Itt most minden nagyon egyértelmű: Hollandia már továbbjutott, Kamerun már kiesett. A dán-japánon aki nyer, az jut tovább - a döntetlen Nipponnak kedvez.
| Csapat | M | Gy | D | V | Rg | Kg | Gk | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2 | 2 | 0 | 0 | 3 | 0 | +3 | 6 | |
| 2 | 1 | 0 | 1 | 1 | 1 | 0 | 3 | |
| 2 | 1 | 0 | 1 | 2 | 3 | –1 | 3 | |
| 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 3 | –2 | 0 |
Hollandia valószínűleg csoportelső lesz, de itt megtaláljátok azokat a forgatókönyveket is, amelyek szerint csak másodikként jutnak tovább.



Bob Bradley sosem volt nagy soccerjátékos. Mindössze egyetemi foci jutott neki, és miután végzett, rögtön az edzősködésnek szentelte életét. Persze az sem mindegy, hol diplomázott, Bradley ugyanis a Princetonra járt, amelyről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világ legjobb egyeteme. Tehát nem buta a csávó, és ez személyében azzal kombinálódik, hogy amerikai lévén, a hagyományostól teljesen eltérő módon szemléli a játékot: pragmatikus, tárgyilagos, professzionális.
Ceruzát le, papírt összeszed - az A és a B csoport befejezte röpdolgozatát, mi pedig már ki is értékeltük. Egy komplett idiótát megbuktattunk, egy őrültet pedig csillagos ötössel engedtünk tovább. Megvan két nyolcaddöntő párosítása, és a koreaiak jóvoltából megvan a világbajnokság első szabadrúgásgólja is. Kifejtőben találgatjuk, mi járhat Maradona fejében, függvénytáblánk segítségével pedig pontos képet kaphatunk a csoportokról. A forduló előtt még mind a nyolc együttesnek volt esélye a továbbjutásra, de végül a papírforma jött be. Tovább után megemlítjük, hogy miért, és rovatozunk is, ahogy azt megszokhattátok.
Milyen furcsa az élet! Két hete még az egész világ Maradona nagyképűségén, öntörvényűségén rugózott, azon, hogy kit hagyott otthon, kit vitt el a vb-re, kivel van jóban illetve rosszban a keret tagjai közül. Legyőztek két verhető csapatot és máris arról szólnak a hírek, hogy Diegót mennyire imádják Argentínában, hogy a játékosok is mennyire imádják, és, hogy végre összeszedte magát legalább külsőre, és öltönyben mutatkozik. Kételyeink nem halványultak el az eddigi eredmények hatására, de ma még nem lesz probléma, mivel a görögök gyengék, és teljesen mindegy, hogy ki és milyen poszton játszik az argentinoknál.
Kisvártatva valóra válik, amit igen sokan szeretnének: Franciaország válogatottja nem rontja tovább a világbajnokság légkörét és a két futballozni hajlandó amerikai csapat továbblép a legjobb tizenhat közé. A világbajnokság előtt közzétett jóslataink is kezdenek beigazolódni. A 16 órakor kezdődő páros mérkőzések egyikén igazi "elsőkörös" kínlódást, míg másikán vérbő dél-amerikai labdarúgást várunk. Mindenkinek van miért küzdeni: továbbjutás, tisztes helytállás, szurkolók megbecsülése a tét. A franciáknak pedig az, hogy a felsoroltakról példát lessenek el a többiektől, hogy a jövőben elkerüljék a világbajnokság citromdíját.
Portugál gólfesztivál és helyzetek garmadája az armada csoportjában. A csoportkör második fordulójának utolsó napján a laikusok is elégedetten csettinthettek a gólok és helyzetek számának láttán. Támadó és védekező rekordok kerültek veszélybe illetve dőltek meg, miközben a népi Korea és az elefántok továbbjutási reményeit elmosta az eső.
Nem tagadom, a spanyol förgeteg előtt már a legtöbb mez kiosztásra került - enbéegyes szakemberek határozottságával mondhattam volna, hogy "egy-két poszton még változhat a helyzet, de a fejemben nagyjából összeállt az ideális kezdő" -, de azért kivártam a tizenhatodik meccset is a teljesség kedvéért, hátha valaki bejátssza magát. Nem így lett. Latin-Amerika átvette az irányítást a vébé fölött, vén Európánk gyakorlatilag másodhegedűs lett a kontinensek harcában és ez hellyel-közzel tükröződik a második kör álomcsapatában is. A futballozni akaró csapatok száma és vele a meccsenkénti gólátlag is 2 fölé kúszott, ami termelékenyebb csapatot és egzaktabb csapatkeresési módszert igényelt, de jelentem, sikerült - és igen, van Messi is.
A világbajnokság 10. napja ismét csak Dél-Amerikáról szólt, miközben szép csendesen tovább mélyült a 2006-os győzelem óta folyamatosan kapart olasz gödör és a világbajnokságok történetében először kezdőként léphetett pályára a Négyszögletű Kerek Erdő egy reprezentánsa is. Tovább után az NST kocaszurkolóvá silányult szerzőjének tétova meglátásai következnek a vasárnapi történésekről, illetve még tétovább jóslatai a mai etapról.
Igaz, hogy másfél hete már a tévéből is az NST folyik, de ettől még nem szakad meg a
Ragyogó esténk volt, mivel Kamerun és Dánia úgy döntött, a vébé összes elmaradását pótolva óriási szabadstílusú futballdzsemborit rendeznek, ahol a szórakoztatás érdekében mindent szabad a világon, kivéve rendesen védekezni. Meg kell köszönnünk az élményt, mivel az ebédet lekísérő holland meccs hervasztó volt, a délutáni felvonáson viszont már beköszönt a játék szép és lelkes oldala egyaránt. Ghána támadásaiból az utolsó képkocka, az ausziktól meg egy csatár hiányzott, mindkettőnek megvan az oka.
Van egy óriási csalódásunk erre a napra is, és ez nem Németország, továbbá nem is Joachim Löw, mivel utóbbiról tudjuk, hogy körülbelül annyira áll hozzá konstruktívan önmaga kritikájához, mint Jeanne d’Arc az análszexhez. Ő tehát nem lepett meg senkit, azonban a Capello-féle Anglia impotenciáján nem tudunk mást csinálni, mint röhögünk, és közben kimondjuk, amit bosszús szurkereik – vélhetően – nem akartak: respekt Algériának, stratégiailag járható utat választottak, ráadásul egyáltalán nem a legrondábbat. A júeszéj kezdeti szerencsétlenkedésén meglepődtünk, elvett góljukért sajnáljuk őket, viszont a torna egyik legfurább találatát itt láthattuk. Utóbbihoz kapcsolódóan annyi is egyértelművé vált, hogy a kapusfeladatokról érdekes elképzelésekkel rendelkező Handanovicsot nem szeretnénk a csapatunkban látni.
Utolsó kommentek