Citromízű banán volt ez a selejtezősorozat, talán nem is baj, hogy ma este véget ér. A legutóbbi három meccsünk közül az első kettő olyan hitványul sikerült, hogy a tükörsima lisszaboni vereséget már apatikus hangulat fogadta. A korábban általunk is gazdagon körbeudvarolt Erwin Koeman nyakig benne volt mindegyikben, eltűnt a lendület (nem szeptemberben, még jóval korábban), ragoztuk a rohadt nagy semmit, mi meg egyre lejjebb lombozódtunk. Dániában szeretnénk egy kicsit jobb helyzetet teremteni a selejtezősorsolást megelőző várakozáshoz, ami testet ölthet akár egy szorosan elveszített csatában is, egy pontocskáról nem is beszélve. Az örömünnepre készülő dánoknál még a középhátvéd is bőrözni akar majd, a nagy arcba pedig mindig könnyebb egy kicsivel beletaposni, merthogy nagyobb célpontot nyújt. Plasztikusan, nyilván.
Sosem tudjuk meg, mi maradt benne a két hazai selejtezőben. Benne volt valaha a két remélt döntetlen, vagy csak a csoport kiegészítő elemei ellen hozott győzelmek miatt hittük el? Vagy Koemannak volt igaza, és ha rájuk megyünk, mindegyik nagyon megver? (A legkönnyebb azt gondolnunk, hogy ez utóbbi igaz.) Meg lehetett volna nyerni a másodikat, miután nagyon bután elbuktuk az elsőt? Bármi is volt, benne maradt.
A selejtezők elején elmondtunk, nem érdekel minket a pontszámunk, mert a kijutás számunkra nem több egy szép lufinál. A cél, hogy minél tovább hesegessük a kötőtűkkel és csúzlival felfegyverzett ellenlábasokat a közeléből. Most a jó sorsolás miatt ez összejött, és valahogy elkezdett mocorogni az emberben, hogy létezhet olyan eset, hogy mégis…? Aztán előbb a svédek, aztán a portugálok zilálták szét a bárányfelhőket. Előbbivel szemben azért nem volt esélyünk, mert jól játszott, utóbbi ellen pedig azért nem, mert nagyon rosszul játszottunk. Így jutottunk el odáig, hogy a lisszaboni vereség már nem sok vizet zavart, egyébként is csak egy pillantásra méltatta a meccset az U20-asokon csüngő közvélemény.
Ez a koppenhágai még kevesebb embert érdekel. Ennek megváltoztatásáért a csapat tehet a legtöbbet, méghozzá azzal, hogy helytáll Dániában, akkor jut nekik is egy-egy jó szó, nem csak annyi, hogy a közhangulat már a kicsiket követeli a helyükre. Jó meccset kell játszanunk, mert már azt is elég régen tettük utoljára, gólokat kellene lőnünk, mert az sem megy mostanában, tökös, nyerő taktikát akarunk látni a pályán. Látnia kell mindenkinek, hogy nem alkalmatlan bagázs a felnőtt válogatott, mert valóban nem az. És nem kell világmegváltókat látni a kicsikben sem, mert egyrészt egy részük nem lesz az, másrészt aki az lehetne, azt is összenyomhatják az elvárások.
Nem kérdés, a 2012-es Eb-selejtezőknek úgy kell nekifutnunk, hogy az U20-asok közül legalább 3-4 játékos kerettag. Ha az NB I.-ben is, de legalább játékban levő kezdőcsapatot akarunk. Az alibizés azonnali cserével történő büntetését akarjuk. Nem is kellene várni ezekkel az Eb-selejtezőkig, a legjobb lenne talán már most hozzálátni.
Bréking! Gera Zoltánt a meccskeretbe sem jelölte Erwin Koeman, ezért a magyar válogatott csapatkapitány elhagyta a csapatszállást, és a családjához utazott. Gera csak annyit mondott, nem tekinti magát a keret tagjának. A hír véleményezését kommentelőinkre bíznánk.
Az utolsó 100 komment: