Roberto Mancinit nevezték ki a Premier League-ben játszó Manchester City új menedzserének. Az olasz szakember Mark Hughest váltja a kispadon, akinek a gyenge szereplés miatt kellett távoznia - szólt a rövid hír a hazai sport-portálon.
Egy újabb gyöngyszem az arab tulajdonosoktól. Egy újabb olyan döntés, ami nehezen magyarázható. Nehéz megítélni, hogy az új menedzser személye a nevetségesebb, vagy annak időzítése. Tovább után értetlenkedésünket próbáljuk kibontani szubjektív szemüvegen keresztül.

Vannak pillanatok, amikor a szurkoló nem tud mást csinálni, csak tűrni, tűrni és tűrni.

Három éve, véletlenek sorozatának köszönhetően, kerültem Manchesterbe. Aztán megvárva amíg Corradit elzavarják a csapat környékéről is (mert azért elveim is voltak), szép lassan - hétről-hétre - váltam egyre inkább világoskékké. Tetszett az a közeg, ami ezt a a klubot - a gigaUnited árnyékában - körülvette. Pedig már akkor is egy thaiföldi maffiózó pumpálta a pénzt a City-be, de mégis családias, szerethető volt az egész. Egy tökéletes menedzserrel.

Parádés évkezdet, jól összerakott csapat. Ki is volt mondva, hogy a csapat túlteljesít. Aztán jött egy gyengébb tavasz. Vagyis inkább a tél, ahogy teszi minden kisebb csapattal a PL-ben, felőrölte Erikssonékat is. Innentől nagyon kevés olyan döntés született a klub körül, amire kapásból azt tudtam volna mondani, hogy navégre vagy én is ezt csináltam volna.

Elzavarták a svédet, jöttek az arabok, jött Robinho, Hughest nevezték ki, százmilliókat költöttek, plusz ezek felett minden olyan játékost meg akartak venni felfoghatatlan összegekért, akinek a neve felmerült az aktuális aranylabdával kapcsolatban. Mind-mind olyan döntés, gesztus, szándék, ami egy semleges szurkolót mindenről meggyőz, csak arról nem, hogy ennek a csapatnak szurkoljon, ha majd a Burnley ellen játszik a PL-ben, vagy az Alavesszel az EL-ben. Azonban én ekkor már meg voltam fertőzve. Ugyanaz maradt, mint Kovi lányainak. A nyelés...

Hughes nem volt jó döntés tavaly. Érzésem szerint, pont egy olyan embert akartak menedzsernek, akinek diktálhatnak, aki úgyis elvállalja, és majd úgy rángatják, ahogy ők akarják. Nem is sikerült úgy az év, ahogy ennyi pénzzel a zsebben az elvárható lett volna.
Azonban a velszi maradhatott a helyén a nyáron. Sőt! Annyit költött, amennyit csak akart. Irreális árakon, de posztokra igazolt. És nagyon nem is lehet vitatkozni egyik új szerzeményen sem (bár a Lescottért adott 24 millió bőven kimeríti a hűtlen kezelés tényállását).
Azzal, hogy Hughes-zal vágtak neki ennek a szezonnak is, számomra jelzésértékű volt. Talán a pénzen kívül, tudatos építkezés is várható. Talán tényleg hosszú távra terveznek, és ezt Hughes-zal képzelik el. Oké, hogy szerintem ő kevés oda, de meggyőzhető vagyok, és tetszik a hozzáállás.

A szezon most sokkal jobban indult. Sokáig csak egyetlen vereség volt, az is vitatott körülmények között. A hullámvölgy meg nem vereségekben csúcsosodott, hanem döntetlenekben. A bajnoki címtől messze kerültek már, de a BL-helyeket még könnyedén meg lehet csípni. Majd jött egy kiábrándító vereség, és bumm! Hughesnak megköszönték.

A belső cenzúrám nem engedi, hogy nagybetűkkel, félkövéren írjam le, hogy miafaszértévközben. Tényleg talány. Senki egy büdös szót nem szól, ha nyáron útilaput kötnek a lábára. Volt egy erős kerete, amivel legalább EL-helyet el kellett volna érnie. Nagyon nem is kellett volna indokolni. Többet vártak, a minimális célokat sem teljesítette. És mégis maradhatott. Szerintem Hughes is elhitte, hogy ezt az évet is végigcsinálhatja.

Ezzel azonban még nincs vége. Kinevezik azt a Mancinit menedzsernek, akinek van négy lejátszott meccse a Leicester City-ben. Ennyi, nem több, a tapasztalata az angol labdarúgásban. Nem beszélve arról, hogy jól induló edzői karrierjét (kupagyőzelem a Fióval és a Lazióval is) az Inter kispadján erősen stagnáló pozícióba állította. Mindenki jól emlékszik arra, ahogy zsinórban nyerik a szkudettókat Milánóban, és mégis minden évben téma a leváltása. Az ok prózai. Az évről évre egyre erősebb keretével csak otthon vitézkedett, nagyon döcögős játékkal. Egy morálisan taccsra tett bajnokságban, ahonnan legnagyobb riválisát lefokozták, majd ez elsőszámúvá előlépett üldözője minden évben adott neki tíz, olykor tizenöt pont előnyt még az ősszel. Van egy olyan érzésem, hogy Tornyi Barnabás is behúzta volna ezeket a bajnoki címeket, és még negyven misivel beljebb is lennének Morattiék, nem lebecsülve Barni szerződés-aláíró képességét.

És a Premier League nem a Serie A. Óriási okosság. Itt nem egy, esetleg két ellenfele lesz Roberto csapatának, hanem öt-hat. És messze nem ők vannak az első rajtkockában. Igen, az a probléma, hogy itt legalább annyi komoly ellenféllel kell szembenéznie, mint anno az Inter kispadján a BL-ben. Azt meg mindenki tudja, milyen diadalmenete volt a kék-feketéknek Európában.

Visszatérve az időzítésre. Egy karácsony előtti edzőváltás nem lenne indokolatlan. Általában. Csak Angliában egy hét szünet sincs, nemhogy három vagy négy. A City-nek az elkövetkezendő egy hónapban, január 19-ig, hét tétmeccse van. Négy könnyebbnek mondható bajnoki, FA-kupa nyitóforduló és egy kétmeccses Carling-kupa elődöntő a United ellen. Még megszokni sem tudják egymást, nemhogy új játékrendszert betanulni. Akár az egész szezon elúszhat. Különösen, ha az idei két bajnokit nem hozzák.

Gondolom, többen abban bíznak, hogy egy olasz menedzser rutinból rendbe tudja tenni a csapat védelmét. Mondjuk a jelenlegi állapotból pozitívan elmozdulni, ezekkel a játékosokkal, nem lesz nagy tudomány. Vagyis talán a védelem impotenssége az egyetlen elfogadható indok a mostani húzásra. De itt is azt érzem, hogy a türelem kifizetődőbb lett volna, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy Touré folyamatosan lődözzön lyukat a tizenhatoson belül.

Nagyon nincs frappáns végszó. Minden kérdésre csak hetek múlva kapunk értékelhető választ. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy másfél éves uralkodásuk alatt sok szimpatikus, mitöbb, észszerű döntés nem hagyta el az arab tulajdonosok tolla hegyét. Kicsit szurkolóként még reménykedhetünk, hogy a mostani mégis az lesz.
Azt azonban megemlíteném a turbános milliárdosoknak, hogy a majmolni kopírozni kívánt városi nagytestvérnél a 80-as évek végétől hagytak dolgozni valakit a kezdeti sikertelenségek ellenére.