Hát ti meg kik vagytok és mi a francot akartok? - néz az ember munkától fáradt, buta szemmel egy hétközi forduló meccslistájára. A válasz pedig - legalábbis a mai meccsek esetében - valószínűleg ez: elaltatni téged. Holnapra viszont érdemes bekészíteni a söröket, mert a szerdai meccseknél egész szépen kilendülhet a faszipántossági mutató. Hajtás után talán eszembe jut valami érdemi mondanivaló, de ha mégsem így történne, akkor is érdemes lapozni, mutatok valami érdekeset.

Termékbemutatókról a lehető legritkábban szoktunk beszámolni, de ami most jön, azt pazarlás lett volna kihagyni. Az umbro új platformot választott, egyrészt, hogy újjáépítse az angolság ketrecben vergődő imidzsét, másrészt, hogy tájékoztassa a népet arról, miért is fog júniusig rajongani. A '66-osról mintázott, sallang- és űrtechmentes piros dresszt Tom Meighan, az igen kiváló Kasabian énekese mutathatta meg a világnak, még mielőtt Rooney megtörli benne magát. És ha már idegenbeli mez, stílszerűen idegenben is illik bemutatni, a választásért óriás pirospont jár. Ezzel párhuzamosan egy angol vébéhimnuszt is szívesen fogadnánk a Kasabiantól, sőt, leginkább csak tőlük, mint bárki mástól - olyat azonban nem készítenek, így maradnak a klasszikusok, meg a Three Lions Chupsake Edition.

Akár büszkék is lehetnénk arra, hogy a hétvégi forduló meccsei nagy részének kimenetelét eltaláltuk és a kivételek is egy-egy gólon múltak csupán, ráadásul úgy, hogy a játék képe bőven megengedte volna az egy-egy hiányzó gól megszerzését, illetve elkerülését. De nem vagyunk, mert kijelenthető, hogy mindenhol a papírforma érvényesült a nyolc hazai győzelemmel és két döntetlennel végződő 21. fordulóban. Ennek okait keressük és fedjük fel a forduló eseményeinek áttekintése közben, egyúttal kitérünk a játékvezetők ténykedésére is, ami ebben a fordulóban talán a szokásosnál is nagyobb visszhangot kapott.

A most következő Top 10-es lista természetesen szubjektív és vitatható, jóllehet ad egy kis támpontot arra nézve, mikor szeressünk – utólag – egy gólt: ha szép, vagy ha fontos (értsd: emlékezetes meccshez fűződik). Nagy sóvárgásunkban a régi sikerek után persze, hogy a diadalmas csatákhoz fűződik majd’ minden választásunk. A válogatás névadója éppen ezt a szemléletet szimbolizálja) Ettől még gyönyörű volt minden Váczi Zoli-szóló és Illés Béla löbbölés – de a számomra legemlékezetesebb gólok a következők voltak, mondjuk így: tornanadrágos kiskoromtól egyetemig. Így az Eb-sorsolás, és tovább után, tízes listáinkon ihletődött vendégszerzőnk posztját találjátok sok videóval, ezúton is köszönjük néki.

Az egyébként is kiszámíthatatlanul girbegurbázó bajnokságban megborult minden és teljes képtelenség, hitetlenkedés lett úrrá a híveken. Mert ugyan miféle csillagászati-számmisztikai-sportfogadási algoritmussal magyarázható az a felettébb túlvilági tény, hogy a Grenoble, ahová egyébként már hónapok óta mint rokonhoz az elfekvőbe, esetleg mindenjótkívánni járnak a vendégek, az a csapat, amely szinte összes létező paraméterében a liga leggyengébbje (forduló előtt 12 lőtt gól), fogja magát és legyőzi megveri szenvtelenül megalázza az egyik legjobb védelemmel rendelkező Auxerre-t? Két napja gondolkozom ezen, de istenbizony, nem jutottam közelebb.

Túl a sorsoláson elégedettek lehetünk, akár realistán, akár álmodozva közelítünk a válogatottunkhoz. A realitások talaján állva azt láthatjuk, hogy ebben a csoportban adottak a feltételek, hogy megtegyük a következő bébi-lépést, és beküzdjük magunkat a harmadik kalapba, miközben tovább erősítjük újszerű skillünket, ami a kibrusztolt győzelmeket illeti. Mivel ezek a szemétláda uefások már megint húztak nekünk az első kalapból is, a továbbjutás kérdését nem célszerű feszegetni, de legalább egy-egy meglepetésre szeretném, ha jók lennénk. Este 9-től a Rádió Q-n meghallgathatod, mi köze van ennek az egésznek a közösen indított vb-történeti sorozathoz.

Ha londoni derbi, akkor vadkutya: az őszi párharc beharangozója után ismét vendégposzttal örvendeztetett meg minket az egyáltalán nem gőgös gúnár. Nem tudunk eléggé hálálkodni a kiváló posztért ezekben a nehéz időkben, így aztán át is adnám a szót: hajtás után tehát Chelsea - Arsenal, vadkutya felvezetésében.

Jó ebédhez szól a nóta; 12.00-tól az Eurosporton és az UEFA honlapján is nyomon követhető a 2012-es, elsikkasztott Európa-bajnokság sorsolása. Az utóbbi évekre nem lehet panaszunk, még a dél-afrikai vb-selejtező csoportunk volt a legnehezebb, így kicsit tartunk tőle, hogy ezúttal viszont átütik a kettős fedezékünk. Kérünk minden jelenlévőt, őrizze meg hidegvérét, és a lehető legtávolabb tartózkodjon a halálcsoport kifejezéstől, bárhogy alakuljon is a sorsolás, köszönjük. Tovább után a kalapokat találjátok.

Mivel a Valencia-Valladolid meccs már javában tart ezért a késedelem miatti elnézés kérés mellett vezetjük fel a La Liga 21. fordulóját. Igazi rangadó nélkül, csendben telik majd a hétvége, és folytatódik a szokásos üldözőverseny a Barca és a Real között, míg a Valencia érzésünk szerint már a félidőben eldönti a három pont sorsát. Nehézségei inkább a vezető hármast követőknek lesznek, a Sevillának Zaragozában, a Mallorcának otthon a Villarreal ellen és a Depornak is a Malaga ellen.

A formabontó Morientes-triplában ugyan már nem hiszünk, de ha létezik a huszonhármas számnak valami misztikus vonatkozása, akkor annak ebben a fordulóban mindenképpen meg kell mutatkoznia. Úgy kalkuláltunk, a résztvevők meglövik a huszonhármat, lesz az eredmények közt egy 2-3, továbbá a dobogó alja és a legjobb kieső hely huszonhárom egységnyire távolodik egymástól. Ellenben nem szerzi meg huszonharmadik pontját a Nizza-St-Étienne páros és Nené huszonharmadik góljára is várni kell még egy hunyásnyit. Még mielőtt rátérnénk a szokásosra, ugorjunk le kettő gól erejéig a másodosztályba.

Az angol bajnokság 25. fordulója következik a hétvégén, még akkor is, ha erre a tényre csak valahol a lap alján találunk utalást az angol újságok focirovataiban. A hetet természetesen a Terry-gate uralta: kollégám erről már elmondta a véleményét; én itt most csak annyit fűznék hozzá, hogy még ennyi év után is bámulattal tudom figyelni, milyen jó érzékkel képesek tökönszúrni magukat az angolok minden egyes világverseny előtt. Pedig kimondottan érdekes hétvége előtt állunk: hogy tovább ne menjünk, pillanatokon belül kezdődik a liga legnagyobb múltú városi rangadója. A jelen szempontjából ugyanakkor Londonban történnek majd az igazán fontos események: a napfény városában mindkét napra jut egy olyan találkozó, ami döntően befolyásolhatja a bajnokság alakulását. 

Tovább nő a különbség az Inter és a Milan között, és az élmezőny is tömörebb lesz a hétvégi olasz forduló után. A nagyok fél szeme már a nemzetközi kupameccseken csüng, senki nem fogja megszórni ellenfelét, sőt az élmezőnyben alig lesz, aki nyerni tud. Az Inter és a Cagliari eldönti, kié igazából a Panchina d’Oro, a Milan az egyre markánsabban feltámadó Bologna otthonában hagy egy pontot, a Roma kikap Firenzében, és a Napoli sem nyer Udinében. A Juventus vért izzad, de elhozza az összes pontot Livornóból, a Laziónak pedig hasonló küzdelemre lesz szüksége, hogy ne kerüljön még nagyobb bajba a Catania ellen. Röviden, velősen a hajtás után.

Az elfojtott ásításokban gazdag, de legalább érdemi történésektől mentes átigazolási szezon gondolkodóba ejtett minket, és amondók vagyunk, tipikusan bundesligás megoldásoknak vagyunk szemtanúi. Az ordító ziccer megvolt, de a csatárok egymásra vártak, a kapufáról kifelé pattant a labda, a bevetődő védőben elhalt a lövés. Ruud van Nistelrooy érkezése nyomán egymást kergették fejünkben a gondolatok, tovább után a teljes ligát érintő helyzetértékelést adunk közre.

Nem szívesen szorítom korlátok közé magam, így az újévi fogadalmaktól is ódzkodom, mint török üzletember a banki átutalástól. Az viszont még jobban zavar, hogy az utóbbi években, mióta monitorral a fejemen közlekedem, csak napi, maximum heti szintű adatok maradnak meg bennem a futballvilág történéseiről az információk sodrásában. Márpedig ez így tapodtat sem mehet tovább, fül mögé tárazott hentesceruzával járom az utam, és lelkiismeretesen jegyzetelek. Gyereket nyolckor ágyba, kertet locsold, kutyát etesd, MU – Leeds 0-1, a tejesnek írd ki, a sajtból elég. Tovább után január szelektív összefoglalója következik.

Minden idők egyik leglaposabb átigazolási időszakán vagyunk túl, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a piac sztárja Robbie Keane lett a Celtic-be igazolásával. Ez csak azért furcsa, mert kereslet és kínálat egyaránt változatlan bőséggel jelentkezik, ráadásul néhol az év üzletét is nyélbe üthették volna, mégis szinte mindenki csendben maradt. A legnagyobb felvevőpiacnak számító Premier League nem egész egy fél ronaldónyit költött (30 millió font – szemben a tavalyi 170 gurigával), a spanyoloknál mintha nem is lett volna átigazolási szezon, az olaszoknál pedig apróságok történtek.

Az erővonalak nagyon abba az irányba mutatnak, hogy lassan a dobogós helyezéseket is ki lehet osztani. A Chelsea nyugodtan baktat a bajnoki cím felé, míg a Manchester az Emiratesben mutatta meg, hogy ki az úr a háznál. A negyedik helyért továbbra is négy jelentkező van. A kiesés ellen küzdők meg bizonyították, hogy miért a kiesés ellen küzdenek.
Lapozás után a forduló meccséről és emberéről, a hét botrányáról és az év igazolásáról is olvashattok.

A 20. forduló után kezdjük Real Madrid-számba venni a Real Madridot, meghagyva a fanyalgóknak, hogy keseregjenek a spanyol bajnokság színvonalán, az ellenfelek gyengeségén és megengedve a spanyol foci szerelmeseinek, hogy a fenti címen emlegessék azt a bajnokságot, ahol egy fordulóban látni két olyan gólpasszt sarokkal, méltó befejezéssel, amit ha gyerekek lennénk, lemennénk az udvarra próbálgatni. A Barcelona ismét simán nyert, bár lesgyanús góllal, míg a Sevilla fontos győzelmet aratott a gyenge napot kifogó Valencia ellen. A forduló csatársorát Negredo és Benzema alkotják, akiket eddig inkább saját csapatuk kispadján láttak volna szívesen szurkolóik, míg az alsóbb régiókban két edzőnek is megköszönték munkáját, de csak azért nem háromnak, mert az igen kellemetlen lenne az Atlético egész keretére meg vezetőségére nézve.

Mindössze három csapat volt képes nyerni a harmadik tavaszi olasz fordulóban, közülük is a Romának a hajráig kellett gürcölnie, hogy leverje a harmatos Sienát, de így is ők voltak az egyetlen csapat az első 6-ból, akik nyertek (az Inter meccsét elhalasztották). A két nagyobbacska közül a Milan és a Juventus kiesőjelöltek ellen sem bírt nyerni hazai pályán, a Napoli meglepően jó Genoával találta szembe magát, a Fiorentinának pedig egy félidőnyi emberelőny is csak az egyenlítéshez volt elég a Santa’Eliában. Ha az olasz futballt övező sztereotípiáknak hiszünk (ne!), igazi calcio-fordulót rendeztek kevés góllal, rengeteg döntetlennel, zseniális gólokkal, és pofátlan műesésekkel, ráadásul kamutizivel szerzett vezetést a Juventus. Mi kell ennél több?

A futball a 19. század közepén, gyakorlatilag a gyarmatosítás melléktermékeként került Afrikába; francia, portugál, brit papok, katonák, tengerészek és misszionáriusok honosították meg a korábban sosem látott játékot. Az iparosodással egy időben nemcsak gazdag kikötővárosok, aranybányák és az elmaradhatatlan kalyibák nőttek ki a földből, hanem megszületett az afrikai labdarúgás is. Ahogy az már lenni szokott, a politika is azonnal lecsapott a sportban megbúvó lehetőségekre, Kwame Nkrumah, Ghána első vezetője például a futballt elsődleges fontosságúnak tekintette a pán-afrikai öntudat megteremtéséhez. Az afrikai foci fejlődésének útját – mely során a világfutballban elfoglalt helyét kereste – korrupció, politikai csatározások és a sportra is kiterjedő globalizáció szegélyezte. 

A szezon második fele rögtön két rangadóval kezdődik a spanyol ligában. A Real Madrid a Deportivo La Coruna otthonába látogat, ahol utoljára akkor nyert a királyi gárda, amikor Raúl még az Atlético játékosa volt, míg a Sevilla-Valencia meccs, az év összecsapása, azok számára, akik a spanyol bajnokságot nem a két óriásklub viaskodása miatt figyelik. A múlt hét a Copa del Rey küzdelmei ellenére, lényegében Cristiano Ronaldo, két meccses eltiltással büntetett kiállítása és az ehhez óhatatlanul kapcsolódó médiavisszhang jegyében telt, ezért kitérünk lelkesen vitázó közönségünk hozzászólásira is az ügyben, semmiképpen sem tovább szítva a tüzet, inkább megkoronázva teljesítményüket egy frissiben alapított díjjal.

Egy nem túl emlékezetes hétközi négyötöd-forduló után ezen a hétvégén ezúttal teljes lesz a kör az angol bajnokságban. Természetesen az ezüstért vívott háború talán legfontosabb csatáját várjuk leginkább, így a tovább után elsősorban a Man United londoni látogatásával foglalkozunk, ám nem hagyhatunk titeket bizonytalanságban a többi meccs kimenetelével kapcsolatban sem.

Akár laposnak is nevezehetnénk a Serie A hétvégi fordulóját, ha nem lenne két fontos személyi változásunk, amelyek miatt muszáj kiemelt jelentőséget tulajdonítanunk a Genoa nápolyi vendégszereplésének, és a Juventus-Lazio kiesési rangadónak. Természetesen Zaccheronira és Rudolf Gergelyre gondolunk, be kell vallanunk, nehéz szívvel. Hozzá sem kell tennünk, mindkettőjüknek sok sikert kívánunk, de egyikükkel kapcsolatban sem vagyunk meggyőződve, hogy jó helyre került. A nagyok közül a Milanra (Livorno) és a Romára (Siena) könnyű feladat vár, a Roburban idén nincs benne, hogy sokadszor is megfingassa a rómaiakat. Az Inter már nehezebb 90 percre gyúr Parmában, ahol a bosszúszomjas Crespo is csatasorba áll, de ha olyan játékot nyújt egykori csapata ellen, mint a Genoában, akkor nincs mitől tartania Mourinhóéknak. Vesszen a totonero!

Mostanában szinte minden egyes napra jutott meccs valahol a francia ötszögben, az eseménysűrűség köszönhető egyrészt annak, hogy egymás mellett megy a két kupasorozat, másrészt a menetrendet összeborzoló légköri viszonyoknak. Ehhez csapódik pár játékospiaci hír, illetve korábbról némi elmaradás egy ritka gyenge hétközi forduló ügyében, amit joggal nem veséztünk ki. A legutóbbi másfél hét hozadékát szűrjük le kis adagokban, mielőtt tippelésre kerülne a sor.