Portugál gólfesztivál és helyzetek garmadája az armada csoportjában. A csoportkör második fordulójának utolsó napján a laikusok is elégedetten csettinthettek a gólok és helyzetek számának láttán. Támadó és védekező rekordok kerültek veszélybe illetve dőltek meg, miközben a népi Korea és az elefántok továbbjutási reményeit elmosta az eső.

Portugália-KNDK 7-0

Egész végig azon gondolkoztunk, hogy erre a produkcióra hogyan lehet ráhúzni, hogy „minden tőlük telhetőt megtettek” vagy, hogy ők az „erkölcsi győztesek”, de ez több lett a soknál. Kezdődhet az igénytelen polemizálás, hogy miként lakolnak meg a játékosok, szakvezetők, és egész családjuk hogyan fog szenvedni évszázadokon át a kommunizmus mélységes mély bugyraiban. A 7-0 arányú portugál siker legfőbb összetevői: a vesztes fél taktikai éretlensége, tapasztalatlansága, túlságosan őszinte győzni akarása és a győztes fél szemfülessége, amivel kegyetlenül kihasználta ellenfél gyarlóságait.
Aki látta a meccset tanúsíthatja, hogy az első portugál gólig mindkét csapat olyan esztelenül rohamozott, mintha nem lenne holnap, és bár a pontosabb összjátékot a portugálok mutatták be, jobban eltalált lövésekkel, precízebb támadásbefejezésekkel az ázsiaiak is szerezhettek volna gólt. Egygólos hátrányban azután az addig is inkább szerencsésen lehozott lestaktikát olyan butasággal „dobták fel” a népi Korea fiai, mintha egy házibulin a saját sörükbe öntöttek volna higanycseppeket, hogy azonnali hasmenésként rohanjon át rajtuk a portugál csapat. Történt ugyanis, hogy mindenféle ésszerű magyarázatot nélkülözve az utolsó védelmi vonalat feljebb tolták, maguk mögött üresen hagyva egy jó 30 méteres szakaszt, ellenben a középpályán elmulasztottak szorosan odaállni az emberek mellé, akik ily módon átvehették a labdát, megfordulhattak és nyugodtan indíthattak, kényszerítőzhettek. Úgy nem lehet lehozni egy meccset, hogy összesen három szabálytalanságot követ el egy csapat, ráadásul az, amelyik védekezésre kényszerülne elvileg. Mindezt még azzal is megfejelték a derék koreaiak, hogy egy-egy játékosuk teljesen váratlanul kilépett a középpályás-sorból, maga mögött hagyva területet a felpasszoknak és a felfutó szélső védőknek. Nem lennénk szomorúak, ha lenne miért ekézni a luzitánokat, de jelenleg csak annyit mondhatunk, hogy ebben az arányban is megérdemelten győztek, mert könyörtelenül kihasználták ellenfelük balgaságait, és elkedvetlenedését. Ez játék, kérem szépen, éppen ezért farkastörvények uralkodnak, mindenki nyerni akar és gólt szerezni, és ha ráadásul még hagyja az ellenfél is, akkor alázás lesz a vége. A magyarok után a portugálok lettek a világbajnokságok történetének második olyan csapata, amelyik egy félidő alatt szerzett hat gólt, és reménykedhetnek, hogy még összehozza őket a sors a KNDK-val, mert világbajnoki góljaik 30%-át ennek az országnak rámolták be.

Chile-Svájc 1-0

Nagyon durván alakul a H-csoport, miután Chile 1-0-s sikerével és a spanyolok győzelmével megnőtt a valószínűsége annak, hogy három csapat is 6 ponttal zárja a csoport küzdelmeit. Nem lehetnek maradéktalanul elégedettek a dél-amerikaiak, hiszen Svájc ellen bőven volt esélyük a többgólos győzelem kiharcolására is. Hitzfeld elképzelését nem igazán értettük, ami az alaptaktikát illeti. Két olyan csatárral kezdett, N’Kufo és Frey személyében, akik mellé sokkal inkább illene egy lendületes, sokat mozgó éktárs vagy támadó középpályás. Nem is kellett volna messzire menni ilyenekért, hiszen Barnetta vagy Derdiyok alkalmas lett volna erre szerepre, ha már a középpálya inkább a védekezés erősítéséről szólt. Az olaszok kapott gól nélküli csúcsának megdöntését, a Lippitől „ellesett” két falbaágyazott ékkel próbálták megvalósítani. Ez végül sikerült is nekik, hiszen Beguiristain 1994-ben szerzett gólja után kaptak újra gólt, amikor Márk Gonzalez betalált. Már a kiállítás előtt is a chileiek akartak inkább futballozni, utána pedig már egyértelmű volt a képlet. Akárcsak a spanyolok ellen, végig rezgett a léc a svájciaknál, most azonban nem tudták kiböjtölni a meccs nagy részét kapott gól nélkül. A chileiek játékában az az élvezetes, hogy az ilyenkor elvárható kockázatot zokszó nélkül felvállalják, azaz megpróbálnak pontos erős passzokkal, egyéni megoldásokkal operálni annak érdekében, hogy ne csak beadásokkal kerüljenek a védelem mögé, ne csak ilyen módon teremtsenek helyzeteket. Más kérdés, hogy ebből gyakran lesre futnak, és nem igazán mennek az utolsó passzok, de legalább megadják maguknak az esélyt, hogy játékkal hozzák zavarba a beálló ellenfelet és ha Paredes jobb megoldásokat választ az utolsó negyed órában, akkor meg lehetett volna a sokat érő kétgólos győzelem is. A gól maga, a lassítások alapján leshelyzetet követően született, de bármennyire is fájó ez a szenvedő félnek, a partjelző által elnézhető kategóriába tartozott. A hat pont ellenére lehet hiányérzete Marcelo Bielsának, hiszen tanítványai minden huszadik (!) lövésből találnak be eddig a vb-n, ami a spanyolok ellen nem sok jóval kecsegtet.
A svájciakról olyan kép kezd kialakulni bennünk, mint a 2004-es görögökről. Jó-jó, hogy mindenki a saját eszközeivel próbál meg érvényesülni, de azért mi azt szeretnénk, ha a tetszetősebb futballt játszó csapatok jutnának tovább a csoportból, ezek pedig a spanyolok és Chile. Ennek egyre kevesebb a realitása, de azért még bízunk benne. Honduras sem reménytelen abból a szempontból, hogy egy nyerni akaró – meglátjuk, ezt hogyan csinálják – Svájc ellen kikaparja a gesztenyét a másik kettőnek.

Spanyolország-Honduras 2-0

Maga Del Bosque is elismerte, hogy ennél több kell a későbbiek során, ami a spanyolok teljesítményét illeti. Ez a mérkőzés alkalmas lehetett volna arra, hogy Torres is játékba lendüljön, de a lecserélésekor nem az látszott az arcán, hogy elkapta volna az ívet. Villa, aki a Valenciában is gyakran indul a szélről, és Navas volt csak lendületes a támadók közül, míg a spanyolok vb előtti és közben kialakult/megváltozott helyzetének hű tükre volt Fabregas játéka. Nagyobb elán, több rágyorsítás kell most, mert Senna helyén ketten szűrnek és kevesebb ember jut a kreatív támadásépítésre. Az Arsenal játékosa láthatóan abban a tudatban lépett pályára, hogy elég lesz a megszokott, csereként mutatott, könnyed játék, az hogy a gördülékeny labdajáratáshoz hozzáteszi a jó passzokat oldalirányba, és úgyis odaérnek a kapu elé. Most ez egyelőre kevés, de természetesen bőven benne van a lehetőség a spanyolokban, hogy felpörögjenek, mert minden csapatrészben vannak olyan embereik, akik plusz lendületet adhatnak a játéknak. Kicsit elringatták magukat a vb előtt, de lehet, hogy pont ez sül el jól, ha a torna későbbi szakaszára meglelik a szükséges többletet. Nehezíti a helyzetüket, hogy pár nap múlva, egy adott meccsen már szinte maximális hőfokon kell pörögniük, ha nem akarnak idő előtt búcsúzni. David Villa egyébként a spanyol vb-góllövőlista élére ugorhatott volna, ha belövi a Jesus Navas buktatásáért megítélt tizenegyest. A hatodik világbajnoki góljával egy madridista kvartetettet (Butragueno, Hierro, Raúl, Morientes) előzhetne meg. A góllövőlista egyébként kezd úgy alakulni, mintha a spanyol bajnokságban lennénk, ebben a fordulóban, Forlán, Higuain, Luis Fabiano és Villa is többször betalált.
Honduras továbbjutási esélyei jelentősen csökkentek ezzel a vereséggel, de nem reménytelen a helyzetük, hiszen Svájc legyőzésével és megfelelő gólaránnyal akár tovább is juthatnak. Biztosak lehetünk benne, hogy meg is próbálnak majd mindent, hiszen rúgott gól és szerzett pont nélkül ők sem akarnak távozni Dél-Afrikából.