Az eredeti ötlet valamikor 1994 júniusában fogant, amikor a vb csoportmeccsei alatt egy több mint szőrös egyed, a partvonal mentén, sűrű brokiigazítások közepette kérezkedett vissza a pályára. Ekkor, többedmagunkkal megfogadtuk, hogy sűrűn borotválkozunk, és ha egyszer focival foglalkozó blog közelében kerülünk, akkor emléket állítunk az arcszőrös labdarúgóknak. Aztán a baráti társaságból érkezett egy felhívás, ami pár héttel ezelőtt felgyorsította az eseményeket. Az pedig, hogy heinrich a napokban jelentkezett a vorne praktisch, hinten modisch posztjával már-már egy sorozat szülétését sugallja nekünk.

Egy gyors közvélemény-kutatásból hamar leszűrtük, hogy környezetünkben keveseknek jut eszébe a bajusz szóról egy komplett fociválogatott. A nyolcvanas évek tévéfüggői egytől-egyig Magnumot jelölték meg (sokan még a hülye viccet is hozzátették: Magnum a közértben: "kérek 10 deka parizert szelve". "Oké Tom! Selleck"). Az intellektuálisabbja Dalira esküdött, elmesélve a legendás történetet, hogy úgy is megkapott egy levelet, hogy a címhez semmi mást nem írtak, csak egy bajuszt rajzoltak.
Persze, a politikai hovatartozást és a zenei izlést is rögtön meg lehetett állapítani. Az előbbinél Kövér László vagy Bokros Lajos az első megemlített orrkefés. Az utóbbinál a rockosokat Nagy Feró buktatta le, míg az erősen alterosakot Vaszlavik Gazember László.

Mi azért maradunk a focinál. Egy-két posztot kivéve, viszonylag könnyen sikerült összeállítanunk a tizenegyet, és meg a kispadra is jól csengő neveket tudtunk leültetni. Lássuk a medvé(ke)t.

Kezdjük az 1-es számú mezzel. Kapásból kellemes gonddal kellett szembenéznünk. Nehéz volt választanunk, mint kezdőknek a gruppenszexnél. Mivel elsőre Bruce Grobbelaar ugrott be, így nem is változtattunk, mindig az első gondolat a jó. A Liverpool legendás hálóőre kettős állampolgár volt (brit-zimbabwei), de csak az afrikai ország nemzeti válogatottjában (illetve annak elődjében) lépett pályára. A vöröseket tizenöt évig szolgálta, négyszáznegyvenszer felhúzva mezüket. Mostani fényképek alapján, van benne egy kis Angyal Zoltán, akit ezennel tiszteletbeli szövetségi kapitánynak is megteszünk.

A védelem állt össze a legnehezebben.
Erről azonban nem az együttes csapatkapitánya tehet. Trifon Ivanov 1994-ben, az orrunk előtt vált legendává. A bevezetőben említett faroklazítást (azért kellett ápolni, mert pont ott koccant a labda) lehetetlen elfelejteni. Jobbhátvédünk a bolgár farkas becenevet kapta, nem kérdés, miért. Ő még pont nem a barbra streisandi annyira csúnya, hogy már szép kategória. Ő egyszerűen annyira csúnya... A szépemlékű vb után a sógoroknál, illetve a Betisnél is légióskodott, közben elvett egy minden bizonnyal vak hölgyet, és született két lánya. Akkora kedvencünk, hogy tervben van egy külön poszt is róla, melyben arra is kitérnénk, hogy 1996-ban miért nem ő kapta az aranylabdát, ha már nevezték rá. Most törölje a regisztrációját az, aki szerint Sammer jobban megérdemelte nála.
Az egyik középső védő hetyke bajszára már alsós korunkból emlékezünk. 1988 nyarán mindig a legkisebbeknek kellett eljátszani Kohlert, aki pont lemarad a labdáról, és a domináns hím kapta van Basten szerepét. Jürgen elég kerek karriert tudhat magáénak, pedig a Juvéban is játszott. Volt világ- és Európa-bajnok, nyert BL-t, UEFA kupát, számolatlan bajnokságot. A pamacs az orra alatt csak pályafutás kezdetén díszítette orcáját, de hiába az onnantól számítható csupasz korszaka, a mi emlékezetünkben a bajszos Jürgen Kohler maradt meg.
A maradék két védő nem megahíres, de itt van a helyük. Marcelo Balboa csak az USA-ban játszott klubszinten. Ott ollózásos góljával (bicycle kick az angol megfelelője) került az ismertebb focisták közé. Mi világbajnokságokon találkozhattunk vele, és téveszthettük volna össze Steven Seagallal, ha nem lett volna szőr az arcán.
A másik kiválasztottunkra tekintve sem kell túl sokat magyarázkodnunk. Alexi Lalas valahol Trifon Ivanov és Jézus Krisztus között található félúton. Biztos kevesen tudják, de ő volt az első modernkori amerikai focista, aki megfordult a Serie A-ban, a Padova csapatát erősítve. Szintén érdekesség, hogy idén augusztusig - igaz sokkal konszolidáltabb külsővel - David Beckham főnöke volt a Los Angeles Galaxy-nál.

A középpálya védekező feladataival a holland lámát bíztuk meg. Nagyon örültünk, hogy a legendás nyálcsomók a bozontokban jelenetről két, különböző pillanatban rögzített képet is találtunk, és mindkét főszereplő büszkén viseli bajuszát, így a csatárposzton is fel tudtuk használni a jpg-t. Nem vitás, hogy kevés olyan futballőrült van, aki ne várta volna, hogy a kispadon is összefusson újra a Frank Rijkaard-Rudi Völler páros. Laza kézfogás, szolid gratuláció, majd egy mély szippantás, és indulhat a turha.
A játék szervezése sem egy ártatlan báránykára hárult. Nekünk többször át kellett gondolni, hogy neki van-e egyáltalán bajsza. Nem hiába nevezték a kolumbiai pulinak, a szeme színét most sem tudnánk megmondani. Carlos Valderramát sokan istenítették - nem biztos, hogy joggal -, mi mégis arra emlékszünk a legkönnyebben, amikor a németek ellen 90-ben, óriásit szimulálva, időhúzás céljából levitette magát a pályáról, majd felugorva rögtön kérte vissza magát a gyepre. Ezután minden labdaérintését fütty kísérte. Ma már fel sem tűnnek ilyen dolgok, népszokássá váltak.
Próbáltuk a középpályát rutinosabb öreg rókákkal is megspékelni, miközben a szerkesztőség nagy létszámú torinói és liverpooli megszállottjait is igyekeztünk kényeztetni. Így került a kezdők közé Zbigniew Boniek, aki ma is büszkén hordja deres bajszát. Lengyel bratankink a könnyen írható/ejthető Bydgoszczban látta meg a napvilágot. 1982-ben bronzérmes volt a vb-n, majd a Juvéba szerződött, ahol bello di notte-nak becézték, az esti meccseken nyújtott kimagasló teljesítménye miatt. De még ezután is tudott feljebb lépni, a Rómában fejezte be pályafutását.
A másik öregharcos a bajusz nagykövete is lehetett volna, de mostanra már megvált tőle. Egy, a mainál csöppet sikeresebb Liverpoolnak volt csapatkapitánya Graeme Souness. Az akkori Pool legendás skót triumvirátusának tagja (Hansen-Dalgish-Souness). Brutális csak felsorolni is a hat év alatt megnyert trófeákat: öt bajnoki cím, három BEK, négy ligakupa. Angliát elhagyva a Sampdoriához szerződött, majd a Rangersből vonult vissza.

Egyik előre tolt ékünk, a már beharangozott, Rudi Völler. Jobban elidőzve a korai fényképein, nekünk inkább Valderrama lightnak tűnik. De vannak képek, ahol kiköpött Albert Einstein. A kisebb müncheni csapatban tűnt fel a kis Rudi, aztán a Werderben ontotta a gólokat. Római légiósként nyert vb-t, majd egy marseille-i kitérő után Leverkusenben vezetett le. Ez is irigylésre méltó karrier, csak az a köpés, ugye.
Nem tudjuk, hogy Liverpoolban mivel kezelik a szőrtüszőket, de a csatársorba is jutott egy Mersey parti csóka. Ian Rush szintén azok közé tartozik, akik pályafutásuk befejeztével néztek először tükörbe, és meg is szabadultak bajszuktól. Minden idők legjobb liverpooli góllövője megfordult a Juvéban is. Szerkesztőségünk zebracsíkos harmada szerint ezt az utat kellene SG-nek is bejárnia. Mi azonban úgy véljük, Győzikének előbb lesz diplomája népművelő szakon, minthogy Gerrard Torinóba költözne, de érdekesen festene egy Tiago-Steve középpályás tengely, az tuti. Ian különben hiába ontotta a gólokat a Liverpoolban, az angol válogatottba nem tudott bekerülni, mert walesi volt.

Ezzel a kezdők meg is volnának. A kapusok közül a cserepadra Higuitát ültettük le Tony Schumacher helyett. Utóbbinak még most sem tudjuk megbocsátani Battiston ellen elkövetett merényletét. René meg egy igazán üde színfolt a futball térképén, és honfitársával a csapategységet is tudnák erősíteni. Biztosan vannak még "finom" kapcsolataik.
Amennyiben a meglévő előny tartása lenne a feladat, akkor Boniek helyett Socratest hoznák be a padról. Fordított esetben meg lekapnánk két középpályást és két hetyke bajusszal erősítenénk a támadósort. Ali Daei tagsága nem hinnénk, hogy bárkit meglepne, de Henry pályára küldése az ellent is sokkolná. Titianrinak növesztenie kellene újra egy hasonlót, és talán eltűnne a görcs a játékából.

Szövetségi kapitányt* nehéz volt találni, mert általában mindegyikük játékosként is elismert volt. Rakhattuk volna Bonieket, Völlert, Sounesst és Rijkaardot, vagy akár Daeit is, de Bernd Schuster mellett döntöttünk. Ma is edzőként tevékenykedik és a bajusz is megtalálható az orra alatt. Gyorsan ki is lőjük a posztot, mert már csak órák kérdése, hogy mikortól lesz munkanélküli.

Gondoljuk, mindenkinek feltűnt, hogy magyar nem található a nevek között. Igen-igen, készülünk egy ungarise masztázs mancsafttal is. Ott sem kérdés a csapatkapitány személye. Koszta Jani for president!

*köszönöm a gyors észrevételeket. A suszter maradjon csak a kaptafánál! Így a szövetségi kapitány Del Bosque (felkészül Scolari)