Formabontó poszt következik. Nem más írja a spanyol beharangozót, mint aki szokta. Nem hányok, nem vagyok máshol, nem fogok írni se németről, se franciáról. Miután a mindenki mindenki ellen perben mindenki beárazott mindenkit Európában, egy könnyed, rendes hétvége jön Ibériában. A csapatok egymás ellen fognak játszani, történelmi magaslatok és ugrás az ismeretlenbe nélkül jöjjön a 27. forduló rövid felvezetése.

Egyszer, még általánosban egy osztálytársnő szakadatlan nyaggatására a huszonkilencest jelöltem meg szerencseszámnak, ami  teljesen valószínűtlennek tűnt, azóta persze egy sokkal kifinomultabb logika mentén haladva - kedvenc focista mezszáma, naná - jelöltem ki magamnak egy újat. A huszonkilenccel semmi baj, azonkívül, hogy semmi sincs benne, tökéletesen jellegtelen prímszám, már nem osztható héttel, de még nem harminc. A mezőnyben a legismertebb huszonkilences Chamakh, rá a győztes BL-fejes után a szomorkás Lille védelme vár, a Lyon pedig az 5-5 jegyében látogat Marseille-be, tehát a négy - immáron csak két - kuparésztvevő házon belül pöröghet tovább a bajnoki cím felé.

Próbálok asszimilálódni. Mert az angolok, ugye, ferde szemmel néznek az olyan emberre, aki a kocsmában nem a futballról beszél. Valahogy nem tartják teljesen normálisnak, az ilyen alak igyon csak egyedül. Ez abból a szempontból teljesen érthető, hogy az angol szurkoló is – hasonlóan a magyar közgondolkodáshoz – mindig a végső igazságot keresi, melyet természetesen a pályákon vél megtalálni. Nézzék a kormányt, madárijesztők gyülekezete. A sajtó? Semmi haszna, messze elkerülik az igazságot. Márpedig az angol szurkoló a biblián nevelkedett, hisz a tízparancsolatban, és hisz az igazságban, de ebből csak szombat délutánonként jut neki valami. When Saturday Comes - the half decent angol poszt.

Mivel az olaszos kolléga továbbképzésen vesz részt, ezúttal - az italo-kelta nyelvcsalád szellemében, de bármilyen más tudás hiányában - én tartok órát. Ez most az a szituáció, amikor a helyettesítő tanárnak nemcsak a szabadfoglalkozást van képe eltörölni, de hozza a naplót, és egyenesen feleltet. Olaszország tizenkét évvel idősebb a skót labdarúgó szövetségnél, tehát érthető, hogy miért van itt lemaradás, és miért nem a rendes középkori megközelítéssel viszonyulnak a játékhoz (ahogyan a skótok), hanem egyenesen ókori a hozzáállásuk, makedón falanx, teknősbéka, néptribunus, miegymás. Tovább után kiderül, mit lehet kihozni egy ilyen "Serie A" fordulóból.

Régen látott sokszínű mezőny maradt állva a Bajnokok Ligája negyeddöntőire. Az utóbbi évek elangolosodásának, vagy a korábbi elspanyolosodásnak/olaszosodásnak nyoma sincs. A továbbiakról ma délben döntenek Nyonban, ahogy már megszokhattuk. A sorsolás teljesen nyílt lesz, nem lesz kiemelés, így két testvérharcra is sor kerülhet. Tovább után a nyolc még versenyben lévő együttes, és négy vágyott párosítás.

Tulajdonképpen – egy apró kivételtől eltekintve – jelentős meglepetés nélkül, az eredményeket olvasva halál unalmasan telt a német bajnokság 26. fordulója, azonban mi, akik mutatóujjunkat a Spieltag ütőerén tartottuk, tudjuk, hogy sok-sok finomság volt, és most megpróbáljuk nektek tálalni mindezt a rengeteg ínyencséget, feltéve, hogy végre képesek leszünk abbahagyni a migréngeneráló képzavarok gyártását. Jó lesz az a lapozás, sokkal jobb, mint egy alapozás – ha másért nem, a Bayern pesszimista ekézéséért mindenképp.

Messin innen, Messin túl, újra nagyszitát lógatnak a mezőnybe és nyolc csapat egy időre befejezi a nemzetközi gyepek rombolását. Kellően éles az összes párharc ahhoz, hogy ne kelljen kényszeredett tolókázást néznünk egész este, egyedül talán a Standard Liége nyugalma indokolt, a délutáni melegben felsejlő Cissé-mesterhármas álomképét a bambuszlábú Witsel már ripityára is zúzta egy határozott szereléssel, megszabadítva a görögöket a kettős terheléstől. A meccset megelőző szokásos protokolltalálkozón a Juve igazgatója vicces ígéretet tesz: az angolok továbbjutás esetén választhatnak egy spílert a torinói keretből, de Grygera játékjogáról szó se lehet, azt inkább kilövik az űrbe. Intenzív meccseket rendezhetnek a portugálok, bár a Sporting csöppet nagyobb eséllyel pályázik a nyolcba, mint a Vélodrome-ba látogató Benfica - ezen visszavágót különösen ajánljuk az első felvonás tükrében.

Ugyan, mit nyerhetett a Barcelona ezen a Stuttgart elleni meccsen? Ha fogják, és izomból megborítják a svábokat, jön a vernyák, hogy jó, hát ez a Stuttgart volt, majd egy erős csapat ellen villogjanak, ha meg simán csak továbbjutnak, akkor ugyanezek a hangok azt kezdik el mantrázni, hogy egy erősebb ellenféllel szemben bajban lehet a Barcelona. Hiába, nehéz a korszakos csapatok dolga, na. Szerda este nem volt igazán nehéz, katalán léptékkel mérve a Stuttgart inkább csak Stuti volt, a Barca 13 perc alatt kigyömöszölte az egyébként szimpatikusan felszívott levegőt a német tüdőkből. Klaschisch különbschég. Eközben néhány kilométerrel arrébb a Girondins Bordeaux tovább erősítette pozícióját a Bajnokok Ligája legjobb csapataként. Furcsa, de tényeken alapuló megállapítás, hajtás után felfedjük jól.

Akik a tegnapi párharcok jegyzőkönyvét a "Meglepetések" feliratú dossziéba helyezték, ma este ugyancsak vakarhatják majd a fejüket, ha valamelyik pályán esetleg a vendégek ünnepelhetnének. A Barcelona respektjét mi sem mutatja jobban, mint hogy szinte katalán gödörről szólt az ének azok után, hogy idegenben nem aláztak szét egy német BL-csapatot. A Bordeaux pedig az odavágó alapján egyszerűen egy kategóriával jobb csapatnak tűnik az Olimpiakosznál. Hajtás után ismét négy jóslat, amelyből csak kettő teljesülhet. 

Mindkét keddi találkozón az érdekesebb verzió jött be, vagyis az olasz és az orosz csapat került a legjobb nyolc közé. Egész jó kis retró BL-szezon alakul, angol (2), francia, olasz, német, orosz klubokkal, és ma még kiszurkolhatunk egy spanyol és egy görög negyeddöntőst is, hogy még kerekebb legyen a történet. Igazából, mint általában, most is csak az Arsenal zavarja meg az összképet. A BL-nyolc további tarkulásának, illetve a Serie A és az orosz bajnokság beárazásának krónikája hajtás után olvasható.

Eddig nyilvánosságra nem hozott körülmények miatt eltűnt a skót bajnokság az NST-ről. Ennek okairól ezúttal nem szólunk, de donnelly magába néz, és közli azt, amiért nem fog visszatérni az SPL a világ legjobb fociblogjára. Személyes bocsánatkérés, hattyúdal, etnofoci, Dragóner és Robbie Keane dupla a túloldalon.

"Mióta elmentem Londonból, fontos címeket szereztem, de a Chelsea is nyert néhány dolgot, például egy FA-Kupát" - kezdte meg Maci Laci lélektani masszírozását a visszavágó előtt Mourinho. A lelazult szájkarate nem jelenti azt, hogy a visszavágó kevésbé feszült meccset hozna, mint az első volt, itt ráadásul az asztal közepére helyezett zsetonok között ott figyel majd az olasz futball megtépázott becsülete is. Pancho beáraztatta a Lyonnal a La Ligát, ma este megnézhetjük azt is, az orosz bajnokság színe-java további árzuhanást indukál-e a Sánchez-Pizjuánban. Megszólal a CSZKA japánja, a spanyolok csehszlovákja, és nálunk is folyik a verbális harc az Inter és a Chelsea között. BL-nyolcaddöntők, visszavágók, utolsó előtti felvonás a hajtás után - ismét az új rendszerben.

A hétvégi forduló, ahogyan az várható volt, nem hozott jelentős változást a spanyol bajnokság életében. Alapvető kérdésekre nem születtek válaszok, de bizonyos részletek tekintetében láttunk előre mutató jeleket a Barcelona és a Real tekintetében. A Bilbao fontos lehetőséget mulasztott el, mint ahogyan a Sevilla is, bár a két csapat helyzetét tekintve más szempontok szerint kell értékelni a hétvégi döntetlent. Igazi meglepetés nem született, mert előzetes tippjeink ellenére a Getafe és a Tenerife nagyarányú győzelme, az ellenfeleik gyengeségeit figyelembe véve benne lehetett a pakliban.

A mai magyar futballvalóságban élve szinte hihetetlen, hogy megtörtént, de az egyik topbajnokság stabil tagjának számító – bár most épp kiesni készülő – gárda szombat óta honfitársunkat köszöntheti mint a klub színeiben legtöbbször pályára lépett játékost. Ő a rekorder, nincs csalás, sem ámítás, nem az osztrák Bundesligáról van szó. Legenda lett, a világ egyik vezető futballnemzetének fővárosában, az első számú csapatban volt nagyon sok éven át megkerülhetetlen szereplő a középpályán.
Ő Dárdai Pál, az ember rendelkezésére álló erőforrások maximális kihasználásáért felelős tárca nélküli minisztere hazánknak.

Szemfényveszt-e a Milan, avagy? Kilenc fordulóval a vége előtt egy pontra jöttek fel az Interre, de meg vagyunk győződve róla, hogy ennek a végeredményt illetően kevés jelentősége lesz (tavaly, igaz, másfél hónappal korábban, a Juventus is befogta az Inter egy teljes forduló erejéig). A Fiorentina nápolyi győzelméről is van mondanivalónk, ahogy a Juventus újabb anti-juventusos mutatványa is megér néhány szót, és hajtás után kiörömködjük magunkat azon is, hogy az üveggömb – na, azért nem az eredményeket tekintve – kifejezetten jól üzemelt a hétvégén. És persze: lehet, hogy a jövő hetet úgy kezdjük meg, hogy a Serie A egyik középcsapat lesz az egyetlen olasz csapat az európai kupákban?

Eredményszinten kiegyensúlyozott, góllövés szempontjából erős közepes, a végkifejletre nézve viszont lényeges változást nem hozó fordulón van túl a francia mezőny. Már-már monoton, de lassú tempóban gyűlnek a pontok az első hat neve mellett, a hétvége nyertese a nehézkes győzelmet arató Lille. Erding és a Boulogne egyenként rúgtak egy hármast, ezekről kiemelten értekezünk, akárcsak arról a fiatalemberről, aki az élvonalban tartja az önmagához képest újabb tragikus évet futó St-Étienne-t, illetve felidézünk két ordas pofont tíz évvel ezelőttről.

Bendegúz nem tartozott a jó gyerekek közé. Pedig rossz gyerek nincs, csak nagyszájú, eleven, csibész, akinek nehéz lekötni a figyelmét, akit nehéz fegyelmezni, motiválni. Az óvónők eleinte csak annak örültek, hogy alkalmanként volt egy-egy óra, amikor Bendegúzt és barátait elvitték “dolog”-ra. Így kevesebben maradtak a csoportban, és mikor egy órával később visszatértek, nyugodtabbak voltak, “kitombolták” magukat. Később, ahogy egyre nőtt Bendegúz lelkesedése a “dolog” iránt, javult a viselkedése, fegyelmezettebbé vált. A foglalkozások után fülig érő szájjal mesélte, hogy aznap mit tanultak, mit csináltak, vagy hogy éppen miért dícsérték meg. A “dolog” volt az első olyan foglalkozás, ahol a szigorú szabályok ellenére is jól érezte magát. Motiválta, alig várta a “dolog” napját. Ezt a fajta foglalkozást az óvoda nem nyújthatta számára, mégis, ez volt az, amely az óvodai foglalkozásokat is hasznossá tette. Bendegúz ma már iskolás, délutánonként továbbra is különórákra jár, hiszen ezt szokta meg, számára ez a normális – nem a tv-nézés. Bendegúz nem lett jó gyerek, de tisztelettudó, jó tanuló. Ja, és a “dolog” lett a hobbija.

A jóízlés, drágám, az nevetséges; a botrány, a botrány az egészséges. A RádióQ-val közös vb-történeti sorozatunk legújabb darabja a tornák nehézsúlyú botrányhőseinek állít posztot. Garrincha, Higuita vagy éppen Gazza csak piti, hátulgombolós pancser a tovább után következő arcok mögött, hiszen ők nem csak az órák közti szünetben rendetlenkedtek, hanem a labdarúgás legszentebb eseményén is igen, bevállalták.  

Biztosan sokaknak feltűnt, hogy alakul, formálódik, és reméljük, elindul arra az NST, amerre tartania kell. A szent cél érdekében visszacsábítottuk magunk közé a Gurut, aki állandó rovattal jelentkezik mostantól, minden továbbit akkor tőle: A derbit az különbözteti meg a rangadótól, hogy az előbbiben a pillanatnyi helyezéstől, formától függetlenül, két óriási hagyományokkal rendelkező csapat csap össze. Egy korábbi írásomat kezdtem ezzel a mondattal és a rovat indulásához is ezt a gondolatot választom mottónak. Vasárnap négy városban nyolc szurkolótábor készül az év legfontosabb meccsére.

Nagyon nehéz még egy beharangozót is összehozni egy bajnoki forduló elé, olyan pillanatban amikor a spanyol futballról mindenkinek a Real Madrid BL-ből történő kiesése jut eszébe. Akár kárörvendés, akár elemzés, akár szurkolói elhivatottság céljából rengeteg vélemény hangzott el az elmúlt napokban Real témában. Őszintén megvallva eluntuk a Real Madrid témát és annak ellenére sem folytatjuk régen megmondott igazságaink felemlegetését, új világmegváltó javaslataink írásba foglalását, hogy mindkettőre lennének ötleteink, mint ahogyan kommentelőinknek is bőven. A Real Madrid most találja ki maga, hogy mi lesz vele, mi pedig örömmel várjuk és nézzük a tévében. A listavezető Real, az egyik legrosszabb formában lévő csapathoz a Valladolidhoz látogat a hétvégén, míg a BL-nyolcaddöntő visszavágójára készülő Barcelona jóval nehezebb feladatra vállalkozik, ha a Valenciát szeretné legyőzni, még akkor is, ha erre hazai pályán nyílik lehetősége.

Miután a Bordeaux négy napon belül kétszer vesztett pontokat az utolsó percben, kicsit masszívabbá vált az élboly: négy ponton (!) belül tolakodik az első hat, ez pedig durva dolgokat vetít előre, kár lenne tagadni. Nemcsak azt reméljük a mezőnytől, hogy megint az élbajnokságok egyik leghúzósabb befutóját prezentálja, az is elvárható, hogy a Real- és Pool-veréstől szikrázó francia hetet hasonlóan tartalmas tételekkel zárja le. A Lyon-St-Étienne vagy a Montpellier-Auxerre se kutya ám, de leginkább a kora esti Monaco-Bordeaux-ra gondolunk, elvégre a csörte előélete - a Bordeaux utóbbi két látogatása tizenhárom gólt hozott - szinte kiabált, hogy röpke fapados időutazást szerveztünk elé.

Hosszú idő után végre egy normális forduló a PL-ben is. Ráadásul nem is akármilyen meccsekkel.
Az Arsenal a kiesés ellen küzdő Hullhoz látogat, ahogy már megszokhattuk, tartalékosan. A Chelsea Zola csapatát fogadja, az Old Traffordra pedig Geráék utaznak. A BL indulást jelentő pozícióért folyó harcban az érintettek verhető ellenfeleket kapnak, de a kiesés elleni küzdelem fényében két párharcot is rendeznek (Bolton-Wigan, Burnley-Wolves). Mindezek ellenére, vagy tán pont ezért, érzésünk szerint a legszörnyűbb fociélményt a Pool-Pompey mérkőzés megnézése fogja jelenti a hétvégén. Ne habozz, lapozz.

Makacsul nem akar összébb rázódni a tabella eleje, bár ne elégedetlenkedjünk, hiszen már az is nagy dolog, hogy az Inter nem lépett meg annyi ponttal, amennyivel már a világ bármely egyetemére be lehet kerülni. Bár nem győznek a Kiemelten Ellenséges Területnek számító Massiminóban sem, mégsem lépdel hozzájuk senki közelebb, mert sem a Milan, sem a Roma nem szerez három pontot. Sőt, az első hét csapatból egyedül a Juventus nyer, mert Nápolyban is hiába szólítanak nagy rohamra a fanfárok, a Fiorentina nem kap ki – és talán elindul felfelé. A hátsó fertály nyugton marad, egyedül a Siena helyzete válik még kilátástalanabbá, Koman pedig talán újra lehetőséget kap az Olympicóban, ahol a Laziótól illene nem kikapnia a Barinak, mert hipp-hopp ott találhatja magát a lógó orrúak között. Nem sok papírformát hajtogatunk tovább után.

A világ boldogabbik feléhez tartozók, azaz akik rákattintanak a tovább gombra, megtudhatják, hogy az egyenként is komikusan alacsony valószínűségi változójú események, miszerint A= nyer a Hannover, B= félidőnként kétszer betalál a Schalke idegenben, C= Podolski gólt lő és D= kikap a Leverkusen, ezúttal együttesen következtek be. Április elseje odébb van, Podolski szabadrúgását tényleg beütötte Butt, nem kell rögtön kételkedni. De a legviccesebben felháborító, hogy a Leverkusen meg tényleg úgy gondolta, bőven elég lesz a mezeket kivinni a gyepre, ők addig csomagolhatnak pár doboz Aspirint az öltözőben. Hát egy nagy szart.

A Real Madridnál tényleg nagy gáz van, és erről most szólnunk kell. Azonban hogy a királyiak ne mindig pancho_sanza kommentelőkkel vívott háborújával kapcsolatban szerepeljenek az NST-n, semleges kollégát kértünk fel a kérdés kivizsgálásáért felelős bizottság élére, és az alapzatban bukkantunk repedésekre, rejtett hibákat találtunk Florentino Perez operációs rendszerében és a madridi futballfilozófiában.