Ezen az oldalon utoljára. Búcsúzunk, de csak a helytől.

Írtam az NST-re 470 posztot, de egyiket sem volt olyan nehéz pixelbe ontani, mint ezt a mostanit. És nem csak azért, mert ez az utolsó, hanem azért, mert annyi mindent kellene ebbe a bejegyzésbe sűríteni, hogy ha nem szelektálnék, hosszabb lenne, mint a Szabó család és a Dallas együtt. Búcsúzni kellene, visszaemlékezni mindenre, ami az NST-vel történt az elmúlt három és fél évben, de igazából nincs halálhangulat, mert nincs szó halálról. Gombóc, az azért van. Hajtás után előtör a zokogás is.

Vagy mégsem. Mert nem arról van szó, hogy az NST megszűnik, csak elköltözik. Nem is messzire, itt leszünk a szomszédban, de talán egy ilyen búcsúposztban nem korrekt megnevezni az új helyet. A lényeg, hogy aki olvasott már életében sportról Magyarországon, az elég könnyen meg fog találni minket. Ha mégis elvesznél, kétségbeesésedben az NST-tumblr lesz a társad a felénk vezető úton.

Búcsúzni valahol mindig szomorú, de ez most több okból is teljesen más. Egyrészt nem szomorú, mert nem meghalunk, hanem újjászületünk. Másrészt rengeteg szép élményt hagyunk hátra, olyan sokat, hogy nekünk is egyszerűbb ezekre emlékezni. Kialakult itt egy olyan közösség, ami a magyar interneten – különösen futball témakörében – egyedülálló, és minket is folyamatosan arra sarkallt, hogy menjünk előre, próbáljuk kitalálni, mi tetszik nektek, mit olvastok szívesen, hogy jó nektek az NST.

Most elértünk oda, hogy már csak egy módon tudunk megújulni. Az Index által biztosított háttérnek köszönhetően elértünk oda, hogy talán súlya van a szavainknak, feltűntünk az éterben, és csúcsra járattuk a blogot. Elértük, amit elérhettünk, de mi még többet és még jobbat akarunk, ehhez pedig más hátteret kellett keresnünk. Nem haraggal, nem rossz szájízzel, csak tudomásul véve, hogy ez az egyetlen út.

Egy nagy dologba fogunk bele, amihez a segítségeteket kérjük majd. Ez nem a ködös jövő, hanem a következő napok eseménye. Az is, hogy a Nou San Trafford itt, így, ebben a formájában valószínűleg megszűnik, és az is, amit hamarosan kommunikálunk felétek. Figyeljétek a közösségi csatornákat, hamarosan találkozunk!

Köszönünk mindent! Loveya, men!

Parádésan hűtötték a golyókat a sorsoláskor. Sok helyen hónapokat kell várni az első rangadóra, a PL-ben meg már az első fordulóban iderittyentettek nekünk hármat is. Az ambiciózus, feltörekvő csapatok összecsapásával indult a szezon, majd a régi idők nagycsapatai feküdtek egymásnak, ma este pedig a világ egyik legnépszerűbb klubja (ami nem a Barcelona) találkozik a világ egyik legismertebb stadionjában (ami nem a Wembley) a világ egyik legjobb fociszurkolótáborával rendelkező csapattal (ami nem az MTK).
Miután harmadik nekifutásra Te is megértetted az előbbi mondatot, nincs más hátra, mint lapozni, ahol pár dolgot tálalunk az esti rangadó elé, felteszünk egy kérdést, aztán ömölhetnek a kommentek.

"Valami nincs rendben. Fejre állt a bajnokság."

Két jellemző komment a bajnokság kicsit kaotikusan alakuló első üteméről. Az elporolt nagyok rendesen keresik az utat a lábuk alatt, számoljunk együtt, az OL-OM-Bordeaux trió eddig begyűjtött pontjainak száma a lehetséges tizennyolcból csak...kettő egy. Kifejezetten jót tesz majd az ősznek, hogy másfajta izgalmakra is számíthatunk: aki csak egy kicsit is riválisnak érzi magát, most élhet a markába helyezett lehetőséggel, ergo haszonlesők, kishitűek és lapítva sasolók, csoroghattok szépen előre. A híreket még mindig a marseille-i események uralják, mielőtt tetőzne a melodráma, elbúcsúztatjuk Niangot.

Ha valaki kicsit is lángoló szenvedéllyel tudja követni a Bundesliga eseményeit, néha érdekes törvényszerűségekre bukkanhat. Ebben a mondatban az a jó, hogy akár az NB1-et is behelyettesíthetjük a német bajnokság helyére, akkor is igaz lesz, szóval a wikipedia.org.hu/mocsing.html szócikk lehetőleg valami mással kezdődjön, de ne rontsuk el az örömömet. Szóval van ez a VfB Stuttgart nevű klub, amelyről általában nem tudnánk megmondani, nagycsapatnak érezzük-e Németországon belül, meg az utolsó stuttgartos emlékképünk Lisztes Krisztián KEK-ezüstje, azóta homály. Egy nem várt fordulattal megjegyezném, mennyire nem fontos, besoroljuk-e a friccek vezető klubjai közé a svábokat (azaz a 2007-es bajnokot), mert ami az igazoláspolitikát illeti, abban az egyik legnagyobbak.

Az első rangadó beharangózójára az ütköző felek egyik szurkolóját kértük fel. Vadkutya komolyan vette a feladatot, így mindenféle kiegészítés nélkül tálaljuk a kezdés előtt.

Az egyik oldalon már megébredtek, s reptében lőttek egy baglyot, a másik oldalon még mindig a rézfaszú gall huhog a komód mögött. Vasárnap délután az Anfield-en (meg az Andrássy úton) összeül a két depibrancs, s egy újabb raklapnyi hamiskás reménnyel nekivágnak a 2010/11-es szezonnak. Szarból várat, avagy várból szart, Liverpool – Arsenal, gyűljetek férgek, ítélet van…

Sokkoló meglepetésként hat majd mindenkire, ha feltárom, a Lazio egyik legendájáról szóló posztunkat melyik állandó kommentelőnk jegyzi. Természetesen Esti "Szom Ki-Van" Kornél mesél nekünk az olasz (és az angol) futball egyik legellentmondásosabb figurájáról, Paolo Di Canióról. A világbajnokság során több olyan neves eseményre is sor került, ami elkerülhette figyelmünket az általános hurrá hangulat miatt, de ennek elmúltával illik tisztességesen megemlékezni róluk. 1968. július 9-én született az a labdarúgó, aki nem csak olasz bajnoknak, UEFA és Európai Szuperkupa győztesnek vallhatja magát, de Fair Play díjat is kapott, illetve a mai napig a Premiership egyik legszebb góljának számít egyik találata. Sőt, még ilyet is tud.

Nem hangzik rosszul a spanyol szezon nyitányaként egy Sevilla-Barcelona szuperkupa mérkőzés. Kíváncsian várjuk, hogy vajon mennyire jön jól a felkészülés közepén járó csapatoknak a rangadó, amit az új idény első trófeájáért rendeznek meg. Míg a Sevilla szinte teljes csapattal vághat neki a ma esti meccsnek, addig a Barcelona több okból kifolyólag is, valószínűleg egy az ideálistól távol álló kezdőt küld a pályára. Az andalúziai gárda esetében parádés kezdet lenne, ha le tudnák győzni a katalánokat, míg Guardiola emberei közül. Többen olyanok is bizonyíthatnak, akik nem feltétlenül számíthatnak kezdő pozícióra az idény során. Tovább után rövid beharang, mert mindjárt kezdődik a meccs.

Elkezdődnek a csatározások a tavalyelőtti év legjobb bajnokságában is. Ahogy már az elmúlt évek során megszokhattuk, az átigazolási időszak lezárása nem esik egybe az idény kezdetével, vagyis a konkrét erővonalakat még nagyon nehéz meghúzni. Így az első pár forduló beharangozójánál még mi sem próbáljuk meg a legfontosabb kérdéseket (bajnok, BL-helyek, kiesők) vizionálni, hiszen könnyedén elképzelhető, hogy augusztus 30-án a Man City vételi szándékkal jelentkezik a Barcelona egész keretére vonatkozólag, aztán be kell őket tennünk a harmadik helyről a másodikra.
Lapozás után picit részletsebben foglalkozunk a forduló első rangadójával, a tegnapi nap egyik sztárigazolásával és szigetjeggyel a csuklónkon felvázoljuk, hogyan is képzeljük el ezt a PL-idényt majdnem itt és mindenképpen Veletek.

Mi a közös a francia válogatottban és az ország legfaszább futballblogjában?

Új korszak hajnalát várja mindkettő. Konkrétan azt, hogy a látszat-ácsorgásból elsöprő dinamizmusba és szemmel alig követhető testcselek sorozatába csapjon át. Körvonalazódik egy izgalmas jövőkép, amihez - akárcsak Laurent Blanc - megkapjuk a szükséges bizalmat. Egyéb idegesítő kétértelműségek helyett a második fordulót harangozzuk: válogatott tapasztalatok és átigazolási hírek, aztán tipp+játék a tovább után.

Két válogatott meccs is volt tegnap – utólag is köszönet az illetékeseknek a zseniális szervezésért – és végül némi hiányérzetet leszámítva tulajdonképpen elégedetten gyűrtem bele tegnap éjfélkor a szemetesbe az utolsó sörösdobozt. Az U21 odaért, hogy már csak elcseszni tudja az Eb-pótselejtezőt, a nagyválogatott pedig vezetett Londonban a kicsit ízetlen, de azért angol válogatott ellen. Hajtás után kicsit durrogunk azért, de megpróbáljuk kiemelni azokat a dolgokat, amik tetszettek Vass Ádám tanári szűrőjátékától Lipták magabiztos bemutatkozásán át a Wembleyben hallható Ria-Riázásig.

Mindig az az érzésünk a magyar válogatottal kapcsolatban, hogy újra és újra van valamiféle nekibuzdulás, de valahogyan inkább tartunk a következő megmérettetésektől, mintsem, hogy egészséges drukkal, esetleg önbizalommal vágjunk neki szurkolóként a következő válogatott-korszaknak. Nincs ez másképp most sem. Inkább temérdek kérdés motoszkál a fejünkben, ahelyett, hogy tisztábban látnánk. Az első mérkőzés előtt, sőt valószínűleg utána sem fogjuk pellengérre állítani az új edzői stábot. Egervári Sándortól – első körben - semmi egyebet nem várunk, mint, hogy világos elvek és valós teljesítmények alapján rakja össze a csapatot. Természetesen ezzel egy időben, valamilyen sportszakmai, élettani vagy bármilyen józanésszel felfogható, és szintén világossá tett elmélet alapján építse be lehetőleg a fiatal, tehetséges játékosokat a kimustrált, tehetségtelen elődök helyére. Ebbe az UEFA rendszere most beleszól azzal, hogy a hivatalos játéknapon kell megrendezni a számunkra rendkívül fontos U-21-es Eb-selejtezőt is. Hajtás után csak úgy passzióból, meg azért mert mindenki körülbelül két évente megteszi Magyarországon, eljátszunk a gondolattal, de csak pont olyan felhőtlenül, mint kiscica a gombolyaggal, hogy kik alkotnák a leendő magyar válogatottat, milyen rendszerben játszatnánk őket és mik lennének a mi elveink a válogatás során. Mielőtt bárki ránk sütné a bélyeget, hogy könnyű a karosszékből, felelősség nélkül, a játékosok személyes ismerete nélkül döntögetni karrierekről, elismerjük, hogy igen, ez így van, de ez most mindegy.

Kicsit eltűntünk a mezőnyben, magunkra húztuk az ellenfelet, de a következő napokban saját magunknak adunk zseniális gólpasszt, amit kegyetlenül be is verünk. A szóvirág mögött ezúttal komoly tartalom is van, durván nagy cuccra készülünk, hogy ne fogalmazzak rögtön úgy: NST-történeti lépésre szántuk rá magunkat. Már elhagytuk a point of no returnt, innen már nincs visszatérés, megyünk előre, és viszünk mindent és mindenkit, mint a fékhibás Kamaz a kereszteződésben. Előttünk is sok, bár egyre kevesebb a kérdőjel a blog jövőjét illetően, de addig sikerült eljutnunk, hogy a szerzőgárda egyetért a leglényegesebb kérdésben: az egyetlen lehetséges út a teljes és totális megújulás. Érthetetlen zagyvaságnak tűnik? A hiba nem az ön készülékében van.

Ugye mindenki átérzi az idény eleji forma kifejezés romantikáját?  Az első körből nem is vonnánk le több következtetést, mint amennyit feltétlenül szükséges. A címvédéshez vezető út nem kezdődött valami jó hangulatban a Marseille-nél, egyszerűen lefocizták a bajnokot. Az ETO hétközi ellenfele is felkászálódott a pofon után és lenyomta a Bordeaux-t Tigana első meccsén. Pontokat bukott a Lyon, Auxerre-ben pedig kétszer is bedőlt a hazaiak atombiztos védelme, mégsem szenvedtek vereséget. Jubilálni csak szépen szabad, a tavaly unásig egrecírozott párizsiak ezt megfogadva repülőrajttal koppintottak a mezőny orrára, az első tabellát így ők vezetik.

Ahogy azt tavaly Benő mondotta volt, lassan beköszönt a vadászszezon, mikor Pampalini is csak kapkodja a fejét, egy szintre süllyed a Bild és a Guardian. Ki kivel ebédelt, látták-e Gerrardot Madridban, ezermilliót költ-e a Citeh, lebegtetés, ársrófolás, találgatás, varia. A szóbeszédek követésére fordított energia 5% hasznosul, mégis nehéz kibírni, hogy az ember ne kapkodja a fejét, és ne foglaljon állást nemlétező igazolásokról. Hiszen mi van, ha pont ez valósul meg. Esetleg az. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem. Felesleges eszmefuttatások a vb-turbósított átigazolási piacról – jöhet ide mind.

Új rovatunkban azokat a mainstream félistenek oldalvizén, másfeledik hullámban érkező szupersztárokat, valamint meg nem énekelt (vagy nem elég hangosan megénekelt) hősöket mutatjuk be, akik noha nem kaptak se Aranylabdát, se FIFA Év Játékosa Díjat, mégis kitörölhetetlen nyomot hagytak a futball történelemkönyvében és az NST-s szívekben. Ki mással is kezdhetnénk a szériát, mint az imici által heti 2-3-szor követelt Bergkamppal, de igazi Arsenal-kötődésű szerző híján, pusztán a címszereplőt illető csodálatunkból táplálkozva nem mertünk magunk nekiugrani. Avatott szakértőnk, Vadkutya sietett a segítségünkre, az alábbiakban ő suvickolja fényesre a holland fenomén ülepét egy parlamenti ülésnap tömörségével. "Sokan azt hiszik, soha nem is repültem, ami éppen úgy nem igaz, mint hogy egy rossz emlék, egy rémisztő tapasztalat érlelte meg a döntésemet. Mindössze arról van szó, hogy hirtelen rájöttem, a repülés rossz hatással van a játékomra. A meccs előtt rettegek a légi úttól, a mérkőzésen meg félek a visszafelé utazástól. Egyszer csak eldöntöttem, nem repülök többé. Szerencsére az Arsenal-nál és a holland szövetségnél is megértették és elfogadták ezt. Meggyőződésem, hogy ez nagyon jó hatással lett a játékomra, korábban sohasem futballoztam olyan jól, mint amióta nem kell félnem a repüléstől.” – Inkább a pályán repült. Általában pont csak egy szinttel a többiek felett. Test, elme, céltudat, alázat, motiváció, finesz, fókusz, hidegvér, elegancia, áhítat – szavak egy szerénykedő mosoly mögött. Az edzők, a csapattársak, a szurkolók álma: Dennis Bergkamp.

Korántsem csendes ez a visszaszámolós hét a franciáknál, Anelka borogatja a szarosvödröt, Blanc társadalmi konszenzust hirdet a válogatottnál, a Győr pedig példás munkával beégeti a kissé önhitt Montpellier-t. A mai rajtot felvezető ikerposzt első felében az erősítések taglalására került sor, ebben pedig - gondolva az alkalmi kapcsolatot kedvelőkre - néhány olyan dologról esik majd szó, ami miatt felesleges hanyagolni, avagy újra érdemes lehet követni ezeket a francos franciákat. 5+1 dolog a frissiben rajtoló bagettligáról, hétvégi tippek, na meg egy úttörő projekt a projektben.

Az NST történetének egyik leghosszabb és legintenzívebb, gyalázkodásoktól sem mentes  thread-je zárult le ma, Fabregas marad az Arsenalban, és a körülményeket patikamérlegen porciózva, emberi és sportszakmai szempontok szerint is így van ez jól. 2010 nyarán ez egy olyan transzfer lett volna, amely egy érintett fél érdekét sem szolgálja. Ez pedig - természeténél fogva - teljességgel idegen a profizmustól, más viszont nem játszik. Tovább után kifejtjük, miért gondoljuk így.

Két jókedvű résztvevője már van a BL-playoff mezőnyének - estére ez a szám tizenötre dagad, aztán jöhet a leszámolás a főtábláért. A Kijev-Partizan duó felettébb kényelmesen készülgethet az utolsó rostára, hozzájuk csatlakozik a Celticet váratlanul tönkreverő Braga és a penzumát már tegnap letudó Anderlecht is. Félóra és egy értelmezhetetlen kooperáció kellett a Hapoel továbbjutásához, hasonló tömbösített gólparádéban bízhatunk mondjuk a Fener-meccsen. Sokat segíthet az idegenben bevitt találat a PAOK-nak, a friss igazolásokat begyűjtő Spallettit pedig vessék motivációs vodkakezelés alá, ha nem jutnak túl a románokon.

Kedves mindenki és a többiek. Hamarosan teljes erőből beindul az európai topfutball, ezzel párhuzamosan nekünk is véget ér az elmúlt hetek láblógatása, és belekezdünk erősen a szokott színvonalú tartalmak előállításába. Van néhány teljesen új ötletünk, vagy nevezzük inkább próbálkozásnak, ezek közül például próbajelleggel már fut az NST tumblrjén a szerkesztőségi levlista szondázása, de terveink szerint kinyitjuk a blog Twitterét mindenki számára, és egy olyan hírfolyamot zúdítunk rá a zinternetre a segítségetekkel, hogy ihaj. Ezen kívül kicsit jobban kilépünk a blog keretei közül, egyre több, és egyre faszább dolgokkal terveztünk benneteket megörvendeztetni. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy minél többen elérjenek bennünket más csatornákon is, mert – bármilyen hihetetlen – nem mindenki olvas napi szinten NST-t. A legegyszerűbb, leghatékonyabb, szívünknek legkedvesbb megoldás az, ha 24 mp ráfordításával lájkolsz minket Facebookon, követsz minket Twitteren, reblogolod a tumblinkat, és a melledre tetováltatod, hogy MINDENKI BE LESZ ÁRAZVA! Minden csatornán ömlünk felétek, segítsetek, hogy terjeszthessük Torzonborz eszméit! Respekt.
 

Egy váratlanul változatos, élmény- és kommentgazdag bajnokság minden rutinjával ugorhatok újra neki, hogy némi látókör-bővítésre bírjam a Fabregastól Messiig terjedő univerzum belterjességébe belesápadó NST-tábor arra érdemes hajlandó tagjait.  Magamnak is sikerült meglepetést okozni azzal a felismeréssel, hogy mennyire is szeretem azt, aminek hetente két posztot áldozok, ergo a francia bajnokság továbbra is itt lesz. Mindenki kapott egy évet, hogy felzárkózzon, mostantól nagyságrendekkel több aktivitást várunk. A legkorábban rajtoló topliga mindig is ugródeszkaként funkcionált, így kétrészes beharangunk első felét az átigazolásoknak szenteljük, a másodikban a leglényegesebb néznivalókat vesszük át, mielőtt szombaton elrajtol a mezőny.

Nem kizárt, hogy még a tavalyinál is zseniálisabb idény elé néz a világ legfaszipántosabb bajnoksága, azonban az kizárt, hogy mindenkit eltaláljunk, akire érdemes lesz figyelni. Megpróbáljuk viszont, mivel ahány frappáns facebook-ismerős, annyiszor olvashatjuk el mottóként, hogy a lehetetlen csak egy szó, ráadásul Coelho is megmondta, isten keze mindig azt vezeti, aki hittel halad előtte az úton, továbbá nem is a cél a fontos, hanem az út, amíg azzá válsz, ami lehettél volna, mivel kurvából lesz a legjobb feleség, vagy hogy a tökömbe’ van ez a rengeteg baromság. Mindenesetre inni és élni hagyni.
Alábbi posztunkban a Bundesliga azon arcait, jelenségeit gyűjtöttük össze, akik valamiért előre is rászolgáltak arra, hogy akár a kancsalságot is vállalva, de mindenképp őket kövessük egyik szemgolyónkkal. Helyenként még arról is esik pár szó, hogy miért ne vegyük le tekintetünket róluk, ami nagyban növeli a poszt értékét.

Már megint ezek a fondorlatoskodó, anglo-katolikus, félprotestáns, házasságtörő zátonylakók, mer’ ezeknek semmi sem szent. A SkySport értesülései szerint a Manchester City mindent megtesz, hogy leigazolja Jézus Krisztust. Mennyei forrásokra hivatkozva a csatorna tudni véli, hogy JC elégedetlen a Paradicsomban betöltött szerepével, mondván, hogy a Mester pozíción kívül játszatja. Szakírók szerint a transfer egyben Kaka várható érkezését is előkészíti. JC bemutatkozásának napját egyelőre nem lehet tudni.    

Ahogy azt tavaly Benő mondotta volt, lassan beköszönt a vadászszezon, mikor Pampalini is csak kapkodja a fejét, egy szintre süllyed a Bild és a Guardian. Ki kivel ebédelt, látták-e Gerrardot Madridban, ezermilliót költ-e a Citeh, lebegtetés, ársrófolás, találgatás, varia. A szóbeszédek követésére fordított energia 5% hasznosul, mégis nehéz kibírni, hogy az ember ne kapkodja a fejét, és ne foglaljon állást nemlétező igazolásokról. Hiszen mi van, ha pont ez valósul meg. Esetleg az. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem. Felesleges eszmefuttatások a vb-turbósított átigazolási piacról – jöhet ide mind.

Meg akarom találni Zlatant, mielőtt megfázik, tüdőgyulladást kap, éhen hal, valaki leüti, vízbe fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta, mielőtt szájába nyomják az első marihuánacigarettát, vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől. Ha valahol megszólalna, akár suttogva is, vagy elnevetné magát valahol a közelben, a hangszórók bömbölésében is megismerném a suttogását, vagy a nevetését, de mindig távollétemben nevetett és mindig abban a résben suttogott, amelyből hiányoztam.