékosok leültek a 25.000 echte fan elé, megvárták, amíg eléneklik a megszokott dalt, majd egymás nyakába ugrálva, pogózva ünnepelték meg a sikert. A játékosok levonultak, és elkezdődtek a show előkészületei. Jó öt perc után aztán elindult a műsor, és mindenki indította a fényképezőt és kamerát.

Előbb egy nagy fehér ballon érkezett, az aljában egy színpaddal, a ballonra pedig lézerrel vetítettek rá a korábbi sikereket felidéző évszámokat, szimbólumokat. Megérkezett a gyermekkórus, majd elénekelték a Dortmund himnuszát. Aztán kezdetét vette a tűzijáték, utána pedig a játékosok érkeztek meg, és énekelték el egy számot, a szurkolókkal közösen. Csodálatos hangulat és csodálatos érzés volt, 80.000 torokból hallani a Heja BVB-t (ez utóbbi 07:50-től).

A show végén a tömeg egy része elindult a Westfalenhalle irányába a hajnalig tartó bulira, a másik fele pedig haza. Bár mi is nagyon szerettünk volna a buliba menni, még egy 15 órás buszozás várt ránk hazáig, így sajnos a Borussia Múzeum látogatása is elmaradt, de majd legközelebb. Mindenki fáradtan, elgyötörten, átfagyva szállt fel a buszra, de belül mindenki boldog volt, hogy jelen lehetett ezen az ünnepi eseményen.

Ha valaki ezen sorok olvasása után késztetést és elhatározást érez, hogy egyszer a Signal Iduna parkban szurkoljon a Dortmundnak, vagy már régóta Dortmund drukker, akkor bátran látogasson el oldalunkra.