Azért jó, hogy úgy alakultak a BL és az UEFA-kupa negyeddöntői, ahogy, mert így végre tényekkel alátámasztva tudjuk leírni, amit már egy ideje sejtünk az európai futball állapotáról. Nevezetesen hogy a csúcson az angolok, a derékhadban pedig a spanyolok a legjobbak, a többiek meg nagyon, nagyon messze lemaradtak.

A három angol csapat a BL-elődöntőjébe cseppet sem meglepő. A német foci mintha direkt maradna le az európai élmezőnytől, az olasz meg ugye nem direkt, csak náluk két évtizedenként külön kell választani a maffiát a labdarúgástól, és olyankor néhány évig haldokolnak (és nem, nem zárjuk ki, hogy Maldini megnyeri az ötödik BL-jét). A spanyol nagyok, elsősorban a Madrid és a Barcelona idei, börleszkszerű botladozásáról már épp eleget írtunk az NST-n, és hát az a helyzet, hogy egy bajnokságot tényleg meg lehet még úgy is nyerni, ha egy csapat hosszú meccseken keresztül nem vezet egy épkézláb támadást sem, egyenes kieséses versengést viszont nem.

Sok okot fel lehet hozni, hogy miért is az angol klubok váltak 2007-re Európa királyaivá, a legfontosabb mégis az, hogy egyszerűen mert évekkel a kontinens előtt haladnak ami a foci üzleti és szervezeti oldalát illeti. A Chelsea, a Manchester és a Liverpool ma már egyaránt kapitalista pénzgyártó gépezetek, fényévekre az angol foci böcsületes, pályafelszántó proli, és úri, fehérkesztyűs, szigorúan amatőr hagyományaitól is. És még több fényévre attól a maszatolástól, ami az európai szárazföldön folyik szinte valamennyi klubnál, az átigazolási szezonokban titkos zsebekből előkerülő millió eurókkal és szándékosan átláthatatlanná tett szerződésekkel és főkönyvekkel.

Az angol futball elvakult rajongói évtizedek óta ugyanazzal az érvvel próbálják szíven szúrni a Charlton-Watford meccseken felizgulni képtelen ismerőseiket. Ez a legkiegyenlítettebb mezőny a világon! Bárki nyerhet bármit! A Wimbledon FA-kupát! A Nottingham BEK-et! Kétszer! Sokáig volt is ebben valami, ma már viszont az anglománok inkább szemérmesen hallgatnak erről a nagy egyenlőségről. Ma, 32 forduló után az első MU és az ötödik Bolton között 24 pont van, messze a legnagyobb különbség a nagy európai bajnokságban. A spanyol ötödik, a Valencia a Chelsea-t verte ki majdnem a BL-ből, a Boltont nyilván reggelire enné meg.

Arra nincs sok esély, hogy követve a nagyok példáját, néhány éven belül egy Blackburn vagy egy Aston Villa is csatlakozhasson az elithez. Azért nem, mert nincs rájuk piac. A Liverpoolba és a Manchesterbe most befektető amerikai üzletemberek az ottani profi ligák modelljét igyekeznek Európába is bevezetni, és minden bizonnyal sikerrel is járnak majd. Azt viszont érdemes ám tudni, hogy a négy nagy amerikai liga (kosár, amerikai foci, hoki és baseball) sem feneketlen pénzeszsák, a hokisok például évek óta küzdenek anyagi gondokkal, és ha a végtelenül gazdagabb tengerentúlon nem tudnak sok tucatnyi csapatot a legmagasabb szinten eltartani, akkor ez Angliában sem fog menni. Négyen-öten-hatan végérvényesen kiemelkednek majd a mezőnyből, a többiek pedig még az UEFA-kupában sem indulnak el sok eséllyel.

Még egy lökés az európai szuperliga létrehozása felé.