A hagyományoknak megfelelően ismét európai VB következett, és a hagyományoknak megfelelően ismét behúzta a rendező ország – noha a torna előtt és az alatt is többször a teljes szétesés szélén állt a német válogatott. Sajnos, ez a torna is nélkülünk zajlott, a betyár svédek tettek nekünk keresztbe, akik azóta rendszert csináltak ebből, fene a pofájukat. Ugyanakkor megismerhettük Zaire leopárdjait, a világon a totális futball forgószele söpört végig és lengyel barátaink helyettünk is berobbantak az elitbe. Tovább után folytatódik a RádióQ-val közösen indított vébétörténeti sorozatunk.
Selejtezők
98 ország próbálta kvalifikálni magát a tornára, ami új rekordot jelentett a VB-k történetében. Haiti, az NDK, Ausztrália és Zaire először jutott ki, miközben olyan nagyhatalmak mint Spanyolország, Franciaország, Anglia vagy a Szovjetunió elvérzett a selejtezőcsoportjában – melyekben egyébként először rangsorolt a gólkülönbség a csapatok között.
A Szovjetunió távolmaradása külön is említést érdemel, hiszen a kilences selejtezőcsoport győzteseként Chilével kellett volna párosmeccset vívniuk a kijutásért, de a chilei kormánypuccs, és az azt követő megtorlások miatt – melynek során a marxista ex-elnök, Salvador Allende híveit tömegesen végezték ki a santiagói Népstadionban - bojkottálták a meccset. Olyannyira, hogy a szovjet csapat nem is volt hajlandó elutazni a visszavágóra (az első meccs kettő-kettes döntetlent hozott Moszkvában), ám ettől függetlenül a chilei csapat kivonult a pályára, a bíró sípolt, majd a töküres vendégtérfelet lerohanva azonnal gólt szereztek, ami egyben a mérkőzés végét is jelentette – Chile kvalifikálta magát a VB-re.
Szintén említést érdemel Belgium, hiszen annak ellenére nem jutottak ki, hogy gólt sem kaptak a csoportjukban.
Magyar szereplés
1970 után ezúttal sem sikerült kiharcolnunk a részvételt. A sógorokkal, máltával és Svédországgal kerültünk egy csoportba - tizennégy perc hiányzott a sikerhez. Az utolsó körben a svédeket fogadtuk, a győzelem automatikus részvételt jelentett volna. A magyar válogatott jó részt az akkor hazai szinten verhetetlen, zsinórban hat bajnokságot behúzó Újpesti Dózsára épült (Horváth József, Bene, Zámbó, Fazekas, Fekete, Dunai II, ...) – ez a csapat egyébként a BEK-ben is igen ütőképes volt – szóval a svédek ledorongolása nem tűnt megoldhatatlan feladatnak.
Csakhogy a kapuban nem parádézott Bicskei Bertalan, aki élete első és utolsó válogatott meccsén védett, a hátvédeink közül Páncsics sérült volt, állandó balbekkünket, Juhász Pétert pedig pedagógiai célzattal kihagyta Illovszky Rudolf és a csatársorunk összeállítását is többen vitatták.
Kozma góljával mi szereztünk vezetést, ám a svédek fordítani tudtak, de Vidáts és Zámbó találataival újra nálunk volt az előny, mikor jött Edström és a hetvenhatodik percben beállította a három-hármas végeredményt, amivel kiestünk.
X. Labdarúgó világbajnokság – 1974, Németország
A tornát visszafogott szurkolói érdeklődés övezte, elsősorban azért, mert a nyugat-európai országok közül sokan ki sem jutottak, ha mégis, akkor már a csoportban elvéreztek, mint Skócia vagy Olaszország. A keleti blokkból szimpla halandónak esélye sem volt kiutazni a VB-re, ők aztán nem sok valutát hoztak az országba. Mindennek a tetejében ott volt a csípős, hideg, esős időjárás, ami a lelkesedés utolsó cseppjét is kiszívta az emberekből.
Mivel a Jules Rimet trófeát Brazília végleg elnyerte, a FIFA új kupát készíttetett egy olasz mesterrel, melyet már nem lehet végleg elnyerni. A serleg talapzatán tizenhét bajnok nevének feltüntetésére van hely, így 2038-ig lesz majd szolgálatban, utána ismét új kupa készül, ez pedig végleg a FIFA központjában kerül elhelyezésre.
A torna lebonyolítás rendje ismét változott, nem volt egyenes kieséses szakasz (agyrém), az első csoportkört (a két első jutott tovább) egy második követte, ahol szintén mindenki játszott mindenkivel.
Résztvevő országok – csoportbeosztás a végső sorrend alapján;
1. csoport
NDK
NSZK
Chile
Ausztrália
Rendező országként természetesen az NSZK számított a torna talán legnagyobb esélyesének, hiszen 1972-ben Európa bajnokságot nyertek, a csapat gerincét adó Bayern München (Sepp Maier, Paul Breitner, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeness, Kapellmann) pedig három BEK-győzelmet is betakarított 1974 és '76 között. Ha ehhez a névsorhoz hozzávesszük Vogts, Jürgen Grabowski, Günter Netzer vagy Overath nevét, akkor brutálisan erős csapatot kapunk.
A csoport utolsó körében találkozott egymással a két német csapat, a meccset példátlan biztonsági intézkedések előzték meg. Az NDK csapatot elkisérő 2000 szurkoló például egyenként lett kiválogatva a kommunista párt legelkötelezettebb hívei közül, hiszen szó sem lehetett arról, hogy a drukkerek tetszés szerint utazzanak a vasfüggönyön túlra.
A meccs drámai küzdelmet hozott, és óriási meglepetésre Jürgen Sparwasser góljával az NDK diadalmaskodni tudott. A győzelem értékét természetesen ezerszeresre fújta a kommunista propaganda, Sparwasser egyenesen a rezsim arca lett, a rothadó nyugatot legyőző hőst csináltak belőle, komoly pénzügyi elismerésben részesült, új autót és lakást kapott. Legalábbis látszólag, mert mindabból ami a médiában megjelent, egy szó sem volt igaz. Sparwasser nem kapott semmit, egyszerű bábként rángatta a hatalom, míg végül azt kívánta, bár sosem szerezte volna azt a gólt. Ekkor átszökött a berlini falon, és egyszerű testnevelő tanárként folytatta életét Nyugat-Németországban.
(a videó megtekintése kimondottan javasolt, akit csak a vonatkozó rész érdekel, az 01:18-tól keresse)
2. csoport
Jugoszlávia
Brazília
Skócia
Zaire
Hasonló politikai téboly övezte Zaire szereplését is. Az ország diktátora, Mobutu elnök Hitler és Sztálin módszereire támaszkodva irányította az országot, az afrikai kontinensen ő vezette be például a titkosszolgálat fogalmát. Nagylelkűen nem várt döntőbe jutást a csapattól, sőt meccset sem kellett nyerniük. Viszont kategórikusan megtiltotta (érted, megtiltotta...), hogy a csapat szégyent hozzon Zaire büszke népére.
Az első meccsüket becsületesen lehozták a leopárdok, csak kettő-nullra veszítettek a skótok ellen, de Jugoszlávia ellen örülhettek, hogy kilenccel megúszták – de még ez is rekordméretű verést jelentett a VB-k történetében. Mobutu bepöccent, úgy döntött maga veszi kézbe a dolgokat és iziben a helyszínre utazott. A taktikai utasítása tisztán érthető és világos volt. Ha négygólos vagy annál nagyobb vereséget szenvednek az utolsó meccsen, akkor a csapatnak sanyi. Ahogy mondom, sanyi, lehet rendelni a koszorúkat. Na, kivel nem akar ilyenkor találkozni az ember az öltözőfolyosón? Ott a pont, a brazilokkal.
És akkor a leopárdok újraértelmezték az életéért küzdő csapat fogalmát. Hármasával vetődtek bele a lövésekbe, minden adandó alkalommal a lelátóra bombázták a labdákat, futballpályán sosem látott jeleneteket produkáltak egy-egy szabadrúgás kapcsán, végül boldogan rogytak össze a három-nullás vereségük után. A teljes történetért szintén érdemes megnézni a videót, 01:50-től kezdődik a releváns rész és hihetetlen meccs képei.
3. csoport
Hollandia
Svédország
Bulgária
Uruguay
Nagyjából a hatvanas évek közepéig holland futball mint olyan, nem létezett. Focizgattak persze, de mind klub-, mind válogatott szinten súlytalanok voltak. Aztán egyszer csak bevezették a profi labdarúgást, megreformálták a bajnoki rendszerüket, jött Johan Cruyff, Rinus Michels, Kovács István és a Totális Futball, az Ajax pedig módszeresen hülyére verte Európát, 1971 és '73 között a Bayernhez hasonlóan háromszor tarolt a BEK-ben.
A totális futballról majd egy későbbi, a futball-rendszerek fejlődési fázisait taglaló VB-posztunkban szólunk bővebben, most csak annyi, hogy a holland válogatott 24-2-es gólarányt produkált a selejtezőkön, amit 14-1-gyel fejelt meg a VB döntőig vezető úton. Nem satnya.
4. csoport
Lengyelország
Argentina
Olaszország
Haiti
Eddig lengyel tezsvéreink sem hagytak számottevő nyomot a futballtérképen, ezen a világbajnokságon robbantak be a nemzteközi köztudatba. Hihetetlen gyors játékot mutattak be, ostorcsapás-szerű támadásaikat félelmetesen egységes csapatmunkával ötvözték, Angliát már a selejtezőkben kiebrudalták a résztvevők közül, (a kijutásért vívott meccs döbbenetes küzdelmet hozott) első VB meccsükön leoktatták Argentinát, és végül pontveszteség nélkül nyerték a csoportot.
Második csoportkör – a győztesek kerültek a döntőbe, a második helyezettek pedig bronzmeccset nyomhattak
A-csoport
Hollandia 3-0-0 8:0 6p.
Brazília 2-0-1 3:3 4p.
NDK 0-1-2 1:1 1p.
Argentina 0-1-2 2:7 1p.
Hollandia nem variált sokat, kezdésnek elpusztította Argentinát (4:0), aztán magabiztosan intézte el a többieket is (2:0, 2:0)
B-csoport
NSZK 3-0-0 7:2 6p.
Lengyelország 2-0-1 3:2 4p.
Svédország 1-0-2 4:6 2p.
Jugoszlávia 0-0-3 2:6 0p.
A németek szintén százszázalékos eredménnyel kerültek a döntőbe, de játékuk sokkal kevésbé volt meggyőző, a csapaton belül folyamatos belviszályok dúltak (erről bővebben beszélünk majd a rádióban), a lengyeleket csak igen necces meccsen bírták legyűrni - a meccs hőse a két nappal korábban még éjszakai tivornyát rendező, a csapatszállásra hajnalban, macskarészegen beeső Sepp Maier volt
Döntő
1974. július 7. (16.00), München, Olimpiai stadion (77,833)
Vezette: Jack Taylor (ENG), Ramon Barreto (URU), Alfonso González Archundia (MEX)
NSZK - HOLLANDIA 2:1 (2:1) - 0:1 (Neeskens 2. (11-es), 1:1 Breitner 25. (11-es), 2:1 Müller 43.
NSZK: [1] Sepp Maier; - [2] Berti Vogts, [5] Franz Beckenbauer (c), [4] Hans Schwarzenbeck, [3] Paul Breitner; - [16] Rainer Bonhof, [14] Uli Hoeness, [12] Wolfgang Overath; - [9] Jürgen Grabowski, [13] Gerd Müller, [17] Bernd Hölzenbein
HOL: [8] Jan Jongbloed; - [20] Wim Suurbier, [17] Wim Rijsbergen (69 [7] Theo De Jong), [2] Arie Haan, [12] Ruud Krol; - [6] Wim Jansen, [13] Johan Neeskens, [3] Wim van Hanegem; - [16] Jonny Rep, [14] Johan Cruyff (c), [15] Rob Rensenbrink (h-t [10] Reiner Lambertus 'René' van de Kerkhof)
Sárga lap: Vogts / Neeskens, Van Hanegem, Cruyff (a lefújás után)
(a meccs egy apró baki miatt késve kezdődött, mert a szervezők elfelejtettek zászlókat húzni a szögletzászlókra)
A döntő első gólja több szempontból is történelmi volt. Ez volt a döntők történetének leggyorsabb gólja, első tizenegyese, és egyben olyan találata, ahol az ellenfél hozzá sem ért a labdához, mire gólt kapott – hiszen a hollandok tizenötször passzoltak egymásnak, mire Vogts felütötte Cruyffot a tizenhatoson belül.
Az NSZK elég gyorsan kiheverte a sokkoló kezdést, és nemsokára Hölzbein harcolt ki számukra tizenegyest, és Gerd Müller, véletlenül megint Gerd Müller még a szünet előtt fordított is.
A második félidőben aztán hiába támadtak sokkal többet a hollandok, a németek kibekkelték maguknak a VB címet.
Azt gondolnánk, a siker visszavonhatatlanul összekovácsolta a csapatot, pedig csak most törtek felszínre az igazi gondok. A világbajnok gárda még a banketten fertelmesen összeveszett a szövetséggel és a komplett vezetéssel, Gerd Müller, Breitner, Grabowski és Overath még aznap este, a TV kamerák előtt mondta le a válogatottságot, a csapat pedig az ünnepi bankett végét meg sem várva elviharzott egy divatos müncheni lebujba, a Why not-ba. (első körben egyébként Beckenbauer is csatlakozott a válogatottságot lemondó szakadárokhoz, de már akkor is nagyobb taktikus volt ennél, másnap mindent visszavont, és a folytatás mellett döntött)
Bronzmeccs
1974. július 6. (18.00), München, Olimpiai stadion (74,100)
Vezette: Aurelio Angonese (ITA), Youssouph N'Ddiaye (SEN), Jafar Namdar (IRN)
Lengyelország - Brazília 1:0 (0:0) - 1:0 Lato 77.
POL: [2] Jan Tomaszewski; - [4] Antoni Szymanowski, [6] Jerzy Gorgon, [9] Wladyslaw Zmuda, [10] Adam Musial; - [14] Zygmunt Maszczyk, [12] Kazimierz Deyna (c), [13] Henryk Kasperczak (73 [11] Leslaw Cmikiewicz); - [16] Grzegorz Lato, [17] Andrzej Szarmach (73 [20] Zdzislaw Ryszard Kapka), [18] Robert Gadocha.
BRZ: [1] LEÃO, - [4] ZÉ MARIA, [15] ALFREDO Mostardo Filho, [3] MARINHO PERES (c), [6] FRANCISCO MARINHO, - [17] PAULO CÉSAR CARPEGIANI, [10] RIVELINO, [21] DIRCEU, - [18] ADEMIR da Guia (56 [19] ‘MIRANDINHA’), [13] VALDOMIRO, [7] ‘JAIRZINHO’.
Sárga lap: Kasperczak / Jairzinho
A világbajnokság gólkirálya 7 góllal a lengyel Lato lett.
A világbajnokság magyarja
1964-ben Palotai Károly még a magyar csapat kapitányaként lett labdarúgó olimpiai bajnok, tíz évvel később pedig első világbajnokságára készülhetett, mint játékvezető.
A játékosok helyzetét jól érzékelte és kezelte. Játék-párti volt, de a fegyelmezetlenséget, a durvaságot nem engedte. Palotai Károly unikum a világ legjobb bírói között, volt olimpiai bajnok, nyert magyar bajnoki címet, szerepelt a BEK elődöntőjében. Palotai az egyetlen ember, aki játékosként és játékvezetőként is részt vett a BL-ben, illetve még annak elődjében, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Egy időben ő volt Európa legtöbbett foglalkoztatott FIFA-játékvezetője.
A VB-n egy csoportmérkőzést, az Uruguay–Hollandia (0:2) találkozót vezette, és a döntő negyedik játékvezetője volt. (A FIFA ezen a világbajnokságon alkalmazta először a negyedik játékvezetőt. Az angol John Keith Taylor tartalékja volt)
A FIFA elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik társának segített partjelzőként. Egy csoportmérkőzésen és a második körben volt a működő játékvezető asszisztense.
A VB álomcsapata az újságírók szavazatai alapján
Tomaszewski - Vogts, Breitner - Perreira, Beckenbauer, Bonhof - Lato, Neeskens, Cruyff, Deyna, Rensenbrink
A részleteket, és német csapatot övező egy-két-há'-négy-öt botrányt 21.00-tól tovább boncolgatjuk pötével a RádióQ-n, hallgassátok online vagy a kocsiban - mit bánjuk mi, csak legyen mindenki interaktív legalább az NST fórumon, lóg a belünk, baszki, ne csak mi dolgozzunk.
Utolsó kommentek