Elképesztő düh dolgozik bennem, és bizony vissza kell fognom magam, amikor véleményt formálok. De muszáj megkérdeznem, hogy milyen befektető az, amely mindenféle garancia, pénz nélkül kirúgatta Mészöly Gézát? Kik ezek az emberek? És hogyan jönnek ehhez? És egyáltalán miként hagyhatták, hogy ez megtörténjen? Nemcsak a fiam miatt vagyok felháborodva, hanem a Vasas miatt is. S mondom ezt úgy, hogy pontosan tudom, milyen nehéz ma tisztességes szponzort, befektetőt találni. Magam is próbáltam... – fakadt ki a Nemzeti Sportnak Mészöly Kálmán.

A lottón is marha nehéz nyerni, mondom ezt úgy, hogy magam is próbáltam. Ráadásul bennem is elképesztő düh dolgozik, és bizony vissza kell fognom magam, mikor véleményt formálok.

Muszáj megkérdeznem, hogy milyen klubvezetés az, amely mindenféle garancia, pénz nélkül kirúgta Mészöly Gézát? Milyen klubvezetés az, amely évtizedekig hagyta rothadni, gazosodni, szétmállani, az utolsó csavarig szétlopni a Fáy utcai sporttelepet, hogy aztán a düledező romhalmazra arcpirító módon ráaggassák az Illovszky Rudolf Labdarúgó Stadion elnevezést? Kik ezek az emberek? És hogyan jönnek ehhez? És egyáltalán miként hagyhatták, hogy ez megtörténjen?

Mert én azt látom, hogy emberemlékezet óta ez egyetlen érdeme a klubvezetésnek, hogy az államtól 1 azaz egy forintért kapott földhasználati jogot értékesíteni tudták (brávó), az eladásból befolyó összeget pedig mind magyar és uniós pályázati forrásokkal, mind magántőke bevonásával kiegészítették, hogy megépülhessen a Vasas felnőtt és utánpótlás labdarúgó csapatait kiszolgáló edzőkomplexum.

Ez azonban messze nem a klubvezetés eredményes munkáját tükrözi, talált pénz a küszöbön, csak le kellett hajolni érte. A stadion, és a labdarúgó csapat állapota viszont hű tükre és számadása azon vezetők munkájának, akik a klubért tevékenykedtek az elmúlt húsz évben, és akik most megmentőért kiáltanak.

Minősíteni sem kell, elég ha ránéz az ember.