Torino – Atalanta 2-2
A város zebrák lakta fele fényes tort ült a hétvégén (Napoli 2:0), most a bordókon a sor, hogy megnyugtassák a szurkolóikat, elégséges lesz a bennmaradás eléréséhez a legjobb kieső helyen álló Reggina előtti 6 pontos fór. Márpedig a szezon előtt ezt a meccset simán odaadta volna az ember a Torinónak, csak közben a megbokrosodott Doni góljaira építve az Atalanta olyan stabil középcsapat lett, hogy már szinte nem is kell hátrafele nézegetniük. Mivel a frissen feljutott bergamóiak a Seria A döntetlenkirályai 12 meccsel, akár már ikszelhetjük is ki a megfelelő rublikát.

Parma – Catania 1-0
Ha mondjuk egy hóbortos orosznak a Parma csapatát szottyan kedve megvásárolni és ott tartja a Buffon, Cannavaro, Thuram és a Chiesa-Crespo csatársor által fémjelzett csapatot, bizony nem zuhanna ilyen mutatós ívben a csapat a másodosztály felé. Pedig már csak egy motor megy és az is lángol, úgyhogy ez a győzelem nem kérdés, hogy kötelező Parmában. Főleg az utolsó négy meccsén bucira vert Catania ellen, ahol a jól termelő Spinesi sem lesz képes megakadályozni, hogy egy újabb frissen feljutott csapat szurkolói kezdjenek el komolyan izgulni (a 60 kapott gól nem pitiáner, a következő leggyengébb 49-et kapott)

Udinese – Chievo 1-1
Az udineiek álltak már ennél jobban, de hogy nem unalmas csapat, az biztos. Hol pontot szereznek az Inter ellen Milánóban, hol kikapnak otthon az Empolitól, hol meg 4 gólt hozó utolsó negyedórás meccsen játszanak 3:3-at a Parma ellen. Látótávolságon belül az UEFA kupás helyek, a kiesés elől menekülő pékcsapat ideális ellenfél is, de pont most Iaquinta és Di Natale egyszerre fognak ki rossz napot és elvisz egy pontot a veronai csapat.

Cagliari – Empoli 1-3
A már tavaly is masszív középcsapatnak számító Empoli idén remekül lovagolja meg a nagycsapatok viszonylagos távollétét és bizony egy valószínűtlenül nagy arányú győzelemmel akár a szürreálisnak tűnő negyedik hely is meglehet nekik. Ráadásul a Cagliari a Serie A szürke Volvója, mely zokszó nélkül képes volt két hete kopaszra veretni magát otthon a Chievóval, így ha az Empolinál mernek nagyot álmodni (mennek ugyan az Interhez, de azon kívül csupa kiesőjelölt szerepel a naptárban), itt a remek alkalom a bicepsz megvillantására.

Azért jó, hogy úgy alakultak a BL és az UEFA-kupa negyeddöntői, ahogy, mert így végre tényekkel alátámasztva tudjuk leírni, amit már egy ideje sejtünk az európai futball állapotáról. Nevezetesen hogy a csúcson az angolok, a derékhadban pedig a spanyolok a legjobbak, a többiek meg nagyon, nagyon messze lemaradtak.

A három angol csapat a BL-elődöntőjébe cseppet sem meglepő. A német foci mintha direkt maradna le az európai élmezőnytől, az olasz meg ugye nem direkt, csak náluk két évtizedenként külön kell választani a maffiát a labdarúgástól, és olyankor néhány évig haldokolnak (és nem, nem zárjuk ki, hogy Maldini megnyeri az ötödik BL-jét). A spanyol nagyok, elsősorban a Madrid és a Barcelona idei, börleszkszerű botladozásáról már épp eleget írtunk az NST-n, és hát az a helyzet, hogy egy bajnokságot tényleg meg lehet még úgy is nyerni, ha egy csapat hosszú meccseken keresztül nem vezet egy épkézláb támadást sem, egyenes kieséses versengést viszont nem.

Sok okot fel lehet hozni, hogy miért is az angol klubok váltak 2007-re Európa királyaivá, a legfontosabb mégis az, hogy egyszerűen mert évekkel a kontinens előtt haladnak ami a foci üzleti és szervezeti oldalát illeti. A Chelsea, a Manchester és a Liverpool ma már egyaránt kapitalista pénzgyártó gépezetek, fényévekre az angol foci böcsületes, pályafelszántó proli, és úri, fehérkesztyűs, szigorúan amatőr hagyományaitól is. És még több fényévre attól a maszatolástól, ami az európai szárazföldön folyik szinte valamennyi klubnál, az átigazolási szezonokban titkos zsebekből előkerülő millió eurókkal és szándékosan átláthatatlanná tett szerződésekkel és főkönyvekkel.

Persze, jó formában van a Manchester is, de ahogy ennek a videónak a végén Mourinho elkapja az éppen nyilatkozó Terry-t, az azért elég komoly csapategységet sejtet.

Érdekességek, apróságok, a futball világából! Hírcsokor a focipályáról! Így játszanak ők!

- A Youtube-ot már korábban is dícsértük, mint a focibuzi internetező legjobb barátját, most viszont a Manchester tegnapi diadalmenete kapcsán remek játékot fedeztünk fel. Érdemes a videómegosztó honlapon eredményekre keresni, például a 7-0-ra, és azonnal megkapjuk egy rakás ilyen eredményű meccs összefoglalóját. Vagy a 9-0-ra. Vagy a 10-0-ra. Sőt, még a 12-0-ra is találtunk ismert csapat által játszott meccset. És ne feledkezzünk meg a 31-0-ról sem. Persze lesznek nem focival kapcsolatos találatok is, ezeket ugorjuk át bátran.
- Itt egy remek összeállítás minden idők tíz legszánalmasabb góljával, amit sajnos még Rio Ferdinand hétvégi produkciója előtt készítettek. A mi kedvencünk a 7. számú versenyző, de tényleg nagyon erős a felhozatal.
- Nyilván mindenkit érdekel, hogy néznek ki a menő nyugati focicsapatok színesre festett, sötétített üvegű autóbuszai belülről. A Bayer Leverkusenen a múlt héten átgázoló Osasuna most volt olyan kedves, hogy feltegyen honlapjára egy érdekes fotósorozatot a hivatalos járgányról. Még a Mlosevics, Webó és a többiek vécéje is itt van! El nem tudjuk képzelni, hogy ezek után milyen lehet az igazán nagyok saját busza. A Chelsea-én legalább aranyozott kormánykerék lehet.

Amikor számba vesszük, miért is a foci a legjobb játék a világon, a spontaneitás, a felszabadultság, a kiszámíthatatlanság és az érzelemgazdagság bizonyosan az okok között szerepel, a nagyszerű egyéniségekről nem is beszélve. Ez utóbbiak megzabolázására történtek kísérletek a kötelező mezbetűrésen és sípcsontvédő-viselésen át egészen a szélsőséges elképzelésekig (gondoljunk csak Passarella egyenfrizurás argentin válogatottjára), de szerencsére manapság ezek a törekvések kezdenek visszaszorulni, amiért nem lehetünk eléggé hálásak többek között Abel Xavier, Taribo West, Alexi Lalas és a komplett kameruni válogatott kérlelhetetlenségének.

A spontaneitás és az áradó emóciók viszont veszélyben vannak. Aki kitalálta, hogy a gól utáni mezlevételt kötelező sárga lappal büntetni, az vagy soha életében nem rúgott gólt, vagy ő maga Kenneth Anderson. Ugyan kit zavar, ha Drogba kivillantja igazán bámulatos felsőtestét, ha az alsó pólón ott virít egy bamba csecsemő, Jézus vagy Sebők Vili. Aki gólt lő, annak ennyi jár: ez nem kosárlabda, itt a gól igenis kiválthat nem tervezett eufóriát. Aki gólt rúg, fejel vagy ér el akárhogy, az igenis imitálhasson kokainszívást, kutyahugyozást, nyíllövést, kisrepülőt, pucoltathassa a cipőjét, lőhesse halomra játékostársait, mászhasson tíz méter magasra a kapu mögötti hálón, játszhasson kicsi a rakást, ugorhasson a cserekapus nyakába, csókolja homlokon az őt játszató mestert, hágja meg a szögletzászlót, szambázzon, ringasson képzelt újszülöttet, vagy egyszerűen szaladjon ki a világból, mint Tardelli a 82-es vébédöntőn, minden idők legemlékezetesebb gólörömét produkálva.

A bíró meg ezalatt ballagjon a kezdőkörhöz, és hosszabbítson gólonként egy percet, vagy amennyit csak akar.

A hétvégén Spanyolországban tulajdonképpen semmi izgalmas nem történt. A Barcelona teljes kerete ismételten bebizonyította, hogy a futball számukra már csak teher, unalmas kötelesség, amin jobb minél gyorsabban és a lehető legkevésbé megizzadva túlesni. A Sevilla megmutatta amit már többször jeleztünk, nevezetesen hogy elkezdtek kipukkadni, és soha nem képesek kihasználni a katalánok botlását. A Madrid is csak folytatta sötét ügyleteit, amelyek segítségével a bajnoki cím reális várományosaivá léptek elő mára, annak ellenére is, hogy az egész szezonban összesen nem produkáltak kilencven percnyi értékelhető futballt. A Nástic meg a Real Sociedad pedig végérvényesen bebiztosítottak maguknak kettőt a három kiesőhelyből.

Az egyetlen igazán izgalmas dolog a Villareal-Atleti meccs 31. percben történt, amikor a vendégek egyik szöglete után a hazaiak védője, Guille Franco lábát fájlalva összerogyott a saját ötösán belül.

A játék azonban folytatódott, a labda Kun Agüeróhoz került, az ő beívelése nyomán pedig Eller védhetetlenül fejelt a kapuba, amely előtt ott fetrengett a Villareal védője is. A sárgáké hosszasan sírtak a bírónak, és természetesen csatlakozott hozzájuk a komplett stadion is. A gól azonban nem csak érvényes volt, hanem végül döntőnek is bizonyult, hiszen több már nem esett a meccsen, a végén még Fernando Torres idei negyedik tizenegyesét is kihagyta. Érthetetlen, miért engedik a többiek még egyáltalán próbálkozni.

Watford - Portsmouth 1-1
Most mindenki megmutathatja, mit ér: a Watfordnak már megrendelték a szemfedőt, de hazai pályán az óriásölő ellen legalább egy pont kell ahhoz, hogy ezt a szemfedőt - szép képzavarral élve - felemelt fejre helyezzék majd. A Pompey előtt a MU elleni hihetetlen győzelmet követően felcsillant még az UEFA-kupa fénye is, de a Watford talán nem szúrja tökön magát annyira, mint szombaton a Manchester. Priskin szépségdíjas góllal egyenlít.

Aston Villa - Wigan 3-1
A leírások szerint egy kifejezetten jó formájú Villa verte - nagy-nagy meglepetésünkre - a Blackburnt. Lássuk meg, de hátha ez nem puszta fellángolás, hanem a Martin O'Neill-féle munkaerkölcs újjászületése. És akkor a Wigan belenéz egy csúnya, nagyon mély szakadékba.

Bolton - Everton 2-3
Egyértelműen a csonka forduló (a nemzetközileg még érdekelt négy csapat meccse elmarad) mérkőzése, a győzelemmel a ruganyos kis Everton pontszámban beéri a Boltont, a gólkülönbsége pedig nagyon sokkal jobb. A Bolton persze nem a Fulham, lehet ebből akármi, tippünk a szimpatikusabb csapaté.

Fulham - Manchester City 1-1
A Fulhamnél nagy a gáz, hiába koncentráltak és szereztek vezetést az Everton ellen, az ellenfél egyszerűen átgázolt rajtuk (itt említeném meg, hogy Mikel "Best Kept Secret" Arteta csöndben kiosztott három gólpasszt). A Premiership egyik legbénább védelme (a nem kieső helyen álló csapatok közül a Charlton és a Fulham kapta a legtöbb gólt) a Premiership legbénább csatársora ellen. Futballünep van készülőben.

Newcastle - Arsenal 0-2
Kedves Arsene, Kedves Fiúk! János üzeni Pestről, hogy most már kéne nyerni, mert veszélyben a BL-indulás lassan. Persze számolni Ti is tudtok és biztosan futballozni sem felejtetettek el, ahogyan nálunk a sportszaklap szokta írni hasonló helyzetekben! Európának szüksége van egy jó Arsenalra, szedjétek össze magatokat! Még két dolog: a Martins gyerekre figyeljetek, gyors és nagyon ügyes, Julio Baptista helyett meg kezdjen Flamini vagy például akárki, ő sajnos egy hátramozdító. Minden jót, sziasztok!

Charlton - Reading 0-1
Ugyanaz egy emelettel lejjebb: mióta egyfolytában dicsérjük itt a Readinget, folyton kikapnak. Úgyhogy.

Zaragoza - Barcelona 1-1
Hiába gázolt át a Barcelona a Zaragozán a Copa del Rey negyeddöntőjének visszavágóján, kevés spanyol stadion van az idén, ahonnét nehezebb pontot rabolni, mint a Romaredából. Eto'o otthon maradt, hivatalosan íngyulladás miatt, ám a gyanú erős, hogy Rijkaard inkább nem akarta azon a pályán játszatni, ahol már tavaly is - teljesen jogosan - balhét csinált a folyamatos rasszista bekiabálások miatt. Messi azért egyet beprésel a Diogo-Milito pároson keresztül, akiknek mellesleg egyaránt jó esélyük van arra, hogy jövőre már Barcelonában játsszanak.

Athletic - Valencia 1-1
A Londonban bemutatott produkció után a Valencia bekerült Európa legjelentősebb hentesei közé, Bilbaóban viszont nem biztos, hogy fel tudnak kellően pörögni. Az idei Athletic nagyon-nagyon sovány képességei viszont még egy szétszórt csapat ellen sem lesznek elegendőek egy iksznél többre.

Espanyol - Real Sociedad 3-0
Vasárnap a Real Sociedad elereszti az utolsó szalmaszálat is a szezon végére kellemetlenül nehéz csapattá váló Espanyol elleni meccsen. Pedig Tamudo lesérült a Benfica ellen, De La Pena pedig inkább a szeződésének meghosszabbításával foglalkozik.

Levante - Betis 2-0
A Levantét a múlt héten sikerült a spanyol bírói idiotizmusnak teljesen kikészítenie, Riga azért kapta meg a második sárgalapját, mert a játékvezető észrevette, hogy magán felejtette a láncát. Ezen sírtak egész héten, és ezért most nagyot fognak harapni, pedig szinte soha nem szoktak.

Mallorca - Getafe 0-0
Amikor a Getfe játszik, mi gólmentes döntetlent tippelünk. Pláne ez a halál unalmas Mallorca ellen.

Deportivo - Nástic 3-2
Ez a múlt fordulóban lejátszott, kilencgólos Racing-Athletic forgatókönyvének reciklálása lesz, kétségbeesetten küzdő és még gólokat is szerző, ám végül elbukó kiesőjelölttel.

Recreativo - Celta 1-0
A Recre megy tovább az álom, az UEFA-helyezés felé, a Celta pedig még mélyebbre a gödörbe. Pedig a Madrid ellen szépen megmutatták, hogy tudnak jól focizni, és még remek képességű játékosaik is vannak )elsősorban Nené), csak koncentrálni képtelenek.

Sevilla - Racing 3-0
Magabiztos hazai győzelem, a Sevilla ismét utoléri a Barcelonát

Real Madrid - Osasuna 1-2
Az Osasuna szerdán a klub történetének legnagyobb sikerét érte el Leverkusenben, és az eufória még a Bernabeuban is tartani fog. Capellót megint azért nem rúgják ki, mert már túl kevés idő van a szezon végéig.

Villareal - Atlético 1-3
Őszinte vallomás: ezt csak úgy a hasunkra ütve tippeljük. A szezon két legkiszámíthatatlanabb csapata tényleg bármit csinálhat.

Manchester City - Charlton 2-2
A City-vel már kétszer befürödtünk, amikor korábbi béna teljesítményük alapján újabb vereségeket helyeztünk kilátásba számukra. Ha rulettasztal mellett állnánk, harmadszor is azt tippelnénk, hogy szívni fognak, előbb-utóbb-csak-bejön alapon. De mintha a gyakorlatilag a nyugdíjból reaktivált Mpenza személyében találtak volna végre egy csatárt - és fociban az ilyesmi sokat tud számítani. Úgyhogy képzeljünk magunk elé egy fordulatos, küzdelmes, ízig-vérig angol bajnokit a City-t egy kicsit továbbsegítő, a Chartlonnak szinte semmire se jó döntetlennel. Perceken belül kezdődik.

Everton - Fulham 2-1
A Fulham utoljára február 3-án nyert bajnokit, az Everton a végülis iksz ellenére sem nézett ki rosszul a Villa ellen. Szívesebben látnánk az Evertont az UEFA-kupában, mint a Boltont, ahhoz meg ezt a meccset be kell húzni.

Chelsea - Tottenham 0-3
Merjünk nagyot álmodni. A Chelsea mostanában - a nemrégi, szép Sevcsenko-gólokkal szegélyezett jó periódus után - olyan, mint amilyennek elfogult kritikusai szeretik látni (más kérdés, hogy azért csak megnyerték a Watford-meccset és a Valencia ellen is egyenlítettek). Nagy leszámolás lesz ez a meccs, mert az oroszoknál igen feszült a helyzet (az angol sajtó szerint Mourinho most már tényleg lapát, mert a tulajdonosnak nagyon elege van belőle), élő még a két FA-meccs emléke (az odavágó 1-3-as Spurs-vezetés után lett 3-3 a Stamford Bridge-en), plusz novemberben a Tottenham nyert. Ezt a 0-3-at úgy képzeljük, hogy a legelején vezetést szerez a vendég, de a Chelsea nem kap ajándék 11-est, mint a Sevilla, úgyhogy nem egyenlítenek, Mourinho a legvégén csatárokat cserél be, mire fel kapnak még kettőt kontrából. De bőven belefér persze, hogy a Chelsea összeszedi magát és legázolja a Tottenhamet, melynél egy jó napon azért sokkal jobb.

Arsenal - West Ham 0-1
Még egy londoni izé, potenciálisan kitűnő meccs, meg érdekes is lesz (lenne; nem adja a tévé) látni, hogy az Arsenalt mennyire demoralizálta a liverpooli ellenlézer. Maradva a WHU bennmaradását jövendölő vonalunknál azt várjuk, hogy szegény Arsenal nem újul meg, viszont a West Ham egy megpattanó Tevez-lövéssel folytatja valószínűtlen menetelését a megváltás felé.

Blackburn - Aston Villa 3-1
Igazi fel-se-jutunk-ki-se-esünk meccs, ez már a szezonvég, szétszakadt a mezőny (elvben a Rovers simán lehetne UEFA-induló, a Villa meg akár ki is eshet). A Blackburn két fura vereségen van túl (a West Ham ellen egyértelműen bírói hibák miatt nem nyertek, a MU ellen meg olyan jól játszottak, hogy végül nagyon meg lettek verve), de ők egy igazi "jó kis csapat", a Villa meg pont nem.

Middlesborough - Watford 2-1
Szegény Watford nagyon odatette magát a Chelsea ellen, de láthatólag akármit csinálnak, mindenképp kikapnak. Még ettől a se-hús-se-hal Borótól is. Priskin persze gólt lő.

Reading - Liverpool 0-0
Tudjuk, hogy a Liverpool nem tud olyan nagycsapattal játszani mostanában, amit ne verne látványosan szarrá-huggyá. De a Reading - hűséges olvasóink már tudják: kis kedvencünk - nem nagycsapat. Hanem egy kicsi, amit baromi nehéz megverni.

Sheffield United - Newcastle 3-3
Na mi van két egymás felé tartó, meredek csúszda találkozásánál? Vagy egy demotivált, szörnyű 0-0, vagy egy a-becsület-mégis-többet-ér jeligére megvívott véres csata. Mivel jó kedvünk van, az utóbbira tippelünk (bár a poszt írásának megkezdése óta lement a Man City - Charlton első félideje és tojtak a srácok gólt rúgni).

Wigan - Bolton 0-1
A Wigannek a januárja volt nagyon gyenge, a február meg a március relatíve jól sikerült, de ez a meccs - ne legyen igazunk - valahogy mégis olyan formájú, mintha a Sheffield után újabb áldozati bárányt toltak volna a Bolton elé.

Portsmouth - Manchester United 0-2
Annál inkább, mert kikaptak Rómában. Ez a MU, amíg a tíz meghatározó ember közül legalább kettő-három játszik, egyszerűen más kaliber, mint a Pompey, ami kiválóan érvényesülni is fog a rendezvényen.
 

Nincsenek öreg vagy fiatal játékosok. Csak jó és rossz játékosok vannak. - Santiago Bernabeu.

Kellett rá várni pár évet, de ma már a világhálónak és a focinak megvannak az élvezhető közös pontjai. Például a legnagyobb kluboknak már van annyi eszük, hogy a maguk javára fordítsák a Youtube videómegosztó elképesztő népszerűségét. A Chelsea-nek már egy ideje saját csatornája van itt, a Barcelona pedig a napokban indította el a magáét. Lehetne ugyan itt sokkal több tartalom is, de örüljünk ennek az első lépésnek is. Különösen annak fényében, hogy például a Bayern München perrel is fenyegette a Youtube-ot, mert Rumeniggének nem tetszik, hogy itt ingyen is bárki megnézheti azt, amiért a klub hivatalos honlapján pénzt kérnek.

Az igazi forradalmat azonban természtesen nem az óvatosan lépegető, multinacionális cégként működő csapatoktól kell várni, hanem a kiskapukat ügyesen megtaláló focibuziktól. Aktuális kedvencünk az erősen francia-tónusú Retrofoot blog, amelyen a labdarúgás történetének klasszikus és obskurus, ám szintén zseniális meccseinek összefoglalói kapnak helyet. Mint például az 1970-es vébé Szovjet-Uru negyeddöntője, amit egy általunk még soha nem látott, rendkívül furcsa gól döntött el a hosszabbítás utolsó perceiben. Vagy Zico első meccse az Udinesével.

Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó versenymagassága a 170 centit sem érte el. A vasárnap Melbourne-ben ezüstérmes magyar pólóválogatott legalacsonyabb játékosa 186 centijével Fodor Rajmund volt, de a többség már a két métert közelíti. A Kárpáti fénykora óta eltelt ötven évben húsz centivel nem lettek  magasabbak a magyar férfiak, egyszerűen csak a vízilabda lett olyan, hogy átlagos testfelépítéssel már labdába sem lehet rúgni (illetve érni). Az egyre nagyobb darab játékosok az ellenfeleket is óriások keresésére kényszerítik, Kárpátit ma már nyilván ifiként kiszórnak minden komoly csapatból, bármennyire is tűnne tehetségesnek. Ekkora csávó csak belefulladna a medencébe, ha ráfeküdne valami bunkó balkáni.

A helyzet más csapatsportokban is hasonló. A röplabda és főleg a kosárlabda soha nem volt a törpék sportja, bár az előbbiben azért régen közel sem volt ennyi, a terem plafonjáig érő sánc. Kézilabdázni viszont például néhány évtizede még olyanok is kézilabdázhattak, akiknek nem kellett extra méretű ágyat rendelni az olimpiai faluban. Ma meg az MKB Veszprém legalacsonyabb mezőnyjátékosa a 188 centis Tombor Csaba, nem is csoda, hogy mindig megelőzik a Pick Szegedet, amelynek keretében három 182 centis kis töpszli is van. Egyéb labdajátékokban is jelen van ugyanez a tendencia, a teniszben például a gyors pályákra kitenyésztett szervagépek vagy Lindsay Davenport a maga 189 centijével lassan szintén oda juttatják a sportot, hogy aki nem tud helyből lefejelni egy főbírót a székében, azt már az első edzésről hazaküldik.

Egyetlen népszerű csapatsport csak állt ellen eddig a növekedési hormonok versenyének, mind közül természetesen a legjobb, a foci. Most azonban nagyon úgy tűnik, hogy véget érhet a Puskások, Maradonák és Romariók kora, és a bűnös ezért a szörnyűségért Nikola Zsigics, a Racing Santander 202 centis, 26 éves szerb csatára lesz. Nem ő az első két méter feletti játékos a futball történetében, az égigmeszelők az utóbbi években kezdtek el sokasodni, a két leghíresebb példa nyilván a pálcikaember Crouch és a kiképzőtiszt Jan Koller. Viszont Zsigicsnek az idei teljesítménye alapján komoly esélye van arra, hogy jövőre már igazi nagycsapatban lépjen pályára, a Juventus és a Real Madrid már figyelik.

Az olasz bajnokság a hétvégén némiképp váratlanul egészen kiváló mérkőzéseket hozott, és két igazán gyönyörű momentumot: az első az év gólja, a genovai Quagliarella lövi a Parmának Chievónak negyvenről, védhetetlenül. Fabio eddig 12 akciógólt lőtt az idényben, szebbnél-szebbeket, a héten Bari-ban a válogatottban is bemutatkozott, ősztől valószínűleg Rómában folytatja.

Abban a csapatban, amelyiknek a kapitánya jobb külsővel olyan passzt adott Perrottának (a videón 2:15-nél), amilyet nagyjából három ember képes a világon. Az ember csak nézegeti a visszajátszásokat, kicsit könnybe lábad a szeme, és leszarja, hogy nem lett belőle gól.

A hétvégi spanyol forduló kifejezetten élvezetes lett, a tíz meccsen szerzett 35 gól például mindjárt elég jó érv. Néhány észrevétel és az obligát videók.

- Ahogy azt megjósoltuk, a Sevilla nehezen tartja a lépést a Barcelonával. Az Osasuna elleni döntetlen után ugyan csak két pont a hátrányuk, ám tekintettel a sokkal nehezebb sorsolásukra, egyre jobban érik a Barcelona újabb bajnoki címe…
- …különösen Ronaldinho, Eto’o és Messi szombat esti teljesítményének fényében. Ők hárman együtt nem játszottak ekkora meccset 2006 nyara óta, és valahogy végig lehetett érezni, hogy ha a védelem van olyan béna, és beenged még egy gólt, ezek elől még annyit rúgnak, amennyit csak akarnak. Mert a Barça védelme ismét mindent megtett a Depor támadóinak kedvéért, Gio alaposan benne volt a bekapott gólban, és azt már a legelvakultabb katalánok is érzékelik, hogy Puyol nem gyorsul az évek múlásával…

- ...ami viszont nem feledteti a tényt, hogy a Depor gólját szerző Adriánra érdemes lesz odafigyelni. 19 éves, a nagycsapatba ezzel a produkcióval bejátszotta magát, és a Salva-Munitis-Villa iskola rendkívül tehetséges tanítványa.

Bolton - Sheffield United 1-0
Két olyan csapat, amelyik feljebb célzott, mint ahova ellát. A Bolton szomorú, tét nélküli hajrának néz elébe, a Sheffield ismerkedhet a kárhozat kapujával.

Charlton - Wigan 2-1
Kiesési meccs két nem különösebben romantikus csapattal. Ha választani kell a Bent-páros és Emile Heskey között, azért túl sokat nem kell törni a fejünket (bár Heskey igenis nagyon fontos embere volt az Houllier-féle Liverpoolnak).

Fulham - Portsmouth 1-1
Ha tippelnünk kéne (és persze kell), hogy melyik csapat száll ki először az UEFA-helyért folyó küzdelemből, minden pénzünket a Pompeyra tennénk. A bajnokság döntetlenkirályával játszanak, kiváló alakalom az elvérzés megkezdésére.

Manchester United - Blackburn 1-0
Kínkeserves meccsen, hátvédgóllal fog nyerni a MU, például Nemanja Vidic szöglet utáni fejesével. Amíg a sivatagos meccseket is sorban nyerik, nyilván egyre fényesebben világít a célban a bajnoki köcsög. És könnyen lehet, hogy a MU-intézmény Mark Hughes vezette szívós és lelkes Blackburn legyőzése az utolsó spirituális akadály.

Newcastle - Manchester City 2-0
Két, szurkolói által többre hivatottnak vélt, Kevin Keegan együgyű menedzserkedése után máig sem felépült társaság. A Newcastle nincs összerakva, de fenntartjuk, hogy a City eminensen béna, hiába verték meg a M'borót az előző fordulóban. (Többek szerint Gareth Southgate eleve egyszerűen lefeküdt mentorának, Stuart Pierce-nek, aki annak idején elmagyarázta neki, mi a teendő, ha az ember elszúrja a 11-est.)

West Ham - Middlesborough 3-0
Bár a legutóbbi fordulóban a WHU az emberi emlékezet által őrzött legsúlyosabb módon nyert Blackburnben (egy 11-essel, ami nem volt 11-es, valamint egy góllal, ami nem volt gól), mégiscsak elindultak a hihetetlen menekülés általunk megjósolt útján. Ha ez a furcsa katarzis nem volt elég mindenre, akkor tényleg nincs remény. Tevez persze három gólt rúg.

Watford - Chelsea 1-3
Csodák vannak, csak nem itt és most. Akinek az a benyomása támadt, hogy Didier Drogba és Petr Cech ketten kiállva gólokkal tudná verni a szerdai Magyarország-Moldova meccs bármelyik csapatát, az persze nem tévedett, s most jön a bizonyíték. De Priskin csere lesz és szépít.

Tottenham - Reading 1-1
Az UEFA-helyes leszámolás nem fog eldönteni semmit, a Spurs megtorpan, góljukat nem a rengeteg csatár egyike, hanem mondjuk Lee szerzi majd - és folytatódik a Coppell idegesítően szilárd Readingjével folytatott versenyfutás.

Aston Villa - Everton 0-1
Az immár hivatalosan önbizalomhiányos Villát begyűri az Everton, minden bizonnyal valami hülye góllal, mondjuk Arteta szabadrúgása megpattan a sorfalon - és úgy.

Betis - Villareal 2:1
A Villarealt az idén valami különös, sötét árnyék nem hagyja focizni, a Betis meg most, hogy már nem valószínű a kiesés, sokkal felszabadultabban játszhat. Luis Fernandez a héten többször bizonyította, hogy mekkora tahó, de a játékosaira jó hatással van.

Real Sociedad - Levante 1:0
A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Pontosabban jó eredményekkel. Pontosabban a többi kiesőjelölt ellen. De az út végén a segunda división pokla várja a Realt, az tuti.

Valencia - Espanyol 1:1
Komoly feladat egy Chelsea-elleni meccs előtt arra a bajnokságra koncentrálni, ahol már sok esély a végső győzelemre nem maradt, és a Valenciának nem is fog sikerülni. Ráadásul az Espanyol egyre jobb, idegenben meg pláne.

Barcelona - Deportivo 3:1
Legalább kettőt Ronaldinho rúg, a Camp Nou a lábai elé borul, és lehet tovább tépelődni, hogy akkor lelép-e a Milanba, vagy az a keselyű testvére csak új szerződést akar Laportából kipréselni.

Atlético - Mallorca 1:1
Ez tipikusan az a meccs, amit az Atlético végigtámad, a labdabirtoklás 70 százalék körül lesz az ő javukra, és mégis beszednek egy hülye gólt a 89. percben.

Getafe - Zaragoza 1:0
Mert örökké nem lehet 0-0-t játszani.

Nástic - Recreativo 2:0
Ugyanaz, mint a Real Sociedadnál azzal a különbséggel, hogy a Nástic kiesése sokkal szomorúbb lesz. Nem játszanak rosszul, egész sok gólt lőnek, és mégse mennek vele a végén semmire.

Racing - Athletic 2:2
Oroszlánként, az életéért küzdő Athletic, hiába szerez kétszer is vezetést a Racing, a baszkok mindkétszer visszakapaszkodnak. Ettől még ha fogadni kéne, mi inkább a kiesésükre tennénk.

Celta - Real Madrid 0:2
Ahogy azt az egyik legjobb spanyol nyelvű fociblogon olvastuk: Capello ellenére.

Osasuna - Sevilla 1:1
Sok múlik azon, hogy Alvés végül ott lehet-e a pályán, de ettől függetlenül az UEFA-menetelésenk köszönhetően egyre felszabadultabban játszó Osasuna nem fogja hagyni magát az a Sevilla ellen, amelynek játékosai már biztos azon gondolkodnak, vajon mikor lesz vége a klub legdicsőségesebb korszakának.

Az úgynevezett Eb-szerda kínálta lehetőséget kihasználva statisztikai elemzésnek vetettük alá az európai futballt annak érdekében, hogy eldöntsük a milliókat foglalkoztató kérdést: melyik is akkor hát a kontinens legerősebb bajnoksága?

Amelyikben a legjobb futballisták játszanak.

A futballt gólra játsszák.

A legjobb futballisták azok, akik a gólt lövik a kiélezett nemzetközi tétmeccseken.

Összeszámoltuk tehát, hogy mely európai bajnokság hány gólt adott ennek a szerdának, melyből a fentiek szerint tehát kiviláglik hogy:

 
Mivel tényleg a nagyon idegesítő sportsajtó-műszóval topligának nevezett bajnokságok kerültek az élre, a módszert működőnek ítélhetjük és rátérhetünk az eredmények elemzésére, a tanulságok levonására.

1. Egész jó ez a spanyol bajnokság.

2. Az olasz se olyan rossz, de ha Myrhe norvég kapus nem lenne lyukaskezű, akkor még jobb lenne (illetve és legalábbis a Budesliga rosszabb lenne).

3. A világ legerősebb bajnoksága, bár első ránézésre az ábra alapján úgy tűnhet, hogy az angol Premier liga, valójában a Championship. Bár némileg hazafiatlan dolog ezt mondani. Ugyanis a 8 Premier-gólból egy ugye Priskiné, de ha azt öngólnak vesszük, tessék, marad 7. Abból meg kettőt Ben Sahar, a Chelsea 17 éves izraeli csodatehetsége rúgott az észteknek, de ő gyakorlatilag még sose játszott az első csapatban (egyszer-egyszer becserélték a bajnokságban, a ligakupában és a FA Kupában is, hadd szokja a különböző megmérettetések légkörét, gondolom), vagyis nem is számít. Maradt 5, holtverseny a dobogó alsó fokain a spanyolokkal. Befutó 6-tal az angol másodosztály, vagyis Gera a világ legerősebb bajnokságában rúgja a labdát olyan nagyágyúkkal, mint az észak-ír Healy (Leeds, 2 gól), a walesi Bale (Southampton) és Koumas (WBA, mint a mi Zolink), illetve az angol válogatott dicsőséges Andorra elleni leszámolásában részes, hajrágólt szerző David Nugent (Preston North End).

A számok, kedves labdarúgást szerető barátaim, nem hazudnak. 

Az alábbi férfi John Sitton. 1994-ben lett az angol harmadosztály legalján küzdő londoni kiscsapat, a Leyton Orient edzője. Eleinte normális embernek tűnt, de aztán hiába rúgták ki néhány hónappal a szezon vége előtt, a klubot végül 5 (igen, öt) fontért tudta csak eladni a tulajdonosa.

Sitton ma taxisofőrként dolgozik, bár az alapján, amit itt bemutat, mi nem szívesen lennénk az utasai. Az öltözőben a kamerák fantasztikusan lelkesítő beszédeket örökítettek meg, amelyeket el is kezdtünk lefordítani, de aztán rájöttünk, hogy a magyar nyelv erre nem alkalmas. A legjobb, amikor kirúgja a szünetben a csapatkapitányt.

Folytatjuk a foci jobbá és szebbé tételéért indított hadjáratunkat. Második javaslatunk talán kicsit messzire megy, de hát ha 1880-ban Birminghamben valaki azt mondja, hogy a rondább faltokat büntessék egy sárga lapocska felmutatásával, azt is kitiltották volna a klubból. Szóval szeretnénk megteremteni a csapatonként egy meccsre nevezhető (mondjuk) 22 játékos folyamatos cseréjének lehetősége.

Pozitív vonzatok:
- A játékosok pályafutása meghosszabbodhat, érdemes tartani egy 45 éves szabadrúgáslövőt.
- Még gyorsabb a játék, ha közben lehet pihenni.
- Megszűnne a mellőzöttség miatti sértődés a játékosoknál.
- Ha mindenkit kockázat nélkül ki lehet próbálni, a tehetségek könnyebben érvényesülhetnek.
- Egy meccsen belül számtalan taktikai variáció érvényesíthető.
- A csapatok karakteresebbek lehetnek (nyolc lombrágó mehet fel a szöglethez, esőben játszhatnak az alacsony súlypontú cselkirályok).
- Gyorsabb regenerálódás - rugalmasabb program.
- A hosszabb lehetséges pályafutás miatt csökkenhetnek a fizetések, így a klubok jobban járnak.
- Jobbak lennének a VB-k és EB-k, ha a játékosok nem teljesen kifacsarva érkeznének.

Negatív vonzatok
 - Semmi sem jut eszünkbe.

Ez reméljük egy örökké tartó sorozat lesz, benne a labdarúgás világának gigászaitól származó fájdalmas álbölcsességekkel. Első versenyzőnk az argentin edzőtől, César Luis Menottitól származik.

A gól csupán egy passz a hálóba.

Lehet megfejteni.

Elnézést a csendért, felpörgünk megint. Néhány érdekes hír az utóbbi napokból:

- A legfontosabb, bár ezt nyilván minden futballbarát tudja: Romariónak nem sikerült az ezredik gólját is berúgnia a hétvégén a Flamengo ellen. A 999-et viszont igen, úgyhogy még mi is várunk a cikkel, amelyik elmondja, miért ő a legnagyobb focista Maradona óta.
- A Milan keddi edzésén azok a játékosok, akiknek nem kellett lelépni a válogatottjukba, harminc méteres rövis sprinteken versenyeztek egymással és az órával. A győztes 4,01 másodperces idővel Ronaldo lett. Pedig mi még nem láttuk rajta, hogy bármit is fogyott volna, amióta Olaszországba szerződött. Úgy tűnik tényleg azért nem futott a Madridban. mert nem akart.
- Daniel Alves viszont elment a brazil válogatottba, és jól meg is sérült. A Ghána elleni meccs 77. percében hátulról felrúgták, le kellett cserélni, a brazil orvosok szerint pedig akár komoly is lehet a baj. Sevillában nyilván roppantul örülnek, ha Alves kidől, az olyan, mintha a Barcelonánál Ronaldinho esne ki. Sőt, nem is Ronaldinho: Iniesta.
- Minden bizonnyal vége Juan Carlos Valerón karrierjének. A spanyol válogatott egykori és a Deportivo jelenlegi tényleg klasszis középcsatárja középpályása 2006 legeleje óta folyamatosan sérült, csak néhány percet játszott, bal térde újra és újra szétesik. Valerón, akit egyébként ugyanúgy El Flacónak becéznek, mint annak idején Cruyffot, most már maga is beismeri, komoly esélye van annak, hogy soha többé nem lép pályára. Szegényen még az sem segít, hogy a legbuzgóbb keresztény az egész spanyol mezőnyben. Emlékezzünk rá az alábbi videóval:

- A Barcelona, ahogy a Sport szíves volt fogalmazni, egy új Davidsot keres a jövő szezonra, aki ugat, rombol, és ha kell, harap is. A négy esélyes Albelda, Momo Sissoko, Luccin az Atletiből, aki mellesleg a NST magy kedvence is, valamint Yaya Touré a Monacóból. Egy középhátvéden is gondolkodnak - ami ugye annyit jelent, hogy Thuram tényleg elmegy valahova levezetni - a legesélyesebb az NST egy másik nagy kedvence, Gaby Milito a Zaragozából.
- A Manchester United képes lenne 12 millió eurót fizetni Gudjohnsenért. Érti valaki az angol klubcsapatok perverz vonzódását az északi csatárokhoz? Ennyi pénzért akár egy jó játékost is lehetne venni. Na nem mintha a Juventusnak több esze lenne, ők készülve a Serie A-ra Kanoutéra pályáznak, aki egy Sevillában valóban nagy király tud lenni, de hogy nem Olaszországba való az is egészen biztos.

Pontosabban csak ülhetne, ahogy az alábbi videót elnézzük.

Ez az 1983-as Copa del Rey zaragozai döntője, amelyet a Barcelona 2:1-re nyert meg a Real Madrid ellen. Na de ki az a lelkes szőke, aki Marcos győztes gólja után vadul mutogat a madridi hátvédsornak? Az bizony Bernd Schuster, aki akkor még a katalánoknál játszott, most pedig a legesélyesebb jelölt a nyáron minden bizonnyal távozó Capello helyére. Na nem mintha a kettes számú favoritnak ne lettek volna súlyos magaviseleti problémái. Hogy a harmadik jelöltet, Mourinhót már ne is emltsük.

Mi itt az NST-nél nem csak bemagoljuk a futball múltját és követjük árgus szemmel a jelenét, hanem világos elképzeléseink vannak a jövőjére nézve is. Hiába ez a legjobb játék a világon, azt még Joao Havelange és Sepp Blatter szerelemgyermeke is elismerné, hogy van mit rajta javítani. Sorozatunkban ezentúl jobbnál-jobb, a pofonegyszerűtől a forradalmiig terjedő javaslatokat kiáltunk bele a vakvilágba, hátha a sok falra hányt borsó feltűnik valakinek a FIFA-nál. Nem mindegyik saját kútfőből származik majd, de hát Helenio Herrera sem feltalálta a cattenacciót, hanem csak népszerűvé tette.

Első javaslatunk pofonegyszerű: ne jöhessen 5 (vagy inkább 10) percig vissza a pályára az a játékos, akihez orvost-gyúrót-mentőt kell behívni a pályára. Minden sérült vagy csak szimplán fetrengő játékos el tudja dönteni, hogy a földön marad-e, és ezzel elfogadja, hogy letámogatása után egy ideig nem játszhat, vagy összeszedi minden erejét, és ha kell, fél lábon leugrál az oldalvonalig.

Ezzel egy csapásra megszűnhetne a jelenlegi foci egyik legidegesítőbb járuléka, a fetrengés. Valamint az azt követő még feleslegesebb eseménysor: a csapattárs a labdát kirúgja, gyúró be, fagyasztás, sérült szenvedő arccal feltápászkodik, pár lépést sántikál, majd tökéletesen meggyógyul; ellenfél a labdát visszaadja, de még véletlenül sem tényleg vissza ellenfeléhez, hanem először bedobja saját játékosnak, az pedig megpróbálja kibikázni valahogy az ellenfél szögletzászlója közeli bedobásra. Ezt sportszerűségnek gondolja, gyér taps a jutalma. Frissen gyógyult páros lábbal beleszáll az első arra járóba, lehetőleg a kispadok előtt, nem vagyok én jaffa, öcsibogyó. Tegye fel a kezét, akit nem irritál ez az egész.

E szabály bevezetésével ráadásul talán a focistákat (némi joggal) balerináknak tartó rögbisek és kézilabdázók is visszavennének egy kicsit. A változtatás hivatalosan is könnyen indokolható: a játékosok testi épségének megóvása a bírón is múlik, egy felelősen gondolkodó játékvezető nem vállalhatja annak veszélyét, hogy egy frissen visszaragasztott láb a túl korai újraterheléstől az első beadásnál leessen. Vannak olyan újítási javaslatok, amelyeknek vannak lehetséges negatív következményei, de hogy ennek egy szál sem, arról meg vagyunk győződve. Legfeljebb kicsit átalakul végre a latin futball.

Nyolc év után David Nugent lehet az első olyan angol mezőnyjátékos, akinek a másodosztályból sikerül a válogatottba kerülnie. A Preston North Endben játszó csatárt Steve McClaren azért hívta meg az Izrael és Andorra elleni Eb-selejtezők előtt, mert a charltonos Darren Bent megsérült. (A legutóbbi második vonalból jött futballista Michael Gray volt, aki természetesen Magyarország ellen lépett pályára 1999 áprilisában, egyébként meg épp szerdán adták kölcsön Blackburnből Leedsbe.)

A huszonkettőt másfél hónap múlva betöltő Nugent Liverpool környékén született, Huytonban, ahol Steven Gerrard is. Ő is eljutott a Liverpool futballakadémiájába, de ott azt mondták róla, hogy nem elég jó. A negyedosztályba akkor pottyant Buryhez került 2002-ben, ahol tizenhat évesen be is mutatkozott az első csapatban.

A kilencevenes évek elején a Parabola című, félig politikai, félig csöcskabaré szignáljában láthattuk először, amint egy nagy loboncú futballista heréit többször megszorongatja egy másik, fehér mezes. Az akciót megismétli, a sértett csak néz, de nem reagál semmit.

Tinédzser fejjel is kitalálhattuk, az elkövető a Real Madrid játékosa, a másikra meg azonnal kiabáltuk, Valderrama! Az a vicces fejű kolumbiai, akinek nem csak megaidétlen haja, de még bajusza is volt. Később kiderült, a másik José Miguel Gonzalez Martin del Campo, azaz Michel, madridi legenda. 

A szezon 1990-1991, a mérkőzés Valladolid-Real Madrid vagy fordítva.

Kevésbé közismert, bár még látványosabb a tavalyi világbajnokság Elefántcsontpart-Hollandia meccsének hasonló mozzanata. A résztvevő újra két klasszis, Didier Drogba és Mark van Bommel. Itt Drogba az aggresszor, az exbarcás meg a szenvedő, ám ő legalább reagál: beszól, majd jobb kézzel beletúr a nadrágjába, ellenőrzi az alkatrészek számát, illetve elhelyezkedését.

Tizenöt év eltérés, de semmi különbség. A futball szép, örök és állandó.