Nem kizárt, hogy még a tavalyinál is zseniálisabb idény elé néz a világ legfaszipántosabb bajnoksága, azonban az kizárt, hogy mindenkit eltaláljunk, akire érdemes lesz figyelni. Megpróbáljuk viszont, mivel ahány frappáns facebook-ismerős, annyiszor olvashatjuk el mottóként, hogy a lehetetlen csak egy szó, ráadásul Coelho is megmondta, isten keze mindig azt vezeti, aki hittel halad előtte az úton, továbbá nem is a cél a fontos, hanem az út, amíg azzá válsz, ami lehettél volna, mivel kurvából lesz a legjobb feleség, vagy hogy a tökömbe’ van ez a rengeteg baromság. Mindenesetre inni és élni hagyni.
Alábbi posztunkban a Bundesliga azon arcait, jelenségeit gyűjtöttük össze, akik valamiért előre is rászolgáltak arra, hogy akár a kancsalságot is vállalva, de mindenképp őket kövessük egyik szemgolyónkkal. Helyenként még arról is esik pár szó, hogy miért ne vegyük le tekintetünket róluk, ami nagyban növeli a poszt értékét.

Michael Ballack - Leverkusen

Az NST stábja, holdudvara, kommentelőgárdája és szinte valamennyi élő, elhunyt, illetve fogantatás előtti státuszban lévő emberi lény által futballszempontból légüres térnek tartott Ballackot igenis jó érzékkel igazolták le a gyógyszeresek. Ballack-ban kettő jó év lehet még, és ugyan továbbra is üvöltöm a szerkesztőségben felállított máglyára kötözve, hogy eppur si muove, Ballack igenis kellett volna a Nationalelfbe a vb-n, azonban az Európa-bajnokságra kivinni már aligha kéne. Ez utóbbiban persze az a jó, hogy most irreleváns, mivel egyetlen dolog számít: alkalmas-e Michael a szerepre, amit szánnak neki? Ez a szerep leginkább a vezérürüé, amit egyértelműen neki találtak ki, és ha megnézzük a középpálya többi tagját, mind-mind olyan játékost találunk, akik futómennyiségükkel kisujjból fogják kompenzálni a jó Michael hirdetőoszlopszerű mozgékonyságát. (Barnetta például egyedül vállalná ezt). Induljunk ki a tökéletes felépülésből, és ez alapján nyugodtan jelentsük ki: a Ballack-Vidal duón átmenni akkor sem lesz egy szláv karnevál, ha tankkal vágunk neki. Rolfes-szel párban elképesztően statikusak lennének, amit csodálkoznék, ha nem hasonlóképpen gondolna Heynckes mester, úgyhogy ennek fényében akár komoly harc is várható középen.
Vele a mennyiségi pótlás megtörtént a kezdőben, de Kroos játékát Ballack biztosan nem fogja reprodukálni, nem is lehet feladata. Ugyanakkor Barnettával és Renato Augusto-val kiegészülve a Bundás egyik legpofásabb fedezetsora lesz/lehet az övék, ahonnan kis odafigyeléssel és szerencsével nem fog hiányozni Kroos. (Azért szerintünk inkább fog.)

Toni Kroos - Bayern

Nem véletlenül következik ő, elvégre Ballack leigazolása elsősorban miatta volt lényeges, bár, mint fentebb említettük, ez inkább egy bizonyos szint feletti játékosok tekintetében lezajlott mennyiségi pótlás. Kroos távozása alighanem eléggé idegesíti a ’Kusen szurkereit, tekintve, hogy Toni volt tavaly az agy. Igazságtalanság lenne elhallgatni (csapatbéli, arányos) szerepét a pocsék tavaszt illetően, ugyanakkor feltétlenül meg kell említeni, mekkora súlya volt parádés játékának az őszi menetelésben.

Kis túlzással mindenki, aki szereti és követi a Bundást, azt várja, mit fog kezdeni van Gaal Kroos-szal, mivel egyértelműen ő jön ki a sakkozás végén a padra. Ribéry és Robben kihagyhatatlan, Schweinsteiger és a cséká dettó – középre, a csatár mögé be lehetne tenni az állítólag klasszikus irányítónak született Tonit, de ez esetben a Gomez-Klose-Olic-Müller kvartettből pontosan egy tudna pályára lépni. Ráadásul ez a vb-n is bizonyított Müller posztja. Nem lesz egyszerű, az biztos, és őszintén reméljük, nem a szélre cserének hozták vissza, mert az a lehető legrosszabb megoldás lenne.

Diego Contento - Bayern

Contento félelmetes lehetőséget kapott a sorstól, ami egyben óriási teher is lesz. Aligha egyszerű feladat húsz évesen feldolgozni, miszerint végül mégse költötte el a klubod azt a harminc millió eurót a kontinens egyik legkeresettebb balbekkjére, nem vették meg a vb-döntős válogatott jobb bekkjét, hogy Európa egyik legjobb és leguniverzálisabb szélsőhátvédje játsszon a helyeden, hanem akkor te hozd le a szezont, amely során megpróbáljuk a tavalyi majdnemtriplázást überelni.
Contento egy félelmetes tehetség és annak ellenére, hogy félig olasz származású, a nyugodtság legfőbb erényei közé tartozik, azonban a többi felsorolását hanyagolnám, legyen elég annyi, elizgulni nem fogja. Sok múlik majd az előtte játszó Ribéry védőmunkáján is, de az elfogulatlanság (haha) mondatja velem, az utóbbi évek egyik legjobb Bayern-nevelését van szerencsétek ámulni-bámulni idén. Eddig minden feladatát maradéktalanul teljesítette, ezek közül a csúcs természetesen a 19 évesen, hiba nélkül lehozott BL-elődöntő volt.

Joël Matip - Schalke

A fiatal kameruni válogatott Matip a „rokonszenves Schalke-játékosok” elnevezésű, igen nagyra duzzadt emberhalmaz második, és egyben utolsó, eddig ismert tagja (szeretünk, Olaf Thon!). Egyébként bochumi születésű és posztunk egyetlen másik olyan szereplője, akinél elképzelhető, hogy többet fog a padon csücsülni, mint a pályán rohangálni. Ennek legfőbb oka, hogy a kevésbé szerethető, de kétségkívül kiváló romboló Jermaine Jones felépült sérüléséből és ott bent középen még Rakiticsnek is helyet kell szorítani. Megoldható lenne mindhármuk játszatása, Magathon múlik, milyen formációt választ.
Nem szeretnénk végignézni, ahogy összesen ötmeccsnyi időt kap a szezonban, úgyhogy kezdjük el fogalmazni a petíciót, amelyben követeljük mainzi kölcsönadását, hadd szokjon össze Holtbyval. Mivel ez garantáltan nem történik már meg, egyszerűen izzítsuk ujjainkat a billentyűzeten és Jones legkisebb hibájánál üvöltsük bele az éterbe, hogy bezzeg Matip ezt jobban csinálta volna. Nem korrekt hozzáállás, de kit érdekel. Ám ha mégis pályára lép, figyeljünk oda, mert nagy spíler válhat belőle. (Hatalmas belső vívódás volt, hogy Höwedes, vagy Matip, és fogalmam sincs, miért őt választottam.)

Eljero Elia - Hamburg

A vb egyik felfedezettjeként tartják számon a pimasz képű hollandot, akivel kapcsolatban még akár fájdalmas, önkritikus beismerésre is kényszerülhetek, ha heinrich megérzése válik be és Elia nemzetközi klasszissá cseperedik. Mivel első az ego, remélhetőleg ez nem történik meg.
Elia általában a bal szélen játszott és manapság azt kell mondanunk a mondat folytatásaképpen: annak ellenére, hogy ballábas. Egyelőre nyilván csak Veh tudhatja, mit szeretne játszatni ezzel a kerettel, az ellentétes lábú szélsőkről se tudjuk, mit gondol, de általánosságban nem gondolnánk elvetendő ötletnek Petricset középre húzni és a Trochowski-Elia szélsőpárossal nekivágni az idénynek. És akkor mehet a ki tudja többször Nistelrooy elé rúgni a labdát című játék, amely már több klub életében is eredményezett bozitív hangvételű időszakot.

Raúl - Schalke

Raúllal és jövőbeni szerepével kapcsolatban már leírtam legfőbb gondolataimat, és ugyan a hétvégi felkészülési minitorna döntőjét legfeljebb Léderer „úristen, emberek, bedobáááás!” Ákos közvetítése mellett érezhettük volna tétmeccsnek, a lényeg azért lejött: Raúl jól érzi magát, Raúlt nagyon szereti a gelsenkircheni közönség, Raúl bizonyítani szeretne, mert noha nem úgy, mint másnak, de neki is van mit. Sok szeretettel várjuk hasonló góljait bajnokikon is, de könyörgöm, vegyenek elé valakit, aki arra született, hogy befejezze az akciókat.


(Remélem, egyetlen kolléga lelkében sem okozott gyógyíthatatlan sebet, hogy nem Raúllal, a madridi ikonnal kezdődött a felsorolás. Mindezt természetesen annak a nyilvánvaló ténynek a fényében említem meg, hogy szóban forgó játékos visszavonult.)

Gojko Kacsar - Hamburg

A szerb válogatottba rosseb se tudja, miért nem fért be a vb-n, de a még mindig nagyon fiatal Kacsar előtt itt a kiugrási lehetőség, a teljesen reménytelen Herthából végre ez olyan csapatba került, ahol lesz kivel összejátszani. Ő egyébként nagyjából ugyanazt a gyártmányú szopóálarcot vette fel, mielőtt elment forgatásra, mint Timoscsuk, ugyanis a klub csapatkapitányának posztján játszik, aki ugyan öregszik, de még mindig hatékony és respektje is megkérdőjelezhetetlen. Errefelé Jarolim tölti be ezt a csudálatos pozíciót, Kacsarnak őt kellene leültetni a padra, vagy ha ez sikertelen kísérlet lesz, elkezdheti ostromolni Zé Roberto helyét. Ez egy év múlva feleslegessé válhat, mivel a brazil akkor már vélhetően hazatér, de legalábbis felhagy a profi futballal. Kacsar játéka egyébiránt jobban hasonlít Zéére, mivel képes okos passzokra, ami Jarolimra mosoly nélkül nem mondható el, de ha rajtunk múlna, azon koncepció mentén indulnánk neki a hamburgi idénynek, hogy vagy Jarolim, vagy Zé helyett, de Kacsarnak játszania kell. Ő lehet a jövő, ráadásul már nem rosszabb egyiküknél se. Azért jó eséllyel ez megmarad az én elméletemnek, mégohzzá mérsékelt kiterjedésű rajongótáborral.

Szalai Ádám - Mainz

Nyilvánvaló hazabeszélés Szalaival zárni a posztot, mert ugyan senki nem vár 10+ gólt tőle, de végre van esélye magyar csatárnak egy topliga első felében végző és ott megragadni készülő csapatban a kezdőbeli tagságra. Ötletem sincs, ilyen mikor történt utoljára, mindenesetre sajnálattal vettem tudomásul Bancé maradását, már csak azért is, mert jelenleg egyértelműen többre taksált és többet is érő futballista, mint Szalai. Ebből és a középcsapatok által imádott egycsatáros játékból együttesen következhetne a kispad elkoptatása, de valami azt súgja, ebben az évben többre számíthatunk. Nem mellékesen azért, mert egyelőre bizonytalan, hogy a térdproblémákkal küzdő burkina fasoi konkurens pályára léphet-e az idénynyitón.
Semmilyen különösebb illúzióm nincs, kik lesznek a válogatott legfontosabb csatárai (mégis, kinek vannak illúziói az Egervári-válogatottal kapcsolatban?), de személy szerint örülni fogok, hogy ha a Mainz másfeledik számú csatárának legalább esélye lesz a düsseldorfi futballgyalázó kiszorítására. Hajrá!