Azonnal szögezzük le a legfontosabbat: semmiféle hiányérzetünk nem lehet a tegnapi selejtező kapcsán, sőt, ha valaki meg tud nevezni egy meccset az elmúlt 5-10 évből, amikor hasonló teljesítményt adtunk le egy svéd kaliberű csapat ellen, ráadásul idegenben, az kézfeltartással jelezze most, vagy… nincs vagy. Azt, hogy nincs csatárunk, vagy hogy Vanczák nem tudja, ki-kivel van, eddig is tudtuk. Azt, hogy képesek vagyunk gyakorlatilag leoktatni a svédeket, na azt nem tudtuk. Márpedig most ez a lényeg.

A meccs előtt nagyon bíztam benne, hogy Koeman ennyi idő alatt is kiismerte már a keretet, és a támadáson kívül meg sem fordul más a fejében. Nem tudom kellően ünnepelni, hogy a középkezdéstől kezdve megpróbáltuk megjátszani az egyetlen sanszunk – támadni orrvérzésig, hátul meg lesz, ahogy lesz. Aztán lett. Na bumm.

Ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy a középpályán begyűjtöttük a lepattanók jó részét, és kézzel fogható agresszivitással csaptunk le a labdás emberekre, előfordult, hogy közben egymást rúgtuk agyon. (A szlovénok ellen mintha abból kaptuk volna a gólt, hogy Tőzsér meg Vass egymásra mutogattak középen, főleg Danika).

Való igaz, sem a dánok, sem a svédek nincsenek pályájuk zenitjén. De talán van némi közünk hozzá, hogy 180 perc alatt két épkézláb akciót nem mutattak ellenünk.

Babos jól védett, akadt bravúrja is, a másodikat majdnem ki is szedte. Az első sem az övé, mert ha marad a vonalon akkor is gól, a labdára meg nem érhetett ki, innentől mindegy mi történt. A poszt egyetlen negatív mondata: végre be kell látni, hogy Vanczák nemcsak ügyetlen, de a helyezkedés alapvető szabályaival sincs tisztában. Brahiból köpködni nincs értelme, de nem szabad többet a válogatott közelébe engedni, mert hiába is igyekszik, csak tönkreteszi mások munkáját.

Juhász szokás szerint magabiztos volt, nála rosszabb védőnk sose legyen, Bodor pedig félidőnként háromszor felfutott a szélen, ennyi nekünk elég is, maximum vitatkozhatunk azon, hogy ezt balhátvédként, vagy balfutóként tette-e.

A középpályán szinte mindenki kihozta magából a maximumot, aminek az lett az eredménye, hogy lefociztuk, de ami ennél is durvább, lefutottuk a svédeket, azt sem tudom, kik játszottak még Kallström mellett.

Hajnal végre valóban irányító volt, és bár egy gondolattal még többet fordulhatott volna kapu felé első szándékból (főleg a vizes füvön még otrombább bekkek mellett), első osztályú játékot mutatott be, pontosan, elegánsan.

Gera inkább az első félidőben volt jó, de végig hihetetlenül hasznosan játszott, igaz, neki nem ez lenne a fő erénye. Mégis, egyedül ő ismerte fel, hogy klasszikus beadások helyett többre mennénk izomból belőtt, félmaga labdákkal, ellenben nagy kár, hogy tán egyszer sem vezette rá Hansonra a labdát, hadd forogjon az istenadta.

Husztin viszont nincs fogás. Csúszott hátul, bőrözött középen, mutatta magát elől, levezető sprintekkel Isakssont abajgatta – zseniálisat játszott, mégpedig összeurópai szinten.

Ja, igen, mellesleg kikaptunk kettő-egyre. Hajnal vesztett egy labdát középen (ilyenből n+1 akad egy meccsen), a védelmünk ismert, a svédek meg belőtték. Azt hallom, meg olvasom, hogy a svédek felpörgették a játékot, azért volt. Hát én csak egy kóbor lepattanó utáni fejest láttam, semmi többet. Tény, a második félidőben inkább középen, mint az ellenfél térfelén tartottuk a labdát, de egyelőre ilyen iramú, koncentrált játékra még nem vagyunk képesek kilencven percig, márpedig nekünk mind mentálisan, mind fizikailag a maximumot kell adnunk, hogy elérjük egy másod-harmad kalapos csapat erős átlagát.

Ez a gól után megtört, ennyi kellett a másodikhoz. A szépítés viszont győztes gólnak járó rivallást érdemelt, rettenetesen megérdemeltük. Csak a vak nem látja, mennyit fejlődtünk néhány év alatt, de az eredményesség, még egy másik szint.

Csatárunk meg nincs, kész-passz-vége-600.

Félmegoldásként Priskint lehetne félidőnként cserélgetni Sanyival, de utánuk hatalmas szakadék – konkrétan senki. Simon András, Szalai Ádám, talán Stieber Zoltán, és persze Németh Krisztián. Bennük bízhatunk. De mivel kijutni amúgy sincs sanszunk, amondó az ember, felesleges ekkora terhet rakni rájuk, többet veszíthetünk, mint amit nyerhetünk a bolton. Fejlődjön csak mindenki, ahol van.
 
Azért szívesen meghallgatnám, mit gondol erről Koeman. Vagy épp bármi másról. Fel nem foghatom, miért nem láttam még vele egy órás stúdió-beszélgetést, nyolc hasábos riportot, miért nem voltam nyilvános előadásán. Agyon van hallgatva az ember, végül is csak a szövetségi kapitányunk, semmi komoly.
 
Ps.: Azért ezek a rissz-rossz dánok hármat rúgtak a portugáloknak…

Ps 2.: Cserében a legrosszabb ütemben kapjuk az albánokat.