Labdafényezés, zsebkendőnyi cselek, bokapasszok? Az kell? A hazai pályána 1-3-ról kezdő Barcelona hozza neked, hiszen muszáj hoznia, ha nem akarja újra felgerjeszteni az "első erős csapat..." kezdetű mantrát. Sziklaszilárd, mérnöki pontossággal megkomponált csapatjáték szikrázóan kemény védekezéssel? Akkor neked az Inter kell, amely már egyszer 90 percben sűrítette a fentieket, és ezzel a kiesés szélére sodorta azt a korszakos Barcelonát, amelyet már két hónapja is mindenki a döntőben látott. Futballfilozófiák, edzői hitvallások, és két egymástól iszonyú messze álló játékfelfogás csap össze a Camp Nouban. Nem túlzás, a világ jelenlegi legjobb csapatai jönnek. Csak ma, csak neked, csak nálunk, Chuck Norris. 

Hajrá, Barcelona!

Sokkal nagyobb és összetettebb annál a tét, mint, hogy a Barcelona bejut-e az idei BL-döntőbe vagy sem. A Barcelonát Guardiola edzői időszaka alatt, joggal tartjuk a világ legjobb csapatának. Ha az Inter jut ma tovább, ez a nézet sokak szemében megváltozik, a tények talaján cáfolatot nyer. Abban az esetben viszont, ha a Barcelona 1-3-ról megfordítja a párharcot és továbbjut, akkor attól lesz hangos a holnapi sajtó, hogy a Barcának és Guardiolának még ez is ment. Pep számára ráadásul azt a pillanatot is elhozná a holnapi nap, amikor nem mást, mint Mourinhót győzte le. Az Inter az eddigi teljesítménye alapján döntőt érdemel. Ha a Barca jut ma tovább, akkor viszont nem, mert ez egy olyan nehéz helyzet, amit ha megoldanak a katalánok, akkor senki más nem érdemel döntőt, mint ők.

Meg kell próbálni visszatérni ahhoz a taktikához, ami két szezonon át eredményre vezetett. Nem kell kockázatosat húzni, azzal, hogy Alves a jobbszélső, Maxwell a belső középpályás, stb., azt kell csinálni, ami a legjobban ment és bízni abban, hogy a játékosok kiteszik a pályára tudásuk legjavát és lesz 2-3 meccset eldöntő megmozdulás. Említésre sem érdemes, de ha van csapat, amelyben a játékosok tökéletesen tisztában vannak egy jól átgondolt, bevált és számtalanszor sikerre vezető taktikával, az a Barcelona. Kezdésnél Messi jobbszél, Pedro balszél, Ibra center. Mögöttük Xavi, Keita és bár jobb lenne Touré, de Busquets. Keita lehet a kulcsfigura, akinek azt a szerepet kellene betölteni, amit Iniesta szokott, egy az egy ellen, egy  a kettő ellen betöréseket, esetleg távoli lövéseket erőltetni, és ezzel elvonni egy-egy plusz embert Ibrahimovicsról, vagy a túlszélen várakozó Messiről. Kell a szélső védők megfelelő támogatása is, mert azokra már nem marad védekező ember vagy ha mégis, akkor abban Sneijder, Eto’o és Pandev úgy el fognak fáradni, hogy talán hamarabb be lehet szorítani az Intert, mint az odavágón a 75. perctől. A félidei 1-0 kiváló alap lenne a folytatáshoz, ehhez az is kell, hogy a kiugratásra váró Milito és csatártársai egy az egy ellen ne jussanak értelmes labdához. Türelmes és pontos játék kell, mert a labdaszerzésből egyből indítani akarnak majd az olaszok. Akár Mourinhótól is lehet tanulni e tekintetben és Sneijderre, aki a gyilkos passzokat tudja adni, ráállítani egy embert, aki a támadáshoz nem is megy fel, ha Sneijder a félpálya körül van. Ha nincs meg a vezetés, akkor viszont közben változtatni kell, ekkor lehet Messit behúzni a pálya közepére Iniesta posztjára és még egy támadót, Krkic, Henry sorrendet figyelembe véve, kitenni a szélre.

A történelem egy-egy meccs tekintetében vajmi keveset számít, az csak statisztika és figyelemfelkeltő érdekesség, így sem egyik, sem másik csapat szempontjából nem mérvadó, hogy a BL 1993 óta íródó történelmében, a kieséses szakaszban összesen 3 esetben fordult elő, hogy a visszavágón otthon játszó csapat kétgólos hátrányból jutott tovább. 2004-ben a Monaco fordított 2-4 után, 3-1-re nyerve a visszavágót a Real ellen, míg ugyanebben a negyeddöntő körben a Deportivo búcsúztatta a Milant 1-4, 4-0-lal. A harmadik ilyen fordítást a Barcelona produkálta, bár hosszabbítás után, de 1-3-ról felállva a Chelsea ellen az 1999-2000-es szezonban. A Barca kispadján, akkor Louis van Gaal ült, a csapatkapitány Pep Guardiola volt, és náluk játszott az aktuális ballábas aranylabdás, Rivaldo. 2-1 után a harmadik gólt a kapitány készítette elő egy szabadrúgásból. Több mint 150 párharc távlatából, arányaiban kevés a 3 fordítás, matematikailag majdnem ugyanilyen kevés lenne a 4 is, viszont egyenként mindegyik évtizedekre szóló élményt jelent a szurkolóknak, nézőknek. Reméljük ma ez megadatik a katalánoknak. Kedvcsinálónak a videó: Barcelona-Chelsea

Hajrá, Inter!

Jose egy lépéssel már előrébb tart, mint Guus, hiszen legyőzte a Barcelonát, nem csak szétfingatta. Hogy egy nagyon nagy lépést ráver-e a hollandra, az a Camp Nouban dől el szerda este. A Chelsea csak nagyon közel került ahhoz, hogy kiüsse a Barcát, Iniesta lövése a 173. percben egy jobbára érdemtelen, de nagyon sokat érő továbbjutáshoz segítette a katalánokat, akik aztán meg sem álltak a győzelemig. Az Inter már most közelebb van, és egy sokkal reménykeltőbb első meccsen van túl, így igazából kijelenthető: az olaszok a továbbjutás esélyesei.

Amit Jose az első meccstől akart, azt elérte. Mind játékban, mind eredményben, ez pedig valószínűleg jeges rémülettel tölti el a saját legyőzhetetlenségükbe vetett hitükben megingatott borotvált lábúakat. Látták a pokloknak kénköves bűzt árasztó fenekét, és nem tetszett nekik. Nem tetszett nekik, hogy elnyomták őket, hogy a nyakukban lihegtek 90 percen át, nem tetszett nekik, hogy nemcsak homokszem került a gépezetbe, de a homokdombtól nem is látszott a gépezet.

Jose eladta, amit el kellett adnia hazai pályán, a nagy kérdés az, hogy mire készül idegenben. Nagyon meg lennénk lepve, ha bevillantaná a korábban már megcsodált 5-4-1-et, amivel élő falat vont Julio Cesar elé, hiszen nem feltételezzük róla, hogy ne tudná ő is: aki így tesz, azt kicsinálja a Barcelona. Könnyen lehet, hogy a gyakorlatilag hiba nélküli szisztémába nem is nyúl bele, hanem megpróbálja ugyanazt eladni még egyszer. Ebbe ugyanis nem lehet kicsit belenyúlni: vagy szétcsűri az egészet, és valami teljesen mással próbálkozik, vagy megtartja az egészet, ahogy van. Mert ha kiszed egy támadót (Pandev?), akkor elöl lesz vékony az Inter, és beszorítja a Barcelona. Arra gondolni sem merünk, hogy egy szűrőt vesz ki, bár láttuk már az Intert is afféle 3-4-3-ban játszani, ami talán nem is butaság, hiszen a Barcát a kaputól 30 méterre kell megállítani, utána már késő.

Bármilyen furcsa, Sztankovics bizony hiányozni fog. A vén csetnik ugyan nem gyors már, de az összeszedegetett labdákat képes leosztani – legalábbis sokkal jobban, mint Motta, vagy Cambiasso. Emlékezzünk csak vissza az odavágó első perceire, amikor a két említett úriember indítási kísérletei vagy Boys San Siro, vagy Puyol martalékai lettek, miközben Eto’o és Milito kérdőn néztek a társakra. Más fontos hiányzó nincs, a többiek egyébként sem kezdenének, ott van viszont Barcelonában a csapattal Mario Balotelli. És hát lássuk be, létezik annál mourinhósabb dolog, mint a bükkfavesszőből font sudribunkó előre megfontolt szándékkal történő bevetése?

Szerda este nemcsak Jose Mourinho, de Pep Guardiola is megmérettetik. Előbbiről az első meccs alapján úgy sejtjük, nehézsúlyú, utóbbi Milánóban könnyűnek találtatott. Hogy ez minden évben csak egyszer fordul-e elő vele, az 20.30-tól kiderül. Hajrá, Inter!