A legutóbbi BL-fordulóhoz hasonlóan bolond játéknapot rendeztek a Serie A-ban, alig volt olyan meccs, ahol a papírforma érvényesült volna. Most nem számoltuk ki, mennyit lehetett volna kaszálni az eredmények eltalálásával, de a Livorno római győzelme mellett biztosan jól fizetett a Napoli firenzei sikere, vagy maga a tény, hogy az összes Európa Liga-csapat kikapott. Valami megmozdult Milánó szomorúbb felében is, néma csend és dögszag érződik Torinóból, és mivel hétközi fordulóra készülnek Olaszországban, gyorsan megtudjuk azt is, ezek mennyire maradandó érzések. Hajtás után megemlékezünk két hősről, és egy csomó gazfickóról, összefoglaljuk a 9. játéknapot, és beharangozzuk a 10.-et.

Most már ki kell mondanunk, valami mocorog a Milanban. Seedorf hosszú-hosszú tízpercek semmittevéseit néha egészen zseniális gólpasszokkal szakítja meg, Pirlo már megsüti 40-ről is, ha éppen olyanja van (kaput talál, ha a kapus hagyja, be is megy), Dida pedig olyan végletek között mozog, hogy az ember nem is tudja, teli szájjal kiröhögje, vagy leboruljon elé. Mivel azonban az eredmények jönnek, az ember inkább leborul elé, mert a hibái ellenére jönnek a pontok, és már nem is csak csöpörögnek. A Real Madrid legyalázása az elmúlt három év olasz hagyományainak valószínűtlen folytatása volt, de már Madridban is látszott, hogy ha éppen olyanjuk van, képesek igazán jó dolgokra is, most mégsem ezekről akarunk beszélni, hanem Alessandro Nestáról. A védelmi miniszter tavaly ilyenkor nem hitte volna, hogy még az életben sprintben megteszi a két kapu közötti távot, erre most megveszekedett őrültként rohangál a két tizenhatos között: harcolt már ki idén büntetőt (mondjuk úgy: befújták neki), adott csodálatos, és pontot érő gólpasszt, Veronában pedig a kimaradt szezon gólját is bepótolva mindjárt kettőt hintett. Emellett hátul is stabil, mint egy jegenyefa, és próbálja gatyába rázni a körülötte futkározó szerencsétlen hülyéket, ha így folytatja, Lippinek muszáj lesz elintéznie, hogy elvigye a Juventus, ahova a szivaros zseni nagy terve szerint összegyűjtik a viharvert olasz válogatott remittendából fennmaradt tagjait. Meg kell adnunk, a Milan már messze nem tűnik annyira gyengének, mint egy hónappal ezelőtt, és ezt elsősorban visszatért középhátvédjének köszönheti. (Chievo-Milan 1-2)

A Juventus már nem csak silány, kilátástalan takonycukrozásával idézi a tavalyi szezont, de a sors is hasonlóképpen bünteti Torinó kevésbé népszerű csapatát: sorra dőlnek ki az oszlopok, ráadásul hasonlóan fontosak, mint tavaly. Del Piero iszonyúan hiányzik (valahol óriási kritikája a csapatnak, hogy egy 35 éves szabadrúgáslövő visszatérésében bízik), most kidőlt Iaquinta is, ami azért baj, mert Trezeguet 2-3 méterről is képes elhibázni a kaput, annál messzebbről pedig csak arra képes. A legnagyobb baj mégis inkább az, hogy Ciro a klub honlapján azt nyilatkozta, javul a csapat játéka. Te jó ég, mint csinálhatnak edzésen? (Siena-Juventus 0-1) A Nazionale győzelménél sokkal fontosabb Zanetti rekordja, aki 139 meccsen állt zsinórban a milánóiak rendelkezésére, és a szereplési listán befogta a legendás Giacintót. A szezon egyik legröhejesebb gólját hozó meccs nem sok szót érdemel, inkább az a kérdés, hogy vajon kivágják-e Mourinhót, ha ki talál esni az Interrel a csoportkörből. Pénz van Milánóban fosásig, tehát itt nem az a kérdés, mint Liverpoolban. (Inter-Catania 2-1)

Cassano folytatja, Pazzini pedig törött orral is bármire képes, a Sampdoria gyönyörű gólokkal alázta bele a gyepbe a Bolognát. Egyre kíváncsibbak vagyunk, mint hoz ki magából a Doria, mert amit eddig csinálnak, az csodaszép, és sokkal tovább tart, mint arra számítottunk. (Sampdoria-Bologna 4-1) A Livorno nem először hozott magával közösségi tömlőt, amire aztán rácsatlakoztatta a rómaiakat, de győznie 62 év után sikerült. Minden Roma-szurkoló érezheti a juventinók tavalyi fájdalmát, amikor a 10 emberrel játszó Livornónak van ziccere a lefújás előtt nem sokkal. Ami Del Piero a Juvénak, az Totti a Romának, és ez nem dicséri a csapatokat. (Roma-Livorno 0-1) Nem a Roma az egyetlen európai kupacsapat, amelyik rászaladt a 9. fordulóban, sőt, a komplett Európa Liga-különítménnyel elbántak. A Lazio Bariban kapott ki (2-0), a meccs elsősorban Dabo igazi patkányokat idéző faultjáról marad emlékezetes, kivéve Magyarországot, ahol inkább az marad meg, hogy bemutatkozott Koman Vladimir, aki 12 perce alatt adott egy kvázi-gólpasszt. Sajnos nem ért hangszórót. A Cagliari-Genoa (3-2) jó meccs volt, alaposan kidühönghették magukat a vendégek, hiszen végig vezettek, de a hajrában a szárdok nagy finissel fordítottak.

És még nem volt vége a vesszőfutásnak: a Fiorentinát ugyan egy darabig meccsben tartotta a némileg elhízva is zseniális Frey, de a lefújás előtt érkezett Maggio, aki utál a 85. perc előtt gólt rúgni, és teljesen jogos győzelemhez juttatta a némileg erőre kapó Napolit. (Fiorentina-Napoli 0-1) A Palermo is a hajrában osztotta le az Udinesét, de itt történt még azért egy, s más, mire kialakult a végeredmény. Az ikszes meccsen De Marco játékvezetőről megtudtuk, hogy nem kifejezett Udinese-szurkoló, ennek segítségével már 4., azaz BL-t érő helyen feszít a mindig ide vágyó Palermo (Palermo-Udinese 1-0) Az Atalanta Conte keze alatt megszerezte zsinórban második győzelmét is, az áldozat a legjobb újonc posztját vereségével a Barinak átengedő Parma volt. (Atalanta-Parma 3-1)

Azt mondtuk a 9. játéknapról, hogy lazának tűnik, aztán mindenhol össze-vissza borult a papírforma, úgyhogy örömmel jelentjük, a 10. körben gyakorlatilag nem létezik papírforma, jó meccsek viszont lesznek dögivel. A Samp második komoly rangadójára készül (ha ez komoly rangadó), az Inter a megbokrosodott Palermóval meccsel, és a Genoa-Fiorentina is jó meccset ígér. Lesz újoncderbi, bennmaradási rangadó, és bundameccs is.

Juventus-Sampdoria 1-3
Az erőviszonyok alapján ez a legvalószínűbb eredmény, egészen elképesztő méretű hipertérugrásra lenne szüksége a Juventusnak ahhoz, hogy nyerjen, de Chewbacca nem boldogul a hiperhajtóművel.

Nazionale-Palermo 1-1
Ez csak azért, hogy legalább pontszámban beérje a Mourinhóékat valaki, azaz éljen a remény még egy darabig, hogy izgalmas lesz az olasz bajnokság befutója. Meg persze azért, mert Szicíliában is ad a gép mostanában.

Napoli-Milan 2-0
Ezzel lendületet vesznek a döcögős kezdés után a nápolyiak, a Milanról pedig újra kiderül, hogy még nem az, aminek az utóbbi héten már láttatta magát. Vagyis csak egy kicsit.

Genoa-Fiorentina 3-2
Idén inkább a genovaiak botladoznak, de a Fiorentinára is nehéz lenne a meggyőző jelzőt aggatni. Túl nagy Frey szerepe, ráadásul a Marassiban azért nem könnyű játszani, csak az Inter és a Juve tudott innen ponto(ka)t elvinni. Sorozatterhelés, oh!

Lazio-Cagliari 1-0
Nem mintha nem tartanánk képesnek a Laziót arra, hogy egy rossz sorozatot akármilyen hosszúra nyújtson, de időről-időre azért muszáj valamit domborítani, hogy legalább az illúzió meglegyen, hogy „majd most megindulunk”. Hasonló a helyzet a Cagliarinál, és a szezon végén valahol ugyanott fog állni a két csapat.

Udinese-Roma 2-1
Totti nélkül egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek az udinei túra, sőt, vele sem lenne az. Az ilyen támadókkal felálló csapatok ellen Ranieri egy héttel a meccs előtt elkezdi keverni a maltert, úgyhogy jó meccsre csak akkor számítunk, ha megszórják a Farkasokat. Benne van erősen.

Parma-Bari 1-1
A két újonc a tabella első felén pulzál, azaz mindkettőjükről elmondható, hogy remekül állnak a szezon negyedénél. Különösön a kakaskák teljesítménye szép, mert nekik nincsenek sztárjaik sem, igaz, pont ezért lesz nehéz Komannak beverekednie magát a kezdőbe. Azért szurkolunk, persze.

Livorno-Atalanta 0-2
A két utolsóként nyerő csapat egymás ellen, de míg az Atalanta csak nagyon elszúrta a szezon elejét, addig a Livorno a valós erőviszonyoknak megfelelő helyen áll most is. A két hírhedten baloldali szurkolótábor baráti találkozója következik.

Bologna-Siena 1-0
Di Vaio nélkül ez a Bologna nem az a Bologna. És az a Bologna sem valami erős, idén is csak az lehet a céljuk, hogy megmeneküljenek, ehhez pedig illene lepofozni a Sienát. Ez szűken, egyáltalán nem látványosan, de talán azért menni fog.

Catania-Chievo 0-1
A veronaiak jogosan dühösek, egy kicsit jobban figyelve komoly skalpot gyűjthettek volna be, de rájuk jellemző, hogy nagyon jól reagálnak a kellemetlen eredményekre. A Cataniában idén valamiért nem érezzük biztosan első osztályú tagságának megőrzését.