1863 decemberét írjuk. Míg a világ nagyobbik, ámbátor ostobábbik része kisded játékaival foglalatoskodik (például fél évvel Gettysburg és néhány héttel Chattanooga után Grant előtt nyitva áll az út délre, Magyarországon pedig azon megy a vita, hogy meg kell-e alkudni a labancokkal?), addig Anglia gentlemanjének valódi problémákkal kell megküzdenie. Miután túltette magát azon, hogy retardált fritzek váltják egymást a trónon, megpróbált - szex híján - valami tűrhető elfoglaltságot találni magának a Viktória-kor unalmas punnyadásában, és ekkor érkezett el Anglia történetének legnehezebb kérdéséhez: Dobjam, vagy rúgjam?
Különböző labdajátékok már évszázadok óta édesítették a világ férfiainak hétvégéit, ám a 19. század közepén Anglia és Észak-Amerika egyetemein már-már általunk is értelmezhető hóbort dívott, hol football, hol rugby névre hallgatott, és minden városban mások voltak a szabályai. Ez természetesen azt is jelentette, hogy amennyiben két különböző város egyeteme (vagy ugyanazon város két különböző egyeteme) kívánt megmérkőzni egymással, akkor először azt kellett eldönteni, hogy kinek a szabályai szerint játsszák a meccset, mert a kettő sosem volt kompatibilis egymással.
Mivel nem mindig sikerült letuszkolni az ellenfél torkán a játékot, magától értetődik az igény valamiféle egységesítésre, ami megspórolja ezt a több órás, vagy akár több hetes vitát egy mérkőzés előtt, és ezért ültek össze Eton, Harrow, Shrewsbury, Rugby, Marlborough és Westminster öregdiákjai is 1863 őszén, és elfogadták az egy évvel korábban született Cambridge-i szabályok új változatát. A szabálykönyv végső formáját a civilben londoni jogász, Ebenezer Cobb Morley jegyezte le, aki - amellett, hogy gyönyörű óhéber keresztneve volt - az ekkor megalakuló Football Association titkára, majd elnöke lett. Mindössze ez a fotó maradt utána, illetve hús-vér utód híján két gyermeke: az FA és a játék.
Na de mi is volt ebben a titokzatos kódexben? Az 1863-as évszámról a világ focibuzijai mind a futballra asszociálnak, hiszen ebből a szabályzatból fejlődött ki az, amelyet mi is ismerünk, de azt talán nem mindenki tudja, hogy ennek a játéknak ekkor bizony még nem sok köze volt ahhoz, amit Puskás népe ismert el nemzeti sportjának.
Az új szabálykönyv a Barnes-Richmond mérkőzéssel debütált, Morley a hazaiaknál játszott. Ha készülhetett volna mozgókép-felvétel abban az időben, akkor nem csak a kópia szánalmas minősége, hanem a látvány alapján sem nagyon tudnánk megmondani, hogy mi ez, amit a fiúk játszanak. Az ősi felvételen a labda formáját sem tudnánk kivenni, pedig a labda (vélhetőleg) gömbölyű - és ezzel körülbelül le is tudtuk a fő különbséget, ami ezt a játékot elválasztja a rögbitől és a későbbi gridiron-fociktól. Noha még a végső verzió megszületése előtt kikerült a vázlatból a labdával való futás és a labdát vivő játékos fellökésének, visszahúzásának, és sípcsonton rúgásának lehetősége (bár néhányan erről máig nem értesültek...), eltérés a mai formától akadt bőven, és ezekre a különbségekre koncentrálva mutatjuk be a szocci szabályait (soccer - az association szóból).
A pálya hossza legfeljebb 200 yard (182 méter), szélessége maximum 100 yard (91 m). A pálya határait zászlókkal kell kijelölni, a kaput két, egymástól 8 yardnyi (7 m) távolságban felállított oszlop jelenti, a Championship játékosai párás szemmel gondolhatnak vissza ezekre a pályaméretekre, és érdekes, hogy keresztlécnek ekkor még se híre, sa hamva nem volt, évek múltán jelent csak meg a kapu magasságát jelölő piros szalag a két pózna között.
Kezdés előtt pénzfeldobással kell eldönteni, hogy melyik kapu melyik csapaté lesz, és a pénzfeldobásnál vesztes csapat végzi el a kezdőrúgást. Az ellenfél játékosai nem lehetnek 10 yardnál (9 m) közelebb a labdához, amíg azt el nem rúgták, - ez lényegét tekintve megmaradt az európai és az amerikai futballban is, de - gól után térfélcserével (!) és középkezdéssel folytatódik a játék.
Abban az esetben születik gól, ha a labda áthalad a gólvonalon felállított két pózna, vagy azok meghosszabbított képzeletbeli vonala között (bármilyen magasságban). A labdát nem lehet átdobni, átütni, sem pedig átvinni a gólvonalon. Ez eddig oké, de úgy tűnik, Maradona már a legősibb szabályok ellen is vétett... mármint a Tízparancsolaton kívül.
Ha a labda elhagyja az oldalvonalat, az első játékos, aki érinti a labdát, bedobást végezhet el arról a pontról, ahol a labda elhagyta az oldalvonalat. A bedobást az oldalvonalra merőlegesen kell elvégezni, a labda akkor kerül újra játékba, ha érintette a földet a játéktéren belül. Ez az utolsó kitétel manapság igencsak megnehezítene egy Stoke City támadást.
Ha egy játékos belerúg a labdába, minden csapattársa, aki közte és az ellenfél gólvonala között van, játékon kívülinek számít (les), tehát nem érintheti a labdát, és az ellenfelet sem akadályozhatja a labda megjátszásában, amíg újra játékban lévőnek nem számít. A gólvonal (alapvonal) mögül elvégzett kirúgásoknál mindenki játékban van. Mi van?
Ha a labda a gólvonal (alapvonal) mögé jut:
a) amennyiben annak a csapatnak a játékosa érinti először a labdát - miután az áthaladt az alapvonalon - akié a gólvonal, akkor egy csapattársa (vagy saját maga) szabadrúgást (kirúgás) végezhet el az alapvonalról
b) amennyiben az ellenfél játékosa érinti először az alapvonal mögé jutott labdát, akkor ő, vagy egy csapattársa végezhet el szabadrúgást az alapvonaltól 15 yardnyira (14 m), azzal a ponttal egyvonalban, ahol az alapvonalon túljutott labdát érintették. A rúgás elvégzéséig a védekező csapat játékosai a gólvonal mögött kell, hogy tartózkodjanak.
A fenti paragrafus a Rugby Uniont és az ausztrál focit követőknek lehet ismerős, de innen tovább bonyolódik a dolog, ugyanis következik a Fair Catch fogalma, amiről manapság véletlenül sem Rooney, hanem valami punt returner, például Reggie Bush ugrik be, és bár 1863-ban Reggie Bush felmenői még valószínűleg George Bush felmenőinek tulajdonában voltak, az európai focisták már használták a kifejezést. Ugyanis - ha egy játékos ún. fair catch-et hajt végre (vagyis a labdát lepattanás előtt kapja el), szabdrúgást végezhet el, amennyiben sarkával egy jelet húzva megjelöli a pályának azon pontját, ahol elkapta a labdát. A rúgás elvégzéséhez annyit mehet hátra, amennyit csak szeretne, az ellenfél játékosainak pedig a rúgás elvégzéséig a jel mögött kell maradniuk.
A játékosok nem futhatnak kezükben a labdával.
Tilos a visszahúzás és a hacking (az ellenfél sípcsonton rúgása), a játékosok nem foghatják meg és lökhetik meg kezükkel az ellenfelet.
1863 decemberéig - vagyis a Cambridge Rules szerint - a fair catchet végrehajtó, illetve a labdát az első pattanás után elkapó játékos még bizony vihette kézben a labdát, és vele szemben a védők gyakorlatilag mindent bevethettek. Ezen két paragrafus beiktatásával azonban lehetővé tették, hogy a futball ezt a fejlődési utat járja be, noha sokaknak nem tetszett, hogy az új verzió nem engedélyezte a sípcsonton rúgást - az ő jelszavuk: Hacking is true football!
A következő pontokkal pedig teljessé válik az FA szabálykönyve:
Tilos a labdát dobni és kézzel átadni.
Amíg a labda játékban van, azt tilos a játékosoknak kézzel felvenniük a földről.
A játékosok nem viselhetnek szöges, vasalt, vagy guttaperkás cipőt.
Ez itt a vége. (Aki vasárnap este kilenctől betelefonál a RadioQ Izompacsirtamező című műsorába, és elmondja nekünk, hogy mi a rák az a guttaperkás cipő, nyerhet valamit.) A játékosok számát, a szabálytalanságokat és büntetéseket, illetve a labda formáját ez a kódex nem rögzíti, így ezeket továbbra is veszekedéssel döntötték el, viszont a következő években több klubcsapat is csatlakozott az eredetileg iskolákat tömörítő szövetséghez - elsőként a Sheffield és a Nottingham (ma Notts County), ezért őket ismerjük úgy, mint a legősibb focicsapatokat -, állandósult a csapatonkénti 11 játékos, és a gömbölyű labda. Egy évtizeden belül megtörtént a lesszabály felülvizsgálata, a "kapus" fogalmának bevezetése és a kezezés tiltása a mezőnyjátékosok számára, valamint - a keresztléc elődjeként - piros szalag került a kapufák közé, hogy a portásnak is legyen esélye.
1867-ben megrendezték a Youdan Cupot, 1872-ben bemutatkozott az FA Cup, és elkezdtek szivárogni a nézők...
Utolsó kommentek