A Young & Rubicam globális reklámcég spanyol szárnyát bízta meg az Atlético de Madrid, mindannyiunk Atletije, hogy mérje fel, mit is jelent a spanyol népnek a piros-fehér csapat. Sajnos az As cikkéből nem derül ki, hogy a teljes lakosság véleményére voltak kívácsiak, vagy eleve csak a Paolo Futre- és Diego Simeone-rajongókéra, az eredmények mindenesetre az utóbbit látszanak megerősíteni.

A 3500, 18 és 74 év közötti válaszadó több, mint nyolcvan százaléka szerint az Atleti harcos, bátor, erős, vezető, különböző, autentikus, karakteres, barátságos, szórakoztató és társadalmilag igen megbecsült. Igen lenyűgöző eredmények ezek egy olyan klub számára, amely mielőtt Sevillában elkezdték egymás edzőjének fejét dobálni, Spanyolország-szerte drukkereinek agresszív és fasisztoid magatartásáról volt híres, valamint a legendás Jesús Gil y Gil elnökről és az ő kacifántos gazdasági bűncselekményeiről. Meg hogy Torrente nyomozó is nekik drukkol.

Miguel Ángel Gil, az említett Gil fia, aki jelenleg a klub egyik legbefolyásosabb embere elmondta, nagyon örül az eredményeknek, hiszen "bár eddig is tudtuk, hogy az Atlético erős márka, de ezek a számok még minket is kellemesen megleptek." Hurrá, de azért kíváncsiak vagyunk, milyen lesz a klub megítélése amikor majd a szezon végén szokásuknak megfelelően a körülmények szerencsétlen összjátékának köszönhetően még egy UEFA-helyezésről is lemaradnak.

Alejandro barátom és a sors közös kegyéből a helyszínen tekintettem meg a Real Madrid - Getafe meccset. Mely, amint azt a szakértő parádésan megjósolta, nemcsak döntetlen lett, hanem hát nem volt épp egy futballünnep.

Real Madrid - Getafe 1-1

Az élmény ettől még, izé, megfizethetetlen, teltház és kultúra, viszont Madridban szúrópróbaszerű tapasztalatom szerint kizárólag az Ultras Sur csoport szurkolja végig a meccset (a képen látható kapu mögött van egy szektoruk és nagyon nincsenek sokan), de őket ez alkalommal egyértelműen letolták a Getafe emberei, akiket hiába száműztek a legfölső karéj egyik sarkába. A realosok, mintegy 75 ezren, inkább fütyültek (ha nem úgy fújt a bíró, ha hazatették a labdát Casillasnak, ha feltűnően bénán passzoltak, ha a felrúgott Getafe-játékos nem kelt fel elég gyorsan stb.), összesen vagy 12 másodpercig, a második félidő 30. perce körül szólalt meg az egész stadion, az mondjuk elég impresszív volt, abba is hagyták azonnal. Nagyon vártam a zsebkendő-lobogtatást, de csak a bíró részére volt, ami megerősítette a benyomást: Bayern-verés ide vagy oda, ezt a Realt már a saját közönsége se veszi komolyan.

A Real - fekete-fehér tévéközvetítésen át is érzékelhető - birodalmi felsőbbrendűsége mindig ia taszító volt, a jelen tragikomikus szappanoperája éppen ezért méltó a megkülönböztetett figyelemre: gyakran láthatjuk, hogy alázat híján elbukik az, aki hatalmasnak és legyőzhetetlenek hiszi magát, de hogy éveken keresztül, fordulóról fordulóra lehessen követni a pénzrohasztó, ész nélküli, a futball alapjellemzőit semmibe vevő politika csődjét, az azért sokkal ritkább - és sokkal tanulságos/szórakoztatóbb. Utolsó értékelhető korszakában a Real Figóval és Zidane-nal - mutatis mutandis - ugyanazt a több-kreatívos játékot játszotta, amivel a Barcelona az elmúlt két évben mindent megnyert. Azóta tényleg vettek mindent a csapatba (emlékszik valaki Gravesenre? Diogóra?), ilyen hátravont csatárt, olyan középhátvédet, amolyan védekező középpályást, befejező centert, istenharagját, de azt a faszit, akinek a romboló ember odapasszolja a labdát, ő meg körülnéz és továbbteszi, azt nemhogy nem találták meg: nem is keresték.

Valencia - Celta
A Celta az életéért harcol, a Valencia pedig már a keddi, Inter elleni BL-visszavágóra koncentrál. Meglepetés döntetlen. 1-1.

Sevilla - Barcelona
Eto'o végül ott van a keretben, ennek ellenére abszolút háromesélyes meccs. Erős tempó, sok gól. 2-2.

Espanyol - Villareal
Az Espanyol megtalálta magát az utóbbi hetekben, a Villareal meg tavaly óta még keresi. 2-0.

Mallorca - Levante
A bajnokség két legkevésbé érdekes csapata, talán a hazai pálya dönt, bár a Mallorca stadionjának van a teljes mezőnyben a legrosszabb hangulata. 1-0.

Zaragoza - Real Sociedad
A Zaragoza dühös a Barcelona elleni bukás után, a Real Sociedad meg már csapatnak is alig nevezhető. 3-0.

Deportivo - Betis
A fene tudja. 2-1.

Athletic - Nástic
Bár ők az utolsók, az Athletic pedig kettővel előttük van a tabellán, mégis a Násticnak vannak jobb játékosai. 1-2.

Racing - Osasuna
Zigic már a komplett spanyol mezőny védőit megőrjítette, nem pont az Osasuna fogja végre megállítani. 2-0.

Real Madrid - Getafe
Újabb döntetlen, Capellót pedig csak azért nem rúhják ki, mert a müncheni meccs előtt nevetséges lenne. 0-0.

Recreativo - Atlético
Ezt borzasztó nehéz megtippelni, hiszen az Atlético most jó, viszont a végén mindig elcseszik, és a Recre sem rossz az idén. 1-3.

A múlt vasárnapi Athletic elleni meccsen Ronaldinho gólt nem rúgott, viszont bemutatta az alábbi zseniális mozdulatsort, amelynek sajnos nem lett gól a vége.

Blogunk elképesztő kutatómunkával feltárta, hogy Ronaldinho kitől tanulta ezt az alapvonal-menti zsenialitást, sőt, hogy a Nike-reklámban már bemutatott elképesztő cselét is honnét szedte. Az alábbi összeállítás Romario valaha rúgott tíz legszebb gólját szedte össze, és a listán második helyet megszerző akcióban az Álmos Törpe tökéletesen bemutatja Ronmaldinho cselét, majd nem a felső kapufát, hanem a kaput találja el.

Természetesen érdemes a teljes videót végignézni, különösen a legszebbnek ítélt gólt, amely a futball történetének talán legjobb testcselét prezentálja.

Kénytelenek vagyunk visszavonni, amiről a hétvége után írtunk, tehát hogy a Barcelona megalázóan laza győzelme a Bilbao ellen még nem jelent semmit. Bár a szerdai Zaragoza elleni kupavisszavágó cseppet sem volt olyan jutalomjáték, mint amit a baszkok ellen sikerült bemutatni, mégis történt itt valami elképesztően fontos és elképesztően megdöbbentő. Rijkaard 3-4-3-at játszott. Forradalom, de tényleg.

A Zaragoza ellen egyetlen bekk, az egyébként barcelonai pályafutása alatt még gyakorlatilag nem hibázó Thuram volt középen, Oleguer kint jobbra, balra meg Puyol. A középpálya hátsó részén Marquez, előtte pedig Xavi, Iniesta és Deco. Ilyen felállásban utoljára Cruyff alatt játszott a Barça, a mindannyiunk által ismert eredményekkel. Ma pedig, a 4-3-3-ak, sőt, 4-4-2-ők, sőt-sőt, a 4-5-1-ek korában még nagyobb bátorság kell egy ilyen hadrendhez.

Rijkaard húzása egyelőre bejött, 25 perc alatt sikerült megfordítani a párharcot. Az egyik gólt Xavi, a másikat Iniesta rúgta, és összességében is érdekes volt, hogy a teljes csapat előrébb tolásával a két agy mennyivel közelebb tudott focizni az ellenfél kapujához. Iniesta hozta az idei zseniális formáját, Xavi meg tavalyi sérülése óta a legjobb meccsét játszotta.

Amit már a múltkor is mondtunk, az most még fokozottabban igaz. Bár továbbra is a Liverpool a BL-nyolcaddöntő esélyese, Gerrardéknak van min aggódniuk. A Zaragoza nem annyira jó csapat, mint az angolok, de ha egy Eto’o nélküli Barcelona ilyen gyorsan és ilyen könnyen be tud pakolni két gólt egy dörzsöltebbnél dörzsöltebb hátvédekkel felálló csapatnak, akkor a kamerunival a csatársorban kilencven perc alatt simán rúghat kettőt az Anfielden is.

Az nem jó dolog, ha az ember délelőtt azt nyilatkozza a France Footballnak, hogy ő bizony igenis nagyon fegyelmezett ember, sőt, kifejezetten idegesíti mások fegyelmezetlensége, este meg idegrohamot kap nagy nyilvánosság előtt, mert nem hagyták a szokott helyen parkolni.

Eto'o mégis ezt csinálta kedden. Este a Camp Nou melletti Miniestadiban játszott egymással Európa és Afrika ifiválogatottja, az előbbiben fellépett Samuel öccse, Etienne is. Sajnos a meccset szervező UEFA megváltoztatta a stadionok környékén megszokott parkolási rendet, így az idősebbik Eto'onak azzal kellett szembesülnie, hogy nem állhat be a megszokott helyére. Szegény eleve frusztrált, mert Rijkaard orvosi tanácsra nem vitte el Zaragozába a szerdai kupa-negyeddöntő visszavágójára, hogy a következő, még fontosabb meccsekre már tényleg teljesen felépüljön, erre még a parkolás miatt is csesztetik. Nem is türtőztette magát, hanem előbb nagyjelenetet rendezett, utána pedig jól meghúzta a saját kocsiját. Tényleg nem jó dolog ez, viszont legalább rendkvül vicces.

Volt egy pár érdekes dolog az angol fociban az elmúlt napokban, de mégis, ennél inkább alkalmas meccs nem létezik arra, hogy jelen inaugurális bejegyzés tárgya legyen.

Reading - Manchester United 2-3

Ez egy FA Kupa újrajátszás volt. A Manchester (b-csapata) a 6. percben 3-0-ra vezetett. Osztálykülönbség, mészárszék stb. Az emberek a stadionban teljesen inadekvát módon ordítottak tovább. Ilyen nincs máshol sehol futballpályán, még Németországban sincs többnyire. Nem vakhit ez, hanem annak a derűs belátása, hogy máshogy semmi értelme az egésznek.

A Reading nem volt hajlandó tönkrevert, megalázott csapatként játszani, csinálták, amit Steve Coppel megtanított nekik, egyszerű, de a maga tudatosságában nagyon is élvezhető focit. Kitson a 23. percben szépített, a MU szart bele. A Reading kicsit meghajtotta a második félidőt, Coppell a 71. percben behozta a házi gólkirály Leroy Litát, aki a 84.-ben egyszerű és tudatos támadást befejezve befejelte a másodikat.
Nyilván őrjöngés meg minden, Van Der Saar kénytelen védeni, a Gunnarson nevű ember pedig a kilencvenakárhányadik percben rúgott egy borzalmas nagy kapufát (lécet pontosabban).

A MU továbbjutott és hazament.

A Reading bemutatta, miért az angol klubfutball mindent egybevetve az egész sportág csúcsa. Állva meghalni, az könnyű. Állva meghalni úgy, hogy a 6. percben már el is temettek, de aztán nemcsak feltámadsz, hanem elénekled a himnuszt (minden versszak, három szólam), festesz egy elég jó olajképet, előadsz egy kifejezetten élvezhető humoreszket, a végén pedig beleállsz egy tripla lutzba - az valami.

Adam Federici, Andre Bikey, Ulises De la Cruz, Ivar Ingimarsson, Nicky Shorey, Brynjar Gunnarsson, Seol Ki-Hyeon, John Oster, Steve Sidwell, Kevin Doyle, Dave Kitson, Glen Little, Leroy Lita, akárkik is vagytok, emléketek örökké élni fog.

"Anyám, mi halottak vagyunk... Megesznek minket... Fabio, Fabio, tedd már oda a tökeid, tedd már oda a tökeid, mert ezek megesznek minket!"

A fentieket a Cuatro spanyol tévéadó felvételei szerint Iker Casillas ordította a szombati madridi derbi vége felé csapattársainak, hogy legalább a vereséget sikerüljön elkerülni. A Madridban három éve tartó mélyrepülés alatt a dolgok elcsesződéséért legkevésbé felelős játékos egyértelműen Casillas, és jó látni, hogy nem csak ügyes, hanem azt is pontosan látja, hogy mi folyik a pályán. Cannavaro madridi pályafutása most már a két éve szintén Olaszországból vásárolt Walter Samuelével vetekszik, jó meccse tulajdonképpen még egy sem volt. Cserébe viszont flegma és durva, szombaton csak a bírói jóindulatnak köszönhette, hogy csak viszonylag későn állították ki, már a második félidő elején simán le lehetett volna zavarni a pályáról.

Szegény Casillas pedig ott áll 25 évesen a világ egykori legnagyobb klubjának kapujában, és hiába tett már le annyit az asztalra, hogy simán a világ három legjobb kapusa között van, a teljesítményét elhomályosítja a többiek bénázása.

Bár a hétvégi 24. forduló alapján a felületes szemlélő azt hiheti, hogy ismét van világos favoritja a spanyol bajnokságnak, erről szó sincs. Az, hogy két és fél hónappal a legendás Villareal elleni meccs után (azon mutatta be Ronaldinho a még legendásabb ollózását), a Barcelona megint képes volt úgy játszani a Camp Nouban, ahogy azt épp ésszel el lehet tőlük várni, nem jelent semmit sem. Az ellenfél a spanyol bajnokság harmadik legrosszabb csapata volt, az Athletic de Bilbao, akik csak annyit fejlődtek, mióta Mané az edző, hogy most már nem biztos, csak esélyes, hogy kiesnek. Ilyen ellenfél ellen azért annyira nem nehéz, még ha a Valenciának sikerült is bebizonyítania vasárnap, hogy kellő adag hülyeséggel és nemtörődömséggel a Násticcal is le lehet ikszelni, ráadásul egy teljesen felesleges, a kilencvenegyedik percben bekapott góllal.

Ami viszont ismét teljesen világosan kiderült a Barcelona produkciójából, az a minden becsületes katalán számára eddig is ismert tény, hogy Eto’o-nál mentálisan erősebb játékost keveset hordott még a hátán a föld. Benne van ebben nyilván az egészséges nagyképűsége, hogy honnét kellett felkapaszkodnia, valamint hogy 15 éves kora óta, amióta megérkezett Spanyolországba, gyakorlatilag egyedül kellett minden és mindenki ellen küzdenie, az eredmény pedig elképesztő. Mindenen felülkerekedik és gyakorlatilag sebezhetetlen (bár ez egy négyhónapos sérülés után nyilván viccesen hangzik). Az első két percben a stadion még hol fütyülte, hol tapsolta, ő mégis simán rúgott egy gólt, adott egy zseniális gólpasszt és a harmadikba is alaposan belekavart. Ronaldinho sem volt ilyen jó karácsony óta, csak Messi az, aki bár egy hete a Valencia ellen húsz percig nagyon jó volt, még messze nincs formában. Elpattannak tőle a labdák, rendszeresen hosszan szöktette magát, és úgy általában sem találta a helyét. A csapatnak nagyon jól jött a győzelem, közvetlenül az egész szezont meghatározó négy meccs (Zaragoza, Sevilla, Liverpool, Madrid) előtt, és bár továbbra is a Liverpool az esélyese a BL-nyolcaddöntőnek, az is egészen biztos, hogy Gerrard meg a haverok most néhámny napig azért nyugtalanul alszanak majd.

Barcelona - Athletic Bilbao 3:0

Erre még a Kray-ikrek is büszkék lennének. Viszont Gerrard jó arc, le is üthette volna.

Ami már Madridban is olyan jól működött, azt most nagyon úgy tűnik, hogy eljátszák Barcelonában is. A szerdai BL-forduló után a madridi sportsajtó (elsősorban a legelvakultabb realmadridista, az AS) leginkább azzal foglalkozott egy félmeztelen Ronaldinho-kép kapcsán, hogy vajon azért nincs- formában hónapok óta, mert dagadt.

Ez itt jobbra annyira nem tűnik dagadtnak, az viszont csak tovább bonyolította a dolgokat, hogy csütürtökön, míg a többiek a pályán focizgattak, Ronaldinhónak az edzőteremben kellett maradnia. Hogy miért, arra nem volt hivatalos magyarázat, mindenesetre azzal, hogy most a hasa miatt cseszegetik, Barcelonában csak ahhoz készítik elő a terepet, hogy Ronaldinhónak legyen miért lelépnie a nyáron.

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a szezon végén a vérfrissítés érdekében jönni fog valami nagy sztár Barcelonába, jelenleg a legesélyesebbnek Cristiano Ronaldo tűnik. Ahhoz pedig, hogy őt érdemes legyen megvenni, helyet kell csinálni a csapatban, és ez nyilvánvalóan a Ronaldinho-Etoo-Messi szentháromság megbontását jelenti majd. Messi sérülékenysége ellenére mozdíthatatlannak tűnik, túl nagy a veszélye annak, hogy ő legyen a következő évtized meghatározó futballistája. Etooban a balhéi ellenére sokkal több a tűz, mint Ronaldinhóban, ráadásul egyértelmű, hogy bár a másik kettő sem lenne olcsó, messze a brazilért lehetne a legtöbb pénzt adni. Barcelonában egyébként is nagy hagyománya van annak, hogy a világ aktuálisan legjobb játékosát elzavarják a csapattól (Maradona, Romario, Ronaldo, Rivaldo), és ha tovább megy a rugózás a hájain (amit egyébként spanyolul zseniálisan a hurkás emberről michelines-nek neveznek), akkor Ronaldinhónak sem fog megszakadni a szíve, ha elmehet Ronaldo, a másik ellustult kövér brazil után Milánóba.

Azzal indult a dolog, hogy az edző állítólag lemondott, de még megvárja a BL-fordulót, mert pofátlanság lenne pont előtte árván hagyni a csapatot, aztán a másik haldokló európai dinoszaurusz ellen megdöbbentően jól alakultak az első félidőben a dolgok, ami után jött a megszokott gyáva semmittevés, ennek eredményeként csak egy gólos előny maradt a visszavágóra, tehát semmi, de ha még ez nem is lett volna elég baj, a középpálya hátsó felébe az edző külön kérésére szerződtetett bunkó, akinek már minden labdaérintését fütyüli a közonség, nem volt hajlandó melegíteni sem, bár ezt másnap a klub megpróbálta eltusolni, és inkább azon sírtak, hogy hogyan is merészelt az ellenfél az ő drága közönségüknek mutogatni a második gól után, ám a nyavajgásba belerondított a legalább többnyire jól játszó jobbszélső, mert szerinte egyáltalán nem kéne ilyen betegesen védekezni, mint ahogy az edző forszírozza, aki mintha mégsem lenne lemondva. De legalább az elnököt nem akarta most senki jogi úton eltávolítani. És mindez a városi rivális elleni derbi előtt, pedig azok sokkal jobban utálják őket, mint a Barcelona.

Real Sociedad - Deportivo
Mielőtt végleg lemondanak a bennmaradásról, a Real még lehell néhány utolsót, a Deport pedig nem nehéz megverni. 2-1.

Atlético - Real Madrid
A Madrid csak azért fog nyerni, hogy Capellóval még tovább nyúljon a dráma. 1:3.

Villareal - Mallorca
A Villarealban ennél nagyobb már nem lehet a balhé, és ilyenkor nyerni szokás. 2:0.

Levante - Zaragoza
Pofonegyszerű képlet. A Zaragoza idén jó, a Levante meg rossz. 0:2.

Betis - Recreativo
A Recre leeresztőben, Luis Fernándezzel meg megy a Betisnek, úgyhogy most nagyjából egy szinten van a két csapat. 1:1.

Getafe - Sevilla
A Getafe sose kap és sose rúg gólt, a Sevilla meg nem tudja eldönteni, hogy végleg kipukkadjon-e. 0-0.

Celta - Racing
Itt tényleg bármi lehet, szegény Celta odáig süllyedt, hogy már egy Racing ellen sem mehetnek boztosra otthon. Nyer is a vendég. 0:1.

Osasuna - Espanyol
Alibimeccs szépen kiharcolt UEFA-sikerek után. 0-0.

Nástic - Valencia
A Násticnak vége, a Valencia meg két zseniális meccs után nagyon pörög. 0-3.

Barcelona - Athletic
Azért ahhoz az Athleticnél erősebb csapat kell, hogy kijöjjenek a Barcelona gyengéi. 4-1.

Maradona pályafutásának egyik legsötétebb bugyra. Az 1984-es Copa del Rey döntő után Maradona, Schuster és a Barcelona többi játékosa nekiestek az Athletic Bilbaónak. Na vajon ki nyerte meg a meccset? Karaterúgások, jobbhorgok és egyéb technikás mozdulatok, igazán kár, hogy nem mutatják a kupadöntőkön mindig a díszpáholyban ülő királyi pár arcát.

- Érdekes, ám haszontalan és nevetséges húzás egyszerre játszatni Ronaldinhót, Messit, Saviolát, Giulyt, Decót és Iniestát. Az pedig hülye, aki ilyesminek tapsol azt képzelve, hogy ez aztán a bátor edzői döntés. Ahogy azt már von Clausewitz tábornok is megmondta, a legjobb támadás a védekezés.
- Iniesta, a Barcelona idei szezonjának messze legjobb játékosa a saját tizenhatosán is zseniálisan tud cselezni és osztogatni, ám talán mégsem védekező középpályást kellene vele játszatni.
- Victor Valdésnél rosszabb kapus nincs egy sem a nagy európai kluboknál, bár ez már e meccs előtt is világos volt.
- Messi nincs formában, Ronaldinho nincs formában, Xavi már nem is emlékszik, milyen formában lenni.
- Rijkaard és Etoo talán megtalálják a közös hangot, mindkettőjükön hülyén áll a kelleténél két számmal szűkebb lódenkabát.
- Bár a Liverpool még annyit sem focizott, mint a Barcelona, és egyértelműen mázlijuk volt nem csak a győzelemmel, de egyáltalán a gólszerzéssel is, a Barcelona egyrészt ki fog esni, másrészt csak magára vethet. December közepe, konkrétan a Klubvilágbajnokság elődöntője óta nem volt egyetlen jó meccsük sem, és ebben a szezonban egyetlen-egyszer sikerült csak európai szintű nagycsapatot legyőzniük, a Sevillát a bajnokságban, de akkor is nagyon segített a bíró. Egyszer leikszeltek, egyszer pedig kikaptak a Valenciától, kikaptak a Madridtól, kikaptak a Sevillától a Szuperkupa döntőjében, szívtak majd ikszeltek a Chelsea-vel, és most végül kikaptak a Liverpooltól is. Cruyffnak (mint mindig) igaza van: lezárult egy ciklus, és nyáron sürgősen és radikálisan hozzá kell nyúlni a kerethez. A bajnokság ettől még meglehet, de az is csak a többiek bénázásának köszönhetően.
- Két héten belül, a Zaragoza elleni kupavisszavágó, a Madrid és a Sevilla elleni bajnokik és az Anfielden (és ezt fontos hangsúlyozni: nem esélytelenül) játszott meccs után sok minden kiderül.