Kénytelenek vagyunk visszavonni, amiről a hétvége után írtunk, tehát hogy a Barcelona megalázóan laza győzelme a Bilbao ellen még nem jelent semmit. Bár a szerdai Zaragoza elleni kupavisszavágó cseppet sem volt olyan jutalomjáték, mint amit a baszkok ellen sikerült bemutatni, mégis történt itt valami elképesztően fontos és elképesztően megdöbbentő. Rijkaard 3-4-3-at játszott. Forradalom, de tényleg.

A Zaragoza ellen egyetlen bekk, az egyébként barcelonai pályafutása alatt még gyakorlatilag nem hibázó Thuram volt középen, Oleguer kint jobbra, balra meg Puyol. A középpálya hátsó részén Marquez, előtte pedig Xavi, Iniesta és Deco. Ilyen felállásban utoljára Cruyff alatt játszott a Barça, a mindannyiunk által ismert eredményekkel. Ma pedig, a 4-3-3-ak, sőt, 4-4-2-ők, sőt-sőt, a 4-5-1-ek korában még nagyobb bátorság kell egy ilyen hadrendhez.

Rijkaard húzása egyelőre bejött, 25 perc alatt sikerült megfordítani a párharcot. Az egyik gólt Xavi, a másikat Iniesta rúgta, és összességében is érdekes volt, hogy a teljes csapat előrébb tolásával a két agy mennyivel közelebb tudott focizni az ellenfél kapujához. Iniesta hozta az idei zseniális formáját, Xavi meg tavalyi sérülése óta a legjobb meccsét játszotta.

Amit már a múltkor is mondtunk, az most még fokozottabban igaz. Bár továbbra is a Liverpool a BL-nyolcaddöntő esélyese, Gerrardéknak van min aggódniuk. A Zaragoza nem annyira jó csapat, mint az angolok, de ha egy Eto’o nélküli Barcelona ilyen gyorsan és ilyen könnyen be tud pakolni két gólt egy dörzsöltebbnél dörzsöltebb hátvédekkel felálló csapatnak, akkor a kamerunival a csatársorban kilencven perc alatt simán rúghat kettőt az Anfielden is.