A keddi játéknap után fékezett habzású BL-este következett, sokkal inkább a kapitális hibákról, mintsem a parádés játékról marad emlékezetes. Egyik párharc sem dőlt el, ugyanakkor mindkét párból kirajzolódni látszik a továbbjutó személye, már csak össze kell kötniük a pontokat. Münchenben a meccs összképét tekintve megérdemelten nyert egy góllal a Bayern, mindenki azt hozta, amire a sors predesztinálta. A Fio jól küzdött, de továbbra is képtelen eredményt felmutatni, a Bayern meg azért Bayern, hogy az utolsó percben megnyerje a meccset, illetve mostanság azért is, hogy tátongó lyuk ékeskedjen a lecsupaszított védelem közepén. Portóban az angol csapatok ellen rendszerint életlen latinos pengeséget láthattuk, még egy kicsontozott Arsenal is simán elhozta volna, amiért utazott, ha Łukasz Fabiański nem kondítja meg kétszer is önnön vészharangjukat.   

A Fiorentina, mint egy mozdíthatatlan, szent alpesi tehén, úgy terült el kapuja előterében, eszükbe nem jutott, hogy ennél komolyabb tettekre is ragadtassák magukat. Az agy, vagyis Mutu kiválása alapjaiban pecsételi meg ennek a csapatnak a sorsát, a jelenléte önmagában többet ér, mint Montolivo és Jovetic szereplése, akik ugyan ügyes, tehetséges fiatalok, de az X-faktort nem látja bennük az ember. A helyzetük azzal válik végleg reménytelenné, hogy Gilardino teljesen formán kívül senyved, duplán lefejezték a csapatot.

Prandelli 2005-ben érkezett, hétéves tervet lobogtatva, mely a Serie A meghódítását tűzte ki célul, és annak ellenére szépen haladt az irreális cél felé, hogy csapatát rendszeresen lerabolják. Alig két hónappal ezelőtt csúcsra jutott a keret, csoportelsőként végeztek a BL-ben, és a bajnokságban is ott tobzódtak a táblázat elején, azóta viszont csak egy pontot szereztek a lehetséges tizenötből, hajszálra ugyanott állnak a BL-hez, mint a kieséshez képest – nyolc pontra. Ami egyébként még így sem veszedelmes, csak be kell látni, hogy eddig erőn felül teljesített a csapat, jön a törvényszerű savasodás.

Megfejelve azzal, hogy Prandelli körül sem tiszta minden. Többen úgy vélik, hogy ő lehet Zaccheroni utódja a Juvénél, de még akár Lippi helyére is befuthat a válogatott élén. Még ha egyikből sem lesz valóság, az ilyen találgatások könnyen eltéríthetik Prandelli gondolatait a feladatról. Főleg, mikor vad csatában áll a vezetéssel, amiért Mario Bolatti, Felipe, Adem Ljajics, Keirrison és Harris Seferovics-féle arcokkal töltötték fel a keretet januárban, köllöttek a kutyának.

A Bayern számára szolgálhatott volna igazi fokmérőként a meccs, de a lövészárkok mélyén lapuló Fiorentina ellen csak alapkészségeiket tudták hasznosítani; uralták a meccset, megnyerték a fontos párharcokat, és a megfelelő pillanatokban kijátszották a Ribéry-Robben adukat is.

Robben a Bundásban újra bizonyítja, hogy egyike Európa legjobb szélsőinek, az önmagával küzdő Ribéryt egyelőre teljesen háttérbe szorítja. A francia folyamatos sérülései, és lánykás hisztijei nyomán fellépő meccshiány komolyan leverte Scarface árát, igazából a vb az utolsó lehetősége a bizonyításra. Nem tudásáról kell számot adni, hanem arról, hogy megéri azt a negyven-ötven millió eurót, amennyiért a Bayern elengedi, de ez előjelek tükrében sokkal inkább arra lehet számítani, hogy kettőjük köré épül majd az új, nemzetközileg is ütőképes Bayern München. Persze a Real marka sokszor átírta már a racionalitásokat.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül az Øvrebø névre hallgató gólem ténykedése mellett sem. Nem gond, lehet hibázni, élete legrosszabb estéjét kifogni, miegymás, egy Chelsea-Barca meccsen. Ettől még nem kell sós kútba törni, és a végvárakra tűzni feldarabolt tetemét, de mégis jobb érzés lenne, ha a Heerenven-Hertha meccsekre specializálódna a továbbiakban; kisebb felhajtás, kisebb teher, kisebb kockázat, adott esetben kisebb égés.

Nem szokás a dupla-Nelsont beadni, de ha a szabályokat nézzük, a tizenegyes mellé kiállítást is kellett volna csatolni, de még inkább megadni Gomez gólját.

Gobbi kiállítása is véleményes, de egyrészt nem kell ártatlan helyzetben könyökkel csapkodni, másrészt a méterekre álló partjelző jelzését illik elfogadnia a sporinak, szóval ezért kevésbé tehető felelőssé. Nem úgy Klose kapcsán; a bizonyítás vágyától felturbózott Miro kénköves odatiprása megért volna egy pirosat, azt meg már csak ő tudja, hogy a viharban lehet elnézni egy olyan játékhelyzetet, melynek láttán még egy alsó-középkategóriás futballkoca is unottan mondja be a giga-lest első blikkre.

A párharc egyértelmű esélyese innentől a Bayern, vígan kontrázhatnak egy Olic, Ribéry, Robben, Schweini, Lahm felépítménnyel, ami a Fio szempontjából azért aggályos, mert ezt a párharcot idegenben kellett volna eldönteniük, legalább egy iksz behúzásával, hogy mentesüljenek az otthoni támadáskényszer alól. Saját erényeikben túlságosan bízva, meg sem próbálták kihasználni a Bayern gyengeségeit, minimális kockázatvállalás nélkül pedig nem lehet a végtelenségig nyújtani az egy-nullás bravúrok sorozatát.
Bayern München – Fiorentina 2-1

A Porto – Arsenal nem mozgatta meg a fantáziánkat különösebben, a szűk vereség valószínűleg még úgy is belefér az angoloknak, hogy Senderos a kapusszerkót megkaparintva szivárgott vissza a csapatba.

A gerinctelen Arsenaltól nem számíthattunk egetverő játékra, hiányzott van Persie, Arsavin, Eduardo, Gallas, Song és Almunia, a kótyagos Don Quijote, melynek eredményeként elsősorban az angolok hibái, és nem erényei ütköztek felszínre. Gyenge kapusteljesítmény, katasztrofális védekezés a széleken, tiszta mázli, hogy az öreg Campbell egy pillanatra megszemélyesítette az ellenállhatatlan befejezőcsatárt, ami szintén COCOM-listán van Wengernél. 

Fabianski pocskondiázásába – melynek során alantas dolgokhoz hasonlítjuk – nem mennénk bele, gyermeteg hibái eldöntötték a meccset, de a továbbjutás aranyvesszeje még így is az Arsenal felé hajlik. Főleg, hogy a Porto a BL egyik legnyomorúságosabb utazója, Angliába meg különösen medvézni járnak, két iksz mellett tizennégyszer ragadták meg az oboa rossz végét.

Két hasonló stílusú, technikás, folyékony futballt játszó csapatról van szó, megspékelve a portugálok lelki szegénységével, és azzal, hogy az Arsenalt saját fegyverével próbálják majd legyőzni, ~ túljátszani (aka outplay) az Emiratesben, amihez viszont égető szükség van az egyéni klasszisra is – ez viszont szintén inkább Fabregasék sajátja.
Porto – Arsenal 2-1