Aki elvégezte a házit, az láthatta, hogy a Celtic kreatívjai hiányában bemutatott szenvedése McGeady rehabilitálásával messzinek tűnik, míg a Rangers ismét bizonytalan. Persze az is fontos szempont, hogy Gordon Strachan (otthon) Nakamura-Brown-Crosas-McGeady középpályával állt fel, és egyik kulturált futballra képes középpályása sem volt formán kívül, így időnként valódi terrort, és a vízelvezető rendszerbe préselő nyomást élhetett át a Hibernian csapata. Walter Smith ezzel szemben (idegenben) Ferguson-McCulloch-Mendes középső középpályát küldött ki a Pittodrie közönsége elé, amiből nem pont az előre rohanás szándéka szűrhető le, de még ez se lett volna baj, ha Barry Ferguson és Pedro Mendes hozza a meccset, azonban nekik ez Kenny Millerrel és a kissé még éretlen Fleckkel nem sikerült, Kris Boyd pedig későn jött. Volt két 3-2-es meccs, Csabiék is ilyen arányban győztek, mindössze két döntetlen született, folyt a vér és Rósa Dénes is suhintott egy egészséges kapufát, vagyis tovább után nem a legunalmasabb, hanem a 23. forduló összefoglalója olvasható, amelyben még az is bebizonyosodik, hogy az SPL a világ legerősebb bajnoksága.
Mindenek előtt köszönjük Lencse tippjeit, a csupa 0-0 egyetlen telitalálatra volt elegendő - pont az első mérkőzésen, ezzel még nyeregben érezhette magát, de aztán a skótok megmutatták, hogyan játsszák arrafelé ezt a műfajt. Persze más kérdés, hogy minket még ezzel is megelőzött, ugyanis az, hogy nagyon rámentünk a meglepetésekre, összesen egy pontot hozott a konyhánkra...
Egy kis hangulat rögtön az elejére, a két gólt szerző Bon Scott McDonald tiszteletére szóljon a világ legjobb skót(gyökerű) rockzenekara, amely egyben a világ legjobb (hard)rockzenekara:
Most pedig következzen az Aberdeen hazai fellépése, amelyen ismét bebizonyosodott, 
hogy manapság nem a Pittodrie az SPL csapatok legkedveltebb turisztikai célpontja, lévén a Tanarak egymást követő két fordulóban négy pontot szereztek odahaza a két glazvég szupercsapat ellen. Ezt a negyediket egy nem igazán eseménydús nullnull keretein belül sikerült beszerezni, amelyen a legnagyobb esemény az volt, amikor Kenny Miller lemészárolta Jamie Langfield kapust, akit le is kellett cserélni, mivel folytonossági hiány keletkezett a száján. Stratégiai szempontból a csapatok kioltották egymást: a Lee McCulloch által lefedezett Rangers-védelemnek nem akadt sok dolga, viszont a labdát jóval többet birtokló vendégek sem tudtak mit kezdeni az Aberdeennel, hiszen Kenny Miller (majd Kris Boyd) egyedül túl kevésnek bizonyult a nem túl gyenge Diamond-Severin védőpárral szemben, az ígéretes tizenhét éves Fleck pedig egyedül még nem tud meccset eldönteni. A Gersnek a Dundee (otthon) és a Celtic (idegenben) következik, tehát ha nem jól sül el a következő három hét, akkor el is mehet a bajnokság. Jelenleg négy pont a különbség. ABERDEEN-RANGERS 0-0.
A Celtic ugyanis nem szalajtotta el az alkalmat, hogy növelje kétpontos előnyét, és az első tíz percben látszott a Shrácokon, hogy Gordon Strachan meccs előtti lelkesítő beszéde valószínűleg a kólás csávó, vagy William Wallace Stirling Bridge-nél elhangzott szózatához lehetett hasonlatos. Mixu Paatelainen szerint a meccs azon ment el, hogy gyengén kezdtek, de valójában a Celtic kezdett úgy, hogy bármelyik csapat is lett volna az ellenfél ezen a szombat délutánon, kettőt biztosan bebrusztolnak az első tíz percben. Strachan és McGeady kibékültek, így ismét megcsodálhattuk a McGeady-trükköt. Itt egy korábbi verzió a már többször bemutatott látványos lefordulásról - érdemes figyelni a visszajátszáson, hogyan produkál fizikai tüneteket az idegösszeomlás a szerencsétlen hátvéden:
Aiden fiú ezúttal tartotta magát a balszélhez (nem úgy, mint legutóbb, mikor összeveszett a menedzserével), és nem is véletlenül ezt a sávot jelöli ki számára edző bá, hiszen itt 
most is a mezőny legjobbja tudott lenni, míg Brown és Nakamura szabadon ügyködött a (támadó)középpálya többi részén, és a japán két szöglete után két gól született az első tíz percben (McDonald, McManus). Nem sokkal később Jones szépített fejesből egy szabadrúgást követően - Borucról inkább nem írunk semmit... A mérkőzés ezután lassabban folyt tovább, a Celtic csak egy-egy perc erejéig vette elő az első tíz percben alkalmazott fojtás-karfeszítés kombinációt. A termete alapján egy koalát könnyedén lenyomó, azonban egy közepes méretű kenguruval már nehezebben birkózó Scott McDonald egy gyönyörű Scott Brown-féle csel-gólpassz cselekménysort követően bombázott Szamotulski kapujába, ezzel eldöntve a pontcsomag sorsát. A legszebb jelenet persze Rósa Dénes nevéhez fűződött, aki beállt a 85. percben, majd átvette a bőrt, megtolta, és harmincról akkora sistergős-lefelé csapódó löketet eresztett meg, hogy az minden bizonnyal az év gólja lett volna Skóciában, ha nem bontja le vele a jobb kapufát. CELTIC-HIBERNIAN 3-1.
A Hearts még mindig mehet a harmadik helyért, ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a kelet-európai tulajdonosfamília, nevezett Romanovok, ne játékoseladásból finanszírozzák a klub igen tré anyagi helyzetének rendbetételét, hiszen a képzettebb játékosokat jelképező hajtások lecsapdosásával tényleg csak egy tuskó marad a keret, amelybe az vágja bele a baltáját, aki nem szégyelli. A menedzserére váró, az utolsó negyedórát tíz emberrel játszó Inverness-t is csak a legjobbak segítségével sikerült 3-2-re legyűrni, Kingston utolsó percben szerzett góljával - a legnagyobb tehetség, Driver három gólpasszt adott, míg az ugandai Obua duplázott (ő eddig még nem volt ilyen jó). HEARTS-INVERNESS CT 3-2.
John Hughes saját bevallása szerint azt mondta fiainak, hogy hagyják a fenébe a rövidpasszos köcsögölést, inkább rúgjanak jó nagyot a labdába, vagy az ellenfélbe, mert az vezet eredményre. És valóban, az SPL annyira erős liga, hogy az Arsenal-stílusú foci, mindössze az utolsó előtti helyhez elég, viszont a paradigmaváltást követően, a Kirk ki tudott harcolni egy pontot a Fir Parkban,¹ így kettőre növelve előnyét a nem-bennmaradó helyen agonizáló hegylakókkal szemben - mi viszont az új menedzserrel, aki minden bizonnyal Terry Butcher lesz (fenti kép), feltámadást várunk a felföldiektől, tehát a Falkirk még nincs biztonságban. MOTHERWELL-FALKIRK 1-1.
A forduló harmadik duplázója Warren Feeney, a United Cardiffból kölcsönkapott északír csatára volt. A mandarinos csókák kétszer egyenlítettek a St Mirren ellen, majd harmadszorra a győzelmet is sikerült megszerezniük. Ross 17. percben szerzett gólját Feeney egyenlítette ki a 72-ben tizenegyesből, majd egy perccel később ismét a vendégek voltak fenn, Billy Mehmet ugyanis szintén belőtte a maga büntetőjét. A 84 és 86 közötti periódus volt a mérkőzés fordulópontja, ekkor ugyanis a hazai játékosoknak eszébe jutott, hogy Craig levein azt mondta, ha nincs meg ez a meccs, a harmadik hely megy a klotyóba, így Buaben, majd Feeney is betalált, és a St Mirren játékosok hazabuszozhattak a kezükben azzal, amivel egyidősek. A Dundee elölről, a Saints hátulról harmadik. DUNDEE UTD-ST MIRREN 3-2.
A Rugby Parkban az Old Firm-tartalékokkal megerősített újoncok ismét behúztak maguknak egy győzelmet, és már kilencedikek, csak gólaránnyal (de azzal jócskán) szorulnak az odahaza szánalmas teljesítményt nyújtó Killie mögé. Előző két csatájukat mindig az aktuális hazai csapat nyerte 1-0-ra, és most is minimális volt az energiaráfordítás a támadószekciók részéről, Offiong ugyanis a 46. percben bólintotta be a győztes találatot. Illetve a játékvezető őt írta a jegyzőkönyvbe, mert nem vette észre, hogy a fedezet, a bőrnyakú Simon Mensing a gólvonalon még beleéért, és magáénak is tartja a dugót. A kép címe: ENYÉM, TE SURMÓ! Legyen boldog vele (bár részünkről taplóságnak tartjuk a csapattárs gólját elvenni), a társak meg azzal, hogy mindössze négy pontra vannak a felsőház alján ácsorgó Hibbies-től, akik hektikusságuk miatt több, mint befogható alakulat látszatát keltik - mi hiába tippeltük őket a bronzra, és a keret is hiába tehetséges, ha szombaton nem verik meg a szintén felsőházra pályázó Wellt, akkor le vannak szarva írva. KILMARNOCK-HAMILTON 0-1.
¹ Itt bizonyosodott be, hogy az SPL a világ legerősebb bajnoksága.
Utolsó kommentek