Guus Hiddink fura húzása, mely szerint nem Bellettit, hanem Braniszlav Ivanovicsot állította a védelem jobb oldalára, minimum kétszáz százalékosan bejött. Ha az volt a néderlandus terve, hogy a szögleteknél fogalmatlan Reinát meg fogja alázni a középen is bevethető szerb védő - aki értelemszerűen jobban fejel, mint a mozgékony brazil - akkor Hiddinket Sean Payton figyelmébe fogjuk ajánlani, hátha még a New Orleans Saints támadószekciójának is tud újat mutatni. A Barcelonának körülbelül annyira kellett megerőltetnie magát, mint nyáron a Hiberniannel lejátszott edzőmeccsen, és ebből a meccsből is elég volt egy félidőt lejátszani (meg megnézni) ahhoz, hogy beírhassuk a matricásalbumba az elődöntő egyik résztvevőjét.
Reina kétségtelenül a világ egyik legjobb kapusa, jó formában is van, a beívelésekkel azonban egyszerűen nem tud mit kezdeni. A Chelsea rá is játszott erre, és gyakorlatilag ez jelentette a két csapat közti különbséget. Persze a Pool védelmétől még ennél is lehetett volna több. Arbeloa és Skrtel rendszeresen egymást fogták, középen Carragher úgy-ahogy takarított, a balon viszont Aurelio most gyengébb meccseinek egyikét játszotta, Dossena pedig ugyanazt mutatta be, csak ő még jobban kidomborította technikai ismereteinek árnyoldalát (bár Fábióra se lehetett panasz ilyen szempontból). A Chelsea gólt érő szögleteinél öten nem tudtak két embert elosztani, serdülőcsapatot is leordítanak ilyen védekezésért.
Hosszú távon nem lehet Lucas Leivákkal számolni, a brazil még a Fulham ellen is necces, nemhogy a BL negyeddöntőiben. Elismerjük, hogy nagyon sokat melózik, rengeteg labdát szerez, viszont annál is többet szór el. Összességében Sissokóhoz képest egyértelműen visszalépés, lehet belőle még játékos (valamikor...), viszont egyelőre nem az. Xabi Alonsónak és Gerrardnak most nem ment, középen nagyon jól tömörültek a kékek, Torres pedig szerezhetett volna még egy gólt, de ezen kívül nem nagyon került hozzá a labda. A fő probléma a széleken jelentkezett: Rierát nem kéne erőltetni, legalábbis nem kéne ilyen mereven ragaszkodni ahhoz, hogy csak a 65. percben lehet lecserélni minden egyes mérkőzésen. Ha nem mennek a csellók, 45 perc után nyugodtan le lehetne hozni, viszont ha még bírja, és megy neki, akkor maradjon 80-85 percig is nyugodtan. Most az volt, amikor nem ment neki, ahogyan Kuytnek se. Bár a hollandnak sose megy, átmeneti megoldásként elfogadható a szélen, de túlzás lenne azt állítani, hogy "megtalálták a posztját". Hatalmas munkabírása miatt nem lehet kihagyni a csapatból, de lassúsága és alapvető technikai hiányosságai miatt nem használható a hetes pozícióban, még "izomszélsőként" se. Csak akkor igazán jó, amikor a kapu elé keveredik valahogyan, vagy ha jobbhátvédben kell szerelnie - itt is a két megoldás: cserecsatár, vagy jobb bunkó, másra nem jó.
Benajun beállítása indokolt volt, de későn történt, Babel meg használhatatlan felállt védelem ellen, kizárólag kontrajátékra alkalmas, arra is csak ritkán. Liverpoolban soha, ősszel nem is szeretnénk már itt látni.
A kékeknél Čech hozta a szokásosat, Ivanovicsról valószínűleg nemsokára kiderül, hogy volt a Fradinál próbajátékon, de nem kellett - eddig csak az derült ki róla, hogy ő is akkor ünnepli születésnapját, mint az NST, illetve e sorok írója, tehát egy kicsit máris megkedveltük. Terry és Alex ketten együtt elbántak Torresszel, az angol kihagyja a visszavágót, így pihenhet az elődöntőre meg a bajnoki hajrára, helyette Carvalho talpalhatja majd vesén a spanyol centert. Ashley Cole-t vállaltan nem szeretjük, de egy látványos testcselénél csettinthetnékünk támadt - ezek a megoldásai egyébként sose fogynak el, és amikor jól játszik (mint most), mind bejönnek, viszont ha nem, akkor a jobbszélső üresben van a lasztival a tizenhatos sarkánál...
Essien visszatérésével látványosan stabilizálódott a Chelsea középpályája, Lamparddal és a túlértékelt, ám nagyon hasznos Ballackkal kiegészülve szinte áthatolhatatlan falat alkotnak. Ennek a középpályának támadásban gyakorlatilag semmit sem kellet nyújtania, hiszen Kalou (!) és Malouda (!!) úgy rohangált be a labdával a Pool kapujának előterébe, hogy már ezzel meggyalázták az eddig stabilan működő Liverpool-védelmet. Úgy tűnik, ez a szezon a nagy védelmek látványos összeomlásáról szól, és ezt az összezuhanást Drogba tehette volna még látványosabbá, ha kihasznál egyet helyzetei közül, de erre sem volt szükség a továbbjutás eldöntéséhez, mert ez a Pool vélhetően nem fog három gólt szerezni a Stamford Bridge-en anélkül, hogy ne omlana össze még a Chelsea védelme is, de ez már túl sok lenne a jóból. LIVERPOOL-CHELSEA 1-3.
És ezen az ágon gyakorlatilag már ki is alakult az elődöntő párosítása, bár esetleg egy olyat el tudnánk képzelni, hogy a Bayern 5-0-ra vezet az Allianz Arenában, de ebben az esetben vélhetően Puyol hátáról pattanna be a továbbjutást érő gól a 93. percben. Klinsmannt mi sem menesztenénk ezt a vereséget követően, megvárnánk a visszavágót, hátha ott még nagyobb ruhát kap a Bayern, igaz a mediterrán mentalitás beható ismerete "döntetlen közeli" eredményt mondat velünk. Persze azt a vezetőt, aki Mindegy, hogy mennyire kapunk ki jelmondattal indítja útnak fiait Barcelona felé, akármennyire is ez a realitás és a racionalitás, mi gondolkodás nélkül felmentenénk jól fizető állásából.
A mérkőzésről annyit, hogy a 7-0 sokkal reálisabb eredmény lett volna, a Bayern sajnos sehol nincs - önmagához képest se, de meg úgy egyébként is kezd agóniába fordulni a szezonjuk. A szokásos tilitoli-egyérintő-kényszeritő-háromszög-futsal-cselló kombót a Bayern tűzfala nem ismerte fel az első félidőben, a másodikban pedig az Oddo-Demichelis-Breno-Lell védelem ellen a pote-benito-pancho csatársor is játszhatott volna, nem tűnt volna föl senkinek. Howard Webb persze bele kellett, hogy csempésszen a gálába egy kis angol játékvezetői fogalmatlanságot, amikor Messit felrúgták a büntetőterületen belül. A hormonkezelt zseni kapott egy sárgát, Guardiola meg mehetett a lelátóra, well done Howard! A Barcelona viszont valóban wellül járt el, és igazából már a Chelsea elleni elődöntőre pihenhetnek Münchenben. BARCELONA-BAYERN MÜNCHEN 4-0.
Az utolsó 100 komment: