Tizenkilenccel a szerényebb hétvégék között szerepel majd a legutóbbi, ami távolról sem volt jóféle, nagy revelációkkal sem szolgált, egyszerűen csak rögzültek az ismert pontok: az éllovasok győzelmükkel elnyúltak egy kicsit a mit sem változó középmezőnytől, amelyet szeretne, de idén már képtelen elérni a messze lemaradva, légüres térben, kilátástalanul evickélő ötös. Rengeteg kapusbaki, két emlékezetes gól, egy ihletett brazil és egyetlen vendéggyőzelem - így tömöríthető mindaz, ami ebből a körből fontos.
A forduló sikerszáma kétségtelenül a nulla: nyolcan voltak önerőből képtelenek gólszerzésre, de valójában csak heten, mert Jelen legalább reagált a vendégportás hajmeresztő bakijára és a prémiumot a mellényzsebbe vándoroltatta. [Auxerre-Rennes 1-0] Heti nullázóink közt van a Le Mans (félidőnyi emberfórból se voltak képesek egy nyamvadék gólt összekaparni, sőt, még az ellenfél lőtt kapufát, de legalább megvan a naptári év első pontja), a szégyentelen, össznépi ekézést újra és újra megélő PSG (ezt nagyon megsejtettük, lásd beharang), illetőleg hétvégi ellenfeleik, góltalan meccsekkel pedig ritkán foglalkozunk szívesen. [Le Mans-Sochaux 0-0] [Nancy-PSG 0-0]
Montano góljával kicsit auxerre-es sikert aratott a Grenoble fölött a megakadásnak jelét se mutató Montpellier, visszavágva a pár hete átélt kupabetliért. Míg a narancs-kékek élvonalbeli történelmükben egyedülálló sikersorozatot állítottak föl, a hegyvidéki srácok csak a sárgákat gyűjtögették (most ebből szedtek ötöt), a gólt megelőző védekezést külön is érdemes megnézni, mintha egy csapat koordinálatlan kamasz próbálna kólásdobozokat kergetni egy PASO-koncert után. [Montpellier-Grenoble 1-0] A Lyon is latinókra, Lópezre és Delgadóra bízta a munka javát, de ezzel sem nyerte vissza haragos szurkolói szívét: a látogató piros-sárgákat láthatóan nem idegesítette a gyakorlatilag állandósuló fütty, kulturáltan, szimpatikus szellemben közeledtek a célhoz, már-már fogták a pont fülét, az OM ellen duplázó Jemaa pedig alkalmi veszélyforrásként funkcionált. Bajnoki produkció ritkán ad egyértelmű választ a hétközi BL viszonylatában, de egyre nagyobb teret nyer a meggyőződésem, hogy a Real - Benzemával vagy nélküle - egy erősebb tíz perccel képes lehet elsimítani a továbbjutást, még akkor is, ha lelnének egy oltári fos gólt a lyoniak valahogy (vagy ahogy szoktak). [Lyon-Lens 1-0] Ötödik kapusát vetették be a lilákok a Lorient ellen és a fiatal Vidal nagyon is megállta a helyét - nagyszerű védései ellenére egy Gameiro-lövés csak beljebb perdült a lábáról, ezt egyenlítette ki a hajrá küszöbén felvillanó viking elegancia. A Gignac-pótlék Dupuis és Kazim párban vették fel a támadások ügyét, mindkettő közel járt a gólhoz, végül mégis a csereként beálló ősnorvég Braaten lövésével menekítettek egy pontot. Gameiro tizedik alkalommal volt eredményes - az előző bajnokságot tizenegy góllal fejezte be - és ezzel pillanatnyilag a legjobb francia gólszerző a ligában. [Lorient-Toulouse 1-1]
Utolsó percig tartotta esélyét a Nizza az ikszre, de egy Sebo-góllal végül a hetek óra böjtölő Valenciennes léphetett előrébb, ahol az ex-honvédő Desailly-kópia debütálására is sor került, és mivel végignyomhatta első francia bajnokiját, máris közel triplaannyi időt tölthetett a füvön, mint a gólszerző tót gyerek, akinek nyolc idei bevetésén harmincöt (!) perc jutott. Megkérdeznénk a kedves edző sporttársat, ugyan van konkrét célja a sráccal, vagy csak ő ül hozzá legközelebb a padon, ugyanis ha jól figyeltünk, Audel, Pujol és Samassa távollétében a nevezett tizennyolcba egy darab csatár jutott - nem lesz nehéz rájönni, ki volt az -, a kezdőbe meg egy darab sem. Persze utólag őt igazolták az események, de ez most részletkérdés. Mater vezető gólja már a 18. ballábas találata volt idén a piros-fehéreknek, ezzel olyan diszciplína elevenedett meg, amiről nem hittük, hogy létezik... [Valenciennes-Nice 2-1] Nem sok esélyt kapott a Boulogne a bizonyításra, szűk negyedóra alatt már akkora hátrányba került, amit kozmetikázni még csak-csak lehet, eredménnyé varázsolni viszont semmiképp sem, legalábbis a Lille ellen biztosan. Obraniak fogta satuba a szomszédból érkezőket, két gólja közé befért egy Ramitól is, no meg egy mulattató potya, az első 2010-es Boulogne-találat a bajnokságban. A hazaiak lábában benne volt a negyedik, sőt, a bántóan fogalmatlan vendégkapus Bedenik jóvoltából kitömhették volna az újoncok női tagozatát is, de talán még azt is megspórolhatták volna, hogy Frau és Hazard beálljon kocogni a végére. [Lille-Boulogne 3-1]
Ruffier, hercegék rózsaszín párduca megint bebizonyította, hogy nem véletlenül tartják nagy becsben: óriási mentésekkel próbálta elvenni a kupabúcsú feszültségéből érkező OM kedvét, de egy darabig csak Valbuenáét sikerült, aki két, egyenként 150%-os ziccert paskolt bele a Monaco-kapus kesztyűibe. Niang díszes röppályáját Ennjimi sporttárs büntetővel honorálta, a "sértett" pedig bevágta, hogy aztán a beharangban emlegetett Maazou szinte azonmód el is vegye az előnyt még a szünet előtt. Bármelyik irányba dőlhetett volna a második játékrész, a Brandao hiányát és Ben Arfa gyengélkedését elviselni kénytelen marseille-ieknek így is csak némi bedolgozással sikerült igazán értékessé tenni a túrát: a borzas kameruni, Nkoulou ragyogóan helyezte a sarokra a fejest, csak nem a jó kapunál. [Monaco-OM 1-2]
Nené ugyan nem villogott, de záróakkordnak akkor is egy brazil dicsőítését szántam: a Bordeaux mindenese, Wendel - ahogy nyár óta már többször is - megint remekül időzítve tesz hatalmas adagokat a reménybeli címvédéshez, ez teszi őt kivételesen fontos láncszemmé ebben a csapatban. Miközben Gourcuff indiszponált, Chamakh kluiverteset játszik, a gépezet csikorog, jön Wendel, ad egy gólpasszt, teker egy trademark szabit és még egy szintén menetrendszerű Gouffran-passzt is gólra vált - szintén ragyogó pillanatban, egy elpocsékolt vendégtizi után -, félszáz pont fölé tolva a Girondins szekerét. Hiába Sako közveszélyesen nagy lövése, ami előtt még a szánkósok is rémülten borulnak le, a hét emberének nem akad jobb jelöltünk. [Bordeaux-St-Étienne 3-1]
Utolsó kommentek