Te, figyeled, Öcsi? Elromlott az eredményjelző, nem tud mást írni, csak hogy Czibor, Czibor, Czibor és Czibor. Annyi szépséghibája van a történetnek, hogy nem Barca-meccsen cukkolta Bolond Puskást, de ha a múlt héten orgiáról írtunk, akkor tegnap azt láttuk, hogy Messi egymaga polírozza a Barca kormányrúdját. Ráadásul rutinból, lassan a múlt nagyjai közé emelve önmagát és csapatát. A fél kezdőjét nélkülöző Arsenal mindent kihozott a biztos kudarcra ítélt vállalkozásból, még a hajmeresztő dolgokat mutató Silvestre-Vermaelen védőpárosnak is felmentést adunk. A Barca minden ízében jobb csapat, az Arsenal pedig a lehető legtovább húzta a partit, mielőtt ledöntötte volna királyát. Ezt próbálgatta a kettes számú Abramovics-csapat is, de Mourinho törvénytelenül kiröhögte korábbi főnökét. Tovább után a Barcelona-Arsenal boncolgatása, és egy moszkvai rövidhír lapul.

Hátul szinte teljesen kicserélődött a Barca, csak Alves maradt a londoni felállásból. Középen az M&Ms-páros tartotta a frontot (napra azért nem mennék velük), a bal oldalon pedig Maxwell helyett Abidalnak kellett feltartóztatni Walcottot, amit egy kivételtől eltekintve meg is oldott Busquets és Keita hathatós támogatásával. A középpálya nem változott, elöl viszont Ibra kellemetlen árnyéka helyett Bojan rohangált a lábak között.

Ar Arsenal felállását sokkal inkább a kényszer szülte, mint bármi más, hiányzott van Persie, Fabregas, Arsavin, Song és Gallas. Wenger nem bazírozott rosszul a 4-5-1-gyel, gondolta, ha már játékban nem tudják felülmúlni a Barca középpályáját, akkor legalább darabra sikerüljön. Denilson, Diaby és a Nasri/Rosicky páros épp arra kószáló tagja próbált élőfalat húzni Xavi és a támadók közé, ami legtöbbször sikerült is, sőt még a hátsó szándék is bejött. Mert ugye marhára nem mindegy, hogy leütközök valakit a középpályán, vagy a letámadás után szabályosan labdát szerez a csapat, amiből egyből lehet is indulni. Ez már csak azért is kecsegtetőnek tűnt, mert a Barca ezúttal hanyagolta a kóros labdaéhségen alapuló agresszív letámadását, és helyette a védelmi vonalát tolta veszélyesen magasra. A tervvel mindössze két probléma mutatkozott.

Az egyik, hogy támadásban a Barca simán átment 2-5-1-2-be. Ezt játszotta amúgy a 70-es években a Cruyff-féle Ajax (surprise, surprise) és az NSZK is (a négy védő közül Vogts és Schwarzenbeck maradtak, Breitner és Beckenbauer viszont azonnal léptek), így aztán megint ott tartottunk, hogy 6:5 elleni emberfölényt alakított ki a Barca, egy szabadon garázdálkodó Messivel.

Mindig is nagy híve voltam a játékegyszerűsítő paliknak, és valahol immár ebbe a kasztba sorolom Messit is. Megkapja a labdát, és berohan a kapuba, a labdát mindvégig maga alatt tartva, esküszöm, azon szalad, mint valami szürreális fóka. A lényeg, hogy a védelem és a középpálya közti szürkegazdaságban mozogva a támadóharmad bármely pontján felbukkanhatott, és bár a visszavontabban játszó Diaby próbálta ugyan követni mozgását, de a birodalmi lépegetők és az X-szárnyúak között akadt némi sebességbeli különbség. Az pedig egészen hihetetlen, hogy Messi nem csak befejezte, de gyakran saját maga is indította a támadásokat, tulajdonképpen félve várom, mikor jön el a nap, mikor saját beadását passzolja a kapuba.

A másik gubanc azzal adódott, hogy az Arsenal ismét képtelen volt huzamosabb ideig megtartani a labdát, ha valamit, akkor ezt fel lehetne róni Wengernek, hiszen már az első meccsen is bebizonyosodott, hogy a gyorsabb és defenzívebb Eboué jobb választás a bal oldalra, mint Arsavin, most mégis inkább Rosickyvel kezdett, aki értékelhető megmozdulás nélkül hozta le a meccset. Középen egymást taposta Diaby, Denilson és Nasry, Walcottot pedig nehéz volt istenigazából megindítani a Keita, Abidal, Busquets járőrtrió mellett, így maradt a hátsó passzolgatás.

(a képen a játékosok sikeres passzai láthatóak)

Persze ha Eboué kezdett volna, akkor most az menne, hogy Wenger eleve feladta a meccset, csak a nagy verést akarta elkerülni stb., szóval egy nyerhetetlen meccsben nehéz okosakat húzni.

A Barca messze nem volt ellenállhatatlan, Xavit egészen jól sikerült semlegesíteni, 105 passzának döntő többsége sima labdaterelgetés volt, Bojan és Pedro tevékenysége nagyjából kimerült abban, hogy a vonalak felé mozogva széthúzza a pályát, Alves pedig ismét vállalt egy meccset, melyen gyakorlatilag egyetlen beadása sem jött össze. Messivel viszont nincs mit tenni (negyedik mesterhármasát rúgta az idén), olyan mint a tisztázógomb a Duke-ban.

Nem vagyok egy született Barcelona-fan, de mindenképp hálás vagyok a jó sorsomnak, hogy láthatom ezt a Barcát, sokkal kézzelfoghatóbb képet kapva a régi idők focijáról, mint bármely könyvből. Most már csak azt kell kiböjtölni, hogy ne egy, hanem újra harminc Messi rohangáljon az európai futballpályákon. Barcelona – Arsenal 6:3 (2:2, 4:1)

Egy másik géniusz is fellépett tegnap este, bár labdába – csakúgy mint egész életében – nem rúgott. José Mourinho kellő komolysággal kezelte a moszkvai utat, biztosra lehetett venni, hogy amíg nem szereznek gólt, az olaszországi meccs direkt folytatását láthatjuk majd. Hat perc után a sorfal szélén ugrabugráló Honda pontot is tett a továbbjutás kérdésére, az erőtlenül küszködő oroszoknak sansza nem volt bármiféle meglepetést okozni, így az Inter a lehető legjobban jött ki a párosításból. Egy sárga, nulla kapott gól, átmozgató meccs, kettős győzelem. Inter-CSZKA 2:0 (1:0, 1:0)

Már csak azért is örvendetes az Inter-Barca párharc, hogy meglássuk szemünkkel, Mourinho mit talál ki egy Messivel súlyosbított Barca ellen – ha már a csoportban nem vette komolyan a meccset. Magunk részéről a Reinhardt, Nyssa, Chupa, Snowman, Priest, Lighthammer hatost javasoljuk a Penge II-ből.